Az FTC Baráti Kör augusztusi összejövetele szomorú eseménnyel kezdődött.

A résztvevők egyperces néma felállással emlékeztek meg a nemrégiben elhunyt Gyarmati Dezsőről. Ezt követően dr. Fenyvesi Mátét, a Baráti Kör tiszteletbeli elnökét köszöntöttük abból az alkalomból, hogy augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott. Megkésve, de annál nagyobb tisztelettel gratuláltunk a közelmúltban kerek születésnapját ünneplő leghűségesebb hölgy tagunknak, Gergits Andreának.

Ezután „medencébe szálltunk”. Amit a labdarúgásban az Albert család, kézilabdában az Elek család jelent, azt jelenti a vízilabdázásban az Ambrus család. A Baráti Kör vendége ezúttal Ambrus Miklós és Ambrus Tamás volt.

Miklós bácsi ez év május 31-én ünnepelte 80. születésnapját. Nagy figyelemmel hallgattuk pályafutásáról szóló beszámolóját, amely nem volt mentes a „nagy hullámoktól”. Egerből került 1953-ban a Kinizsi név alatt szereplő Ferencvárosba. 1956-ban Ausztráliába távozott (akkor azt disszidálásnak nevezték), ahonnan 1958-ban, az éppen ott túrázó futballcsapat vezetőinek rábeszélésére, hazatért. Ez a „kitérő” azonban azt eredményezte, hogy a válogatottnál kegyvesztett lett. Lemaradt a római olimpiáról, a tokiói csapatba az utolsó pillanatban került be. Tokióban is csak az utolsó két mérkőzésen, az olaszok és a szovjetek ellen védett, mégpedig kiválóan, ami olimpiai bajnoki címet eredményezett. Ötvenszeres válogatott, egyszeres Európa-bajnok (1962), ötszörös magyar bajnok (1956, 1962, 1963, 1965, 1968). Aktív sportpályafutásának befejezése után is a Ferencváros vízilabda csapatánál tevékenykedett edzőként, majd szakvezetőként.

Ambrus Tamás (1964) – Steinmetz János korszaka után – követte édesapját a Fradi kapujában. Édesapjához hasonlóan ő is 16 évesen mutatkozott be az első osztályban. 1990-ig a Fradiban védett, majd három évre Olaszországba szerződött. Hazatérése után a BVSC-ben játszott. 61-szeres válogatott, négyszeres magyar bajnok (kétszer a Fradival, kétszer a BVSC-vel). Aktív pályafutása után a BVSC-nél volt másodedző, majd 2000-től egy firenzei vízilabda iskola vezető edzője volt. 2004-től a PVSK csapatát irányította, majd 2010-től visszatért anyaegyesületéhez. A Fradi edzője lett, majd ez évtől a szakosztály elnöke. Nagyon nehéz időszakban vállalta el ezt a szerepkört. Őszintén beszélt a szakosztály helyzetéről. Tisztázatlan anyagi helyzet, pénztelenség jellemezte a szakosztályt, amelynek eredményeként játékosok sora hagyta el az egyesületet. Serdülő és ifjúsági korú gyerekek beállításával sikerült elkerülni a kiesést. Az anyagi helyzet rendeződött, a csapatnak új névadó szponzora (Széchenyi Bank) lett, azonban a hazai junior korú játékosokban a Fradi iránti bizalom annyira megrendült, hogy képtelenség volt közülük bárkit is leigazolni. Ezért jött képbe az ausztráliai vonal, és három ausztrál válogatottal, továbbá négy magyar játékossal erősödött a csapat. Ambrus Tamás bízik abban, hogy a Fradi a vízilabdában is hamarosan a múltjához illő eredményeket fogja produkálni. Ehhez kívántak a jelenlevők sok sikert, sok szerencsét.

A találkozó végén a szokásos dedikálások, közös fotózások mellett a megjelentek izgatottan lapozgatták a Zöld és Fehér Magazin legújabb számát.

SzB
2013. augusztus 27.