Utolsó negyedébe érkezett a magyar élvonalbeli labdarúgó bajnokság, miután a hétvégén lezajlottak a 23. forduló küzdelmei. Számunkra ez a kör természetesen a derbiről szólt, de ezen kívül is láthattunk izgalmas, több esetben fordulatos mérkőzéseket.

Péntek este a Debrecen látogatott Kecskemétre. Mindkét vezetőedző változtatott az alaphadrendjén: a KTE a megszokott 5-3-2 helyett ezúttal 4-4-2-ben állt fel (így a hátvéd Gyagya helyett a középpályás Radoja kezdett), az eltiltott Bebetót pedig a fiatal Szalaival pótolta Bekő Balázs; Kondás Elemér pedig ezúttal 4-4-2 helyett a 4-1-4-1-nek szavazott bizalmat, és nagy meglepetésre az egy csúcsék is a 19 éves Balogh Norbert volt, noha Tisza és Kulcsár is rendelkezésre állt volna. Ettől függetlenül abban a tekintetben nem sokat változott az előre kalkulálható helyzet, hogy a Debrecen birtokolta többet a labdát, ők próbáltak kezdeményezni, az első félidőben viszont még jól működött a hazai kontrajáték. Olyannyira, hogy egy mintaszerű akcióból Kitl a vezetést is megszerezte, igaz, nem sokáig, mert Bódi egy elképesztő bombával egyenlíteni tudott. Mindkét kapu előtt adódtak még apróbb lehetőségek, óriási helyzet azonban nem, így igazságos döntetlennel vonulhattak pihenőre a csapatok. Az viszont az elejétől fogva érezhető volt a vendégeken, hogy – szemben az elmúlt hetek igen gyatra és motiválatlannak tűnő produkcióival – ezúttal száz százalékon pörögve léptek pályára, és ez a második játékrészre már egyértelmű fölényüket hozta, mely Jovanović kapufás fejesgóljával góllá érett, s vezetésüket magabiztosan őriztek meg a lefújásig. Jó iramú összecsapáson fontos 3 pontot szerzett a DVSC, elvéve ezzel a Kecskemét tavaszi veretlenségét.

Szombat 14 órakor számunkra szintén fontos meccs következett, hiszen az akkor még ezüstérmes helyen álló MTK látogatott az életéért küzdő Dunaújvároshoz. A hazaiaknál az öt sárgás Nikházi hiánya növelte a gondokat, míg Garami mester az újfent megsérülő Csikire nem számíthatott. Már a 3. percben előnyhöz juthatott volna az MTK, ám Torghelle óriási helyzetben hibázott. A későbbiekben is inkább a kék-fehérek alakítottak ki lehetőségeket, de mezőnyben nem tudtak fölénybe kerekedni, a jó napot kifogó Nagy Gergely kapus pedig megakadályozta a vendégek vezetését. A második félidőben hasonló mederben folytatódott a találkozó, végig érezhető volt, hogy 1 gól dönthet – erre a legnagyobb esélye dr. Horváth Zsoltnak adódott, de ő sem tudott túljárni Nagy eszén, utána pedig Eppel is elpuskázta a meccslabdát, így mindkét gárdának meg kellett elégednie a 0-0-val, amely eredmény egyiknek sem felelt meg igazán – nekünk viszont annál inkább, hiszen a lefújás után biztosan tudhattuk, hogy amennyiben megverjük az Újpestet, fellépünk a tabella 2. helyére.

16 órakor a Honvéd-Diósgyőr kezdődött. A piros-feketék egyre javuló formájuk eredményeképpen a múlt héten rendkívül fontos győzelmet ünnepelhettek Szombathelyen, egy kiesés elleni ki-ki meccsen. Ezzel szemben a tavasszal még nyeretlen DVTK belső problémái odáig vezettek, hogy már most bejelentették: Tomislav Sivić nyáron lejáró szerződését nem hosszabbítják meg, ám addig ő marad a vezetőedző. A szerb mester húzott egy váratlant is: a debreceni vereség után nyíltan bírált, a múlt héten pedig még a keretből is kimaradó Bognár István ezúttal a kezdőben találta magát a sérüléssel bajlódó Gosztonyi helyén. A mérkőzés elején némileg váratlan módon a Diósgyőr akarata érvényesült, akik hamar vezetéshez is jutottak az erőszakos (és talán szabálytalankodó) Marjanović révén, majd egy szépen kijátszott akcióból Bognár könnyen megduplázhatta volna az előnyt, ez azonban elmaradt. A félidő derekához érve aztán egy csapásra megváltozott minden, a Honvéd nemcsak ráerőltette akaratát a vendégekre, de sorra alakította ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket: Vécsei kétszer, Godoy és Punoševac egyszer-egyszer járt nagyon közel a gólhoz, azt mégis Hidi érte el egy büntetőterületen kívüli kapáslövésből. A fordulatos és eseménydús első félidőt követően összességében a DVTK örülhetett jobban az 1-1-nek, a szünet után viszont mintha kicserélték volna a csapatokat, egyikük sem tudta másikra kényszeríteni akaratát, még a kapukig is ritkán jutottak el, így a lefújáskor már igazságosnak mondhattuk a döntetlent.

