Ismét eltelt egy hét, lezajlottak az OTP Bank Liga 24. fordulójának küzdelmei. Láthattunk nagyon egyoldalú mérkőzéseket, ellenben akadtak fordulatos, izgalmas találkozók is. Szerencsére a miénk az előbbi kategóriába tartozott.

Péntek esete a Kecskemét nyíregyházi vendégjátéka nyitotta a sort. Eleinte az ismételten 4 védővel felálló lila-fehérek akarata érvényesült, ami korán gólban mutatkozott meg, igaz, ehhez Novák szenzációs labdaátvétele után kellett egy nagy adag szerencse is, hiszen az eső áztatta talajon Balogh János kapus egy pillanatra elcsúszott, így üresen maradt a kapu egyik fele, ahová esélye sem volt időben visszavetődni. A Szpari nem találta a fogást Bekő fiain, akik néhány veszélyes kontrából akár újra betalálhattak volna – nem tették, a félidő lefújása előtt közvetlenül viszont háromszor is a szívükhöz kaphattak. Az egyenlítés ugyan itt még nem jött össze a hazaiaknak, de lendületet adott nekik a második félidőre, ahol már egyértelműen ők domináltak, helyzeteket alakítottak ki, ám a befejezésekbe mindig hiba csúszott. Bekő Balázs folyamatosan hátrafelé cserélt, egyre defenzívebb lett a felállás, a játék képe azonban így sem változott. Néhány perccel a lefújás előtt ennek ellenére még mindig 0-1-et mutatott az eredményjelző, amikor Farkas Ádám játékvezető egy vitatható 11-est ítélt a Nyíregyháza javára, amit Pekár értékesített, kiharcolva végül a megérdemelt döntetlent. Mátyus Jánosék a következő fordulóban az MTK-t fogadják, jó esély mutatkozik rá, hogy riválisunk ismét pontokat veszítsen egy számukra igen nehéznek ígérkező összecsapáson.

Mindenképpen nehezebbnek ígérkezik, mint a Győr elleni hazai csata, ami szombat 14 órakor kezdődött. Noha az ETO nagyon jó csapat is lehetne a játékoskerete alapján, de hétről hétre egyre nyilvánvalóbb, hogy a játékosok nem tudnak a futballra koncentrálni. Rudolf Gergely már hivatalosan is kikerült a keretből, a múlt hét után pedig ismét egy eddig nem látott fiatal debütálhatott Kerékgyártó Dávid személyében, ráadásul ezúttal kezdőként, az eltiltott Liptákot pedig szintén egy ifista, az eddig csak kispadig jutó Nagy Ádám helyettesítette. Az MTK-nál a rögtön a meccs elején megsérülő Kanta kiesése jelentett problémát, egyelőre nem tudni, hogy mennyit hagy ki a kék-fehér ikon, mindenesetre ezen a meccsen sikerült őt pótolniuk. Nem alakult ki túl sok lehetőség, Pölöskei szabadrúgásból szerzett vezetést, amit pár percre rá Priskin egy szép egyéni akcióból még kiegyenlített. A szünet után megint a hazaiak villantak, Torghelle előkészítését követően kétszer még megúszta az ETO, a második kipattanót viszont Csiki a hálóba lőtte. A győriek becsületére váljon, hogy nem adták fel, nem lehet őket könnyen két vállra fektetni, de ezúttal sem jött össze nekik a pontszerzés, azonban ennél is sokkal nagyobb probléma számukra, hogy a kiszivárgó hírek szerint a héten bejelenthetik, hogy jövőre csak az NB3-ban tudnak indulni.

16 órakor indult a mi mérkőzésünk Szombathelyen. A múlt heti 0-7 után a vasiak egyetlen célja az volt, hogy véletlenül se kapjanak újabb nagyon nagy pofont, ez meglátszott ultradefenzív játékukon, de még így sem rajtuk múlt, hogy nem lett hasonló végkifejlet. Ritkán látható fölényben futballoztunk az első perctől kezdve, a Haladás az egész mérkőzésen alig jutott el még a tizenhatosunkig is, két kaput nem eltaláló lövésben és egy Radó-műesésben ki is fújt minden veszélyeztetésük, ezzel szemben a mieink Böde duplájával (egy fejes és egy kapusról kipattanó értékesítése) már az első félidőben kétgólos előnyre tettünk szert, és ezen kívül is akadtak nagy helyzeteink. Mindjárt a második játékrész legelején Varga Roland találatával végleg eldöntöttünk mindent, innentől kezdve a sérülések elkerülésére koncentráltunk, és még így is újabb ziccereket alakítottunk ki, de Lamah-nak ezúttal nem jött össze a gól, és Bödének sem a mesterhármas. Az apróbb sérüléssel bajlódó Hajnal hiányát ezen a találkozón nem éreztük meg, a 3-0-s győzelmünk a Halira nézve hízelgő. Mindenképpen érdekes, hogy egy nemrég a Debrecent lefocizó és simán verő csapat hogy zuhanhat ekkorát néhány hét alatt. Ha a játékosok Szentes Lázárral nem tudtak tovább együtt dolgozni (a kiszivárgott belső problémákból és a mutatott produkcióból is következtethetünk erre), akkor céljukat elérték, mert a mai napon szakítottak a szurkolók által is kikezdett edzővel, ezek után rendkívül érdekesnek ígérkezik a hétvégi pápai vendégjátékuk, ami mindkét csapat számára élet-halál harc lesz, míg a mieink öles léptekkel haladnak a veretlen tavasz felé.

