Az új szezonban Sanyi bá rovatot kap. Kimondja, elmondja, megmondja, bemondja, hogy aszongya.

Emberek! Kezdődik a szezon!

Pontosabban, emberek, Magyarországon kezdődik a szezon. Fura egy kezdet. Mert még el sem kezdődött, Európában máris befejeződött a magyar szezon. Éltem már egy keveset, no de ilyet? Hogy négyből négy csapatunk már a selejtezők selejtezőiben porba hulljon? Ilyet nem minden évben él meg az ember. De, elnézve a hazai törekvéseket, ilyen élményekre a ma nemzedékének évről évre egyre valószínűbben lesz alkalma. Hacsak! Hacsak a Fradi nem lesz újra az indulók között.

Persze, mert Sanyi bácsi fradista. Az, ezt nem is tagadja. Az volt mindig, az ma is és az lesz, míg e Földön dobog benne a szív. Régen, nagyon régen volt egy evidencia, miszerint Fradi nélkül nincs magyar futball. Nem vitatta ezt újpesti, kispesti, de még hazánk akármely nemzetes tájékán lakó futballfi sem. Nem vitatta, tudta. Tudta, mert a történelem bármily zivataros évtizedei is bizonyságát adták ennek. A Fradit a pályán legyőzni, a Fradit a bajnokságban megelőzni dicsőség volt, olyan dicsőség, melyben edződött a győző is. Edződött és ennek hasznát vette akár külhonban is. A magyar csapatok általában sikerrel vették az európai kupák első fordulóit, akkor még lehetett magyar futballról beszélni.

Ma mi van? Évek óta a Fradit nem csak a pályán akarják legyőzni, a Fradit minden áron le akarják győzni. Ha a pályán nem megy, akkor azon kívül. Ez okoz elégtételt. De milyen elégtételt? Miért van az, hogy a magyar NB I-ben minden csapatnak az év két meccse a Fradi elleni? Miért nem a Győri ETO, a Debrecen vagy akár a Videoton van ebben a helyzetben? A többi csapatról már nem is beszélve. Csak a Fradi skalpjával lehet rangot szerezni, aztán jöhet huszonnyolc langyos meccs, amiből kikerekedhet bajnoki cím vagy nemzetközi kupás hely. No de, langyos vízben nem lehet forró csatákra felkészülni. Ahhoz harminc kemény meccs kell. Ehhez csak a Fradi szokhat hozzá. A Fradi egyedül. Ha a Fradi ezt elbírja, akkor nem lehet kérdéses a bajnoki cím. Évről évre ez a remény, amely ebben az évben különösen erősen él. Isten adja, hogy újra egyszer beteljesedjen! Hogy a mai szurkoló nemzedék is átélhesse, amit a Fradi sikerei nyújtani tudnak. Hogy újra kicsik legyenek a pályák nézőterei, hogy ott újra futballhangulat legyen. Olyan hangulat, amelyhez hosszú évtizedek tradíciói, apáról fiúra kiolthatatlanul átöröklődő érzései adják az alaphangot. Azt az érzelmektől átfűtött, hangerővel nehezen bírható hangot, amelyet magyar ember csak a Fradi meccsén érez. Ahol, aki nem fradista, az is jól érzi magát, mert elmondhatja, futballmeccsen voltam. Aki pedig fradista, az új dimenziókat fedez fel magában, maga, a társai és a csapata számára.

Magyar futball nincs Fradi nélkül. Jó magyar futball nincs jó Fradi nélkül. Így van ez, ez a frankó! Rendíthetetlenül hiszek abban, egy év múlva legalább egy csapat Európában is bizonyságát adja ennek. A Fradi. Úgy, mint régen. Mert Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz!

Simon Sándor,
alias Sanyi bá