2024. december 27. péntek

Sanyi bá bizakodik

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2013. szeptember 15.

Böde-PápaKét hete a folytatást vártam, most bizakodom. Hogy miért? Majd leírom azt is. Előbb azonban valami mást.

Utolsó bejegyzésem vitát generált, látszik a hozzászólások számában is. A vita ismét akörül bontakozott ki, vajon Fradi még a mai Fradi? Nem is elsősorban az én szerény írásom lobbantotta lángra, hanem az, hogy az utolsó bajnoki meccs óta volt két Ligakupa meccs, amelyen az elsőn nem kevesebb, mint tíz külföldi játékossal állt ki a Fradi. Az a csapat, amelyet előszeretettel neveztek korábban a nemzet csapatának.

Tény, mára a Fradi a játékoskerete alapján nemzetközi csapat lett. A külföldi edző irányította első csapat 25 tagú keretében 15 a külföldi és csupán 10 a magyar. Leszögezem, én is sokkal jobban örülnék, ha ez az arány minimum a fordított lenne, annak pedig sokkal inkább, ha csak magyar játékossal számolnánk. Az meg a kívánságaim netovábbja lenne, ha ezek a magyar játékosok egytől egyig a Fradiban nevelkedett, ízig-vérig fradista szellemmel átitatott klasszisok lennének. Sokan mondják, úgy mint régen! Kérdem én, milyen régen?

Ilyen csak az alapításkor, illetve az azt követő első évtizedben volt, tehát már jócskán több, mint száz éve, a magyar foci hajnalán. Amikor eleink létrehoztak egy klubot, amelynek címerébe belevésték a sokat idézett három E betűt. Amatőrök voltak, de mertek nagyot álmodni. Álmodtak egy világot maguknak, aztán tettek érte. Akkor könnyű volt minden a tekintetben, hiszen ők maguk voltak a klub tagjai, belőlük kerültek ki a vezetők, a játékosok, a szponzorok, a nézők, a szimpatizánsok. Nem voltak ők elsők, ez a fajta sport- és futballélet nem Magyarországon kezdődött, hozzánk, ahogy nyílott a világ, begyűrűzött. Előbb Budapestre, annak egyes kerületeibe, majd – immár az ő példájukat követve – országszerte. Mai kifejezéssel élve ez volt a nemzetközi trend, amit eleink átvettek. Mégsem maradt fenn az összes ekkor és így alakult klub. Fennmaradni csak az tudott, amelyik a nemzetközi trendet a maga képére tudta formálni, olyan tartalommal megtölteni, amellyel azonosulni lehetett. A Ferencvárosi Torna Club ilyen egyesület volt. Az elődök által a saját szórakozásukra megalapított klub nagyon hamar kinőtte a zártkörűséget. A ferencvárosi utcák és terek ifjait egyre többen követték, sikereikre egyre többen lettek kíváncsiak, az általuk sugárzott szellemiséggel egyre többen azonosultak. Azok is, akik nem a Ferencvárosban születtek. Így jöttek aztán először a szomszéd kerületekből, aztán egész Budapestről. Az FTC pedig befogadta őket, velük még nagyobbá vált. A kétkedőknek talán elegendő Tóth Potya István nevét megemlíteni, aki a BTC-ben kezdett futballozni, majd a Nemzetiben vált válogatott játékossá, mégis az FTC tette a magyar labdarúgás emblematikus alakjává, vált az FTC egyik ikonjává. És Tóth Potya csupán egy volt a sok közül.

