2024. november 26. kedd

A győzelmek íze

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. április 26.

Pár hete még csak álmodoztunk róla, hogy győzelemről írjunk, beszéljünk. Most pedig, szerencsére, már az lehet a téma, milyen íze van a győzelmeknek?

FTC KaposvárIgen, lehet erről értekezni, hiszen egymás után ötödször is ízlelhetjük. A statisztikus hajlamúak gyorsan kiderítették, ilyen az első osztályban a Fradival több, mint tíz esztendeje esett meg utoljára. Hosszú idő, elfelejthettük az érzést. Mit mondjak, épp ideje volt feleleveníteni. Nézzük, milyen íze is van a győzelmeinknek. Van, amelyik édes, van, amelyik fanyarabb, de egy fradistának mindegyik kellemesnek mondható. Mi határozza meg, hogy egy győzelem íze édes vagy éppen fanyarabb? Persze, hogy a játék, no meg az ellenfél. Mert egy Dózsát legyőzni mindig, minden körülmények között élvezhető, de egy utolsó helyezett, potenciális kieső elleni győzelem élvezhetőségének mások a kritériumai, különösen hazai pályán. A Kaposvár ellen jól kezdett a Fradi, ahogy azt elvárjuk. Járt a labda, volt mozgás, jöttek a helyzetek, sőt a gól is már az elején, a tizenkettedik percben. Aztán még vagy tíz percig tovább járt a labda, volt további mozgás, jöttek újabb helyzetek, amik sorra kimaradtak, végül – mintha valaki varázspálcával suhintott volna – megállt a játék, kevesebbet járt a labda, nem volt annyi mozgás, már nem jöttek a helyzetek. Az első félidő fokozatosan ült le, a második pedig az öltözőben maradt. Nem az volt a kérdés, szerzünk-e további gólt, hanem sokkal inkább az, kapunk-e. Nem jó az, ha idehaza az utolsó helyezett ellen az utolsó percekben izgulni kell, sikerül-e megtartani az előnyt, az eredményt, a győzelmet. Sikerült. Legyünk optimisták, nézzük ezen fanyarabb ízű győzelemnek a jobbik részét. A szerény teljesítményű második félidőben legalább az bebizonyosodott, hogy a védekezésünk most már valóban biztos, össze sem hasonlítható a fél évvel ezelőttivel. Ez nem azt jelenti, hogy az ellenfélnek nincs helyzete, mert ilyen játékfelfogás mellett óhatatlanul kialakulnak helyzetek is. Ám most már az is nyilvánvaló, hogy van egy jó teljesítményre képes kapusunk. Olyan kapus, akinek kilencven perc alatt maximum kettő, három védeni valója akad, nincs ideje a kapujára záporozó lövésektől bemelegedni, neki azt a két, három helyzetet kell hatástalanítani. Dibusz Dénes most pont ezt tette, ezért az én szememben ennek a győzelemnek ő volt a legfőbb kovácsa.

A veretlenségi szériánk immár hét, a győzelmi öt, a kapott gól nélküli pedig három meccset számlál. Jó ezt látni, jó leírni, összességében ezek ízhatása mindenképp édes. Olyannyira, hogy várjuk a folytatást, mert minden sorozat szebben mutat, ha eggyel hosszabb, aztán még eggyel és még eggyel. Nem vagyok telhetetlen, ebben a bajnokságban már csak négy meccset kellene a győztes sorozathoz adni. Meg kellene próbálni, biztos meglenne egy dobogós helyben az eredménye. Akkor aztán az új stadionban nemcsak a következő bajnokságot kezdhetjük vérmes reményekkel, hanem újra kiléphetünk az európai focihadszíntérre is, hogy ott is kóstolgassuk a győzelmek ízét.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: sportmenu.net (Jakab Tamás)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    Szokás szerint a helyszínen néztem végig a meccset. Szenvedtem, mert nem értettem a játékosok hozzáállását. (Szerencsére Thomas Doll sem!) Természetesen a három pontnak örültem. Nem lehet mindent a sűrű programra fogni…

    Hozzászólás ideje: 2014. április 26. 19:32

  2. Sárosi István írta:

    Lassan már le kell szokni a hálószaggató 6-7 gól különbségü mérkőzésekről. Örülnünk kell a sovány 1:0 -nak is. Szivem szerint végtelen örömet tudnának okozni a srácok, ha az utolsó négy mérkőzésünket 1:0 ás eredményekkel-de hoznák a zsákba. A végső elszámolásnál ugyanis még mindig a pontszám a döntő. Végignéztem, végigszenvedtem – de NYERTÜNK. Ez a Kaposvár nem az őszi. Selymes Tibor seprője megtette a magáét. Hiába vannak az utolsó helyen, ez a sebtében összerakott somogyi csapat igenis szép futballt játszik, ezt most mi is érezhettük a TV előtt és a PUSKÁS.-ban. Még egy észrevétel! Ha a DVTK-PAKS meccset 10szer lejátszanák ujra és ujra, ekkora szerencséje (aki mindez mellett jól is játszott) nem lenne nekik és pechük a miskolciaknak. Tehát:HAJRÁ FRADI !!!!

    Hozzászólás ideje: 2014. április 28. 19:10

  3. Sárosi István írta:

    A „matyók” durva játéka meglepett. Egy tiszta szerelésük nem volt. Taktikai futball cimén szétrugták a csapatot. Ebben partnerre leltek Szabó.-ban, aki ugyan szórta a sárgákat,vigyázva kettőt nehogy legyen! Jenner brutális lekönyöklésért még sárgát sem adott.Kimondott „célbiráskodás” volt. Az „Csillagfejü” kiprovokált egy összetüzést, jogos volt a piros részére. De Pavlovics miért kapott lapot. Igy két sárgájával jött a piros,és mivel a spanyolnak is volt már sárgája (ötödik) a védelem közepe kilett robbantva a fontosabb mérkőzésekre. Szégyen és gyalázat amit müvelt (birónak még véletlenül sem nevezhető játékvezető) aki folytonos konferenciát tartva társaival hozta itéleteit. Jé, ott volt „kedvencünk” Andó Szabó is mint alapvonalbiró.A vele történt egyeztetés után szállt ki Pavlovics.Hátralévő mérkőzéseink sorsát meghatározó büntetések – mintha irányitva lettek volna a támogatott VIDEOTON utját kikövezve.

    Hozzászólás ideje: 2014. május 4. 11:32

  4. Sárosi István írta:

    Bocsánatot Kérek: Kérném segitségét a 3. hozzászólásomban elkövetett hibámért. Szeretném ha kijavitanák: nem ANDO-SZABÓ volt a vonalbiró, hanem Farkas Ádám, a többi a fentiek szerint történt.A vonalbirótól nem kérek bocsánatot, ugyanolyan kategória mint ANDÓ-SZABÓ. Segitségét és megértését köszönöm, nagyon hasonlitanak egymásra-külsőleg. Belsőleg: mindketten utálják a Fradit, ugy hogy lelkiismeret furdalásom nincs.

    Hozzászólás ideje: 2014. május 4. 13:03

HOZZÁSZÓLÁS