Vajon a 21 nyerő?
Mármint a 21. forduló az NB I-ben. Annak, aki győzött, így a Fradinak is mindenképp. Nézzük, mi történt!
Az OTP Bank Liga 21. fordulóját a Haladás paksi vendégjátéka nyitotta, melyen előzetesen nem tudhattuk, hogy mire számítsunk, hiszen tavasszal mindkét csapattól láthattunk kiváló és csalódást keltő teljesítményt is. A hazai pálya előnye mindenesetre a Paks, a pontok iránti nagyobb szükség a Hali mellett szólt, az első félidő pedig nem meglepő módon óvatos játékot hozott, ahol elsősorban a stabil védekezés játszotta a főszerepet. A kapuk leginkább szabadrúgásokból, távoli lövésekből forogtak veszélyben, Haraszti egy ízben a kapufát is eltalálta, gólt viszont Halmosi szerzett egy 25 méteres surranóból egy eladott labdát követően annyira a játékrész végén, hogy középkezdésre már nem is volt idő a szünet előtt. Alighanem ez megváltoztatta volna a játék képét, ha a második félidőben nem egyenlít szinte azonnal a Paks Balázs Zsolt első zöld-fehérben szerzett találatával egy szép szögletvariáció végén, így azonban folytatódott az addig látott óvatosság. Egészen a 67. percig, amikor is a bombaformában lévő Martínez értékesített egy saját maga által kiharcolt 11-est, ami ráadásul Kulcsár Dávid kiállítását is magával vonta. Noha a Paks az előző két fordulóban szintén emberhátrányba kerülve győzni tudott (a Puskás Akadémia ellen ráadásul pont innen, miután egy piros lappal járó büntetővel kerültek a vendégek ember- és gólelőnybe), ez most nem jött össze, a Haladás taktikus játékkal megőrizte vezetését, így tovább távolodott a kieső helyektől, egyedül azt sajnálhatja, hogy Halmosi Péter egy komoly rúgás miatt kidőlt pár hétre.
Szombaton 2 órakor a Puskás Akadémia-Videoton összecsapás kezdődött. A két gárda szoros kapcsolata miatt ez a párharc mindig pikánsnak ígérkezik, most azonban egyik csapatnak sem kellettek égetően a pontok, és ez meg is látszott a játék képén. A hazaiak érthetően a védekezésre rendezkedtek be, aminek a Videoton nemigen találta ellenszerét, az első félidőben kevés veszélyes lehetőséget láthattunk. Ezek közül akadt a Puskásnak is, de a legközelebb a vezetéshez a Vidi járt, amikor egy támadáson belül előbb Simon Ádám, majd Juhász Roland fejelt kapufára. A második félidőben aztán nőtt a nyomás a felcsútiakon, a Vidi már kidolgozott lehetőségekig is eljutott, Nikolics kétszer is közel járt ahhoz, hogy növelje tetemes előnyét a góllövőlistán, most azonban nem örülhetett ő sem. A 88. percben viszont nagy csattanóval zárulhatott volna a mérkőzés, amikor Lencse László a már teljesen feltolva játszó Vidi-védők között kilépett és a félpályáról egyedül vezethette a kapusra a labdát, de túlgondolkozta a szituációt és végül Calatayud lábában halt el a kísérlet, nem sokkal később pedig még Tóth Balázs is közel járt a gólhoz, de pár centivel mellécsavart egy távoli kísérletből. Így maradt az igazságosnak mondható 0-0, amivel a Vidi velünk szemben ismét csökkentette picit előnyét, ám látótávolságba még nem kerültek.