Később a budapesti tehetségeket egész Magyarország tehetségei követték, akiket az FTC ugyancsak befogadott, velük még nagyobbá vált. Soroljak neveket? Felesleges, mindenki, aki egy kicsit is érdeklődik a Fradi iránt, fejből elkezdi és hosszú névsort tud sorolni. Velük követte a Fradi továbbra is a nemzetközi trendet, vált előbb Európában, majd szerte a világon ismert és elismert csapattá. Elérte, hogy a Ferencváros névről az embereknek ne Budapest egy kerülete, hanem Magyarország legjobb futballcsapata jusson az eszébe. A labdarúgás igazi nemzetközi játékká vált, már nem csak országokon belül, hanem országok közt is versengtek a klubcsapatok. A Fradi megfelelt ennek a kihívásnak. Külföldön is meg- és elismert csapattá lett. Ekkor még magyar játékosokkal, hisz a csapatokon belüli nagy nemzetközi játékosvándorlás tömegméretekben még sehol sem kezdődött meg. Egy-egy eset előfordult, hogy nagyjaink elmentek, külföldön próbáltak szerencsét, de Magyarországra, a Fradiba nem jöttek külföldiek. Később, 1946 után pedig ez a lehetőség megszűnt, mindenki tudja miért. A magyar futball és a Fradi zászlaját csak az itthon játszók vihették. Vitték is, hiszen az igazán tehetségeseknek csak ez az egy út maradt bizonyítani a tehetségüket. Sokan éltek is a lehetőséggel, általuk a Fradi túlélte az elnyomattatást, a néphatalom csapatait gyakran fricskázta, miáltal még szimpatikusabb lett a tömegeknek. A Fradival szimpatizálni szinte szinonimájává vált a rendszerrel való egyet nem értésnek. Igazából talán ekkor volt igazán a nép, a nemzet csapata a Ferencváros.

Amíg Magyarország politikailag elszigetelődött, nagyot változott a világ labdarúgása. A hatvanas évek végétől egyre intenzívebb lett a pénz megjelenése, az üzleti világ felfedezte a labdarúgást. A legtehetősebb klubok egyszerűen felvásárolták a legtehetségesebb labdarúgókat, fokozatosan kialakult a ma is jellemző elitklubok világa. Erről a trendről a Fradi lemaradt, egyrészt a politikai környezet, másrészt a kellő pénz hiánya miatt. Mert a pénz az évről évre több lett ebben a világban. A régi stadionok szerte a világon kicsik lettek, nem bírták el a tömegeket. Sem a maguk valójában, sem a szurkolásuk módját. Újakat kellett építeni, újakat, ahol azt mondták a zenét rendelő üzletemberek, ne csak a csapatukat tűzön-vízen, jó időben, viharban hajtó szurkolók jöjjenek, hanem a nézők is. Találó a magyar nyelv, szurkoló, néző, milyen pontosan kifejezi a lényeget, az egyik aktívan részt vesz a mérkőzésen, űzi, hajtja a csapatát, a másik csupán fizet a látványosságért, néz és ha valami tetszik, akkor tapsikol. Pontosan úgy, mint a színházban. A nemzetközi labdarúgás vezetői részesei az üzletnek, kiszolgálják azt, szabályaikkal ennek kedveznek. Az új stadionok abszolút nézőbarátok. Csak ülőhelyeik vannak, lelátójuk fedett, biztonsági rendszerük erős. A nemzetközi elitklubok gyorsan alkalmazkodtak, úgy a játékospolitikájukat, mint a kiszolgáló létesítményeket tekintve. Először a régi stadionjaikat korszerűsítették, majd egyre újabbakat építettek. Azt, hogy a szó szoros értelmében vett szurkolóik hogyan alkalmazkodtak, azt nem tudom. Csak azt, hogy nézőkkel tele van a stadionjuk a csapatuk szinte bármely meccsén. Ahogy a pályán, úgy a lelátón is megtörtént egyfajta átrendeződés. Mondom, nem tudom, mekkora az átfedés a régmúlt szurkolója és a jelen nézője között. Biztos, hogy van olyan, aki mindkettőben részes, olyan is, aki kizárja magát a jelen eseményeiből, és olyan is, aki a múltat nem ismerve nemrég lett néző. Ettől még teltek a házak, dől a pénz, lehet új és új, jobb és jobb játékosokat venni, akikre még többen kíváncsiak. Ez a modern kor nagy üzlete.

