Rijeka-Fradi, pro és kontra
Mottó: nem lehet olyan rosszul játszani, hogy ne lássunk valami biztatót és fordítva, bármily frenetikus játékban is lehet hibákat találni.
Ezen gondolatok szellemében jött az ötlet, hogy a Fradi meccsei után nézzük meg mi volt a jó és mi a rossz. Én adok egy vitaindító szösszenetet, de a lényeg legyen a hozzászólásokban, aki gondolja, tegye hozzá a magáét, ha kell, vitatkozzunk.
Csütörtökön este az Európa Liga második selejtező körének első mérkőzésén Fiumében játszott a Fradi. A velem együtt már ősz olvasóknak így is egyértelmű, hogy horvát csapat volt az ellenfél. Ők tudják, hogy a magyarok szempontjából azért is fontos ez a város, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Továbbá kisebb megszakításokkal 1776-1918 között Szádrévvel és a környező településekkel együtt a Magyar tengermelléket alkotta, amely a Szent Korona tagja így a Magyar Királyság része volt. A város a fénykorát a Monarchia idején élte, amelyet így joggal lehet magyar korszaknak tekinteni. Számos épületét emelték ekkor, az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Szóval ebbe a városba látogatott a magyarság legismertebb és legeredményesebb csapata.
Azt is tudjuk, hogy a horvát futball jelenleg felette áll a magyarnak, nem is kicsit. Válogatottjuk rendszeres résztvevője a VB és EB tornáknak, klubcsapataik is gyakran eljutnak az európai kupák csoportkörébe. Ami tán ennél is fontosabb, a horvát futball ontja magából a tehetségeket, akikért sorban állnak a neves, köztük a legnagyobb klubok is. Ennek a jelenkori horvát futballnak az egyik jelentős képviselője a HNK Rijeka, a legutóbbi horvát bajnokság ezüstérmese, a horvát kupa, múlt hét óta a szuperkupa győztese is. A futballrealitásokat nézve bármely magyar csapat, így a Fradi ellen is egyértelmű esélyesnek nevezhető. A párharc első mérkőzésén egy góllal győzte le a Fradit.
Kezdjük a jóval. Tán épp ez az egy gólos vereség a biztató, hisz hazai pályán, nagy közönség előtt lelkes játékkal ez ledolgozhatónak tűnik. A meccset elnézvén a taktika is ez lehetett, bunkerfutballal védeni a gól nélküli döntetlent, ha ez nem megy, megúszni minél kisebb vereséggel. Nos, ez sikerült. Sikerült, mert Dibusz Dénes ismét bebizonyította, helyén van az esze, a szíve, az idegrendszere, magyarán, jól védett. Nekem tetszett az újra leigazolt Pavlovic magabiztos játéka is, úr volt a földön és a levegőben egyaránt. Egy megingástól eltekintve ugyanez elmondható az egész csapat védekezéséről, mert az a helyén volt. Jól zárták a területeket, jól tömörültek, taktikusan játszottak.
Mi a rossz? Furcsa mód, tán épp a jóból eredezik. Ez a fajta bunkerjáték nem a Fradi sajátja. Az, hogy egy meccsen egyetlen helyzetet, mi több, egyetlen kapura lövést sem tudtak feljegyezni a Fradi oldalán, az elkeserítő. A rombolás az ment, de az építkezés egyáltalán nem. A védősorból nem labdát tartva jött ki az együttes, hanem a labdát előre vágva, amit az egy, maximum két elöl levő ember abszolút nem tudott megtartani, villámgyorsan elvesztette. A bunkerfocira specializálódott csapatok egyetlen hatásos fegyverének, a gyors kontrának nyoma sem volt.
Ha van jó és van rossz, akkor mérleget is lehet vonni, merre billen el a mérleg nyelve? Ezen az egy meccsen is lehetne, én mégis azt javaslom, a visszavágóig reteszeljük a mérleget. Reteszeljük, mert ez a kupapárharcok sajátja, két meccsen dőlnek el. A második meccsen bőven lehet még pakolni a jó oldali serpenyőbe, mint ahogy nőhet a rossz súlya is. Majd annak a mérkőzésnek a végén oldjuk a reteszt.
Jövő csütörtökön eldől kacsingathatunk-e továbbra is Európa felé vagy újra a mi kis hazai bajnokságunkra kell koncentrálnunk. Jó volna, ha tovább álmodozhatnánk … Hajrá Fradi!
Simon Sándor
Fotó: nemzetisport.hu
gyulabá írta:
Nehéz lenne vitatkozni a vitaindítóval, szavait ismételgetni – üres plágium.
Reálisan tekintve a két csapatot, talán nem is lenne igazságos (bár örülnék nagyon!) mondjuk egy szerencsés 11-es párbajjal kiverni őket. Sajnos a horvát foci felettünk áll jócskán, ill. mi állunk alattuk.
