Tóth-Potya Istvánra emlékeztünk
Február 6-án, Tóth-Potya István kivégzésének 70. évfordulóján, az FTC Baráti Kör megemlékezést tartott az új Fradi stadion, a Groupama Aréna harmadik emeletén levő, Tóth-Potya Istvánról elnevezett skyboxnál.
Hélisz József főtitkár ünnepi megemlékező beszédében ismertette Tóth-Potya István tragikus sorsának történetét. 1944/45 telén, több társával együtt, meg akarta akadályozni, hogy a megszálló német hadsereg felrobbantsa a budapesti hidakat, így az akkori nevén Ferenc József hidat (ma Szabadság híd). Ezt azonban egy árulás meghiúsította, elfogták és kivégezték.
A hősi halált halt Tóth-Potya István labdarúgó és edzői pályafutása nagyon gazdag volt, amelyet Hélisz József így foglalt össze. Az FTC játékosaként 388 mérkőzésen 145 gól szerzett. Kétszeres bajnok (1912/13, 1925/26) és kétszeres kupagyőztes (1913, 1922), az FTC örökös bajnoka volt. Az abszolút kétlábas, ragyogó technikájú, kiváló erőnlétű csatár 19 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, nyolc gólt szerzett a válogatottban. Már játékos korában tudatosan készült az edzői pályára. Az 1925/26. évi bajnokságban még szerepelt a csapatban, de a szezon végén már őt bízták meg az edzői feladatokkal. A krónikákban az akkor szerzett bajnoki cím még a játékos pályafutását színesíti. Edzőként két bajnokságot (1926/27, 1927/28), két Magyar Kupát (1913, 1922) és egy Közép-európai Kupát (1928) nyert a csapattal.
Ezt követően Rudas Ferenc, az FTC Baráti Kör elnöke emlékezett egykori edzőjére. Kiemelte, hogy Tóth-Potya István kiváló ember és edző volt. Mint az FTC első profi edzője, számos módszertani újítást vezetett be, mint például a bemelegítést és a téli alapozást. Minden edzésre rendkívül precízen készült, edzésnaplót, játékosokra lebontott kartonrendszert vezetett. Javaslatára hozták létre az első magyar tréner kollégiumot. A rövid beszéd után Rudas Ferenc elhelyezte az FTC Baráti Kör zöld-fehér szalagos virágcsokrát Tóth-Potya István nagyalakú fényképe alá.
Hélisz József kérésére a jelenlevők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg nem csak Tóth-Potya Istvánról, hanem a XX. század világháborúiban, forradalmaiban, egyéb harci eseményeiben, a diktatúrák megtorlásaiban, a munka- és haláltáborokban életüket áldozó és vesztő fradistákról, azok nemzetiségi, vallási és politikai hovatartozására való tekintet nélkül. Az FTC Baráti Kör mindezen mártírok emlékére hagyományossá kívánja tenni a február 6-i megemlékezést.
SzB
2015. február 6.
(Idézzük fel az öt évvel ezelőtti bejegyzésünket is, amely sok adattal és képpel idézte ennek a nagyszerű sportembernek az életét, Potya. Egy élet megörökített pillanatai.)
Jozsó írta:
Szomorú, de méltó megemlékezés volt ez. Örülök, hogy a Baráti Kör gondolt az évfordulóra.
Javasolom, hogy a Baráti Kör kezdeményezze az FTC-nél, hogy a lebontott Albert stadionban volt Tóth-Potya István emléktáblát – vagy annak másolatát – helyezze el a népligeti clubháznak a „sasfióka” felőli oldalfalán, hogy mindenki aki az edzőközpontba a Vajda P. u. felől érkezik láthassa.
Ez esetben talán célszerűbb volna a jövő évi megemlékezést is ott tartani, nagyobb nyilvánosság előtt.
Hozzászólás ideje: 2015. február 9. 18:42