Erre számítottunk?
Ahogyan a múlt héten jeleztük, a válogatott mérkőzés miatti bajnoki szünetben jelentkezünk egy írással, amely azt veszi górcső alá, hogy miként alakultak az események az előzetes várakozásainkhoz képest. Lássuk hát a csapatokat a tabella sorrendjében!
A Videoton – nem meglepő módon – annak ellenére magabiztosan vezeti a bajnokságot, hogy tavasszal már 2 döntetlen is becsúszott nekik. A tél legvégén még egy jónevű holland védőt, Kees Luijckx-ot is Fehérvárra csábítottak, de őrá és a többi új szerzeményre is egyelőre csak a Ligakupában, illetve kiegészítő szerepkörben számít Joan Carillo, vélhetően mindannyiukat azért igazolták le már télen, hogy ha a szezon végeztével kulcsemberek távoznának, akkor ne a rövid nyári alapozás során kelljen helyetteseket keresgélniük, hanem azok már helyben legyenek.A 10 pontos előny az MTK-val és további 1 egységgel több velünk szemben nyugalomra intheti őket, így a csapatot kedvük szerint építgethetik és amiatt sem kell aggódniuk, hogy igazán meggyőző játékot még nem láthattunk tőlük tavasszal. A fehérváriak még mindkét kupában állnak, igazán éles mérkőzéseik ezekben lehetnek még, akár velünk szemben is.
Ezüstérmes helyen még mindig az MTK tanyázik, de már csak 1 pont előnnyel velünk szemben (ami akár fordulhatott is volna, ha nem ikszelünk Nyíregyházán). A kék-fehérek amúgy sem túl bő kerete saját döntéseik révén tovább szűkült: a már-már szokásosnak nevezhető forgatókönyv szerint akadtak olyan játékosaik, akik nem kívánták meghosszabbítani nemsokára lejáró szerződéseiket, ezért száműzve lettek a felnőtt keretből. Így járt Vass Patrik, Kálnoki Kis Dávid és Kelemen Dávid is, előbbi még szerencsés volt, mert időben kölcsön tudta venni a Vasas, utóbbi kettőnek fél évig csak a lelátó jut. Ezen felül – az ősziekkel ellentétben – a sérülések sem kerülték el őket: a válogatottban is bemutatkozott Poór Patrik még nem is játszhatott idén, de Torghelle Sándor, Hegedüs Lajos és Vass Ádám sem teljes értékű alapozást végzett, így aligha meglepő, hogy hullajtottak pontokat. Igaz, két vereségük ellenünk, illetve a Vidi ellen jött össze, míg két másik találkozójukat megnyerték, ám a játék képe alapján győzelmet azokon sem érdemeltek volna. Továbbra is nagy meglepetésnek számítana, ha a bajnokság végén a dobogón állhatnának.
Azon a dobogón, melynek alsó fokára már felléptünk, szakértők egyöntetű véleménye szerint a legmeggyőzőbb játékkal. Amit a téli felkészülés során begyűjtött magabiztos győzelmek még csak sejtettek, valósággá vált: úgy szerzünk 3 pontokat, hogy közben az ellenfélnek helyzete is alig akad, a meccs nagy részében mi birtokoljuk a labdát és szemre is tetszetős futballt mutatunk be. Egyetlen apró porszem a gépezetben a nyíregyházi 0-0 volt, amely meccsre szintén igazak a fent leírtak, de sajnos a helyzeteink mind kimaradtak. Hazai pályán még ennél is lehengerlőbb a kép: 3-0 az ETO és 2-0 az MTK ellen a bajnokságban, 5-0 a Csákvárral szemben a Magyar Kupában és 7-1 a Szigetszentmiklós kárára a Ligakupában úgy, hogy minden mérkőzés akár kétszer ennyi is lehetett volna. Három igazolásunk (Ramírez, Varga és Hajnal) mindegyike fontos láncszemmé vált a kezdőcsapatban, a bajnokikon rendre csak a kispadról beszálló Busai remekel a kapu előtt, Thomas Dollnak sok poszton vannak kellemes gondjai. Jelen pillanatban teljesen reális elvárás az ezüstérem és a döntő mindkét kupában (ahol akár mindkétszer lehet a Videoton is az ellenfelünk), jó úton haladunk afelé, hogy a Ferencváros a régi fényében ragyogjon.
