Megdöbbenten olvastam, hogy néhány nappal a 80. születésnapja előtt elhunyt Ferenczy István, a Fradi hűséges szurkolója.

Pista bácsi, nem erről volt szó! Amikor az elsők között együtt „szkenneltünk” és megváltottuk a bérletet az új arénába, bizakodva néztél a jövőbe. Még az egyik bulvárlapnak is nyilatkoztál, a fényképed is benne volt az újságban. Be kell vallanom, amióta megismertelek, kicsit mindig szégyenkezve mondtam ismeretségi körömben, hogy én milyen nagy Fradi-drukker vagyok. Ilyenkor ugyanis Te jutottál eszembe. Hol vagyok én hozzád képest, kedves Pista bácsi?

Veled mindig tudott az ember találkozni, csak ki kellett menni a Népligetbe (edzésre, öregfiúk vagy éppen utánpótlás meccsre), illetve a hazai mérkőzésre az éppen aktuális hazai pályára. Sokszor utaztunk együtt buszon, metrón, találkoztunk a piacon, beszélgettünk a várható eredményről, vagy hazafelé kiértékeltük a meccset. Te, aki kedvenc csapatod sok jó periódusát élted át, sok siker szemtanúja voltál, a jelenlegi, nem túl rózsás helyzetben is kitartottál, optimistán néztél a jövőbe. Szinte mindenről naprakész információd volt, mégsem jutott eszedbe, hogy pocskondiázd valamelyik játékost, netán edzőt. Számodra a mindenkori Fradi szent volt!

Pista bácsi! Figyelj ránk a továbbiakban is, most már nem a pálya melletti korlátra támaszkodva, vagy a tribünön ülve, hanem onnan fentről, ahol Te már jó helyen vagy sok kedvenceddel, barátoddal együtt!

Isten nyugosztaljon!

SzB
2014. november 7.