Ráadásként nekünk nagyon rosszkor vannak ezek a selejtezők. Egy teljesen új csapatot épít Doll mester, s ez a csapat még nem kész. Bármilyen furcsa, de már ennek a betonfocival elért, majdnem döntetlennek is örülnünk kell. Ha nem ezt tettük volna, egy ötössel küldenek minket haza Fiuméből.
S ezért nem a két támadónkat kell hibáztatni, mert ahhoz hogy gólt lőjenek, az egész csapat összjátéka szükséges. De nekünk 8 játékosunk le volt foglalva azzal, hogy a horvátok veszélyes akcióit levédekezzék. S még így is nehezen tudták ezt teljesíteni.
Persze bizakodjunk egy jobb visszavágóban, de ha mégsem sikerülne, ne keressünk levágandó fejeket, itt tartunk jelenleg, türelem!
És Hajrá Fradi!!!
Hozzászólás ideje: 2014. július 18. 22:08
Kinizsi írta:
A közelmúltban a Chelsea is alkalmazta ezt a betonfutballt, nem szégyellték. A különbség az, hogy ők, amikor akartak/akarnak, akkor támadtak/támadnak. Mi erre szerintem képtelenek leszünk itthon is, mert egyelőre nincs támadó középpályásunk, góllövő csatárunk. Az 1:0-s vereség nagyon hízelgő volt számunkra, minimális az esélyünk, hogy továbbjussunk. Ennek ellenére: Hajrá Fradi!
Hozzászólás ideje: 2014. július 19. 14:22
Sárosi István írta:
Tisztelt Gyulabácsi és Kinizsi barátaim!
Elérkezettnek látom az időt, hogy kommentjeim befejezem. Egyetlen hozzászólásomra, válasz -rajtatok kivül- válasz, akár pozitiv akár negativ értelembe, a szerkesztőség ré-
széről semmeiféle válasz nem érkezett! Kiváncsi volnák rajtuk kivül értesült e valami
információ a VEZÉRKARNAK!!Vagy csak irogatunk egymásnak, gondolatainkat meg-
osztva vélt vvagy valós észrevételeinkről?Egymás hibáit javitgatva elfeledkezünk
a valódi nagy problémáról. Búcsú levelemben kérdeznék pár dolgot a NAGYTISZTE-
LETÜEKTŐL! Miért hülyitenek bennünket BESIC.-cel? Elüzik a közönséget a csapat-körül! Van egy fényes stadion ami a szurkolóknál már ellenszenves most is!
A „falelátóson” többen voltak mint lesznek a „szuperben”! Nem a külcsin, a lelki ér-
zelem határozza meg Fradistákat. Ugy látom ezt Önök semmibe veszik! Akkoriban
még nem volt EL, vagy BL, de szinmagyarok 20-25 ezer néző előtt biztattuk kedven-
ceinket. Tudtuk, abban a korban bajnokok nem lehettünk-(arról magasabb helyen)-
döntöttek, de a 3.-hely mindig dukált nekünk.Mikor megszólalt a harang a „B” közé-
pen egyekké váltunk.Szakadt, kopott ruháink esőben-hóban viselve biztositották
ottlétünket! Fáj a lelkem, nem magamért – egy eltünt (eltüntetett) generációért!
Az a hangulat soha nem jün vissza lehetett az eredmény bármi. Most el vagyunk
zárva a minimális információktó, a változásoktól, találgatjuk ki-mi? És ehhez a semmibevett „Baráti Kör” is egymást kiegészitve, jólértesültségét villantva kb.20% esélyt kap. Életem végéig kitartok szeretett klubom mellett, remélve látok -még
jobb FRADIT is.
Hozzászólás ideje: 2014. július 21. 17:41
Simon Sándor írta:
Tisztelt Sárosi István!
Nagyon sajnálom a döntését, mely remélem még megváltoztatható, mint ahogy azt is, hogy nem jött el közénk a Baráti Kör találkozójára, nem jelzett vissza az Önnek emailben megküldött telefonszámon, a főtitkárunk számán. A Baráti Kör ezeken a találkozókon érhető leginkább tetten, létrejötte, működése ezeken alapszik, még jóval az internet előtti időkből. Honlapunk csupán egy szerény kiegészítés, adalék mindehhez. Tudósít, nem a napi hírekről, sokkal inkább a hozzánk köthető eseményekről, véleményeket ír le, amelyhez az olvasók hozzászólhatnak, ha akarnak. Tény, aktív hozzászóló kevesebb van, mint olvasó. Nem tudom, a „vezérkar” olvassa-e honlapunkat, ha igen, minden cikkről és hozzászólásról értesülnek, ha nem, akkor nem, mert annak tartalmáról tőlünk nem kapnak jelentéseket. Illetve mégis, ha elfogadják meghívásainkat az összejöveteleinkre, ott beszélgetnek a jelenlevőkkel, így azokkal is, akik elő-előfordulnak a honlap hozzászólói között.
Az Önnek szóló meghívás időtlen, mindig áll, főtitkárunk várja a hívását, egyeztetni tudnak a találkozók időpontjáról. Egy az életünk, egy a csapatunk, hajrá Fradi!