A Debrecen egyelőre csak a 4. helyre szorul 3 ponttal lemaradva tőlünk. Előzetes várakozásaink szerint az ezüstéremért folytatott csatában ők lesznek a legnagyobb riválisaink, és tulajdonképpen ez továbbra is áll, de valami nincs rendben a Cívisvárosban. Két szoros 1-0-s győzelem mellett csak 0-0-ra futotta hazai pályán az Újpest ellen és egy meglepően sima 2-0-s vereség csúszott be Szombathelyen. Hogy esetleg belső problémák vannak, vagy csak a felkészülés végi finomhangolást rontották el, ezt kívülről nehéz megítélni, mindesetre most edzőmérkőzésen 6-0-val küldték haza a román Dinamo Bukarestet, így ha a bajnokikon elkezdenek most menetelni, akkor valószínűleg utóbbi áll fenn, ha továbbra is bukdácsolnak, akkor inkább előbbi.
Következik két olyan együttes, melyeket télen úgy harangoztunk be, hogy igazából sem hátra, sem előre nem kell nézegetniük, nyugodt tavasz vár rájuk – az egyaránt 34 pontos Kecskemét és Paks ezen nyugalmat pozitívan éli meg. A Kecskemét tavaszi szereplésére szinte nincsenek is jelzők: 4 győzelmet arattak, ha 2015-ben indult volna a bajnokság, most 100 %-os teljesítménnyel vezetnének. Mindezt úgy, hogy a télen tervezetthez képest két igazolás is kútba esett, az egyik George Menougong, akit az épp Paksra távozó Balázs Zsolt helyére kívántak szerződtetni, de egy vezetői közlemény szerint a csatár átverte őket, így kereshetett más klubot. Ami még ennél is érzékenyebb veszteség volt, az a Botka helyére szánt debreceni Nagy Zoltán esete, akinek kölcsönvételét már be is jelentették, állítólag a játékos már albérletet is talált Kecskeméten, amikor kiderült, hogy nem játszhatna lila-fehérben, mivel egy szezonon belül egy játékos csak két csapatban léphet pályára, Nagy pedig őszi nyíregyházi kölcsönadása előtt 1 mérkőzésen kb. 6 percre beállt a DVSC-be. Ebben a történetben csak az az érdekes, hogy ezen miért siklott át a futballistától a klubvezetőkig mindenki, de végül kiderült, így Nagy mehetett vissza Debrecenbe, Bekő Balázs pedig két fontos láncszemmel szegényebb maradt. George helyett aztán előkerült az ősszel a kispadot koptató, addig pedig (még győri ifistaként) az NB1 közelébe sem jutó Novák Csanád, aki az első 3 meccsén gólt lőtt, a negyediken meg kapufát (ami végül gólpassz lett), valósággal berobbant a köztudatba, maga a KTE pedig még nehezebb ellenfél mindenki számára, mint ősszel volt. Nem lenne meglepetés, ha a sikerkovács Bekő Balázst hamarosan élcsapat kispadján láthatnánk.
Csertői Aurél sem szégyenkezhet a Pakssal, amelyik ugyan némileg kiszámíthatatlan produkcióval, de szintén stabilan tartja magát meglepően magasan. A főszponzor őszi távozása után akár nehéz helyzetbe is kerülhettek volna, de a csapat egyben maradt, ennek megfelelően nem gyengült a játék minősége sem az őszihez képest. Igaz, ez néha eredményekben nem mutatkozott meg, hiszen csak 1-1-es döntetlent értek el az ifistákkal és mezőnyben pályára küldött kapusokkal felálló Szpari ellen az őszről eltolódott februári találkozón, majd az MTK ellen is hiába bizonyultak jobbnak a mezőnyben, a Puskás Akadémiát és az Újpestet viszont emberhátrányban sikerült két vállra fektetni (előbbit ráadásul 0-1-ről), hogy aztán megint hazai vereség jöjjön a Haladás ellen. Náluk szintén csak egy nagyobb sérüléshullám lehet probléma, hiszen az Atomvárosban is meglehetősen szűk a keret, amennyiben ez elkerüli őket, akkor a legjobb 8-ra mindenképp jó esélyük van.