Magyarország lemaradt. A magyar labdarúgás vezetői kétségbeesetten próbálnak valamilyen csatlakozást találni a nemzetközi expresszhez. De, ahogy egy vicinálissal nehéz a légpárnán suhanó csodavonatokkal versenyezni, úgy ez sem megy. Megnyitották a magyar futballpiacot, jöhettek a külföldi játékosok, először csak módjával, mára már korlátlanul. De milyen játékosok jöttek? Selejtek, akik a saját hazájukban nem kellettek, olcsók voltak, a pénz nélküli, illetve magyar pénzzel rendelkező magyar kluboknak megfizethetőek. Jöttek és miattuk a magyar tehetségkutatás megrekedt. Dupla kár. Mert a magyar tehetségekkel korábban mindenki meg volt elégedve, volt magyar tehetségkutatás, gondozás. Kényszerűségből ugyan, de volt. Nemcsak a Fradi, minden magyar csapat keretébe évről-évre került egy-egy ifjú titán, akik aztán kitűnhettek a nagy magyar átlagból, ezáltal lehetőséget kaphattak komolyabb pénzhez jutni. Először itthon, aztán külföldön. A beérkező külföldi játékosdömping ezt a folyamatot véglegesen megakasztotta. Magyar tehetség magyar csapatban nem tudta kifutni magát, ezért már ők is egyre ifjúbb korban külföldre kívánkoztak. A magyar utánpótlásképzés a nemzetközi labdarúgókereskedelem áldozata lett. Aztán néhány helyen, nálunk is, elsősorban a vidéki „újgazdag” kluboknál megjelent a pénz. Nemzetközi léptékkel mérve nem sok, de a semminél több. Ezek a csapatok elkezdtek a selejtnél egy fokkal jobb, immáron osztályba, ha nem is az első osztályba sorolt játékosokat venni, aztán stadionokat korszerűsíteni. Mégsem akar valahogy összeállni egy élvezhető kép. Lehet velem vitatkozni, én úgy gondolom, a tradíció hiánya miatt. Ezeken a helyeken korábban is volt labdarúgás, de ők korábban amolyan vidéki kiscsapatok voltak, akikkel érzelmileg nem azonosultak a tömegek. Nem is voltak mögöttük igazi tömegek, hiszen ahhoz mérték magukat, mire mennek a pesti nagycsapatokkal, elsősorban a Fradival szemben. A fő cél évről-évre nem az előrejutni, hanem a Fradit megverni volt. Ebből az állapotból nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörni, nincs az a pénz, ahhoz idő kell, nagyon sok idő. A Fradinál meg hiába volt és van meg a tradíció, a pénz valahogy mindig hibádzott. Tudjuk, ez a folyamat 2006-ban hova vezetett. Láttuk, a Fradit nem sikerült eltörölni és megtörni az ötvenes és hatvanas években, nem sikerült az új évezred küszöbén sem. A lelkekbe égett tradíció, a szabatosan meg nem fogalmazható fradizmus ott él az emberekben. Ott él a szurkolókban, ott él a nézőkben is. Mert a Fradinál ma egyszerre érhető tetten a két csoport, szurkoló és néző. Az egyik még van, a másik már van. Jó volna, ha mindkettő maradhatna. Elfogadom, hogy a sokszor, sokak által megcsodált hangulatot a fanatikus szurkolóknak köszönhetjük, ám az is tény, a működéshez nélkülözhetetlen pénzt a nagyobb tömegben érkező nézőknek lehet köszönni. Tessék mondani, lehetetlen küldetés ezt a két csoportot egyszerre, egy időben kezelni? A mai Fradinak szüksége van mindkettőre, nem szabad, hogy ellenségei legyenek egymásnak. Mi kell ehhez? Nem tudom, de azt valószínűsítem, hogy egy nagy adag kompromisszum mindenki részéről biztosan.