4 órakor látogatott Pápára a Nyíregyháza, Kecskmétre a Pécs és Dunaújvárosba a Győr. A Lombard-Szpari meccsen ismét a kiesés ellen küzdő közvetlen riválisok feszültek egymásnak. A hazaiak két hete egy ilyet már megnyertek a Dunaújváros ellen, de most a télen nagyon jól erősítő szabolcsiak ellen nehezebbnek ígérkezett a feladat. Azt már mindkét együttes bebizonyította tavasszal, hogy esélytelenebbek ellen képesek masszívan védekezni, akár bravúrpontokat szerezni, ám most egyértelműen győzelemre kellett játszaniuk. Ennek ellenére nem alakult ki sok helyzet, az első játékrészben Pongrácz Viktor lábában maradt a hazai vezetés. A szünet után aztán erősített a Szpari, elsősorban Pekár révén: a fiatal középpályás előbb hatalmas kapufát rúgott távolról, majd a 60. percben a vezetést is ő szerezte meg csapata számára, miután a hálóba gurított egy Kostić által ügyesen kiharcolt 11-est. Ezt követően már egyáltalán nem meglepő, hogy a vendégek az eredmény tartására törekedtek, a Lombard pedig képtelen volt újítani, így a Nyíregyháza immár 22 ponttal foglalja el a 11. pozíciót, lassan a középmezőnyhöz zárkózva fel, a várakozásoknak megfelelően nekik aligha lesz gondjuk a bennmaradással.
A KTE-PMFC mérkőzésen két remek formában lévő kiscsapat küzdött meg, ahol egyik fél győzelme sem lett volna meglepetés. Abból a szempontból érdekes szituáció alakult ki, hogy mivel a Kecskemét ellenféltől és hazai pályától függetlenül az 5-3-2-es defenzív felállást alkalmazza kontrákra építve, így most a Jarni-legénységnek idegenben kellett támadólag fellépnie, amire eddig még nem volt szükség. A labdát többet birtokolták, távoli lövésekkel próbálkoztak is, helyzetbe viszont nem tudtak kerülni. Nem úgy, mint a 22. percben a hazaiak: a tavasz egyik felfedezettje, Novák Csanád és kiváló csatártársa, Bebeto 4 védő között egy mesteri labdajáratással átjutottak a pécsieken, előbbi még csak a kapufára lőtt, a kipattanóra viszont épp a szenegáli légiós érkezett, 1-0-ra alakítva az állást. Innentől kezdve a Kecskemét számára teljesen ideális helyzet alakult ki, hiszen még inkább átadhatták a területet és játszhatták veszélyes kontrajátékukat, ezekből és a pontrúgásokból legalább annyira veszélyesek maradtak a kapura, mint a piros-feketék. Az 51. percben a Savićnak csúnyán odalépő Manjrekar kiállításával már emberhátrányba is került a Pécs, így egyáltalán nem meglepetés, hogy végül nem tudtak egyenlíteni. A KTE sok esetben már ősszel is megvillantotta oroszlánkörmeit, de 2015-ben még erre is rátett egy lapáttal, Bekő Balázs szinte csodákat művel, tavasszal eddig képtelenek hibázni, a PMFC pedig – bár az eddig megszerzett 7 pont némileg nyugtatólag hathatott rájuk – kapott egy váratlannak talán nem nevezhető, de bizonyára nem túl jóleső pofont a Debrecen elleni nehéznek ígérkező hazai bajnoki előtt.
