Gondolom, hűséges olvasóink ismerik Sárosi Istvánt, aki hozzászólásaival gyakran jelentkezik. Kortársaihoz hasonlóan ő is fájlalja, hogy a mai Fradi nem a régi Fradi. Hiányol valamit, amit a hosszú évtizedek érlelte fradizmusnak hívhatunk. Ezért tett egy időutazást, aminek örömmel adunk helyet.

Őszinte Tisztelettel Dalnoki Jenő
és Pongrácz György emlékének

1963.
Bajnok a Fradi. Indulás a BEK-ben (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a mai Bajnokok Ligája elődje). Várt ránk Európa, meg Isztambul sztárcsapata, a GALATASERAY. 11 sikerre éhes janicsár a mi agyoninjekciózottan, lázasan ténfergő csapatunkkal szemben. Lett is egy sima 4:0 a javukra az “odavágón”. Ez szó szerint értendő, úgy összerugdostak, hogy alig tudtunk a buszig tántorogni. ”Az anyátok”, jöttök Ti még hozzánk.

Visszavágó. Pokoli hangulat várta a sárga-piros csíkosokat. De a stílusuk maradt. Már az elején úgy összerugdaltak bennünket, min a tevéiket. Sikerült 2:0-ra vezetnünk, amikor kaptunk egy 11-est. Albert két gólja után vállalta. De az azt követő botrány felülmúlt mindent. Először csak úgy párban ment, utána csapatszinten. Mindenki belerúgott mindenbe, ami mozdult. Ad-hoc pankráció. Olyan rúgást kaptam a
nemesebbik részemre, hogy elájultam. Vilezsál Oszi sündörgött hozzám: “Jenő! Az a
gonosz kis hetes volt”. A balhé közben folyt tovább. Még a két kapus is “megtalálta” egymást. Közben a “kis gonosz” előrejött éknek, hogy majd ő. “Gyere csak, gondoltam.” Már a bíró is közelharcot vívott, mikor gyengéden rápaskoltam a vállára. Vigyorogva fordult felém, akkora jobbegyenest vittem be neki, hogy Allah paradicsomában érezte magát. Azután felült, visszaesett és elkezdett négykézláb mászni a kezdőkörben. A gyúró és a segédedző ölben vitte ki, amikor magához tért, nekiment a gyúrónak, hogy valaki szódásüveggel leütötte. Kialakult egy ”édesanyázó” páros is. A lényeg: kiestünk, Albert hibázott, mehettünk vacsorázni. Az vigasztalt, hogy a török busz körül már kövekkel bombázták egymást a “vétkesek”.

A bejegyzéssel kapcsolatban Sárosi István írt nekem egy „utószót” is:

Ilyesmire gondoltam. Ez nem meríti ki a plágium fogalmát, erről beszéltem
korábbi mentorommal, egykori társammal, Örök Barátommal, Várkonyi Sándorral.

Tisztelettel: Sárosi István

Én már letettem a voksot azzal, hogy közzétettem a legendákat idéző írást. Olvasóinktól a hozzászólásokban további „megerősítéseket” várok.

Köszönettel, az oldal szerkesztője, Simon Sándor.