Szóval, bármilyen hihetetlennek is tűnik, a Fradinál megjelent a pénz. Mert mi másnak tudhatnánk be, hogy immáron szeretett csapatunkba is jönnek ismertebb játékosok, akik messze nem a selejt kategóriába sorolhatók. Állíthatom ezt, hisz az elmúlt években láthattunk ilyent is bőven, sajnos. Nem kell értük fizetni, de meg kell őket fizetni. Az itthon játszó magyar játékosok jelenleg azért elérhetetlenek a Fradi számára, mert őket a jelenlegi egyesületük szerződésekkel bebetonozza, ahonnan kivásárolni nehéz, sokszor értelmetlen, hiszen nem is érnek annyit. Őket eleve a külföldi kispadokra szánják. Ezek a játékosok persze nem oda vágynak, de hiába mennek ki nagy csinnadrattával, általában oda jutnak. Nézzük csak meg a mai magyar labdarúgó válogatottat. Az utánpótlásra építeni jelenleg nem lehet. Sokan mondták már, hogy a Fradi utánpótlását a kizárás után lerabolták. Igazságtartalmát az is bizonyítja, hogy a Lipcsei Peti edzette második csapat miként szerepel, immáron évek óta. Maradjunk annyiban, nem a Fraditól elvárt szinten. Hosszú évek kemény munkájával újra el kellene jutni oda, hogy ez az utánpótlás feléledjen, aminek az lesz a félreérthetetlen jele, ha évről-évre legalább egy játékost ad az első csapat keretébe. Az utóbbi években csak Holman Dávid az, aki ezt elérte. Reméljük, lesznek követői. A kérdés csak az, szeretnénk-e eredményeket ebben az átmeneti időszakban? Költői a kérdés, persze, hogy szeretnénk! A szurkoló is, a néző is. Le kell nyelnünk a békát, hogy ezeket az eredményeket most olyanok hozzák, akik nem Fradi kötődésűek, uram’bocsá nem is magyarok. De, és megintcsak az a de! Hány példát láttunk a múltban arra, hogy egy nem Fradi kötődésű játékos azzá vált? Még akkor is, ha nem volt magyar? Gondoljunk csak Kuznyecovra, Milovanovic-ra, Kuntic-ra. Nézzük őket vagy szurkoljunk nekik? Rossz a kérdés. Úgy gondolom, sosem annak szurkolunk, aki éppen játszik, mi a Fradinak szurkolunk! A Fradinak, mert ilyen olyan módon, de megérintett minket a Fradi szellemisége. Az a szellemiség, ami immár 114 éve ragad meg embereket, nemzedékről nemzedékre. Ezért nézi a Fradit fordulóról fordulóra a legtöbb ember, akár a pályák lelátóin, akár a televíziók előtt. Minden gond, probléma és baj ellenére a Fradi érdekli az embereket. Úgy mondják, ebben az országban megszámlálhatatlan az alvó fradista. Az, aki a lelke mélyén az, de a jelentől távol tartja magát. Az, aki olyan, mint a hamu alatt izzó parázs, csak arra vár, hogy éltető oxigénhez jusson és lángoljon. Az alvó fradistának a siker, a bárhonnan jött siker az oxigén.

Szóval, kell a siker! Ricardo Moniz egy olyan társasággal dolgozik együtt, amely kimondottan akarja is ezt a sikert. Tudom, a játékosok többsége ugródeszkának tekinti ezt a lehetőséget, innen próbálja minél jobb feltételekkel eladni magát a nemzetközi piacon. Kívánom, sikerüljön nekik. Mert az ő érdekük ezúttal egyezik a mienkkel. Mi a Fradit akarjuk minél eredményesebbnek látni, itthon a legjobbnak, aztán a nemzetközi mezőnyben is egyre jobbnak. Mindehhez épül ugye az új stadionunk is. Magam is féltem, mikor a régit lebontották, hiszen átéltem annak a nehézkes felépülését. És ettől az emléktől nehéz volt elszakadni. Az új stadion azonban gombamód emelkedik ki a földből, ez a kép gyakran csal mosolyt az arcomra. Igazán nyugodt azonban csak akkor leszek, ha már a lelátón ülhetek és ott nézhetem a kedvenc csapatomat, szurkolhatok a sikeréért.