A Dunaújváros-ETO meccs ismét nem az előzetesen kiszámíthatóak közé tartozott, hiszen a hazaiaknak a vártnál jóval gyengébb tavaszi rajt után már égetően kellettek volna a pontok, míg a Győrnél a hirtelen instabillá váló háttér miatt folyamatosan kérdéses, hogy mennyire tudnak a játékosok a futballra koncentrálni – ha igen, akkor élcsapatok dolgát is megnehezíthetik (ld. ETO-Vidi), ha nem, akkor kiesőjelöltek ellen sem biztos, hogy nyernek (ld. ETO-Pápa). Az Újváros hozta a tőlük várható rövidpasszos, építő jellegű futballt, ám továbbra is a tavasszal eddig jellemző módon, átütőerő nélkül. Most is akadtak ugyan távoli lövések, sőt, ezúttal helyzetek is, gól azonban nem született belőlük. És mint tudjuk, szegény embert az ág is húzza: már az első félidő közepén Csehi Tamást, nem sokkal később pedig Böőr Zoltánt kellett sérülés miatt lecserélni, utóbbit ráadásul úgy, hogy amíg az oldalvonal mellett ápolták, addig az ideiglenesen emberhátrányban játszó DPASE gólhátrányba is került… Két alapembere nélkül, 0-1-ről megint szaladni kellett az eredmény után, és bár becsülettel tették a dolgukat, a Győr akarata érvényesült. Aztán hogy még jobban húzza őket az a bizonyos ág, mintegy 10 perccel a vége előtt egy nagyon közeli szabadrúgást nem kaptak meg Lipták egyértelmű és szándékos kezezése után, ehelyett nem sokkal később Pátkai lépett ki egy kontrából teljesen egyedül, és higgadtan a kapuba gurítva el is döntötte a 3 pont sorsát. Az újvárosiak az ősz végén remekül játszottak, el is kerültek a kieső helyekről, így mindenképpen meglepetésként szolgál, hogy egyelőre nemcsak pontot nem tudtak szerezni, de még gólt sem rúgtak 2015-ben. A következő fordulóban egy élet-halál harc vár rájuk a Nyíregyháza ellen, kíváncsian várhatjuk, hogy a válogatott meccs miatti bajnoki szünet elegendő lesz-e arra, hogy újra magukra találjanak.
A szombati napot a Honvéd-Újpest fővárosi rangadó zárta, ami meglepően jó játékot hozott. A lilák tavasszal eddig még a gólszerzéssel is hadilábon álltak (3 bajnokin egy 1 kupameccsen mindössze 1 távoli szabadrúgásból lőtt potyagólt értek el), míg a vörös-feketék egyelőre láthatóan még nem találtak rá legideálisabb felállásukra, így senkit nem lepett volna meg egy unalmas, eseménytelen 0-0, vagy egygólos mérkőzés. Ehhez képest támadólag léptek fel a csapatok, a kapuk felváltva forogtak veszélyben. A vezetést egy teljesen feleslegesen összehozott, ám jogos 11-essel Vasiljević révén az Újpest szerezte meg, amit aztán a 8 légióssal kezdő Honvéd Hidi Patrik révén még kiegyenlített, mégis a lilák vonulhattak előnnyel pihenni, mert a 43. percben egy szép fejessel a sérüléséből felépülő Andrić újra vezetést szerzett. A szünet után nem kellett sokat várni az egyenlítésre, a csereként beálló Prosser Dániel lövését Balajcza csak beljebb segíteni tudta, érdekesség, hogy a gól egy igen heves kakaskodással egyidőben esett, a pályán lévő játékosok és talán a nézők többsége is inkább Addo és Godoy összeakaszkodásával volt elfoglalva, az akció viszont előnyszabállyal továbbfuthatott. Mivel még közel 40 perc volt hátra, kevesen fogadtak volna rá, hogy ez a 2-2 marad a végeredmény, de így történt, a helyzetek mindkét oldalon kimaradtak. A lefújáshoz közelítve a vendégek a játék képe alapján mintha inkább megelégedtek volna a döntetlennel, a két edző közül azonban érthetően egyik sem volt túlzottan boldog. A Honvéd kieső helyen tölti a válogatott szünetet, igaz, az utolsó két találkozójuk alapján joggal reménykedhetnek abban, hogy most már győzelmek is jönnek majd, a belső feszültségekkel teli Újpest pedig véglegesen távolodni látszik az élmezőnytől.
