Győzelem. Jó leírni, egy ilyen bejegyzés címében különösen jó. Hetek óta elmélkedem, miért nem volt meg, most végre sikerült. A nagy kérdés, hogy változtat ez valamin?

Persze, vághatják rá sokan, oldódik a görcs. Majd meglátjuk, mondjuk már péntek este, mennyire oldódott fel. Minden csapat úgy és annyit játszik, amennyire az ellenfele hagyja játszani. A Pápa minket nagyon hagy, évek óta talán a legkellemesebb ellenfelünk, akár idegenben, akár idehaza. Ellenük csupán két alkalom volt a hosszú évek alatt, amikor kisiklott a szerelvényünk.

Örüljünk most, mert nagyon kellett ez a győzelem, de ne essünk abba a hibába, hogy elszállunk tőle. Tény, az elmúlt hetekhez képest voltak pozitív jelek, változások. Ilyen, hogy most már figyeltek a társak Leonardóra, várták tőle a szokatlant, amivel élni is tudtak. Sőt, úgy láttam, készültek is rá, hiszen érezhetően több volt a mozgás ott elől, keresztirányban is, ami lám-lám, valóban megosztotta a védők figyelmét, szükségszerűen keletkeztek rések. Olyan rések, ahova egy Leonardo be tudja passzolni a labdákat. Látszik, Leonardo egyre jobban élvezi a játékot. De ki védi meg Leonardót? Mert nagyon úgy tűnik, hogy a játékvezetők nem. Nem volt elég az egy évvel ezelőtti szörnyűség? Akkor is akkor jött, amikor kezdte felvenni a ritmust, meccsről meccsre jobban élt a játékkal. Hosszú volt a regenerálódása, a fizikai is, de bizonyosan a lelki is. Már a múltkor feltűnő volt, hogy ő akart valamit, de nem volt társa, a túlerő legyőzte. Most, hogy a társak segítettek is neki a mozgásukkal, nem nagyon tudják szabályosan megfogni, jön a tipikus magyar módi, elkezdik faragni. Visszahúzzák kézzel, ám ami sokkal veszélyesebb, utána rúgnak lábbal. Tegnap is kapott elölről is, hátulról is. Kérdezem tisztelettel, miért csak a többedik ilyen belépő után adnak sárgát az ellenfélnek? Miért, miért és miért? Örömünket, hogy újra van egy játékos, akiért érdemes nézni egy meccset, ez alaposan beárnyékolja, merthogy állandóan ott a félelem is, megússza-e komoly sérülés nélkül az ellenfél brutalitását. Nem gondolom én, hogy ezek szándékosak lennének, elegendő ok a képzetlenség is, egyszerűen van egy játékos, aki más sebességen játssza ezt a játékot, a mással szemben elegendő mozdulatok itt elkésnek, rossz üteműek lesznek. Ettől függetlenül a játékvezetőknek kötelességük lenne megvédeni őt, ahogy Európa többi pályáján is teszik.

Örülök Böde góljának, örülök Somalia gólérzékenységének, örülök annak, hogy láthatóan vannak variációs lehetőségeink a büntetők végrehajtásánál. Röviden szólva, örülök a győzelemnek, de igyekszem majd nyugtával dicsérni a napot, meglátjuk mi lesz pénteken az MLSZ által megmentett ősi ellenfelünk, az Újpest otthonában. Velük kapcsolatban csak egy gondolat. Most ugye kizárásukról, megszűnésükről szóltak a hírek, amit sikerült elhárítaniuk. A kérdés csupán az, miképp kaphattak erre a bajnokságra licencet, ha a csapatot működtető gazdasági társaságnak lejárt köztartozása volt? Mert a mostani licencátadásból az egyértelműen kiderült, hogy ez bizony a korábbi évekről létezett. Idén már nyolc éve lesz, hogy pénzügyi okok miatt a licencadó testület példát statuált egy csapattal, sosem feledjük, a Fradival. Utóbb többedszer is bebizonyosodik, hogy annak bizony semmi értelme nem volt, a többiek nem tanultak belőle. Miért is tanultak volna, ha őket emiatt nem fenyegeti a kizárás réme. Ennyi! Jöhet a péntek, jöhet a legújabb Újpest elleni újpesti meccs. Ahol reméljük, győzelmi reményeink nem laposan fognak kúszni, hanem magasan szárnyalnak majd.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: Sas Gábor