Egy kicsiny lépést Pápán is megtett a Fradi. Számomra furcsa, mondhatom, szokatlan volt, nem idegeskedtem a meccs alatt. Valahogy nem volt kérdéses ez a győzelem. Biztos, hogy jót tett ennek az érzésnek a 2. percben látott Böde szóló, amely góllal végződött. Aztán az is, hogy a védelem most valóban védelem volt. Gyömbér és Adams jól helyezkedett, zárta a széleket, Mateos pedig egyre jobban megismeri a társait. Az látható, hogy tud valamit a futball tudományából, tud fejelni, szerintem jönnek majd tőle mélységi indítások is. Besic pedig lubickolt. Lubickolt abban, hogy most nem egyedül tartja a frontot, nem neki kell mindenhova odaérnie. Ezzel együtt mindenhova odaért. Gerson játszotta a védekező szűrőt, az eddig látottaknál sokkal jobban. Józsiról sok újat nem tudok írni, hozta a szokásosat, apró passzokkal előre, oldalra és hátra. Egy biztos, Buzsáky érkeztével neki is lett végre konkurenciája, amiből csak jól jöhet ki a csapat. Elöl tetszett Holman Dávid és természetesen Böde Dani. Nem véletlen, hogy góljainkat ők szerezték. Dávid egyre jobban meghálálja a belévetett bizalmat, lehet rá építeni. Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz a sorsa Leonardo felépülése után. Diallo mozgékony, mint a higany. Néha kicsit szertelen, de ezzel együtt megadja a lehetőséget Bödének a villogásra. Ehhez épp elég az, hogy helyet csinál neki, ami Daninak már fél gól. Alakul ez. Most jön az Újpest elleni meccs, amely mindenkit feltüzel. A jelen formákat tekintve ott is kötelező a győzelem, ami immáron minden magyar futballszakértő vagy csak annak tűnő ember számára egyértelművé teszi, a bajnoki cím vágya ebben a bajnokságban tényleg nem csak szólam a Fradi számára. Terv az, amit meg akarnak és meg kell csinálniuk. Néző az lesz bőven, az biztos, szerintem, szurkoló is. Sőt, az ilyen meccseken a néző is szurkolóvá válik. Azzá is kell válnia! Bizakodom. Nem elsősorban a győzelemben, hanem abban, hogy együtt, mint a múltban oly sokszor, sikerülni fog.

Hajrá Fradi!

Sanyi bá
alias Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu

A végére ugorhat és hozzászólhat.

10 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    Alakul a csapat. Biztos győzelem volt, de a második gól sokat késett. Kivételesen Kassai is a hírnevének megfelelően vezetett egy Fradi meccset. Igaz, könnyű dolga volt, mert ritkán látott sportszerű mérkőzés volt. Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 15. 20:31

  2. kritikus írta:

    Tisztelt Sanyi bá!

    Három dolgot szeretnék hirtelen leírni az idő rövidsége miatt, egy-két dolgot leszámítva egyetértve az Ön által leírt elemzéssel:

    1. A Bilbaóval például hogy is van ez a európai modell?

    2. Mivel ha meggebedünk se leszünk már sohasem partnerei az európai elitnek, azt kéne egyszer eldönteni, hogy akkor ne legyünk-e inkább a hagyományunk szerinti ” Bilbaó”. A mai elitbe csak őrült pénzzel lehet bekerülni, hiába a mai kormánytámogatás, annyi pénz sohasem lesz (lásd Vidi). Arról nem beszélve, hogy ez a mai állami csapat státusz mennyit rontott már így is az FTC képén, illetve könnyen lehet, hogy május után ez a anyagilag kellemes állapot megszűnik.

    3. Az a mondat, hogy a „Fradi túlélte az elnyomattatást, a néphatalom csapatait gyakran fricskázta, miáltal még szimpatikusabb lett a tömegeknek.” ez nem igaz. A Fradi nem fricskázott soha semmit, kizárólag az akkori tábora, amitől a klub folyamatosan elhatárolta magát. A legendás Fradi-tábor sem a mai neonáci, fasiszta, szélsőjobbos alapon fricskázta a hatalmat, hanem elsősorban az akkori demokrácia és a szabadság deficit miatt. Arra is kérném, ha arra a tömegre hivatkozik, akik ma szurkolóknak nevezik magukat, nos akkor egyszer nézze meg őket közelebbről. Nem lehetünk rájuk büszkék.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 16. 07:57

  3. Simon Sándor írta:

    Tisztelt Kritikus Úr!

