Ilyenkor év elején van egy immár rendszeres témánk, a Nagyváradon rendezett sportbál. Az a bál, amelynek mindig vannak fradista vendégei. És ha már fradista vendégek vannak, akkor beszámolunk róla.

Az elmúlt szombaton már hetedik alkalommal rendezték meg Nagyváradon azt a jótékonysági sportbált, amelynek bevételét a Partium Egyetemi Sportklub javára ajánlják fel. A meghívottak között mindig vannak neves sportemberek, ifjú labdarúgók, közéleti személyiségek és művészek, no meg fradisták. A református egyházkerületi székház dísztermében a 2007-ben alakult egyetemi sportklub alapító elnöke, Tőkés Máté üdvözölte a megjelenteket, elsőként Buzánszky Jenőt, az Aranycsapat tagját, aki ugyancsak visszajáró vendég. Az idei bál másik illusztris vendége Wichmann Tamás az egykori legendás kenukirály volt.

A bálnak hagyományosan számos védnöke van, közülük személyesen is köszönthették Dunai Antal, olimpiai bajnok labdarúgót, Kőrösi Máriát, az Aranycsapat Alapítvány menedzserét, Takács Tibort, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnökét, Lukács Jánost, a Crişul és a FC Bihor volt játékosát, Orosz Csabát, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökét és az est házigazdáját, Tőkés Lászlót.

Ugyancsak védnöke az eseménynek Rudas Ferenc, klubunk, az FTC legendája, az FTC Baráti Kör elnöke. Ő most személyesen nem tudott elmenni, az FTC Baráti Kört dr. Springer Miklós alelnök és az imént már említett Takács Tibor képviselte.

Hagyomány, hogy a vendégek hoznak valamely, hozzájuk köthető sportrelikviát, amelyet aztán elárvereznek. Az FTC Baráti Kör képviselői természetesen egy általuk dedikált Fradi mezzel készültek, de volt itt válogatott mez, sőt Wichmann Tamás azt a lapátját hozta el, amellyel 1970-ben VB győzelmet lapátolt össze, az idén ennek volt a legnagyobb sikere, rekordösszegért ütötték le.

Voltak természetesen köszöntők, beszédek. Rudas Ferenc, bár elmenni nem tudott, egy levelet írt, amelyet Takács Tibor olvasott fel. Mivel ez az FTC Baráti Kör honlapja, mi sem természetesebb, ezt a levelet bemutatjuk, íme:

Kedves Barátaim!

Legnagyobb sajnálatomra csak emígyen, egy felolvasott levél által tudlak benneteket köszönteni, egészségi állapotom most nem engedi meg, hogy köztetek legyek. Pedig, Isten látja lelkemet, szerettem volna veletek lenni. Szerettem volna, mert pontosan tudom, mit jelent ez az érzés. Elhihetitek nekem, megéltem már egynehány évet, láttam egynehány bált. De olyan bált, mint a tiétek, keveset. Olyan bált, ahol magyar a magyarral őszintén beszél múltról, jelenről, jövőről, ahol magyar a magyarral együttműködik, mert képes együttműködni. Ebben a bálban felsejlik a nemzet, a nemzet egysége, ahol nincsenek határok, mert magyart a magyartól nem választhatja el semmiféle határ.

Tudjátok, az én életem a Fradiról szól. A Fradiról, melyet évtizedek óta a nemzet csapatának mondanak. Ez nem a véletlen műve volt, sokkal inkább azé az eszmeiségé, amit megalapítása óta képviselt, amelyet mi is az atyáinktól kaptunk, és amelyet igyekeztünk továbbadni az utódainknak. Örülök, hogy ez a megszámlálhatatlan sokaságú család, a Fradi család, a tagjai révén a magyar nemzet elkötelezett tagja, híve és építője, hogy minden magyarlakta területen szívesen látott vendégek voltunk és vagyunk. Hiszem azt, hogy leszünk is, mert az Erkölcs, Erő, Egyetértés szavak örök érvényűek, csapatunkat örökké éltetik.

