2024. november 25. hétfő

Szubjektív – Gondolatok egy szomorú hétvége után

Szerző: SzB Bejegyzés ideje: 2013. május 14.

Nem amiatt vagyok szomorú, hogy a bajnokcsapattól 1:0-ra kikaptunk, mert megint egyenrangúak, sőt jobbak voltunk, hanem az előzmények és a körülmények miatt.

alapkoAz előzmények közül kiemelném az esetleges beruházás csökkentési terv aggodalomra okot adó hírét. Ezen túlmenően megint beigazolódott, hogy csak magunkra számíthatunk, nem bízhatunk senki segítségében, nekünk kell eredményt elérni (a gólhelyzeteket berúgni) ahhoz, hogy álmaink teljesüljenek. Reálisnak tartottam a kezdeti célt, az első öt hely valamelyikének megszerzését, és igen, álomnak tekintettem az EL-indulás reményét, de titkon bíztam, bízom benne. Ricardo Moniz érkezésével ugyanis egy olyan kedvező folyamat indult el, amely a látványos futballt tűzte ki célul. Kreatív játékosok érkeztek az ő vonzerejének hatására, közülük is kiemelném Besicet, Jennert, Böniget és Leonardot.

A csapat – egy-egy mérkőzéstől eltekintve – támadó, gólra törő futballt játszott, aminek következtében folyamatosan emelkedett a nézőszám. Az eredmények azonban elmaradtak, ennek elsődleges oka a sok kihasználatlan gólhelyzet, másodlagos pedig a védekezés hiányossága volt. Egy-egy góllal kikapni a bajnokság élvonalába tartozó csapatoktól (Győr, Videoton, Kispest) nem szégyen, csak kellemetlen! Mindegyik meccsen több gólszerzési lehetőségünk volt, mint az ellenfélnek. Nagyobb problémát jelentenek, így utólag különösen, az Eger, Siófok, Kaposvár ellen elhullajtott pontok. Az utolsó héten azután az ellenlábasok eredményei is úgy alakultak, hogy csökkentek az esélyeink az EL-indulást jelentő helyezéshez. (Itt elsősorban az MTK Paks elleni szerencsés győzelmére, illetve az Újpest Kispest elleni buktájára gondolok.)

leonardo_torIlyen előzmények után került sor a győri rangadóra. Borzasztóan szomorú vagyok Leonardo súlyos sérülése miatt! Ricardo Moniz idecsábított egy igazi sztárt, akihez hasonló idegenlégiós még nem volt a színvonaltalan magyar bajnokságban. Ez a fiatalember nyolc hónapos kihagyás után edzésbe állt, lefogyott. Moniz mester fokozatosan felépítette, beépítette a csapatba. Egy mérkőzéstől eltekintve olyan produkciót nyújtott, amilyet már nagyon régen láttunk hazai pályán. Labdavezetése, cselei, gyorsasága, passzai engem elkápráztattak. Puskás Ferenc jutott eszembe, aki hosszú kihagyás és elhízás után nagy akaraterővel a Real Madrid sztárja lett. A párhuzam, tudom, sántít, de Puskásnak abból a szempontból könnyebb volt a helyzete, hogy kulturált futballkörnyezetbe került. Nálunk kezdettől fogva kritizálták Ricardo Moniz módszerét, függetlenül attól, hogy sok hazai edző az ő tananyagaiból tanult, Leonardora pedig vadásztak! Nehéz elviselni azt, hogy valaki nagyobb barátságban van a labdával, mint az NBI játékosainak 99 százaléka? A grundon is tisztelik azt, aki ügyesebb a többinél, és nem rugdossák, hanem igyekeznek vele egy csapatba kerülni és tanulni tőle. Leonardot nem tisztelték, rúgták, lökték, ahol csak érték, így többet volt a földön, mint két lábon. Lakat T. Károly nem véletlenül írta, hogy „El a lábakkal Leonardótól!”. Ezt nem olvasták az illetékesek, a játékvezetők, az edzők, a játékosok. A játékvezetők hagyták a vadászatot, az edzők pedig – állítólag – úgy küldték hadba a vadászokat, hogy hergeljék, rúgják Leonardot, az a legjobb fegyver ellene. Ennek eredményeként a reklamáló, földön fekvő, ülő Leonardo négy sárga lapot szedett össze!

