Győr-Fradi pro és kontra
Elmúlt két hét a legutóbbi pro és kontra óta. Bizony, azóta nem volt bajnoki meccs.
Volt egy stadionavató, volt egy Magyar Kupa meccs Hévízen, azokat nem emeltük se pro, se kontra ki. A stadionavatóról írtunk, mert elnökünket, Rudas Ferencet érte a megtiszteltetés, hogy a kezdőrúgást elvégezze. Végül pont azt nem végezte el, de ezzel együtt felemelő volt őt is nézni, utána pedig a szavait hallgatni. A hévízi kupameccsen pedig hozta a kötelezőt a Fradi, nyolc góllal legyőzte a végtelenül szimpatikus, megyei első osztályú együttest. Már azon a mérkőzésen is látszott, hogy a szakmai stáb és a játékosok a szó jó értelmében edzésnek fogták fel azt a hétvégi rangadóra a Győr ellen. Magam is láttam, ráadásul a helyszínen, ezt a mérkőzést, a gólok számolása mellett nagyon is emlékezetembe véstem, vajon a Győr ellen látok-e valamit viszont az ott, a gyengébb csapat ellen gyakorolt játékelemekből.
Jelentem, semmit nem láttam viszont. Nem is láthattam, mert ott a támadásvezetést gyakorolta a Fradi egy háromvédős szisztémában, két csatárral, a Győr ellen pedig egy ötvédős, alapvetően védekező hadrendben játszott. Játszott és győzött! Ez nagyon jó hír, egy bevallottan a bajnoki címre törő csapat otthonában győzni megsüvegelendő. Én meg is teszem, annak ellenére, hogy ezt a győzelmet nem úgy érte el a Fradi, ahogy régen azt a Fraditól megszokhattuk. Magyarán nem támadott, nem dominált. Nem, most úgy játszott, ahogy általában ellene szoktak játszani a csapatok. Fő a biztonság alapon betonfalat húztak a kapu elé, az első félidőben elvétve jutottak el az ellenfél kapujáig, kétszer-háromszor, amely ritka alkalmak egyikéből, az első félidő utolsó percében Busai betalált. Aztán a második félidőben törte a csapat hátát a háló, úgy beszorult, a Győr azonban szerencsére mindent kihagyott, no meg Dibusz is jól védett, ahogy szokott. Szóval, ez nem Fradi szintű, elvárású játék volt, de ki bánja. Szerintem, lesz még olyan is. Mondjuk, éppen a következő két bajnoki meccsen, amelyeket hazai pályán, az új stadionban játszunk, a másodosztályból most feljutott két csapat, a Nyíregyháza és a Dunaújváros ellen. Azokon a meccseken remélem, viszontlátom a Hévízen is látott variációkat, tán még két meccsre elosztva a nyolc gólt is. Hiába, javíthatatlan vagyok, máris álmodozom tovább. Álmodozom az újabb diadalokról, győzelmekről, címekről. El sem tudom másképp képzelni. Hajrá Fradi!
Simon Sándor
Fotó: nemzetisport.hu (Szabó Miklós)
Kinizsi írta:
Nagyon szimpatikus volt Thomas Doll meccs utáni nyilatkozata, mely szerint ezúttal nem a jobbik csapat győzött. Így igaz! A második félidőben csak kerestük a labdát, a Győr futballozott. A 3 pontnak viszont örülni kell! Hajrá Fradi! Lesz ez még jobb is!
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 18. 20:23
gyulabá írta:
Fantáziálok,és elképzelem, hogy 29 db ilyen 1-0-al megnyerjük a magyar bajnokságot. Vajon örülnénk-e ennek? Valószínűleg. Sőt biztosan. Pedig hát…
Pár éve még nagyon undorodtam azoktól a csapatoktól, amelyek ilyen vagy hasonló „eredményességgel” nyertek kupákat és bajnokságokat. De szép lassan be kell látnom, hogy ez világ-tendencia. Csak gólt nem kapni! – ez az általános jelszó. Lásd VB-2010 Spanyolország. De vehetném az ideit is, ha leszámítom a brazil-ölést (7-1).
Az, hogy ez a legnagyobb kib…abrálás velünk, szurkolókkal, KIT ÉRDEKEL? Mi ugyanis többségében a GÓLokért megyünk ki, vagy ülünk le a TV elé. Mi, (ostoba kis szurkerek…) leginkább a 4-3-as, 6-4-es meccseket szeretjük, s a 0-0-t, az 1-0-t meg nem annyira. Ám a labdarúgás mindenható urai, szerte a világon ezzel aligha törődnek. Lassacskán le lehetne venni a kapukat a pályákról. Szép lassan haladunk az ókori arénák színvonala, szándéka irányában. Ma már a taktikai fault nemhogy nem bűn, de követelmény, ha törik a láb – hát pech… Ami a szögleteknél, szabadrúgásoknál megy, tapogatásokban, lefogásokban, meztépésekben – egyszerűen tragikomikus. Folyik a vér, s jön Suarez a fogaival…! Van itt határ egyáltalán?
MI lett ebből a szép sportból – világcirkusz! S a mi kis szeretett Fradikánk sem tehet mást, beáll a sorba. Ha fenn akar maradni.
Van értelme itt Albertről, Vargáról, Ebedliről álmodozni?
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 20. 12:48
Simon Sándor írta:
Mélyen Tisztelet Simon Úr!
Mindenekelőtt köszönöm a bejegyzett blogot, igérem támogatom mig lehetőségem
nyilik rá. Volna egy személyes, de fontos kérésem! Valamennyi idegen hozzászólás
végén is, mindenhol ott van nevem és e-mail számom. Nem tudom Őket letörölni
mert ismét megjelennek. Kérem Önt segitsen ezek megszüntetésében, nem aka
rok ujat kérni.
Előre köszönve fáradozását: Sárosi István.
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 24. 11:34
Simon Sándor írta:
Tisztelt Sárosi Úr!
A hozzászólások alatt a rendszer mindig azt a nevet és email címet ajánlja fel, amelyet utoljára megadott, újra és újra. Legutóbb az én nevemet és címemet írta be, így most azt fogja majd látni, ha hozzá kíván szólni bármilyen témához. Gondolom, nem ezt szeretné. Nyugodtan adja meg újra a saját nevét és címét. A nevet már csak azért is, hogy a többiek már abból is tudják, kinek a hozzászólása következik. Az email címmel kapcsolatban megnyugtatom, azt nyilvánosan soha nem közli a rendszer, azaz idegen nem láthatja, csak én, mint az oldal adminisztrátora.
Ezeken módosítani nem tudok, mert ezek az oldal alapjául szolgáló keretek feltételei.
Várjuk további hozzászólásait.
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 25. 12:20
Sárosi István írta:
Igen Tisztelt Simon Úr!
Köszönöm tájékoztatását,és segitségét. Természetesen a továbbiakban is
küldöm az anyagokat, nagy büszkeséggel tölt el, hogy ez uton is hasznára
lehetek szeretett csapatomnak, klubnak. Hajrá Fradi.
Mégegyszer, köszönök mindent.
Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 25. 16:37