Nyári futball
A címhez hozzá kellene tenni, itthon és határainkon túl. Ugyanis, így 2014-ben, egyáltalán nem mindegy melyikről beszélünk.
Határainkon, sőt a nagy vízen túl zajlik a sportvilágnak az olimpiák mellett legnagyobb érdeklődéssel kísért játéka, a labdarúgó világbajnokság. Az a játék, amelyet a magyar labdarúgók huszonnyolc esztendeje velünk együtt csupán a televíziók képernyőjéről követhetnek. Huszonnyolc év hosszú idő, egy generáció felnőtt azóta. Egy generáció, amely csak a történelem egyre sárguló lapjairól ismerheti, hogy valaha Magyarországon is a csapatért izgulva várták ezt a csodálatos rendezvényt. Ők elképzelni sem tudják, hogy valaha a mi nemzeti csapatunk is tényező volt a világbajnokságokon, nekik nincs mire emlékezni. De vajon lesz-e változás? A hazai futball vezetői folyamatosan azt hangoztatják, ezen dolgoznak. Az lehet, de a huszonnyolc év akkor is rettenetesen hosszú, és tetszik vagy nem, ítéletet is hirdet. Ennyi idő alatt több futballista nemzedék felnőtt, a pozitív változásnak, elmozdulásnak pedig nyoma sincs. A magyar futball képtelen egy eredményes válogatottat kitermelni.
A magyar futball két forrásból merít, úgynevezett legjobbjai külföldön, nívósabb bajnokságokban szerepelnek, ők ugye a légiósok, aztán van a hazai bajnokság, ami a legfontosabb, mert az úgynevezett legjobbak is innen mennek ki. Miért használom az úgynevezett szót? Mert ezek a kikerülő játékosok az esetek többségében, idegenben, enyhén szólva sem váltják meg a világot, nem hogy meghatározó játékosok nem lesznek, még az is nagy szó, ha a nemzetközi mércével mérve nem túl veretes csapataikba egyáltalán bekerülnek. Legtöbbjüknél nem is telik el sok idő és jönnek haza, hogy itthon újra kitűnjenek és próbálják meg újra és újra. Itthon kitűnni. Miből is kell kitűnni? Egy olyan közegből, ahol nincs azonnal beépíthető utánpótlás, ahol más, nívósabb bajnokságokban nem kellő külföldiekkel van tele a pálya. Nyilvánvaló, hogy ez a második kitétel az elsőből következik. Csodaszámba megy, hogy az idén, ezen külföldiek közül az egyik, Muhamed Besic ebből a magyar közegből a világbajnokságig jutott. Ezek után az igazi csoda az lenne, ha itt is maradna. Mert aki azon, a valódi futballt játszó csillogó színpadon is megmutathatta magát, arra egyrészt felfigyelnek, másrészt ő sem biztos, hogy visszavágyik a – színihasonlatot folytatva – szekeres vándortársulathoz. Az ő példája azonban mégis irányt mutathat. Hozzá hasonló külföldieket kell keresni és találni. Az ő példájuk lehet igazán vonzó, rajtuk lehet gazdaságilag is mérhető hasznot realizálni, hogy azt a csapatba visszaforgatva lehessen fokról fokra haladva feljebb és feljebb jutni.
Az előbbi gondolatmenetet okán 2014 nyarán bizakodónak mondom magam. Mert szeretett csapatomnál, a Fradinál ilyen jeleket vélek felfedezni, az új igazolások ebbe az irányba mutatnak. Lehet, sőt biztos, nem mindegyikükből lesz Besic, de az esély adott, ők feltörekvő ifjak, akik bizonyítani szeretnének. Persze, itt nem Lauthról beszélek, aki viszont, ha jól sáfárkodik a tehetségével és kellőképp kihasználják adottságait, a rutinjával lehet nagy hasznára a csapatnak, segítheti a feltörekvő ifjak fejlődését. Nagyon rövid idő alatt kiderül, képes lesz-e erre. Az elmúlt szezon bravúros hajrája gyakorlatilag nem engedélyezett szünetet, a nyakunkon az új szezon. Július elsején már tétmeccsen, Máltán kell bizonyítani az Európa Liga előselejtezőjében. Fradisták vagyunk, ebből adódóan maximalisták, nem elég a bizonyítás, tovább kell jutni! Ez nem lehet teher a játékosokon, ennek ösztönzően kell hatni. A remélt továbbjutás után már nehezebb lesz a feladat. A horvát