Sanyi bá örül
Ahogy nekem, úgy sok százezernyi fradistának is szép estéje volt tegnap. Ahogy én, úgy sok százezernyi fradista is most örül.
Miért is ez öröm? Egyszerű ez a nagyszerű ok, mert győzött, jól, mit jól, Fradihoz méltón játszott a Fradi. Egy hete, egy vereség után elmélkedtem, nyugtattam mindenkit, de elsősorban magamat, nincs baj. Nincs baj, ha azok, akik részesei voltak a vereségnek, el tudnak számolni önmaguknak. Mert ezáltal elszámolnak nekünk is. Tegnap este láthattuk, mit is jelent ez. Láthatta, sőt érezte is az éppen aktuális bajnok. Ez a Fradi megint Fradi volt. Ezt a Fradit nem tudta megtörni senki és semmi. Pedig, ugye lehetek ennyire szubjektív, volt erre irányuló próbálkozás. A játékvezető úgy vezette a meccset, ahogy a játékvezetők a Fradi ellen mindig is szokták. Érdekesen. A tizenhatoson belül hátulról a labdát megszerezni kívánó védő elrúgja a labdát. Apró szépséghiba, hogy a lába és a labda között ott a kitörő csatár, most éppen Böde Dani bokája is. A fizika törvényeit a futballpályán sem lehet meghazudtolni, a csatár kibillen egyensúlyából, elesik. Mi ez, ha nem büntető? Még jó, hogy nem Böde kapott sárgát műesésért. Az általában hidegvérű edzőnk is reklamált, tőle szokatlanul vehemensen. Sajnos, látott ő ezen a pályán már egy-két nem odavaló dolgot, amit szóvá is tett, gondoljunk csak Leonardo lábtörésére. A játékvezető tekintélye az szent és sérthetetlen, vélik manapság az MLSZ-ben vagy legalábbis annak játékvezetői testületében. Aki ezt sérti, az a legnagyobb bűnt követi el, lábtöréssel fogható nagy bűnt. Láttuk a múlt héten is, láttuk most is. Ez a bejegyzés az örömről szól, de már előre rettegek a keddtől, mit kap Ricardo Moniz. Mit tehet meg ő és mit tehet meg az ellenfél edzője, most éppen Pintér Attila. Ő aztán tényleg halvérű volt. Nem reklamált feldúltan minden bedobásnál, szerelésnél, uram bocsá, lesgólnál. Ugye láttuk, hogy nem? Vagy ha mégis, akkor rosszul láttuk, mert azt a játékvezető nem látta. Én speciel nem is a meg nem adott tizenegyesnél kerültem agyvérzés közeli állapotba, hanem utána kb. egy perccel, amikor a mezőnyben egy hazai játékos elleni hasonló szabálytalanságot szó és gond nélkül befújt a bíró. Ja, igen, a következetesség. Az nincs meg mindig. Az sem volt semmi, amikor Bödét húzták, rúgták, csak egyet nem tudtak csinálni a védők, megállítani. Mert Böde azt csinálta, amit egy vérbeli csatárnak kell, a régi nagy öregek tán Toldi Gézát emlegetik, nem esett el, ment, tört tovább. És lám, amikor már helyzetbe is kerülne, megszólalt a síp. Ha a védő nem tudja megállítani, megállítja a bíró? Úgy tűnik.
A Fradi tegnap este elbírta ezt a játékvezetői felfogást. Ez feltétlenül örömre ad okot, mert ez ad esélyt a nagyobb célok beteljesítésére. Mi, korosabbak tudjuk, a játékvezetés a múltban is hasonló volt a meccseinken. Ezt is le kellett győzni. Mégpedig a tegnap látott, megalkuvást nem ismerő játékkal. Volt, tegnap is volt egy buta hiba. Mert mi másnak lehet nevezni, amikor az ellenfél egy bedobást követően szerez gólt. Most azonban nem tört meg a csapat. Ment előre, kapura lőtt és győzött. A kapura lövéseknél álljunk meg egy szóra, egy kis örömködésre. Ezek a lövések nem labdába belebotlások, kapura piszkálások voltak, bár a gól azokból is gól. Ezek a lövések valódi bombák voltak, olyan szemet gyönyörködtető, fradista szívet bizseregtető, hálószaggató bombák. Olyanok, amelyeket elvenni, érvényteleníteni nem lehet, amikért futball a futball. Nem volt elveszett labda. Sajnos, egy ilyen szituációnak az áldozata lett a győriek népszerű kapusa, Stevanovic is, amikor ütközött a labdáért küzdő újoncunkkal, Dialloval. Sokan megtették, megteszem én is, jobbulást, mielőbbi visszatérést kívánok Stevanovicnak. Apropó újonc, nem csak Diallo volt az, hanem a héten igazolt Adams is. A meccs előtt tán vakmerő húzásnak tűnhetett az ő csatasorba állítása a védelem tengelyében, de a meccs igazolta, jó döntés volt. Fizikailag nagyszerűen felépített, erős védő, aki jól helyezkedik, nem fél az ütközéstől. Ha igazak a hírek, egy hasonló kaliberű társa lehet a jövőben a brazil Gerson személyében. No persze Besic sem maradna ki, ő menne a középpályára védekezni. Más minőségű lenne a védőjátékunk, az biztos. Én hiszem, hogy az is lesz. Ha pedig a védekezésünk stabil lesz, előre sem lesz gondunk, nem az eredmény után futunk majd, hanem csináljuk a fesztivált, legyőzzük az ellenfelet, a bírói ellenszelet, megnyerjük a bajnokságot. Ilyen az, ha örülök. Adja Isten, minden héten legyen okom hasonlóra.
Hajrá Fradi!
Sanyi bá,
alias Simon Sándor
Felhasznált fotó: www.nemzetisport.hu
Kinizsi írta:
Szép volt fiúk! Örök igazság, tehet bármit a játékvezető, ha több gólt rúgunk, mint az ellenfél. Ezúttal volt játék, most is kimaradtak helyzetek, de lőttünk két csodás gólt. A védelem Adams beállításával erősödött. Nagyon jól helyezkedett, sokszor jól lépett közbe, szerelt.
A Győrtől szimpatikus volt, hogy a meccs elején „Leonardo visszavárunk” feliratú trikóban jöttek ki, annak ellenére, hogy a meccshalasztás elmaradása miatt nehezteltek ránk. Sztevanovicsnak mielőbbi felépülést kívánok, nagyszerű sportember.
Hozzászólás ideje: 2013. augusztus 11. 15:57