Lakat Károly, egykori csapattársam mondta ki először nyilvánosan, magyar vagyok, keresztény vagyok és fradista vagyok, mint ahogy rajta kívül oly sokan. Ő azt is hozzátette, hogy ezekből egy is elég, hogy ne tudjon Magyarországon érvényesülni. Mégis élete végéig vállalta mind a hármat, ahogy vele együtt oly sokan. Remélem, végérvényesen elmúltak az érvényesülést gátló idők, ma büszkén kiálthatja bárki világgá, aki így érzi. Én is magyarként, fradistaként és keresztényként kérem az Istent, adjon erőt nemzetünknek, hogy terveit sikerre vihesse. Nektek pedig Barátaim, adjon erőt és egészséget, no meg tele poharakat, amelyeket megemelve koccinthattok minderre.

Mint ahogy meg tudjuk mutatni dr. Springer Miklós köszöntőjét is, aki egy igazán érdekes nagyváradi emlékét idézte fel.

Kedves Barátaim!

Köszönettel vettem meghívásotokat. Elárulok nektek egy titkot, Nagyváradra én szinte haza jövök. Nemcsak azért, mert voltatok oly kedvesek már több alkalommal is meghívni erre a csodálatos rendezvényre, ahol minden alkalommal nagyon jól éreztem magam, hanem ennek van egy sokkal régebbre visszanyúló előzménye is. Egy olyan előzmény, amelyre joggal szokták azt mondani, kicsi a világ. Bizony, ezt igazolja az én történetem is.

Van itt fradista, nem is egy. Mint bizonyára előttetek is ismert, nincs oly szeglete a világnak, ahol magyar ne lenne. És ha magyar van, akkor fradista is. Ha nagyapám látja az égben, mivé lett az általa alapított klub, biztosan örül, nagyon örül. A Fradi révén annyi, de annyi jó és kedves embert ismertem meg az életemben. Közülük most itt van köztetek Takács Tibor. Miért pont őt hozom fel, annyi sok jeles ember között? Mert áttételesen köze van a régi nagyváradi történetemhez. Bizonyára tudjátok, hogy Tibor az YBL Tervező Iroda alapítója. Mint ahogy az sem lehet ismeretlen a számotokra, hogy az idén ünnepeljük ennek a jelentős építésznek, Ybl Miklósnak a bicentenáriumát, ugyanis 1814. április 6-án született. Őt csak a művei alapján ismerjük, de nekem volt szerencsém ismerni az egyik leszármazottját, a dédunokáját, lovag Ybl Miklóst, mégpedig Nagyváradról. A II. világháború idején a Nagyváradi Hadapród Iskola növendékei voltunk, együtt tanultuk a katonaság rejtelmeit, együtt játszottunk, együtt sportoltunk. Nekem ez is Nagyvárad, még ha vészterhes időkből valók is korai emlékeim, de azért nagyon kedvesek, elvégre a kora ifjúságot jelentik. Tibortól tudom, hogy Ybl Miklós ma is él, igaz nem a közelben, hanem Hawaii szigetén. Csodás ajándéka lenne a Jóistennek, ha egyszer még találkozhatnánk, akár itt Nagyváradon is.

Remélem, nem terheltelek titeket ezzel a kis történettel, ami mára már történelem. Bizonyítja nekünk, hogy Nagyvárad a magyarság része volt, mint ahogy az ma is. És Nagyvárad nem felejt, elég szétnézni a teremben. Egy sportbál apropóján is őrzi emlékeit, hagyományait, tovább építi a jövőjét. Legyetek büszkék rá, ahogy a magyarságtokra is.

És akinek ez sem elég, még többet szeretne látni és hallani erről az eseményről, annak itt vannak a helyszínen, Harsányi György által készített képek, sőt egy tévéműsör, a Hatoscsatorna Foci és Sport című műsorának felvétele, amely teljes egészében ezzel a témával foglalkozik.

A résztvevők, valamint az www.erdon.ro honlap beszámolója alapján tudósított:

Simon Sándor