Rijeka szakmailag más szint, mint a máltai. Abban a horvát bajnokságban lett második, amely nem egyesével termeli ki magából az Európa topcsapataiba jutó játékosokat. Ez egy olyan kitétel, amelyről a magyar bajnokság jelenleg csupán álmodhat, nekik a valóság. Mi örülünk, hogy az idén igazoltunk két horvát tehetséget, reméljük meg tudjuk tartani a tavaly is itt játszót. Nekik kérem nem három ilyen tehetségük van, nekik ilyen a keretük. Ha csak ezt nézzük, már akkor is jogos az óvatosság, nem lehet hurráhangulat, abban a párharcban nem számíthat egyértelmű esélyesnek a Fradi. Ezt mondja az ész, no de tudjuk, van a szív, az a legendás Fradiszív. A szurkolókban biztos, reméljük a pályán is látunk belőle. Kell, hogy lássunk, mert az az egyetlen dolog, amely minden esetleges vitát félrelökve azonnal eggyé tudja kovácsolni a csapatot és a szurkolótáborát. Eggyé, amely elengedhetetlen feltétele volt mindig a sikereknek, az ma is. 2014 nyarán nagy szükségünk van az egységre, a sikerre. Tudjuk, ezen a nyáron vehetjük birtokba az új stadiont. Ha ezt úgy sikerülne megtenni, hogy előtte sikeresen hangol a csapat a nemzetközi színtéren, akkor minden esély meglesz, hogy a hazai közegben, ebben a kis magyar futballvalóságban se lehessen megállítani a Ferencvárost és tizenegy hosszú év után ismét bajnoki címet ünnepelhessen. Ebben a mondatban még ott a ha. Reálisan tudjuk, a ha-val kezdődő mondatoknak önmagukban nincs sok értelme. Hogy legyen, azért tenni kell, mégpedig nem is keveset, a játékosoknak a pályán, a szurkolóknak a lelátón, együtt a Ferencvárosért.
Hajrá Fradi!
Simon Sándor
gyulabá írta:
Nagy kérdés, hogy a jó igazolásokból milyen csapatot tud kihozni – keddre!!! – Doll mester!? És az is érdekes, vajon a máltaiak hol tartanak a felkészülésben! Mert le lehet nézni Máltát, de a gólgyártásban, mi még sehol sem vagyunk egyelőre. Sajnos ez még nem Csapat, jelen pillanatban.
Ez a Leonardo-probléma sem jött most túl jó ütemben…
Persze bizakodjunk, és hajrá Fradi!!!
Hozzászólás ideje: 2014. június 28. 23:16
Sárosi István írta:
Ma, 2014.julius 4.-én jeleztem, hogy a NEMZETI SPORT 10:16 hireiben közli Markó Pavlovic pálfordulását. Válaszuk: hibás az E-mail szám, közölni nem áll módjukban.Délután 15:24 .-kor Önök teszik ugyanezt közzé. Ezt mire vélje az akinek a Fradi a mindene-őszinteségnek vagy semmibevételnek? Ez utóbbit vélem! Mit higyjünk el,pontosabban az őszinte hozzáállásra, vagy a „fényezésre”?Most törölhetnek, de 73 évesen vélemeényem lehet. Megirom: nem a Máltai szereplés, az egész nyári ködösités zavar. Nagy nevek röpködnek-de ezekért pénz nincs. Jönnek a szerződés nélküli üres emberek. Szeretem Böninget, de nem kell látnok ahhoz, hogy abszolut bal- lábas, nem jobb hátvéd! Nem megyek végig személy szerint a csapaton, bár véleményem volna mindről! Hol az évek óta igért „faltörőkos” , a középpálya varázslója, sajnos nagyon rossz megérzéseim vannak sok játékosról. Ide még Tuijp is beférne: a tavalyi csapatot kellett volna megfelelő közremüködéssel, egybetartani-kiszürve a szubjektiv meglátásokat. Ezek mind profik voltak ilyen-amolyan szinten, akkora összetartás, fazon nem kellett volna,ezt már magukkal kellett volna hozni mentalitásukban. Ugyhiszem elég, megjelenitéséhez kevés reményt füzök.
Hozzászólás ideje: 2014. július 4. 15:41
Sárosi István írta:
A „Nyári futball” 2.számu hozzászólójaként jelentkezem, némi értelmi pontositással!
2014.julius 4.-én a „Nemzeti Sport” 10:16 .-kor megjelenő blogjában közli Markó Pavlovics pálfordulását.. Azonnal jeleztem a „Fradinak”. A keresést „ismeretlen E-mail
cimszó alatt nem fogadták. Leadtam ujra! 15:24.-kor már a Fradi honlapja fogadja.
