Az 50-es évek elején, amikor „szétszedték” a Fradit, sőt még a nevét és a színeit is megváltoztatták, a csapat varázsát, vonzerejét nem tudták megszüntetni. A fiatal, tehetséges vidéki, a fővárosba vágyó játékosok számára még mindig óriási lehetőséget kínált a „Budapesti Kinizsi”. Természetesen a csapat körül tevékenykedtek aktív játékos megfigyelők, mint például a sokszoros válogatott kapus, Csikós Gyula. Az ő feladatuk volt feltérképezni az országot, felkutatni a tehetségeket. Így került a Kinizsibe Orosházáról Mátrai Sándor, Jánoshalmáról Fenyvesi Máté és a Szentesről indult Orosz Pál.

Orosz Pál 1934. január 25-én született Szentesen munkásemberek gyermekeként, édesapja kőműves volt. Tizenhárom-tizennégy éves korában kezdett el futballozni, tehetsége mindjárt feltűnt. Szülővárosában a Szentesi MÁV-ban, majd az MTE-ben játszott. Abban az időben az iskolai futballcsapatok is rendszeresen megmérkőztek egymással. Dr. Fenyvesi Máté mesélte, hogy Szentesen ismerkedett meg egy nagyon ügyes fiúval, aki rendkívül ügyesen bánt a labdával, jól cselezett. Mindenki csak Zirónak hívta, aki nem volt más, mint Orosz Pali. (A két fiú legközelebb az Üllői úti öltöző ajtajában találkozott és üdvözölte egymást, az első edzésen.)

Orosz Pál 1952-ben, még ifista korában az NB II-es Szegedi Petőfihez igazolt. Nem töltött ott hosszú időt, de játékát a vezetők és a szurkolók is megkedvelték. Ott látta meg Csikós Gyula és beajánlotta a Bp. Kinizsi vezetőinek. A budapesti csapat ajánlatának nem lehetett ellenállni, így 1952 őszén az Üllői útra került. A Bp. Kinizsi színeiben (piros-fehér) első bajnoki mérkőzését 1953. március 15-én játszotta.  Az Üllői úton a Szombathelyi Vasutas volt az ellenfél. A csapatban, amelyik 5:2-re győzött öt új fiú (dőlt betűsök), köztük a bevezetőben említett három vidéki, szerepelt: Gulyás – Rudas, Kéri, Dalnoki – Ombódi, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi. (Az újonc Mátrai négy gólt lőtt.)

A diákkori ismeretségek megkönnyítették a beilleszkedést. Orosz első bajnoki góljára sem kellett sokat várni, 1953. május 16-án a Sztálin Vasmű Építők csapata ellen – szintén az Üllői úton – Fenyvesi szögletrúgása után közelről talált be a kapuba. Pályafutása szépen alakult, nagy ígéretnek kiáltották ki. Még a válogatott keretbe is bekerült, ahonnan gyorsan ki is került. Ennek oka a húszas éveinek legelején járó fiatalember zeneszeretete volt. Erről 1958-ban az Ország-Világ képes hetilap írt a „Mi lesz Orosz Pálból?” című cikkében. Gyakran hajnalig ült egy-egy lokálban. Nem ivott szeszes italt, nem táncolt, csak a zenét hallgatta. Szerencsére, hamar belátta ennek az életmódnak a hátrányait, a kondíciót rontó hatását, és ismét szigorúan vette az edzéseket. Az eredmények sem maradtak el. Részt vehetett a csapat 1957. évi emlékezetes ausztráliai túráján is. Tagja volt az 1960. évi római olimpián bronzérmet nyert csapatnak. A VVK 1962/63. évi küzdelmei során elődöntőig jutott társaival, majd 1964/65. évben részese volt a VVK-győztes gárdának. A VVK-győzelem után a New York-i keretbe is bekerült. Mészáros (Dodó) József a túráról írt könyvében jellemezte játékosait. Orosz Pálról a következőket írta:

„Az 1950-es évek elejétől állandó tagja a csapatnak. Hosszú éveken át – az FTC egyik igen nehéz időszakában – balösszekötőt játszott, s a csapattal együtt ő is tengett-lengett. Pedig már akkor is kevés labdarúgó érte el az országban az ő játékintelligenciáját. A nagy fordulat Dorogon következett be: az 1962/63-as bajnokság során 1:0-ra győztünk ott, és Pali – egy számára új feladatkörben – a csapat legjobbja volt. Bár balösszekötőt játszott, az akkor kitűnő formában levő Monostorit kellett semlegesítenie: vagyis fedezet-feladatot látott el kitűnően. Ekkor vettük észre: nagyszerű a fejelőkészsége, a pálya egészét átfogó látóköre, kitűnő a labdaérzéke és a rúgótechnikája – mintha csak fedezetnek született volna. Csatárnak viszont nem elég gyors. Új feladatkörébe gyorsan belenőtt, tagja lett az olimpiai keretnek is. Pedig közben féléves eltiltása is volt. Ha valakin, hát rajta igazán bebizonyítható, hogy a játékos nem csak a labdát rúgja. Hosszú időn át súlyos terhek nehezedtek a magánéletére. Ebben keresendő az oka, hogy a pályán néha teljesen elvesztette idegei fölött az uralmat: kirobbant belőle minden elfojtott indulata. Mert kifelé blazírt, de befelé annál jobban rágja magát. Tudja, hogy már nem mai gyerek, és komolyan le is vonja ebből a következtetést: ma már igen józanul él. A csapat egyik oszlopa.”