Vasárnap 16:30-kor az MTK látogatott hozzánk egy igazi létfontosságú mérkőzésre, hiszen győzelmük esetén 7 pontra távolodtak volna el tőlünk és ugyanennyire jöttek volna fel az éllovas Vidire, ellenben a mi sikerünk azt jelentette, hogy 1 egységnyire feljövünk rájuk. Ez a meccs azonban csak a nevében és a tabellán elfoglalt helyezések miatt volt rangadó, a játék képe alapján túlzás nélkül állíthatjuk, hogy lemostuk őket a pályáról. Az első félidőben folyamatos letámadás alatt tartottuk őket, labdabirtoklásban óriási fölényt alakítottunk ki, de ami még fontosabb, mindez helyzetekben is megnyilvánult, Hegedűsnek többször is óriásiakat kellett védenie. Vezetésünkre mégis a 36. percig kellett várni, amikor is egy Lamah által kiharcolt jogos büntetőt Mateos értékesített, pár perccel később pedig Vass Ádám kezezése miatt járt volna még egy, Erdős játékvezető sípszava azonban néma maradt. A szünetben alighanem sok fradista csettintett, a bajnokság talán legjobb félidejét produkáltuk, viszont mivel csak 1-0 állt az eredményjelzőn, egy apró félsz mégis lehetett bennünk, különösen az MTK-t ismerve, akik idén megannyiszor bizonyították már, hogy a semmiből is képesek betalálni. A második játékrészben némileg csökkent ugyan a nyomás a kapujukon, de a mérkőzést végig uraltuk, egy melléfejelt szabadrúgáson kívül nem tudtak veszélyeztetni, a 89. percben pedig mi vittük be a kegyelemdöfést a kaput mostanában elképesztően érző Busai révén. 2-0-s győzelmünkkel tehát immáron 1 pontra vagyunk az ezüstéremtől, és mivel a következő fordulót mi nyitjuk a pénteki felcsúti vendégjátékunkkal, ottani sikerünk esetén újabb adag nyomást helyezhetünk a kék-fehérekre, és kismértékben a Vidire is.
A forduló a Debrecen-Diósgyőr keleti ütközettel zárult. Mindkét csapat komoly hullámvölgybe került mostanában, ami a hazaiak részéről teljesen váratlan volt, a Diósgyőrtől inkább csak a mértéke. Ahogyan az a hazai meccseiken teljesen megszokott, a Loki nagyon megnyomta az elejét, ami ezúttal már a 3. percben góllá is érett Tisza révén. A DVTK nyomban kényszerpályára került tehát, amivel nehezen boldogultak, nem tudtak helyzeteket kialakítani a masszív cívisvárosiak ellen, akik már a szünet előtt többször is növelhették volna előnyüket. Hát még utána! A Debrecen sorra hagyta ki a lehetőségeket, távoli lövésből, kidolgozott helyzetekből egyaránt, még a 91. percben is ők lőttek közelről a felsőlécre a fiatal Balogh Norbert révén, ám ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egy ízben, a 89. minutumban a vendégek előtt is adódott egy óriási helyzet: egy védők között kibrusztolt labdát Takács Tamás 7 méterről lőhetett kapura, Novakovićnak nagyot kellett védenie. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Diósgyőrnek ez volt az egyetlen kaput eltaláló lövése, míg ahogy Kondás Elemér fogalmazott, a Loki által kialakított helyzetmennyiségből több meccset illik megnyerni, mégis igen könnyedén lehetett volna döntetlen a vége, így azonban maradt az 1-0. A Loki ezzel tartja a lépést a dobogóért vívott harcban, ellenben a telet még ott töltő DVTK máris leszakadni látszik.
Most szusszanásnyi szünet következik, a figyelem középpontjába a válogatott mérkőzések kerülnek, köztük a sorsdöntő Magyarország-Görögország összecsapás. Az NB1 április 3-ig szünetel, közben azért túlesünk az MK-visszavágókon is, ami részünkről csak formalitás a Csákvár elleni 5-0 után. Hétvégén jelentkezünk majd egy összefoglaló írással, hogy az előzetes várakozásokhoz képest eddig mi alakult másként, illetve mi van azokkal összhangban hazánk élvonalában. Hajrá Fradi!
Simon József