Közeleg a szezon, a tétmeccsek sorozata. Érzem én is, hisz bizseregnek az ujjaim, hogy mozgassák a klaviatúra gombjait. Akkor kicsit megtornáztatom az ujjaim, nehogy teljesen elgémberedjenek.

Új edzővel vágott neki csapatunk a felkészülésnek. Új edzővel, de a régi elvárásokkal. Azt persze nem tudhatom, mi a tényleges belső elvárás, csak remélem, hogy az is Fradihoz méltó. Azt viszont tudom, mi a szurkolói elvárás. A szívek mélyén minden fradista, minden meccsen nyerni akar, bárki legyen is az ellenfél. Vannak olyanok, akiknél a szívbéli elvárásokat az ész, mondhatni a realitás felülírja. Ők elfojtják magukban a szív hangjait, kifelé mást kommunikálnak. Aztán vannak olyanok, akiknél nem lehet elnyomni a szív hangjait, ők még a felkészülés adta pillanatokat is életbevágónak hirdetik, annak élik meg. Egy-egy szerényebb különbségű győzelem, kapott gól, döntetlen, urambocsá’ vereség után sorstragédiák előszelét érzik, hogy aztán egy szebb győzelem után újra a világ legeslegjobb csapata szurkolójának mondhassák magukat. Igen, a Fradi egy ilyen világot generál az általa létrehozott hatalmas családban. Így volt ez, mióta világ a világ, különösen a Fradi világa, és így van ez ma is. Jó, hogy így van. Jó, hogy egy csapat ilyen érzelmeket tud megmozgatni, még ha azok ily szélsőségesek is.

Bevallom, jómagam ezt a felkészülést lazábbra vettem. Nem az volt az első dolgom, hogy híreket lessek a csapatomról, aztán nem rágtam le körmeim a meccsek előtt. Utólag olvastam híreket, néztem meg az eredményeket. Ezekből azt a következtetést szűrtem le, hogy az új edzőnk minden percet, minden órát, minden meccset kihasznált, hogy ismerkedjen a közeggel. Az összeállításokat látva elmondható, forgatta a csapatot, kísérletezett. Ezt helyénvalónak tartom, mert szerintem is ez a kísérletezés ideje. Azt is elfogadom, hogy a próbákon az eredmény nem elsődleges szempont (eszem győz a szívem felett). Azt viszont nagyon remélem, hogy a tétmeccseken már megszűnik a kísérletezés, ott látszani fognak az elképzelések, azok az elképzelések, amelyek az elvárt győzelmekhez vezetnek (mert a szívem nem hagyja magát és visszavág az észnek).

Jövő héttől újra élesben megy a játék, először Ligakupa, aztán a bajnokság. Bár, a Ligakupa még beleférhet egy kissé a fazonigazításba, annak a befejezésébe, nem dől össze a világ, ha ott még nem minden megy a legolajozottabban. A bajnokságban kell megmutatni, ott dől el, mit ért a felkészülés. Örüljünk, hogy közeleg újra a perc, újra pattoghat a labda, hogy aztán a hálóig süvítsen, ha jobban odapörköltek neki. Hogy újra lehessen önfeledten beleüvölteni a hitvallást a világba: HAJRÁ FRADI!

Ez akár szívbéli befejezés is lehetne, de az ész csak odapiszkál, vajon az időjárás is engedni fogja? Hisz Magyarországon élünk, ahol januárban és februárban lehet tavasz, márciusban és áprilisban lehet tél. Aztán csak kompromisszumot köt egymással a szív és az ész. Legyen bármi, bármilyen körülmények között, csak kezdődjön! És győzzön a jobb! Az ész itt elfordul, marad a szív, az meg csak a Fradi lehet!

Simon Sándor

Fotó: fradi.hu