Igen, szomorú vagyok, amire több okom is van.

Először, kikapott a Fradi. Nagy ügy, mondhatná más, megesett ez az elmúlt időben, nem is egyszer. Tény! De egy igazi szurkoló, mindig úgy vár egy meccset, hogy azon győznek a kedvencei. Különösen, ha azok a kedvencek, immár bevallottan is bajnoki álmokat dédelgetnek. No, ha a tegnap délután még egy párszor megismétlődik, akkor valóban csak dédelgethetik, velünk együtt, azokat a bajnoki álmokat.

Másodszor, a második félidőben látottak miatt vagyok nagyon szomorú. Igaz, hogy az első félidőben is voltak hibák, nem is kicsik, hiszen buta védelmi hibából gólt kaptunk, az ellenfél kapujánál pedig eszeveszett nagy helyzetek maradtak ki, sajnos immár írhatjuk, szokás szerint. Ezzel együtt az első félidő a hibákkal együtt is elfogadható volt, szemben a másodikkal, ami viszont, szerintem, elfogadhatatlan. Miért? Olyan nincs, hogy egy Fradiban lélektelenül lézengő játékosokat látok a pályán, akik csak legyintenek és beletörődnek a szituációba, hogy rossz labdát kaptak, avagy éppen nem kaptak labdát vagy éppen leszerelték őket. Olyan nincs, hogy egy Fradiban vannak játékosok, akik nem találják a helyüket, akik a labdát csak egyedül próbálják vezetni. Ez kérem csapatjáték! Elszomorító, hogy a második félidőben csak Böde Danin látszott, hogy akar valamit. Az eddig mindig a jók közé tartozó Besic sem nagyon tudta, mit játszik. Védekező középpályásnak indult, szerintem tökéletes megoldás lehetne azon a poszton, ha. Ha lenne mögötte stabil védelem. Na ez az, ami tegnap egyáltalán nem volt. A két új fiú ott belül még messze nem csiszolódott össze, kisegíteni őket pedig nem volt senki. Ha ott is lett volna egy Besic, akit az előző hetekben ott láttunk … De nem volt ott.

Lehetne sorolni a neveket, ki, miért volt gyengébb a vártnál, az elvártnál. Lehetne, de felesleges mindenkit elővenni, a második félidőben a csapat bukott meg. Sajnos! Ezt a meccset, különösen a második félidőt felejtsük el. De ha így játszunk a legfontosabb meccseken, akkor a bajnoki álmokat is. Mert oda valóban a domináló, falon is átmenő Fradi kell. Mindenhol, de leginkább a pályán.

Szomorú voltam, vagyok, de akkor is: Hajrá Fradi! Pár nap és jön a következő forduló. Lehet, sőt kell is javítani.

Sanyi bá,
alias Simon Sándor

Felhasznált fotó: www.nemzetisport.hu