Az OTP Bank Liga 20. fordulójában a nemzeti ünnep miatt kicsit megváltozott a megszokott időrend. A sort továbbra is egy péntek esti meccs, a Diósgyőr-Pécs nyitotta, de szombatra besűrítettek 6 találkozót: 14:00-kor az MTK-Videoton, 16:00-kor a Nyíregyháza-Fradi, a Dunaújváros-Kecskemét és a Puskás Akadémia-Honvéd, 18:00-kor a Haladás-Debrecen, 20:00-kor pedig az Újpest-Paks vette kezdetét. Vasárnap ünnepelt mindenki, míg kivételesen hétfő estére maradt a Győr-Pápa zárómeccs.

Diósgyőrben a tavasszal eddig rendkívül masszívnak mutatkozó Pécs vendégszerepelt, megint egy olyan mérkőzésen, ahol nem ők számítottak az esélyesnek, így biztos védekezésből indított kontrajátékot várhattunk tőlük. Így is lett, és bár az előző bajnokijaikhoz képest most nem sikerült hamar vezetést szerezniük, nagy nyomás alá nem került a kapujuk. Ahhoz, hogy kibillenjen egyensúlyából az összecsapás, egy rendkívül szerencsés hazai találat kellett: egy 16-os vonala környéki kavarodásból az egyértelműen lesen álló Bacsa elé került a labda, aki a kivetődő Poleksićbe lőtt, róla azonban visszapattant Bacsára, onnan pedig a hálóba. Ezzel együtt a leshelyzetet az asszisztens is beintette, így mindenkit váratlanul ért, hogy Solymosi játékvezető megadta a gólt, mégpedig azért, mert szerinte a pécsi Uzoma lábáról került a játékszer a támadó elé. Hogy igaza volt-e, azt még a lassításokból is nehéz megítélni, a tény az, hogy a 28. percben 1-0-t mutatott az eredményjelző, amit nem sokkal később már 2-0-ra kellett állítani, miután a vendégek hátvédje, Romić egy rövid hazaadással gólpasszt adott Marjanovićnak, aki köszönte szépen és a hálóba helyezett. Ilyen helyzetbe még nem került a Jarni-alakulat, könnyen azt hihettük, hogy el is dőlt a meccs, a pécsiek azonban nem így gondolták, és ezúttal küzdeni tudásból is ötösre vizsgáztak. A félidő vége előtt nem sokkal egy szép támadás végén Makriev szépített, míg a második játékrészben egy újabb Rácz Ferenc-bombagóllal (amiben ezúttal Antal Botond is benne volt egy kicsit) az egyenlítés is sikerült. Az ezúttal (és a jövő héten Debrecenben) is belső védőben kényszermegoldást alkalmazó DVTK így továbbra is nyeretlen tavasszal, Sivić mester előtt sok munka áll még, hogy legalább az őszi formájukat újra elérjék.

Az MTK-Videoton találkozón a 2. helyezett fogadta az éllovast, mégis határozottan a vendégek számítottak esélyesebbnek. Az eddigi tavaszi meccseiken az MTK játékban egyáltalán nem nőtt ellenfelei fölé (sőt…), 5 góljából 3-hoz pedig kimondott szerencsés elemek szükségeltettek, mégis ők örülhettek a végén – most viszont épp fordítva alakult. Ezúttal meglepően jól kezdtek a sérülés és betegség miatt Juhászt, Sándort és Nikolicsot nélkülöző, ám még így is bombaerős Vidi ellen, Calatayud kapuja többször is veszélyben forgott. A 35. percben aztán egy véleményes szabálytalanságot továbbengedett Bognár játékvezető, aminek az lett az eredménye, hogy Feczesin nagy hátrányból lefutotta Vukmirt és gólhelyzetben lépett ki, mire a védő szabálytalankodott vele szemben, így a piros is járt mellé. A közeli szabadrúgásból gól nem lett, viszont várható volt, hogy innentől kezdve a vendégek lesznek mezőnyfölényben, de még ez sem olyan mértékben öltött testet, mint például múlt héten a Nyíregyháza ellen hasonló szituációban. Kihúzni azonban nem sikerült a kék-fehéreknek: a Nikolicsot jól helyettesítő Feczesin egy szép fejessel a 78. percben megszerezte a győztes találatot, ami a forduló alakulását tekintve alighanem a bajnoki címet is jelenti a fehérváriak számára, hiába van még hátra 10 kör. Az MTK-t az ezúttal nem teljesen megérdemelt vereség mellett az is sújtja, hogy Vukmir kiállításával nem maradt két belső védőjük az ellenünk következő összecsapásra (Kelement és Kálnoki Kist saját maguk irányították a második csapathoz, mivel nem hosszabbítanak szerződést), ezért a Diósgyőrhöz hasonlóan ők is kényszermegoldást kell, hogy találjanak ezen a poszton.