18:30-kor rendezték a Dunaújváros-Puskás Akadémia, a Pécs-Honvéd és a Debrecen-Paks találkozókat. Dunaújvárosban csak a hazaiak számára volt létkérdés a pontszerzés, Artner Tamás ezúttal a legerősebb kezdőt küldhette ki, visszatért az eltiltott Nikházi és a sérült Böőr is, Benczés Miklós viszont nem számíthatott Polonkaira, Vaszicskura és az öt sárgás Szélesire. Ezeknek megfelelően az Újváros megnyomta az elejét, Böőr beadásából Csehi vezetést is szerzett a 18. percben, amit egy erősen vitatható 11-esből Lencse nem sokkal később kiegyenlített. Mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek, de a szünet után megint a hazaiak jutottak előnyhöz, ezúttal egy sokkal egyértelműbb büntetőt fújt be Fábián játékvezető, amit Böőr lőtt higgadtan a kapu jobb oldalába. Sokáig őrizte az előnyt a DPASE, úgy nézett ki, nagyon fontos három pontot szerezhetnek, de a lefújás előtt 5 perc alatt szertefoszlott az egész: a tavasszal nagyon rossz formában kezdő, de egyre javuló teljesítményt nyújtó Lencse előbb parádésan tekert a jobbal a bal felsőbe, majd ballal a jobb alsóba, Nagy Gergelynek egyik próbálkozásnál sem volt esélye. Óriási esélyt szalasztott el a Dunaújváros, nem először a bajnokságban, ezek az elhullajtott pontok nagyon sokba kerülhetnek számukra.

A Pécs-Honvéd tipikus kiesési rangadó volt, igazi hatpontos, öldöklő csata, ami ezúttal a játékban is megmutatkozott, szórakoztató mérkőzés alakult ki sok helyzettel. Eleinte a Pécsnek kellett volna vezetést szereznie, ám Kemenes – illetve egy esetben a bal kapufa – mindig hárított, hogy aztán a hazaiak harmadik számú kapusa, a Poleksić eltiltása és Gőcze sérülése miatt szóhoz jutó Helesfay Donát is bemutasson két bravúrt. Az első félidő végén és a második elején ismét a hazaiak előtt adódtak lehetőségek, de miután a PMFC másodszor találta el a kapufát, az ellentámadásból a több hét után újra lehetőséget kapó Holender fejesével a 71. percben vezetést szerzett a Honvéd. Nagy csapás volt ez Jarniék számára, amit kis híján meg is pecsételtek a piros-feketék, kétszer is közel jártak a második találathoz, amivel alighanem eldöntötték volna a három pont sorsát. Ehelyett ezen a mérkőzésen is óriási fordulat állt be: a 85. minutumban az addig kiválóan védő Kemenes rettenetesen jött ki egy magasan szálló labdára, így Ojdanićnak már csak az üres kapuba kellett passzolnia az előtte maradó játékszert, és mindössze egy perccel ezután egy bal oldali beadást követően Makriev is betalált, villámgyorsan megfordítva az állást. Végül marad a 2-1, ami nem mondható igazságtalannak, hiszen több helyzetet alakított ki a Pécs, ezzel szemben az eredmény alakulását figyelembe véve a kispestiek rendkívül bosszúsak lehetnek.