Pedig az E-mail nem változott. Ez bizalom kérdése. Szót se róla többet. Vannak akik ezt
jobban értik. Néztem a máltai „odavágót”. A Wanderers összevetve a Birkirkarával
otthon döntetlen, idegenben 0:6. Ők voltak Debrecenben a DVTK ellenfelei. Szóval
ez van.! Ne számitsunk sétegaloppra, a világ megtanult futbalozni! Se Faeröer, se Lichstenstein- darab,darab. Uj igazolások: Böning abszolut ballábas,a jobbek helyén
„0”. Lassu az egész csapatjáték, nincs aki szervez, irányit, játékba hozza a támadó ékeket. Első meglátásom: érik az uj Tuijp- mint befejező. A tavaly Munizra bizott igazo-
lások csődöt mondtak, de hol volt a játékos megfigyelés? Vakon fizetve -kinek?-
összeszedtünk egy félprofi, sérültekkel teli gárdát aki többet volt kiállitva, eltiltva, beteg-
mint játékos.Minden elkötelezettség,profi mentalitás nélkül! „Az elbocsátott légió” !
Ezek a maiak mennyivel jobbak? Ismeretlenek, fele sérült, ….de elég ha a bemutkozó
meccsre gondolok, anélkül, hogy ostoroznám őket. Megkinlódunk ebben a szezonban, de már csütörtökön is. Szeretném, ha meglátásom a 2.sz. bloggal kiegészitve olvasnák.
Hozzászólás ideje: 2014. július 6. 16:22
Sárosi István írta:
Tisztelt Fradi és más sportbarátaim!
Félek a véleményektől-mert a blokk,szinte az Én véleményemtől halad. Elnézést: de itt van Leonardó ügye. Kedveltük, „kedveljük” de amit egy ilyen klubbal szemben elkövet
ezt egy RONALDÓ sem követhetné el klubjával szemben-mert inteligens, és ami a lényeg profi. A szó legmagasabb értelmében. Maradjunk Leonardónál! Előélete: sorozatos késései, saját játékostársával (Jenner) fizikai összatüzése, a bronz érem át-
nem vétele,arrogáns viselkedése , az alapozó társait semmibevevő egy hetes késése.
a Szombathelyre – sorsdöntő- mérkőzésre induló társasbuszára történő felerőszakolása? Ki Ő? Neymar, Ronaldó, Messi?……Egy harmadrendü brazil-aki még futballistákkal-érez közös kapcsolatot. Mindenhol problémákkal megszorva távozott.
Dalnokival vessétek össze modorát!! Elzavarná labdaszedőnek.Doll kemény, német megalkuvást nem türő tréner, megjárva a profilágot , fegyelmezetlenséget nem türő tréner. Sajnos Leonardo elveszitette szavahihetőségét , mentalitását! És itt az uj szerződés kiegészítés, ami szerint magyar pályákon 3 évig nem szerepelhet. Jogos! Amit a Fradi beinvesztált felépülésébe, játékba kerülése ügyén- ezt átgondolta Leonardó????? Szerintem nem!És ebben tovább növelte zürös ügyeit. Szerintem bár, szerettem, azt mondom neki más országokban növelje népszerüségét – ha a FRADI – nem felelt meg neki.ADIOS AMIGO!!!
Hozzászólás ideje: 2014. július 10. 13:58
Sárosi István írta:
Tisztelt Szerkesztő Úr.
Megbeszélésünk értelmében küldtem az „FTC .Baráti Kör.@g.mail.com Simon Sándor
szerkesztő Úr részére egy Dalnoki Jenő bloggot.A gép nem fogadta, legyenszives utána
keresni. Köszönettel Sárosi István.
Hozzászólás ideje: 2014. július 26. 20:26
Simon Sándor írta:
Kedves Sárosi Úr!
Gondolom, nemcsak én, hanem törzsolvasóink is szívesen olvasnák a Dalnoki Jenőről szóló írását, amely sajnos valóban nem jutott el hozzám, így én tenni semmit nem tudok. Kérem, próbálja meg újra, de vigyázzon a címben az ékezetekkel és a pontokkal. A cím helyesen:
ftc.barati.kor@gmail.com
Köszönöm.
Simon Sándor
Hozzászólás ideje: 2014. július 26. 21:00
Simon Sándor szerkesztő írta:
Tisztelt íszerkesztő Úr!
Örülük, hogy elfogadta és jónak találta Dalnoki Jenő stilizált történetét. Biztam a
a Baráti Kör kedvező kedvező fogadtatásában – eddig semmi. Semmi probléma,
várok valami „ujkori” bölcseletre.Addig is olvasgatom a nemigen változó anyagot.
Pedig higyje el Szerkesztő Úr talán valamikor még ezek is poénok lesznek.
Vannak ugy Mátrairól, Kispéterről, az 50′.-s évek számomra a világot jelentő
KINIZSI csapatáról szóló anekdoták. Dehát akkor tizenéves gyerek voltam, a törté-
netek számomra csak könyvek lapjain léteznek. De például Mátraiék Egyiptomban
történő vásárlásuk, szó szerint idézve is P.Howardot verik stilusában.
Köszönet és Tisztelet:
Sárosi istván.
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 1. 19:45