Az a Marek Strestik, aki eltörte Leonardo lábát, azaz a Nemzeti Sport szerint „veszélyeztette ellenfele testi épségét”, ebben a bajnokságban a négy sárga mellett most a második piros lapját érdemelte ki. (Az elsőt nem is olyan régen, április 5-én a Pécs ellen.) Kíváncsi vagyok, Jenner hárommeccses eltiltását alapul véve, milyen büntetést fog kapni a győri játékos. Ő, Jennerrel ellentétben, visszaeső, de biztos figyelembe veszik, hogy „zaklatott állapotú interjúban” megrendülve kért többször is elnézést játékostársától.

Kedves Leonardo! Kedves Leo! Minden fradista nevében mielőbbi felépülést kívánok! Maradj velünk!

eto-parkA szomorú vasárnapra szomorú hétfő következett. Kiderült, hogy a következő két „hazai” meccsünket Győrben kell lejátszani… Akkor is, Hajrá Fradi! Jövőre bajnokok leszünk!

SzB
2013. május 13.

Szeretném felhívni Tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy ezek a gondolatok, mint ahogy a címben is szerepel, szubjektívak. Nem kell velük egyetérteni, az íráshoz hozzá lehet szólni!

Fotók: www.nemzetisport.hu, sportgeza.hu, www.telesport.hu, www.hatharom.com

(Szerkesztői megjegyzés: A szubjektív beszámoló megírása és a közzététele közti időben az is kiderült, hogy Marek Strestik, a lábtörő, mert a futballista nevet rá most valahogy nem lehet használni, öt hónapos eltiltást kapott az MLSZ-től.)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Halász írta:

    Az elmúlt két napban az jutott az eszembe, hogy több mint 50 éve minden magyar futball-szurkoló szomorkodik azon, hogy az 1954-es vb-n Liebrich -akit Puskás provokált – lerúgta a magyar csapat kapitányát, aki 2 meccset volt kénytelen kihagyni.

    Ezt a győri idegenlégióst senki nem provokálta, mégis eltörte Leonardo lábát. Tehette, mert az elmúlt hetekben nyilvánvaló lehetett számára, hogy megteheti, mert a bírók nem védik meg a Fradi játékosának testi épségét. Nekik fontosabb a saját lelkiviláguk, ha abba valaki belemar egy megjegyzéssel, máris villan a sárga lap.

    Milyen lelkületű lehet az a játékvezető, aki tekintélyét azzal védi, hogy én BL-meccset vezettem te pedig ….

    S még egy. Nagyon szomorú, hogy nálunk, ha végre van egy a labdával tökéletesen bánni tudó futballista, mint Leonardo, akkor edzőnek, játékosnak csak az jut eszébe, hogy ezt agyon kell rúgni. (Ez ugyanaz, mintha valakinek jobban megy az üzlete, mert jobban ért hozzá, akkor én lelövöm. Ez banditizmus. )Arról nem is beszélve, ha az érintett játékos ezért szót emel, akkor sárga lapot kap. Annak idején pl. Albertet szorosan őrizte egy, néha két játékos, de szabályos eszközökkel.

    Régen is voltak súlyos sérülések, de sem Rudas lábtörésénél, sem Albert koppenhágai sérülésénél nem volt szándékosság. Ha pedig ez a győri légiós nem szándékkal tette, amit tett, akkor keressen más szakmát magának, mert ámokfutóknak nincs helye a zöld gyepen.

    Leonardo szakmája a futball. Eltörték a lábát. Nem tud dolgozni. Ha én egy varrónőnek eltöröm a kezét, kártérítést kell fizetnem a munkaképessége helyreálltáig. Ha szándékosan teszem, még a bíróság el is ítélhet testi sértésért. Ebben az esetben mi a helyzet?

    Hozzászólás ideje: 2013. május 14. 20:57

  2. Horváth Gusztáv írta:

    Kedves Balázs!
    Egyetértek, vadászták Leonardo-t. Máig nincs megoldva azok büntetése, akik tartós sérülést okoznak ellenfelüknek, bár voltak már javaslatok, pl. az, hogy felépülésükig a sérülést okozó se játszhasson. Talán furcsán hangzik, de szerintem ki lehetne próbálni a játékos csapatának büntetését, hiszen legtöbbször a kimondott vagy kimondatlan vezetői elvárás okozza az ilyen durvaságokat.
    Pontlevonás, pénz, …kizárás.
    Ami pedig a csapat eredményét illeti, a Debrecen, a Videoton és a Győr is évekig építkezett nyugodt körülmények között, míg bajnok lett, míg összeállt egy jó csapat.

    Hozzászólás ideje: 2013. május 15. 13:07

HOZZÁSZÓLÁS