A Debrecen-Paks összecsapásnak a vélhetően EL-indulást érő 4. hely szempontjából nagy tétje volt, hiszen egy esetleges vendéggyőzelemmel Csertői Aurél legénysége el is vette volna azt a Debrecentől, míg hazai siker esetén 5 pontos szakadék keletkezhetett. A papírforma ez utóbbit ígérte, és nem is történt másképp: a Loki esélyt sem hagyott ellenfelének a pontszerzésre. Az előnyt ugyan néhány kisebb lehetőség után egy szabadrúgást követő Rodenbücher-öngóllal szerezték meg, ám Szakály kapufájánál már a szünet előtt közel álltak a 2-0-hoz. A második félidőben Varga József is megrezgette a lécet, az ismét a kezdőcsapatban helyet kapó fiatal Balogh Norbert ziccert hibázott, végül a 82. percben jött össze a második gól, a csereként beálló Tisza és Sidibe előadásában: előbbi két pazar csel után kissé eltörte a labdát, ami pont így lett jó a kapu torkában álló szenegáli támadónak, akinek csak be kellett passzolnia a játékszert. Ahogy a vendégek mestere nyilatkozta: rangadó helyett végül csak azt láthatta a közönség, hogy a címvédő játszott egy középcsapattal, ezen persze aligha bánkódtak a Nagyerdei Stadionba kilátogató nézők. A Loki a kívülről érthetetlen okokból történő gyenge tavaszi rajt után magára talált, egymás után második győzelmüket hozták le ellentmondást nem tűrő, jó játékkal, de előnyünk így is 5 pont velük szemben, ami megnyugtató, különösen úgy, hogy az egymás elleni találkozónk az Üllői úton lesz majd.

Vasárnap kivételesen 14 órakor fogadta a tavaszra atomjaira hullott Diósgyőr a bajnokaspiráns Videotont. Ez a hét sem múlt el úgy, hogy ne lett volna valami nagyobb belső feszültség a hazaiaknál, ezúttal Griffiths és Németh Milán esett egymásnak az egyik edzésen, de mindketten kezdők voltak a mérkőzésen. A miskolci stadion mostanság közel sem olyan katlan, mint általában szokott lenni – ez ismét meglátszott, kizárólag Antal Botondon múlt, hogy nem lett már az első félidőben többgólos vendégvezetés: a hálóőr védte Simon és Sándor távoli próbálkozását, Juhász fejesét, Feczesin és Nikolić ziccereit egyaránt, így még 0-0-val vonultak pihenőre a felek. Azonban rögtön a második félidő legeleje újra Vidi-helyzettel indult, ami ismét elhalt Antal lábában, a kipattanóra viszont Oliveira érkezett és előnyhöz juttatta a fehérváriakat. Aki azt várta, hogy ennek hatására rákapcsol végre a DVTK, tévedett, sőt, az 58. minutumban egy üres kapuig kijátszott helyzetből Feczesin gurított a kapuba, nagyjából el is döntve a három pont sorsát. A Diósgyőr ezután eljutott egy nagy helyzetig, azt Takács Tamás mellérúgta, és amikor már mindenki a lefújást várta, akkor összejött nekik a szépítés: egy tetszetős akció végén Jenner gólpasszát Griffiths passzolta a hálóba, aminek maximum az lehetett a jelentősége, hogy a csereként szóhoz jutó holland szélső talán szerezhetett némi önbizalmat. A DVTK immáron az egyetlen nyeretlen csapat tavasszal, ami aligha hétvégén fog megtörni, hiszen hozzánk látogatnak szombaton, megint egy olyan meccs, ahol minden mellettünk szól.

És hogy immáron miért a miskolci alakulat az egyetlen nyeretlen csapat tavasszal? Azért, mert az Újpest a forduló zárómérkőzésén csak azt a kérdést hagyta nyitva, hogy hány góllal veri meg az anyagi gondokkal küzdő Pápát. Noha az elején úgy tűnt, hogy a lilák újfent be vannak oltva gól ellen, illetve Szűcs Lajos ismét remek napot fogott ki, a végtelenségig ez nem tarthatott. Az újra a kezdőbe kerülő Ojo, valamint Bardhi és Andrić révén még kimaradtak a ziccerek, azonban a 36. percben érkezett a belső védő Litauszki, és ballal kilőtte a bal alsót, nem sokkal ezután pedig Balogh Balázs duplázta meg az előnyt egy védő lábán felpattanó, ezáltal Szűcsöt kikerülő lövéssel. Az újpestiek a második félidőben sem álltak le egy Andrić által kiharcolt jogos büntetőből Ojo megszerezte első gólját a magyar bajnokságban, majd Nego szitáló lövése szintén utat talált a léc alá, kialakítva a 4-0-s végeredményt. A pápaiak a becsületgólt több alkalommal is megszerezhették volna, a fellazuló újpesti védelem között adódtak előttük lehetőségek, de a befejezésekbe hiba csúszott, így ez sem jött össze. Ahogyan már a szombathelyiek kapcsán is említettük: a hétvégi Pápa-Haladás meccs kiemelt jelentőséggel bír, aki azt megnyeri, a fontos pontok mellett lendületet is kaphat, aki viszont alulmarad, annak alighanem nagyon nehéz dolga lesz a későbbiekben.

Hajrá Fradi!

Simon József