A tavasz egyik negatív meglepetése eddig a DVTK. Azt már a téli elemző cikkünkben is írtuk, hogy a külföldre eladott Elek és Kádár pótlásának minősége nagy kérdés, ráadásul később kiderült, hogy az utóbbi pótlására szerződtetett Kovács Gábor sérülten érkezett, így a védelem gyengülése nem akkora meglepetés, annál inkább a támadó szekcióé. Belső feszültségek sora kapott nyilvánosságot Sivić mesterrel a főszerepben: a szerb edző előbb Jennerrel szólalkozott össze, majd nyilatkozataiban burkoltan kritizálta Barczi Dávidot, de még Árki Gábor sportigazgatót is, a debreceni vereség után Bognár Istvánt pedig már nyíltan is lehordta. A csapategység ennek megfelelően a nullához közelít, ami meg is látszik az eredményeken: 4 meccsen mindössze 2 megszerzett pont, vissza is csúsztak a 7. helyre és vészesen távolodni látszanak a dobogótól, amelyen télen még rajta voltak és mindenképp azt várhattuk, hogy harcban lesznek majd érte – erre egyre kevesebb esély mutatkozik.
A másik negatív meglepetés nem más, mint a 8. helyre visszacsúszott Újpest. Noha a távozóként beharangozott koszovói Berat Ahmeti végül maradt a klub kötelékében (igaz, az U21-be száműzve, még a mezszámát is elvették tőle és az érkező Andrićnak adták) és az utolsó pillanatban a Kaposvárról már korábbról ismert Aaron Addo Dankwah is érkezett, még mindig igaz az, hogy rendkívül szűk a keretük, sérülések és eltiltások miatt eddig még egyszer sem tudtak 18 játékost nevezni bajnoki mérkőzésre. Ettől függetlenül az ősszel olykor villogó, télen egyben maradó kezdőcsapattól jóval többet várhatnánk, jó játék helyett azonban itt is csak a belső feszültségek kerülnek napvilágra, élén Kovács Zoltán sportigazgató távozásával. A Diósgyőrhöz hasonlóan a lila-fehéreknek is mindössze 2 pontjuk van tavasszal a megszerezhető 12-ből, ráadásul ők már borsodi riválisukhoz képest is le vannak maradva 4 egységgel, a dobogótól pedig 11-el, ez utóbbi már aligha lehet elvárás velük szemben. Ahogyan az elköszönő Kovács is nyilatkozta: nyáron pozitív folyamatok indultak el Újpesten, ami most teljesen megrekedni látszik, a belga tulajdonos takaréklángra tette a patinás klubot. Idén a középmezőny biztos, hogy jövőre mi lesz, azt senki sem tudja.
Akármilyen nehéz is az Újpest helyzete, még mindig jóval könnyebb, mint a Győri ETO-é, amely egy váratlanul rossz ősz után egy nyomás nélküli tavasz elé nézett, ahol Vasile Miriuţă vezetőedző kedvére építgetheti a csapatot, hogy jövőre újra a bajnoki cím legyen a cél. Ehhez képest egyik pillanatról a másikra a Quaestor-botrány miatt a klub létezése került veszélybe, még azt is kétely övezi, hogy egyáltalán kaphatnak-e élvonalbeli licencet a következő évadra. Miriuţă ugyan marad, de stábja máris bejelentette távozását, jelen pillanatban aligha a futball áll a mindennapok középpontjában Győrben, persze a játékosoknak ettől függetlenül már csak becsületből is hajtaniuk kell, no meg azért, hogy nyáron jó helyre tudják eladni magukat. A pályán történő bennmaradás biztosnak tekinthető, feljebb amúgy sem nézegethettek volna idén, a jövőt pedig majd meglátjuk…
A 10. helyen tanyázó Puskás Akadémia szintén azok közé tartozott, akiknek se hátra, se előre nem kellett komolyabban tekintgetniük, belőlük azonban – a Pakssal és a Kecskeméttel ellentétben – ez túlságosan is kényelmes teljesítményt váltott ki. A szoros vereség a DVSC és a döntetlen a Vidi ellen még hazai pályán is belefér, a Honvédot viszont már verhették volna, no meg Pakson sem kellett feltétlenül kikapniuk gól- és emberelőnyből. Kimondottan jónevű játékosokkal a soraikban ez a teljesítmény vérszegény, még az őszihez képest is, holott azóta Fiolával, Kleinheislerrel és Zsótérral feltétlenül erősödtek is. Következő meccsükön épp minket fogadnak majd, reméljük, hogy ott sem kezdik meg a felzárkózást, mindenesetre több rejlik ebben a keretben, mint amit eddig megmutattak magukból.
