Igen, tegnap felgyúltak azok a bizonyos tüzek, az örömtüzek. Alapos ok volt rá, hisz a Fradi folytatta a múlt héten megkezdett győzelmi szériát, ezúttal az ősinek mondott ellenfél, a Dózsa otthonában.

Legutóbb ezzel a mondattal fejeztem be:

Jöhet a péntek, jöhet a legújabb Újpest elleni újpesti meccs. Ahol reméljük, győzelmi reményeink nem laposan fognak kúszni, hanem magasan szárnyalnak majd.

Valóban nem kúsztak laposan azok a győzelmi remények, bár az is igaz, a mérkőzés folyamán nem szárnyaltak nagyon magasan. Nem telt el öt perc és egy védelmi megingást kihasználva már vezetett is az ellenfél. Nem álomszerű kezdés, az biztos. Ám az is igaz, ilyenkor tudja egy csapat megmutatni, mit is tud, nem is annyira a játékban, mint akaratilag. Régen megszoktuk, a Fradit megacélozza egy ilyen kezdet, amiből az esetek többségében jól jött ki. A mai Fradinál ebben nem lehettünk biztosak. De ezúttal – szerencsére – tévedtünk. A játékosok gyorsan kiheverték a korai gól okozta sokkot, lassan, de biztosan átvették a játék irányítását. Örömteli volt látni, ezúttal nem Leonardótól várták a csodát, máson is látni, érezni lehetett a győzelmi akaratot. Gyorsan meg is érett az az első gyümölcs, Jenner szögletét Böde védőkkel a nyakában is tovább tudta csúsztatni, Gyömbér pedig fejjel és lábbal is próbálkozhatott, utóbbival már sikeresen, egyenlítettünk.

Az egyenlítés vártuk a folytatást, a második gólt, amire még az első félidőben volt esély, ám ekkor nem sikerült. A második félidő lehet túlontúl is biztonságira sikeredett, nem volt benne a játékban a gól, első szándékból bizonyosan nem, csak hibára lehetett számítani. És lőn, ez a hiba ezúttal nem a Fradi játékában jött, az ellenfél hozta a vége előtt pár perccel. Már maga a kontra is gólt ígérő volt, hiszen hárman vitték kettőre a labdát, de az hogy a kettő közül az egyik elcsúszik, tálcán adta a lehetőséget. Szerencsére az elmúlt hetek kimagaslóan legjobb formában játszó játékosa, Leonardo kapta az esélyt, aki élt vele, nem bízta senkire, úgy tette el a kapus mellett a labdát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyúlhattak az örömtüzek.

Lehetne most is hosszabban elemezni a játékot, a taktikát, a mérkőzést. Ezúttal azonban egy szó tökéletesen elég a meccs jellemzéséhez, ez az egy szó pedig: győztes.

Győzni mindig jó, de az Újpesti Dózsát legyőzni, Újpesten legyőzni különösen. Az utóbbira legutóbb 2000.11.30-án volt példa, tehát ebben az évezredben még nem. Épp itt volt az ideje megtörni ezt a rossz sorozatot. Bízzunk benne, hogy ez a két egymás utáni győzelem egy jó sorozat, egy hosszú győzelmi sorozat kezdete, amely tán még a nemzetközi kupát érő helyezés eléréséhez is elég lehet.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotók: nemzetisport.hu (Hegedüs Gábor és Szabó Miklós)