Nagy örömünkre szolgált, hogy Rudas Ferencet, az FTC Baráti Kör elnökét, ismét a sorainkban üdvözölhettük.

Az összejövetel néma tiszteletadással kezdődött. A közelmúltban elhunyt Walkó István Rezsőre, az FTC Baráti Kör hűséges tagjára,

valamint Gulyás Gézára, a legendás kapusra emlékeztek a megjelentek.

Walkó István Rezső temetésén az FTC Baráti Kör nevében Hélisz József főtitkár és Kis Imre titkár helyezte el a zöld-fehér szalagos koszorút.

Gulyás Géza temetéséről még nincs információnk, a hamvasztás utáni búcsúsztatásának helyéről és időpontjáról majd tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.

Az összejövetel vendége Nemes Gyula volt, aki ifjú játékosként 1956-ban hat bajnoki és két nemzetközi mérkőzésen lépett pályára a Kinizsire átkeresztelt csapatunkban. (Kopeczky Lajos 2014. augusztus 6-án Nemes Gyulával készített riportja „Egy eltűnt korosztály” címmel honlapunkon olvasható.) A Belgiumban élő, 77. évében járó egykori kiváló labdarúgó örömmel fogadta el a meghívásunkat. Röviden és túlzott szerénységgel ismertette a pályafutását. 1955-56-ban tizenötször szerepelt abban a kiváló ifjúsági válogatottban, amely sikert sikerre halmozott, és megnyugtatta a szakembereket és a futballt kedvelőket, hogy az Aranycsapatnak van méltó utánpótlása. Nemes Gyula ennek a csapatnak oszlopos tagja, többnyire középhátvédje volt. Az 1955. és az 1956. évi UEFA-tornákon kitűnően szereplő csapat – többi között – Angliát is legyőzte, mégpedig 4:2-re. Emlékeztetőül az összeállítás, amely az idősebb olvasóink számára több ismerős nevet is rejt: Várhídi – Lipták, Nemes, Kovács – Makai, Hanák – Kökény, Szalai, Sztáni, Povázsai, Pázmándi; csere: Mathesz.

E győzelem hatására az angol küldöttség meghívta a csapatot. Az angliai vendégszereplés előtt még Bécsben előmérkőzést játszottak, 3:1-re verték az osztrák fiatalokat (a fő mérkőzésen az Aranycsapat – az utolsó meccsén – 2:0-ra legyőzte a sógorokat). 1956. október 23-án és 26-án két meccset játszottak az angol fiatalok ellen, mindkétszer tisztesen helytálltak, de 2:1-es vereségeket szenvedtek, de játékukra már hatott a magyarországi forradalom híre. A csapat szétszéledt, volt, aki jó külföldi szerződést kapott, volt, aki hazatért.

Nemes Gyula Belgiumba került, először a Liege-hez, majd az Antwerpenhez, végül a Brugge-höz. Innen Hollandiába vezetett az útja az Enschede/Twente csapatához, majd a Maastrichthez. Végül a francia másodosztályban szerepelt, 35 éves korában akasztotta szegre a futballcipőjét. Svájcban szerzett edzői képesítést, Izlandon érte el a legnagyobb sikerét a Valur együttesével, 1978-ban megnyerték a bajnokságot. Edzősködött még Marokkóban is. Lábproblémái miatt (11-szer műtötték) az edzőséggel is fel kellett hagynia. Menedzserként is tevékenykedett, majd nyugdíjba vonult. Belgiumban él, gyakran jár haza, a még élő játékostársaival tartja a kapcsolatot, így az sikeres ifjúsági válogatott ötven éves találkozóján is részt vett.

Ezt követően Hélisz József főtitkár beszámolt az Albert Expressz első hivatalos, Villányba vezető (szervezési hiányosságoktól nem mentes) útjáról, a Kocsis Sándor emlékmű felállításának helyzetéről, a Kocsis Sándor Labdarúgó Torna programjáról, amelyen a Barcelona, az FTC, a Puskás Akadémia és a Grosics Akadémia U-19-es csapatai vesznek részt augusztus 29-én és 30-án a Margitszigeten. Szántay Balázs titkár ismertette, hogy a Sárosi (Stefancsics) család emléktáblájának ünnepélyes felavatására szeptember 16-án 16 órakor kerül sor a XI. kerületben, a Budafoki út 10/b ház falánál.

A következő találkozót 2014. szeptember 30-án, kedden délután tartjuk a Népligetben.

SzB
2014. augusztus 29.