In memoriam Grosics Gyula
Elmúlt már néhány nap mióta a médiumok világgá röpítették a szomorú hírt, Grosics Gyula meghalt. Emléke előtt tisztelgünk.
A magyar futballrajongók betéve tudják pályafutásának állomásait, elért eredményeit. Azokat az eredményeket, amelyekről egy mai magyar labdarúgó – sajnos – csak álmodozhat. Abban az időben ez másként volt. Akkor a magyar labdarúgás nemcsak a múltjából élt, akkor volt jelene és jövője. A II. világháború után a jelent egy olyan felnövekvő generáció adta, akikből egy arany csapat, az Aranycsapat verbuválódott. Kivételes korszak volt, kivételes egyéniségekkel. Ilyen egyéniség volt a kapuban Grosics Gyula. Játékára, mint a zsenikére általában, megkülönböztető jelzőket aggattak, mindenki tudta, ki az a Fekete Párduc.
Ismerjük pályafutását, ami Dorogról indult, majd a MATEOSZ-on át vezetett a Honvédig, az Aranycsapatig. Aztán a levert forradalom után jött Tatabánya további hat esztendeig, no és persze az Aranycsapat utáni válogatott, amelyet Puskás helyett már Albert generációja vezetett. Grosics Gyula híd volt a két generáció között. Egy olyan legenda, aki miatt sok gyerek választotta a kaput, hozzá akart hasonlítani. Képletesen szólva, iskolát alapított. Később aztán szó szerint is, miután több iskola és labdarúgó akadémia az ő nevét vette fel. Grosics Gyula méltán volt büszke erre életében és most már sajnos odaföntről tekint le rájuk.
Tudjuk, hisz számtalanszor megvallotta, szíve csücske volt a Fradi, minden vágya volt egykoron a csapat kapuját védeni. Sajnos, mindez játékospályafutása idején nem adatott meg neki, elvették tőle a hatalmasok. Ám 2008. március 25-én mégis eljött az a nap, amelyre már joggal hihette, hiába vár. Leigazolta a Ferencváros, majd a jeles napon a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen vele kezdődött a csapat összeállítása. Felemelő pillanat volt, nemcsak neki, a lelátón ülő ezreknek is, akik dübörgő tapsviharral köszöntötték. Ő erről a napról így vallott később: tulajdonképpen felszenteltem a pályafutásomat a Ferencvárosnál. Valóban, felszentelte azt!
Emlékezzünk rá azon felszentelt pillanatok felidézésével:
Mint ahogy a magyar sport- és futballszerető társadalom, a fradisták megszámlálhatatlan sokasága, az FTC Baráti Kör is örökre megőrzi emlékezetében a nagyszerű kapus, a nagyszerű ember, Grosics Gyula emlékét. Isten adjon örök nyugalmat neki!
Muraközy Tibor írta:
Drága Gyulánk! Mi, hála Istennek, még vagyunk jónéhányan, kik játszottunk Veled, ellened, egyszóval abban a megtiszteletetésben volt részünk, hogy Te lehettél a páldakép, az ikon, nemcsak a labdarúgásban, hanem az emberi életben, a méltósággal viselt meghurcoltatásaid ellenére is megmaradtál, itthon, igaz magyar embernek. Sajnos, a rengeteg megemlékezésből, talán nem véletlenül, jó néhány igen fontos dolog kimaradt, hiszen akik tönkre akartak tenni, illetve pár évig sikerült is nekik,többen közűlük még ma is élnek, itt rohasztják az életünket, a szellemük még sokáig itt fog kisérteni. Egyszóval, nem esett szó arról, hogy annak ellenére, hogy Grosics Gyula hazajött a betiltott délamerikai túráról, koholt vádak alapján évekig nem vették figyelembe Őt, ezzel megfosztották legalább 30-40 válogatottságtól így kb. 120-130-szoros válogatottsággal Ő lenne a csúcstartó. Ő, az istenhívő magyar ember, a kommunizmus éveiben megelőzte volna válogatottsága számával az elvtársi csúcstartót. (Úgy, amint soha nem esett szó arról, miért nem vonták felelősségre azokat, akik megfosztották a mi Papp Lacinkat a profi világbajnoki cím lehetőségétől, erről sem eshetett szó, miért és kik a felelősek azért, hogy Grosics Gyula miért volt útban egyes fő elvtársaknak, miért, vagy kik miatt nem lehetett kb. 140-szeres válogatott.) Azt hiszem, ezek a témák is megérnének egy televiziós-rádiós riportot, nemcsak azért, mert a Fekete Párducnál „elfelejtették” ezeket a témákat, hanem mert szeretnénk tudni, mi, akik még élünk és éltünk abban az érában is, kik és miért tették tönkre egyesek életét.(Közte jónéhányunkét is.) Nem lehet ezekről csak annyit mondani, hogy akkor ilyen volt a politikai helyzet, mert a politikát is „emberek” csinálják(csinálták). Ezekkel az elhallgatott, s nyilvánosságra hozott igazságokkal lenne teljesebb drága Halottunk, Grosics Gyula méltatása,emléke, példaként az utókor számára, s mi is megtudhatnánk, mi az igazság ezekben a kérdésekben.
Nyugodj békében ott, az égi Csapatban az idők végezetéig, drága Grosics Gyulánk!
Hozzászólás ideje: 2014. július 2. 20:01