Hozzászólás ideje: 2014. július 22. 09:48
Sárosi István írta:
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Előző irományomban durva hibát követtem el, kérem segitsen korrigálni. A régi fale-
látós nézőtéren nem 20-2500 volt az átlagnézőszám hanem – 20 000 – 25000.Óriási
blama számomra-kérem segitsen rajtam! Fáradozását előre is köszönöm!!!
Levelében irja, hogy nem mentem el a Baráti Kör Találkozójára. Elnézését de semmi-
féle értesitést nem kaptam sem e-mailt, sem telefoszámot! Ezért nem hibáztatok sen-
kit, sehol. Még „Gyulabát” kértem meg, hogy lehetne résztvenni ezen,akár telefonon
vagy más egyéb módon. Az , hogy megtisztelt soraival számomra példaértékü.
Természetesen továbbra is szolgálom a Baráti Kör -ben folytatott tevékenységem,
nem azért mert megtisztelt, hanem a FRADITÓL elszakadni soha nem lehet. Korrekt
sorai egy kicsit más fényben tüntetik fel munkájukat, sok mindent nem tudtam,ezért
bocsánatot kérek.
Elnézést, magánügy, de a személyes részvételem bonyultabb mint gondolná. Saj-
nos egyetlen fiam 39 évesen szivinfarktusban örökre elhagyott bennünket, kislány
unokám nevelése teljesen leköt. 4.osztályos, és ránk hárult az a feladat, hogy az
életre neveljük.Köszönöm megértését, további jó munkát kivánok Önöknek és szép
redményeket többre hivatott csapatunknak.
Hozzászólás ideje: 2014. július 22. 13:20
Simon Sándor írta:
Tisztelt Sárosi István!
Köszönöm hozzászólását. Természetesen javítottam az Ön által kért adatot. Biztos vagyok benne, egyetlen régi olvasónk sem tekintette blamának az elírást, hiszen pontosan tudta, hogy azok a számok ezrekben mérhetők. Az ifjabbak kedvéért azonban helytálló javítani, hisz nekik nem lehet egyértelmű, hogy régen hétről hétre ilyen tömegeket mozgatott meg szeretett csapatunk.
Sajnálom, hogy a telefonszám és a meghívás nem érkezett meg arra az email-re, amit a hozzászólásai mellé megad, én csak azt látom, oda tudom küldeni. Lenne egy javaslatom, „Gyulabá” esetében bevált, hisz vele már tudtam beszélni. Ha nem hozzászólásként, hanem az ftc.barati.kor@gmail.com email címre írt levélben elküldi a telefonszámát biztos lehet benne, fel fogom hívni. Egy ilyen beszélgetés alkalmával minden esetleges félreértés eloszlatható lesz. Őszinte tisztelettel adózom az előtt, hogy súlyos családi tragédiáján, az egyszülött fiú gyógyíthatatlan fájdalmat okozó elvesztésén az unoka nevelésével emelkedik felül. Biztos vagyok benne, hogy Önöktől sokat tanul az életről és az igaz életből a kislány, aki joggal lehet büszke a nagyszüleire. Kívánok ehhez is nagyon jó egészséget, lássák az örömeit, a boldogságát. No és természetesen lássa még csapatunk sikereit, újabb bajnoki címeit. Mert mi, fradisták mindig ezt akartuk és akarjuk látni, a falelátóson is, a lebontott stadionban és az új csodastadionban is, ha oda nem jutunk el, akkor a tévé előtt, vagy a híreket olvasván. Mindegy hogyan, s miképp, csak győzzön, örömöt okozzon a Fradi. Nemde?
Hozzászólás ideje: 2014. július 23. 09:08
Sárosi István írta:
Igen Tisztelt Simon Úr!
Köszönöm,részvétét-mindenképpen teljesitem kötelességem amit rámmért az élet.Lát-
va tündéri kicsim Fradi szeretetét,futball imádatát , fog még vele találkozni női csapa-
tunkban, mert erre is nevelem Őt.
Kérdezem, a mult idők poénjairól, szabad e irni, mind helyénvaló, nem kitaláció, csak
mig több lapot külsősként tudósitva sok olvasható-ellenőrizhető-jutott birtokomba.Vagy
kizárólag napi bejegyzésekre, véleményekre szakosodva, éljünk a mának?
Hozzászólás ideje: 2014. július 23. 12:48
Simon Sándor írta:
Tisztelt Sárosi Úr!
Hogyne lehetne írni a múlt poénjairól, anekdotáiról. Ha megnézi az oldal kattintható címeit, több ilyenre is volt már próbálkozás a múltban. Én örülnék a legjobban, ha újra másról is szólhatna ez az oldal, különösen autentikus tollból. Kérem, küldje el ezeket a korábbi hozzászólásomban is említett email címre ( ftc.barati.kor@gmail.com ) és utána az időmtől függően 0-3 napon belül megjelenik az oldalon, természetesen, mint Sárosi István írása.
Hozzászólás ideje: 2014. július 23. 17:13