    Örülök a lényegi egyetértésnek, ezzel együtt reagálnék az említett három pontra.

    1. Bilbao. Valóban nem a klasszikus európai trendet képviseli, azt kiválóan adaptálta a maga nemzeti viszonyaira. Szinte a teljes baszk utánpótlás a felügyelete alatt van, ami kimeríthetetlen kincsesbányát jelent neki a játékospiacon. Emellett a stadionja maximálisan megfelel az európai trendnek. Valami hasonlót valóban el tudnék képzelni a Fradi esetében is. A modern, trendeknek megfelelő stadion épül, de az utánpótlás, félek, sokkal lassabban jön, ha jön egyáltalán, olyan állapotba, amiből folyamatosan meríteni lehet.

    2. Az európai elitbe kerülés anyagi vonzatait tekintve teljesen egyetértek. Ma Magyarországon nincs az a pénz, ami ezt lehetővé tenné. Szerintem nincs más út, mint az utánpótlás szisztematikus fejlesztése. Olyan lehetőségeket nyitni a gyerekek felé, hogy a legtehetségesebbek a Fradiban, ergo itthon folyamatosan élcsapatban pallérozódjanak, a nemzetközi kupák min. őszi fordulóiban folyamatosan mutatva magukat. Ezen kívül az utánpótlás legyen egy olyan műhely, ahol a szakmai kérdéseken túl, a Fradi szellemisége is „tananyag”. A gyerekek legyenek büszkék arra, hogy itt játszanak, ne feltétlenül vágyódjanak el innen. Ha ez megvalósulna, megszűnne a politikai kötődés is, kevésbé lenne kiszolgáltatott a csapat a politikai kurzusoknak.

    3. A néphatalom csapatait gyakran fricskázta kitétellel csak arra akartam utalni, hogy a csapat gyakran legyőzte a Vasast, Honvédot, Dózsát, örömet okozva ezzel a szurkolóinak, akik akkoriban valóban tömegeket alkottak. Annak idején, a hatvanas években, magam is a Fradi-táborból néztem a mérkőzéseket, tudom, milyen érzés volt. Azt is látom, hogy ez nem egyezik a mai tábor, akik nem is tábor, hanem ultrák, viselkedésével.

    Üdvözlettel

    Sanyi bá

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 16. 16:11

  4. kritikus írta:

    Tisztelt Sanyi bá!

    Akkor abban a tekintetben közös nevezőre juthatunk talán, hogy európai élcsapat itt már soha sem lesz. Soha sem lesz se VVK győzelem, se BL-ben négybe, nyolcba kerülés mindaddig, amíg azt pénzen lehet megvenni, megcsinálni. Tehát értelmetlen e célok miatt feláldozni mindent, ami minket Fradivá tett.
    Akkor tisztelettel kérem az FTC Baráti Kört, hogy tolmácsolja ezt a klubvezetés felé. Ne adjuk fel tovább önmagunkat (már eddig is számtalan, nehezen visszafordítható helyzet alakult ki) ne akarjunk más, számunkra idegen világ elvárásainak megfelelni, legyünk azok akik mindig is voltunk. legyen a klub ismét a fradistáké, legyen ismét igazi család a Fradi-család. Játszanak, sportoljanak a mieink és a lelátón is a mieink legyenek, ne azok, akik mindenféle eszmének áldoznák be a klubot (Csatáry). Ez az alapállás visszavezethet minket az eredeti értékrendünkhöz és a klub mellé állíthatja az eredeti közönségét.
    Tévedés azt hinni, hogy pusztán azért, mert még mindig a legtöbb néző jár ki (átlag 5 ezer, ami a vicc kategóriája) ezáltal a társadalom is olyan szimpátiával figyeli az FTC-t, mint mondjuk a hatvanas években. Az FTC ma már a társadalom számára érdektelen, nem téma a közbeszédben. Lehet csetlő-botló, alapvetően NB II-es képességű játékosokat sztárolni, címert csókolgató jött-menteket fradistának nyilvánítani, de az talán könnyen belátható, hogy a társadalom elfordulása az FTC-től azt bizonyítja, hogy pontosan tudják, mi a valódi és mi a hamis.
    Az FTC Baráti Körének feladata lenne az FTC értékeinek, kultúrájának megőrzése. Ez nem csak abból áll, hogy Nagy Béla munkáit beszkennelve felrakják az internetre.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 17. 08:14

  5. Simon Sándor írta:

    Tisztelt Kritikus Úr!