Az utolsó 6 pozícióban még mindig azok az együttesek tanyáznak, akik a téli szünetben, ez egyáltalán nem meglepő annak tudatában, hogy éles szakadék tátongott felettük akkor. Ezt a szakadékot kezdi megmászni a Nyíregyháza, amelyik már 7 pontra elhúzott a kiesést jelentő 15. helytől, és mindössze 4-re van a Puskás Akadémiától. Ez megfelel várakozásainknak, az alsó hatosból egyértelműen ők voltak azok, akik a legjobb nevű futballistákkal erősítettek, ráadásul Mátyus János vezetőedző kedve szerint. Pápán és a Honvéd ellen fontos kiesési rangadókat nyertek meg, míg a bajnokság két legjobb csapata ellen sem kellett játékban szégyenkezniük, ellenünk ez sajnos pontszerzésben is megnyilvánult. Egyre inkább kijelenthető, hogy nekik nem lesznek kiesési gondjaik.
Alattuk viszont továbbra is óriási a harc. Jelenleg a Haladás áll a 12. helyen 18 ponttal, ahol egy fontosnak szánt igazolásról, az egykori manchesteri Davide Petrucciról jogi okok miatt le kellett mondaniuk, ráadásul az alighanem szintén kulcsembernek szánt Dudás Ádám sem játszhatott még sérülés miatt, és ugyanez igaz Tommaso Rocchira is, ellenben két hete igazoltak egy svájci balhátvédet, Arnaud Bühlert. Szentes Lázár tehát túlnyomórészt még mindig csak az ősszel nagyon rosszul szerepelt csapat magjára támaszkodhat, egy óriási erősítés azonban akad: a korábban a Honvédban is bizonyított, Győrben viszont erősen visszeső Leandro Martínez újra szárnyal, gólokat lő, 11-est, piros lapot harcol ki, egyszerűen tarthatatlan. Az ő vezérletével szerzett győzelmek a Debrecen és a Paks ellen nagyon kellettek is, főleg azok után, hogy csak döntetlennel nyitottak a DVTK-val és utána fontos meccsen kaptak ki Pécsett. A Haladást télen erősen sötét lónak tartottuk, és ez továbbra is igaz: egyelőre fellélegezhetnek, de óriási meglepetés azért nem lenne, ha pár hét múlva újra nagyobb bajban lennének, mint ahogy ennek ellenkezője sem.
A Lombard Pápáról azt írtuk, hogy ők lesznek a kiesés egyik legnagyobb esélyesei, hiszen míg a riválisaik meggyőzően erősíteni tudtak, addig őnáluk ez erősen akadozott. Az átigazolási időszak végén ugyan kicsit fellendültek e téren, ám a vélhetően kulcsembernek szánt Yannickot eddig csak 1 meccsen bő 10 percre láthattuk, Aleksandar Ranđelovićot és Euloge Ahodikpét még a kispadon sem, a jobb nevek közül egyedül Seye játszik. Ennek ellenére a kecskeméti vereség után nagyon fontos győzelmet arattak otthon a Dunaújváros ellen, majd bravúrpontot szereztek Győrben is. Itt azt gondolhattuk, hogy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag tudják tartani a lépést jóval erősebbnek látszó riválisaikkal szemben, aztán a hazai pályán a Szparitól elszenvedett vereség kicsit visszabillentette a várakozásokat az eredeti kerékvágásba, de az tény, hogy kieső helyen még mindig nem állnak. Könnyen nem adják a bőrüket, ez világos, de továbbra is igaz, hogy nagyon nehéz dolguk lesz a bennmaradást illetően.