18:30-kor indult útjára a labda a Pápa-Puskás Akadémia, a Paks-Pécs és a Győr-Nyíregyháza mérkőzésen. Hazai pályán a Lombardnak létfontosságú lett volna a győzelem a játékerejét tekintve erősebb, ám hullámzó teljesítményt nyújtó és sokkal kényelmesebb helyzetben lévő akadémisták ellen. Ennek megfelelően is álltak hozzá a pápaiak, de egy óriási ziccer és egy gyönyörű kapáslövés-gól is elhalt az asszisztens által beintett leshelyzet miatt. A felcsútiak ezzel szemben kihasználtak egy kontrát: Lencse vezette hosszan a labdát emberfölényes szituációban, és a végén passz helyett a lövést választotta, amivel be is vette Szűcs Lajos kapuját. A Pápa mérkőzésein még az átlagosnál is nagyobb jelentősége van az első gólnak, hiszen ők 0-1-ről megfelelő támadópotenciál híján mindenki ellen kellemetlen helyzetbe kerülnek, azonban küzdöttek becsülettel, egy alkalommal Seye előtt még nagy helyzet is adódott, ám azt Danilović kivédte, az eredmény nem változott a lefújásig. A Puskás Akadémia első tavaszi győzelmét könyvelhette el, a Győrhöz hasonlóan nehéz anyagi helyzetbe kerülő Pápa pedig nem tudott elmozdulni a kieső helyről, ahová az előző forduló végén csúszott vissza először a szezon folyamán.

Pakson szinte a legelején eldőlt a 3 pont sorsa, hiszen a pécsi Poleksić kapust a ziccerben kilépő Balázs Zsolt buktatása miatt már a 6. percben kiállították, ráadásul az eset miatt megítélt büntetőből Báló előnyhöz is juttatta a hazaiakat. Ezt követően ugyan egy alkalommal még eljutottak egy nagyobb lehetőségig Jarni tanítványai, ám ezt leszámítva csak a Paks került helyzetbe, amiket sorra elpuskáztak. A 2-0 ennek ellenére még az első félidőben meglett, méghozzá egy érdekes szituációból, ahol egy hazafejelt labdánál egymásra vártak a védők és Gőcze kapus, Könyves pedig gyorsabban eszmélt és köszönte szépen a lehetőséget. A második játékrészben akár kiütés is lehetett volna a meccs vége, ha Gőcze nem véd olyan jól: távoli lövéseket, helyzetig játszott akciókat, pontrúgások utáni fejeseket egyaránt hárított, így az egyoldalú összecsapás végeredménye nem változott, a 2-0 a Pécsre nézve hízelgő. Noha a baranyai alakulat igencsak bekezdett tavasszal, kissé megtorpanni látszanak és egyelőre nem képesek felzárkózni a középmezőny aljához, a Paks viszont továbbra is tapad a Debrecenre, ahová épp a következő fordulóban utaznak, esetleges ottani győzelmükkel meg is előzhetik a Lokit.

A Győr-Nyíregyháza meccsen, noha semmi nem utalt erre előzetesen, a bajnokság egyik legszórakoztatóbb 90 percének lehettünk szemtanúi. Kezdetben úgy tűnt, az ETO játékosai ezúttal nem tudnak a futballra koncentrálni, Lang peches öngóljával már a 3. percben hátrányba kerültek, a Szpari előtt pedig számos egyéb lehetőség adódott. Győri szempontból még ezeknél is nehezebben emészthető esemény volt az, amikor Ibáñez gólba tartó labdájába Rudolf a kapu torkában beletette a lábát, ám arról nem befelé, hanem kifelé pattant a játékszer… Később azonban – ismét egy pontrúgásból – Fodor fejese révén összejött a Nyíregyházának a 2-0-s vezetés, a szünetben semmi jel nem utalt arra, hogy itt pontot szerezhet az ETO. A második félidőben ezzel szemben szépen lassan elkezdték átvenni az irányítást, amiben főszerepet játszott egy 19 éves támadó, Mayer Milán, aki korábban még meccskeretbe sem került az NB1-ben, most viszont kapott egy szűk félidőnyi lehetőséget Rudolf helyén. A szépítéshez még kellett az amúgy remekül védő Balogh János hibája, de ettől kezdve még nagyobb sebességfokozatba kapcsoltak a zöld-fehérek, sorra alakították ki a helyzeteket, mígnem a 78. percben a debütáns Mayer fejesével sikerült is egyenlíteniük. Padlón volt a Szpari, érett a Győr fordítása, ehelyett a 95. minutumban jött a slusszpoén: egy kontratámadást Pekár két csel után higgadtan góllal fejezett be, így mégis a vendégek ünnepelhették 3-2-es győzelmüket. A meccs végi tévés nyilatkozatban és a sajtótájékoztatón Vasile Miriuţă éles kirohanást tett játékosai első félidei lelketlensége, a menedzserek csapat körüli jelenléte és a kilátástalan helyzet miatt, megoldás a problémáikra egyelőre nyomokban sincs.