A magyar bajnokságban kétszer volt bajnok (1962/63, 1964.), háromszor ezüstérmes (1959/60, 1965, 1966), ötször bronzérmes (1954, 1955, 1957/58, 1961/62, 1963 ősz). Igazán gazdag pályafutás! A Fradiban (Kinizsiben) összesen 442 mérkőzésen szerepelt, 159 gólt ért el. Élvonalbeli szereplését 1966-ban fejezte be, levezetésként rövid ideig még az NB II-es Pénzügyőrben játszott.

Gazdag sportpályafutásának azonban van számára szomorú pontja is. Az egyik, hogy a nemzeti 11-be egyetlen egyszer sem sikerült bekerülnie, hiába volt többszörös ifjúsági, utánpótlás, majd B-válogatott, hiába ült többször is az A-válogatott kispadján. A másik, hogy hiába volt az 1964-ben a tokiói olimpiára utazó keret tagja, mivel egyszer sem lépett pályára, így aranyérmet sem kapott.  Elmondása szerint hátrányt jelentett számára, hogy fradista és túliskolázott volt, ezért járt hasonlóan a szintén kiemelkedő tudású dr. Dékány Ferenchez és Vilezsál Oszkárhoz. Valószínűleg az 1963. augusztusi Dinamo Moszkva elleni mérkőzésen történtek is közrejátszottak ebben. Az Országos Sport Napok keretében került sor a – szó szerinti – összecsapásra. Egyik csapat sem ment a szomszédba egy kis durvaságért, amelynek Orosz Pál lett az áldozata. Guszarovval került összetűzésbe, aminek kettős kiállítás lett a következménye. A „tárgyilagos” Képes Sport ezt írta:

„A 68. percben Orosz hátulról beugrott Guszarov derekába, majd szembe fordult vele és – durr – az arcába fejelt. Albert Flóriánon erre enyhe ámokfutás vett erőt. Körbe rohangált és mindenkinek nekiment, aki csak útjába tévedt.”

A fegyelmi tárgyalás kimenetelébe az MSZMP KB is beavatkozott (még a számukra jól csengő vezetéknév sem volt enyhítő körülmény). Orosz Pált, aki a mérkőzésen tanúsított sportszerűtlen viselkedése miatt veszélybe sodorta a szovjet-magyar barátságot, az MLSZ fegyelmi bizottsága 1963. december 31-ig minden bajnoki és nemzetközi mérkőzéstől eltiltotta (erre utalt Mészáros József az idézett könyvrészletben). Orosz Pál a kiállítás jogosságát nem vitatta, de azt nem tudta megemészteni, hogy Kutas István, az MTSH elnökhelyettese, a mérkőzést követő vacsorán „rohadt fasisztának” titulálta és örökös eltiltást ígért neki. Szerencsére, a „csak” féléves eltiltás után még évekig élvezhettük Orosz Pál játékát.

A játékos pályafutás összefoglalása mellett szükséges Orosz Pál „civil” pályafutását is ismertetni, amely összefügg edzői és sportvezetői munkájával.

Orosz Pál 1952-ben érettségizett a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban. 1963-ban szerzett testnevelő tanári diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1964-től a IX. kerületi Leővey Klára Gimnáziumban tanított, majd 1968-tól 1970-ig a Fáy András Gimnáziumban dolgozott testnevelő tanárként, s mellette az FTC labdarúgó-szakosztályának vezetője volt. Ez az időszak, elsősorban a csapat generációs problémái miatt, nem tartozik életének legsikeresebb időszakai közé. 1970-től 1973-ig a marokkói El Jadida edzője volt. 1973-tól 1986-ig a Testnevelési Főiskola tudományos munkatársa volt. Közben 1977-ben szakedzői diplomát szerzett, majd 1979-ben labdarúgás témában – Magyarországon elsőként – doktori címet szerzett. 1979 és 1982 között ismét Marokkóban edzősködött a Raja Casablanca csapatánál, ahol a mai napig nagy tisztelettel emlékeznek rá. 1987-től a Sportjáték Tanszék docenseként dolgozott, tanított, onnan ment nyugdíjba. 1996-ban Varga Zoltán hívására rövid ideig még visszatért a Fradiba, az utánpótlás szakmai irányítójaként dolgozott, de a megfelelő feltételek hiánya miatt távozott.

Dr. Orosz Pállal személyesen utoljára 2009. december 31-én, a hagyományos szilveszteri koccintáson találkoztam az Üllői úti székházban. Jókedvű és boldog volt, különösen örült annak, hogy fia ifj. Orosz Pál akkor lett a Labdarúgó Zrt. kommunikációs igazgatója. Útravalóul ezt mondta fiának: „Végezd úgy a munkádat, hogyha alkalomadtán vissza kell ülnöd majd a 13-as szektorba, a barátaid közé, akkor azt emelt fővel tehesd meg!” A találkozón készített fényképeket és a 75. születésnapjára írt köszöntőmet a 76. születésnapja alkalmából postán küldtem el neki. Pár nap múlva megkaptam kézzel írt levelét, melyben több gondolat mellett megköszönte, hogy gondoltam rá. „Köszönöm a megkeresést, a gratulációt, a fényképeket, a Ferencvároshoz való ragaszkodást! Jó egészséget és sok szerencsét! Üdvözlettel: dr. Orosz Pál” A levelet azóta is kincsként őrzöm. 

2009 szilvesztere óta sok minden történt. Ifj. Orosz Pál az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója lett. Dr. Orosz Pál egészségi állapotáról nem a legjobb hírek keringenek, ezért a fiától kértem rövid, hiteles tájékoztatást.

„Sajnos Apu nagyon beteg. Az Alzheimer kór súlyos stádiumában van, folyamatos gondozásra, felügyeletre van szüksége, ami miatt otthonban való elhelyezésére kényszerültünk. Így helyette én köszönöm meg, hogy szeretettel gondolnak rá, és nem feledkeztek meg 80. születésnapjáról.”

SzB
2014. január 25.