Dunaújvárosban a múlt heti vereség után létfontosságú lett volna hazai pályán a 3 pont begyűjtése a továbbra is meglepően jó és eredményes játékot bemutató, ám komolyabban se előre, se hátra nem tekintgető Kecskemét ellen, azonban rosszabbul nem is kezdődhetett volna számukra a mérkőzés: már a 6. percben hátrányba kerültek egy jobb lábas Savić-bomba révén. Az 5-3-2-es felállásban területet szűkítő, majd ebből kontrázó KTE számára ez ideális helyzetet teremtett, ennek feltörésébe az újvárosiaknál jóval erősebb csapatoknak is beletört a bicskájuk az idei szezonban. Bár próbálkoztak becsülettel, az átütőerő hiányzott belőlük, a lövéseik pontatlanok voltak, és mivel a lila-fehérek egy szép kontrát gólra váltottak Novák Csanád révén, már a 65. percben el is dőlt minden. A 20 éves Novák ezzel már 4 mérkőzésesre bővítette azt az sorozatot, amikor folyamatosan betalál a kapuba, a Kecskemét képtelen hibázni tavasszal, a Dunaújváros pedig jelen állás szerint kezdhet komolyabban aggódni.

A kispestiek abban a tudatban látogattak Felcsútra, hogy eddig történelmük során mindannyiszor megverték a Puskás Akadémiát, és bár a hazaiak kis mértékben erősödtek télen, a motiváció több szempontból is a vendégeknél lehetett erősebb. A hazaiaknál Lencse padra ültetése meglepetésnek számított (ez először fordult elő ebben az évadban), míg Marco Rossi ezúttal a három belső védős rendszernek szavazott bizalmat, Vécseit és Youlát is mellőzve a keretből. A találkozón először egy Danilović-Holender kőkemény ütközés jelentette az izgalmat, ahol percekig állt a játék, és Holendert már akkor, még a felcsúti kapust a szünetben le is kellett cserélni. A 38. minutumban aztán a télen igazolt Punoševac révén a Honvéd vezetést szerzett és előnnyel vonulhatott pihenőre. Sokáig úgy tűnt, hogy sikerül is begyűjteniük a számukra létfontosságú 3 pontot, ám ennek ellenkezőjéről a hosszú sérülése után csereként először pályára lépő Tóth Balázs gondoskodott, aki egy technikailag parádésan kivitelezett bal lábas lövéssel meglepte Kemenest és egyenlőre alakította az állást, ami maradt is a lefújásig. A Honvéd ezzel – először a szezonban – kieső helyre csúszott vissza. Az továbbra is látszik a hadrendek és a konkrét személyek váltogatásából is, hogy Rossi még mindig keresi a legjobb felállást, erre azonban egyre kevesebb ideje van.

A mi meccsünk a szabolcsi megyeszékhelyen sem hozott semmilyen váratlant: a Nyíregyháza egyértelműen a 0-0 tartására törekedett, amit már az is előrevetített, hogy 5-4-1-es felállásban kezdték a találkozót (igaz, ebbe Mátyus János a mérkőzés alakulásának függvényében többször is belenyúlt). A mieinknél a két eltiltott belső védőnket Pavlović és Čukić helyettesítette, egyébként az eddig jól bevált csapattal álltunk fel. A labdát természetesen többet birtokoltuk, próbáltuk nyomás alá helyezni az ellenfelet, de ezúttal a gól sajnos hiányzott a játékunkból. Erre a legnagyobb esélyünk akkor mutatkozott, amikor a sérüléssel bajlódó Balogh Jánost helyettesítő Ovszijenko kapus Lamah helyett a rokonok elé jött ki, így a bepassz után Varga Roland az üres kapura próbálkozhatott, mégsem sikerült eléggé kifordítania a belsőjét, így mellément a kísérlet. A második félidőben szintén többször is közel jártunk a gólhoz, Ramírez a bal kapufát is megrezgette egy mindenki előtt elsurranó lapos beadással, ám a hazaiak végig fegyelmezetten védekeztek, így noha a kapura szinte semmi veszélyt nem jelentettek (ők sem, az eddigi tavaszi ellenfeleinkhez hasonlóan), a 0-0-s végeredményhez ez elég volt nekik, amit mind a szurkolók, mind a játékosok, mind a vezetőedző úgy ünnepeltek, mintha győztek volna. Az, hogy egy hazai döntetlen ellenünk ennyit ér a helyiek szemében, jól jelzi, hogy tartanak tőlünk, alaposan megerősödtünk, ám ez eredményességben sajnos továbbra sem mindig mutatkozik meg. A Vidi újfent 13 pontra növelte velünk szemben az előnyét és gyakorlatilag már befoghatatlan, ám mivel az összes többi riválisunk nemhogy nem nyert, de az ikszelő Diósgyőr kivételével még ki is kapott, így ezzel az 1 ponttal sem jöttünk ki rosszul a fordulóból (más kérdés, hogy 3-mal egészen kiváló hétvégét zárhattunk volna).