    Van egy mondás: Soha ne mondd, hogy soha! Ebből adódóan én úgy fogalmaznék, kicsi a valószínűsége, hogy a közeljövőben európai élcsapat lesz a Fradi. Ha viszont nem a közeljövőről beszélünk, akkor megintcsak felértékelődik az utánpótlás helyzete, szerepe. Itt visszautalhatnék a Bilbao példájára a kimeríthetetlen baszk utánpótlással.
    Azt én nem tudom elfogadni, hogy a Fradi itthon ne legyen élcsapat, ne legyen a legjobb csapat. Ez nem az idegen világ elvárása, erre a múltja predesztinálja. Abban egyetértünk, hogy ezt a legjobb lenne hazai játékosokkal elérni. Tehát, tenni kell az utánpótlásért, hogy visszanyerje régi fényét és rangját. Az FTC Baráti Kör ezt igenis a szívügyének tekinti, vissza- visszatérő téma a megbeszélésein, ha tetszik, közvetíti is a vezetés felé. Ismétlem, a kérdés, mi lesz addig? Elfogadjuk, hogy vegetálunk a magyar mezőny szürke átlagában vagy az alján, vagy pedig légiós segítséggel bekkeljük ki az időt. Azért egy Besic, Mateos, Jenner, Leonardo szintű játékosról nem állítanám, hogy alapvetően NB II-es képességűek, csetlő-botlók lennének. Voltak itt olyan külföldiek is az elmúlt néhány évben, a számuk azonban hál’Istennek erősen megcsappant.
    Hogy a Fradi nem téma a közbeszédben? Más a társadalom szimpátiája, mint a hatvanas években? Kritikus Úr, a társadalom is más, az értékei is mások, mint akkoriban. A közbeszédet sajnos a kereskedelmi médiumokból ömlő butaság irányítja. Aztán az egész magyar sport más, mint akkoriban. Nem érzem helyénvalónak az egy az egybeni összevetést. Alkalmazkodni kell mindennek és mindenkinek. No ez az, ami nem mindegy, hogy hogyan megy, nincsenek receptek, lehet róla bőven vitatkozni.
    Amit a valódi és hamis értékekről ír, azt adom. Csakúgy, mint azt, amit az FTC Baráti Körének a feladatáról ír. Ezt valóban a zászlajára tűzte és gyakorolja is. Jöjjön el közénk, ott könnyebben meggyőződhet erről, talán a vita is konstruktívabb lehet. Abban is egyetértek, hogy ez a feladat itt az interneten sem csak azt jelenti, hogy Nagy Béla munkáit szkennelgetjük. Magam, ezen az oldalon mindig arra törekszem, hogy ha ezeket a munkákat használom is, azok ne kizárólagosak legyenek. Nagyon sajnálom, ha ezt csak én érzem így, az oldalt olvasó ember nem.

    Üdvözlettel

    Simon Sándor

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 17. 21:09

  6. kritikus írta:

    Tisztelet Sanyi bá!