1 ponttal a Hali és a Pápa mögött tanyázik a 14. helyen a PMFC, akik Robert Jarnival eddig igen meggyőző játékot mutattak, esélytelenként győztek Újpesten és ikszeltek Diósgyőrben (utóbbit ráadásul 2-0-s hátrányból), otthon pedig kiesési rangadón verték a Halit. Ebbe a képbe belerondított a kecskeméti vereségük, de mindenképpen elmondható, hogy nagyon masszív játékra képesek és a góllövéssel sem állnak hadilábon. Mivel nem volt nagy a játékosmozgás, az érkezők pedig számunkra teljesen ismeretlenek voltak, ezért őket még a Halinál is inkább sötét lónak tarthattuk, ám az építkezés tudatosnak bizonyult: az új játékosok jó minőséget képviselnek, a régiek közül pedig sokan új impulzusra leltek, említhetnénk például a bombagólokat szerző Rácz Ferencet. Noha természetesen még a Pécs is veszélyben van, az eddig látottak alapján az ő útjuk inkább a Nyíregyháza irányába, felfelé vezet majd.
Elérkeztünk a kieső pozíciókhoz, melyeket a Honvéd és a Dunaújváros foglal el. Ha csak a keretek erősségét nézzük, akkor a Honvédnál ez mindenképp meglepetés, hiszen a februárban újra kinevezett Marco Rossi nagyon sok futballistából válogathat, akik között azért akad minőségi is. Azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy a megfelelő csapatépítéshez idő kell, ez most hatványozottan látszik a kispestieken is. Rossi a 4 meccs alatt többféle formációt kipróbált és természetesen az ideális kezdő tizenegyet sem találta még meg. A játékuk ugyan fejlődik, és ez két döntetlenben már meg is mutatkozott, de a jótól még messze van, az idő pedig vészesen fogy. Ha most kéne reálisan tippelni, akkor a Pápa elleni 3 pont hátrány ledolgozhatónak látszik a későbbiekben, ám az biztos, hogy a kispesti szimpatizánsok nem élnek meg nyugodt napokat manapság.
A legnehezebb helyzetben kétségkívül a Dunaújváros van. Ahogyan a téli elemzésünkben is írtuk, az még több szempontból sem számított meglepetésnek, hogy az őszi szezont vereségek sorával kezdték és leszakadtak, viszont amit 2014 végén láthattunk tőlük, az látványra is meggyőző volt és eredményekben is megmutatkozott. Ehhez most jónak tűnő erősítések és hazai meccsek sora társultak, így mindenképp nagy negatív meglepetés az eddigi 4 vereségük, ami ráadásul 0 lőtt góllal párosult. Megvannak azonban ennek is az okai, például az, hogy 3 új szerzeményük is sérülten érzekett: Marić már szerződést is bontott emiatt, Wolfe-ot még nem nevezték, Vaskó egyszer a kispadra leülhetett, de játszani még őt sem láttuk. Marić helyére gyorsan igazoltak egy másik szerb csatárt Nikola Grubješić személyében, aki viszont nem ugyanolyan kvalitású támadó. Mindezek mellett az eddig egyszemélyben ügyvezetői, sportigazgatói és vezetőedzői feladatokat ellátó és még egyetemi tanulmányokat is folytató Dobos Barna jelezte: átcsaptak a feje felett a hullámok, nem bírja a terhelést, így utóbbi két posztra szakembert keres. Az új vezetőedzőt már meg is találta Artner Tamás személyében, mindenesetre érthető, ha nem jutott elég energiája a csapatépítésre. A következő fordulóban Dunaújváros-Nyíregyháza mérkőzést rendeznek, ha ezen – immáron Artnerrel – képes lenne a DPASE begyűjteni a 3 pontot, akkor még megragadhatnák utolsó esélyüket, amennyiben nem így lesz, vélhetően nagy eséllyel búcsúznak majd annak ellenére, hogy télen még nem így nézett ki.
9 forduló van hátra a bajnokságból, benne vagyunk tehát az utolsó harmadban. A bajnoki cím sorsa nagyjából eldőlt, a dobogóért és a kiesés elkerüléséért folytatott küzdelem viszont még egyáltalán nem, ráadásul idén az MK alakulása miatt könnyen előfordulhat, hogy a bajnoki 4. helyezett is indulhat az EL-ben, ez pedig további izgalmakat tartogathat a magyar focit szeretők számára májusban. Hajrá Fradi!
Simon József