Merthogy bizony a Debrecen kikapott Szombathelyen, de nem is akárhogyan! Arra azért lehetett számítani, hogy senkinek, így nekik sem lesz könnyű dolguk a kiesés ellen menekülő vasiak otthonában, hiszen a pálya talaja is borzasztó és a hazaiak is erősebbek azért annál, hogy az utolsó helyen álljanak, de itt az első perctől kezdve a Haladás akarata érvényesült. Motiváltságuk persze nem meglepő, az viszont igen, hogy a debreceniekből mintha kissé hiányzott volna a tűz, pedig a dobogóért ők is kemény csatát vívnak és most nincs olyan hátráltató lelki tényező az életükben, mint ősszel az emlékezetes BL-kiesés volt. A hazaiak fölénye a télen Győrből érkező, eddig remekül bevált Martínez duplája révén már a szünet előtt 2 gólban megmutatkozott, ami a második játékrészben akár tovább is nőhetett volna, de a szombathelyi helyzetek kimaradtak. A 72. percben Brković kiállítása után aztán még a halvány vendég remények is tovaszálltak, számunkra rendkívül kedvező, az alsóházat pedig tovább tömörítő végeredmény született.

Az Újpest-Paks meccsen sem tudhattuk előre, hogy mire számítsunk, hiszen mindkét csapat rendkívül kétarcú, képes kreatívan, sok helyzetet kialakítva is játszani, de váratlanul rossz teljesítményekkel is előrukkolnak néha. A továbbra is rendkívül szűk kerettel dolgozó Vignjević mester ezúttal meglepetésre kihagyta a kezdőből Vasiljevićet és Ojót is, ellenben kipróbálta a három belső védős rendszert – mindezt nem nagy sikerrel, az első félidőben a Paks akarata érvényesült, és ez előbb a 6., majd a 31. percben gólokká is érett, igaz, Haraszti és Bertus találatához is kellett, hogy egy védőn megpattanjon lövésük. A szünet előtt aztán egy újabb paksi helyzettel el is dőlhetett volna a meccs, ehelyett pont az ellenkezője történt: Könyves kihagyta a ziccert, Bardhi viszont egy nagyon távoli szabadrúgást értékesített, amihez nagyban hozzájárult az idei évben rövid idő alatt már harmadszor nagyot hibázó Molnár Péter kapus is. Visszajöttek tehát a meccsbe a lilák, és milyen érdekes a sors, a második félidőben éppen Molnárnak kellett többször is óriási bravúrt bemutatnia, hogy maradjon az 1-2, ezúttal azonban mindannyiszor megtette, pedig az időközben még emberelőnybe is kerülő Újpest előtt még az utolsó percben is adódott nagy gólszerzési lehetőség. Győzelmükkel a tavaszt akadozó teljesítménnyel kezdő zöld-fehérek ismét előrefelé vették az irányt, míg ősi riválisunkkal szemben már 9 pont előnyünk van.

A nemzeti ünnep után végül Győrre szegeződtek a tekintetek – vagyis már egész héten ott voltak, mert ami az ETO-nál történt, az egészen elképesztő: az évek óta látszólag betonbiztos alapokon nyugvó, tudatosan építkező klub egyik pillanatról a másikra finoman szólva is ingatag helyzetbe került a Quaestor-botrány miatt, majd a csapatot jelentős összeggel támogató főszponzor, az Audi is bejelentette, hogy azonnali hatállyal távozik a klub mellől. Innentől kezdve egyértelműen a lét a tét, a jövő évi licence, de még talán az idei bajnokság befejezése is kérdésessé vált. Ilyen helyzetben nem lehetett könnyű a Pápa ellen készülni, amire a múlt héten még egyértelműen azt írtuk volna, hogy papírforma hazai, most azonban az volt a fő kérdés, hogy mennyire lesznek ott fejben a játékosok. A Lombard 5-4-1-es felállást választott, egyértelműen az ikszért ment, amit végül egy gólnélküli találkozón sikerült is elérniük. A vendégek az egész meccsen szórványosan jutottak csak a kapu elé, legveszélyesebb lehetőségük akkor adódott, amikor Völgyi kapura tekert egy szögletet és ezzel megtornáztatta Pogacsics kapust. A hazaiak teljesítménye is hullámzó volt, az első félidőben Szűcs Lajosnak csak egyszer kellett óriási bravúrt bemutatnia, a szünet után már 3-4 alkalommal is. A vége felé különösen nőtt a nyomás a Pápán, az ETO küzdött becsülettel, de nem sikerült betalálniuk, így a sárga-feketék újabb pont bravúros megszerzésével növelték esélyeiket a bentmaradásra.

Vasárnap örökrangadó, győzelmünk esetén 1 pontra feljöhetünk a 2. helyezett MTK-ra. Legyünk minél többen, hajrá Fradi!

Simon József