Vasárnap eljött a várva várt pillanat, 16:30-kor kezdetét vette a derbi, amelyen előzetesen minden mellettünk szólt. A kezdőcsapatokban egyik edző sem húzott semmi váratlant, talán azon lepődhettünk meg picit, hogy a héten kisebb belső csetepatéba keveredő Ojo a kispadon azért helyet kaphatott (sőt, első csereként be is állt). A teltházas meccs első perceit nagyon megnyomtuk, nagy helyzetig ugyan nem jutottunk, de több lövésig igen, és egyszer minden bizonnyal egy 17 méteres szabadrúgás is járt volna nekünk egy Böde elleni szabálytalanságért. A félidő derekára azonban kiegyenlítődött a mérkőzés, a lilák pedig kétszer is ziccerbe kerültek: Dibusznak előbb Andrić, majd Perović lövését kellett bravúrral védenie. A szünetben így nem igazán lehettünk elégedettek, a második félidőben viszont egy percnyi kétséget sem hagytunk afelől, hogy mi vagyunk a jobbak. Rögtön egy Böde-fejest óriási bravúrral tornázott a felsőlécre Balajcza, erőcsatárunk szöglet utáni fejesekkel további két alkalommal járt nagyon közel a gólhoz, míg Lamah is elhibázott egy kapusra vezetett gólhelyzetet. A 61. percben aztán már nem volt kegyelem: ismét Lamah verte meg védőjét, és ugyan Balajcza megint túljárt az eszén, de a kipattanó labdára Hajnal érkezett üresen és a hálóba passzolt. Az Újpest gólínségét tekintve itt már kicsit megnyugodhattunk, egyszer azonban még szükségünk volt egy hatalmas Dibusz-bravúrra Ojo fejesénél, ám rögtön az ebből következő ellentámadásból el is dőlt minden, amikor Böde saját térfeléről indulva egyedül vihette Balajczára a labdát, az utánanyargaló Suljić pedig csak szabálytalanul tudta megállítani, így mehetett zuhanyozni, Varga Roland ráadásul káprázatos gólt ragasztott a szabadrúgásból. A hátralévő játékidőben örömfutballt láthattunk, de sajnos nem törekedtünk a kiütésre, noha innentől kezdve csak győzelmünk aránya volt kérdéses. Hoztuk tehát a papírformát, nagy boldogságot okozva szurkolóinknak, s ezzel a sikerünkkel felléptünk a második helyre, remélhetőleg nem is adjuk már alább a bajnokság végéig.

A forduló zárásaként a múlt héten váratlan hazai vereséget szenvedő Haladás látogatott a játékban tavasszal gyengélkedő, ám az eredményeket szállító Videoton otthonába. Az nagy meglepetés lett volna, ha pontot szereznek, de ami történt, arra talán a legoptimistább fehérvári és a legpesszimistább szombathelyi szurkoló sem számított: tükörsima mérkőzésen 7-0-s hazai siker született, ami a bajnokság legnagyobb különbségű győzelme. Igaz, ehhez azért kellett Martínez első félidei kiállítása is egy csúnya belépő nyomán (ráadásul az eset miatti reklamálást követően Szentest is elküldték a kispadtól), mint ahogy Halmosi korai sérülése sem a vendég esélyeket növelte, de a fehérváriak már a legelejétől kezdve óriási helyzeteket dolgoztak ki, Nikolić a sokadik lehetőségéből szerzett vezetést még teljes létszám ellen, a Haladás második félidei összeesésére pedig nincs elfogadható magyarázat, ahogyan Szentes fogalmazott: „aki ebben részt vett, annak kuss van”. Előbb Feczesin, majd a csereként beálló Trebotić duplázott, Oliveira lőtte a hatodikat, végül a vesszőfutást Fehér öngólja tette teljessé. Számunkra persze a Vidi pontvesztése lett volna jobb, ám ha már erre nem volt lehetőség, örülhetünk annak, hogy Martínez biztosan nem játszik ellenünk, Halmosi sem lesz 100 %-os állapotban, Szentes is kaphat kispadtól való eltiltást, ráadásul a csapat önbizalmára sincs jó hatással ez az óriási zakó. Így sem vár ránk könnyű kiruccanás Szombathelyen, hisz a Hali továbbra is nagy harcban áll a kiesés elkerüléséért, de kulcsembereik nélkül még nehezebb dolguk lesz.

Minden adott tehát tavaszi menetelésünk folyatásához a következő fordulóban, emellett feltétlenül érdekes összecsapásnak ígérkezik az MTK-Győr, a Pécs-Honvéd, a Debrecen-Paks és a Diósgyőr-Videoton is! Hajrá Fradi!

Simon József