    Nem a közeljövőben nem leszünk partnerei az európai élcsapatoknak, hanem ha nem is soha, de belátható időn belül biztos nem.
    Nem csak a mindennapos eredményei alapján lehet az FTC élcsapat, hanem az erkölcs, a morál, az önfeladás elleni küzdelemben, a tradíciók, a szellemiség megtartásában is. A mai FTC-nél ezek helyett az van, hogy ” idegeneket hívnak magyarok ellen segítségül”. Példát a Paks és a Haladás mutat, illetve – bármilyen meglepő – az MTK. Ezek a csapatok manapság ugyanúgy nem érnek el nemzetközileg semmit, mint a Fradi vagy a Vidi. Akkor meg miért ne magyarok rúgják a labdát?
    Az Ön által felsoroltak a hatvanas-hetvenes években az NB II-ben sem biztos ( akkor NB I/B), hogy kezdők lettek volna.
    Nem a társasdalom más manapság, hanem a Fradi. És erről a más Fradiról nem vesz tudomást a társadalom igényesebb része. A sport sem más, hiszen ugyanúgy kapuba kell rúgni a labdát. hanem a klubok lettek mások, akik azt mondják, hogy mindegy, hogy egy afrikai, szerb, román, vagy egy saját nevelésű teszi ezt. Miközben ez a nem mindegy és erre mond nemet a társadalom a lábával. Ilyen alacsony nézőszám a bombázások idején nem volt a háború alatt. És egyre alacsonyabb lesz.
    Magyar viszonylatban sokan nézik a kereskedelmi csatornák gagyi műsorait, ahogy a Fradit is. De ettől ez még nem érték.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 18. 08:21

  7. gyulabá írta:

    Ezer bocsánat, hogy „a csapos közbeszól”, de nem bírom megállni.
    Előrebocsátva, hogy elviekben én is jobban örülnék, ha a Fradiban is 11 magyar futna ki a pályára hétvégenként. De akkor vszeg a 13.helyért küzdhetnének fiúk – ezt már nem annyira szeretném.
    „Nem lehet egy folyóba kétszer belelépni!” – tartja a mondás, és én egyet kell értsek ezzel.
    A világ focija elment a pénz irányába, és ezen mi, itt, a IX.kerületben nem fogunk tudni változtatni. Vagy elfocizgatunk magyarokkal a kieső helyeken, vagy megpróbálunk idegenlégiósokkal jó meccseket=sok nézőt=sok bevételt csinálni. Ha már a mi tehetségeinket azonnal elszívják a külföldi csapatok.
    Akárhogy fáj, de pl. én inkább nézem ezt a csapatot (Mateosszal, Besiccsel, Leonardóval) mint a Marótibélás, Tóthbencés eredménytelenséget.
    Az ifju (még ismeretlen) tehetségek is szívesebben jönnek előbbiekhez utánpótolni, mint a Prukner-Détári féle meddő erőlködőkhöz. Szerintem
    Elfutott mellettünk a futballvilág, észre kellene venni végre – 45 év elmúltával…

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 18. 19:46

  8. gyulabá írta:

    És még valamit – a szurkolókról.
    Én ott voltam azon a meccsen ahol Juhász-Juci 4 rúgott góllal debütált az egyben.
    És nem felejtem el az az szurkolót a közelemben, aki már a meccs 14.percében (minden előzmény és történés nélkül) ordítva anyázott – ki tudja miért.
    Vagyis hülye szurkolók mindenhol, mindig és minden csapatnál vannak, amelyik tábor népesebb, ott a hülyék is többen vannak.
    Tehát a tolerálhatatlan szurkolók nem kizárólag a mai kor termékei.
    Voltak és lesznek is. De mert a Fradi-tábor a legnagyobb, ezért ott könnyű megtalálni őket.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 18. 19:52

  9. kritikus írta:

    Tisztelt Gyulabá!

    Ha valamennyi klub követné a Haladás, a Paks vagy az MTK példáját, akkor nem biztos, hogy a 13. helyen állnánk, sokkal inkább az ifibajnokság eredményei lennének az NB I-ben. Magyar futball külföldi játékosokkal soha nem lesz, ezáltal a meccseken közönség sem. Bevételt meg gyakorlatilag kizárólag a kormány biztosít ma. Érdekes, hogy ma senki nem háborodik fel amiatt, hogy egyes klubok az ötvenes évek Honvéd, MTK szintjén vannak megtámogatva.
    A lét még mindig meghatározza a tudatot, a gerinc egy másik kávéház..

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 19. 07:35

  10. kritikus írta:

    Tisztelt Gyulabá!

    Most néztem meg, kieső helyen áll az FTC az U-21-es bajnokságban. Vissza kéne játszatni a Besict, meg a fiatal négereket. Hátha lesz közönség.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 19. 07:58

HOZZÁSZÓLÁS