Hétvégén rendezték az OTP Bank Liga 25. fordulóját, túlvagyunk tehát a szezon öthatodán, finiséhez érkezett a bajnokság. Mivel mi magabiztosan győztünk, ellenben az MTK és a Debrecen is pontot vesztett, elégedetten dőlhettünk hátra, ráadásul több minket nem érintő mérkőzés is élvezhető színvonalat hozott.

Péntek este az Újpest dunaújvárosi vendégjátéka nyitotta a sort. A hazaiaknak létkérdés lett volna a győzelem, míg a mostanában magukra találó lilák leginkább az önbecsülésükért játszottak – az elején mégis ez utóbbi kerekedett fölénybe. Már a 2. percben örülhettek a vendégek a fiatal Perović első magyarországi találatával (igaz, Vaskó lábát mintha összekoccintotta volna a támadó az induláskor), nem sokkal később egy oldalszabadrúgást követő Heris-csúsztatás pedig megduplázta az előnyt. Az újvárosiak teljesen az öltözőben ragadtak, elvesztették a párharcokat, technikai hibákat vétettek. A lilák előtt még két alkalommal adódott lehetőség, hogy igen hamar végleg eldöntsék a meccset, ezeket azonban elhibázták, és a játékrész közepétől visszavettek a tempóból. Bár a hazaiak még mindig nem tudták érvényesíteni akaratukat, pontrúgásokból és nagy bedobásokból már ki tudtak alakítani veszélyes helyzeteket ők is, ám a szünetre maradt a 0-2. A második félidőre megváltozott a játék képe, a DPASE mindent beleadott, már mezőnyben is a kapu elé kerültek néhányszor, pontrúgásokból pedig továbbra is állandó veszélyt jelentettek, végül a 71. percben Nikházi épp egy ilyenből fejelt gólt, de mielőtt túlzottan belelkesedhettek volna, ismét érkezett Heris, megszerezve második fejesgólját a mérkőzésen, eldöntve annak sorsát. Összességében a Dunaújvárosnak több lehetősége volt, most mégis a liláknak pattantak be jókor a labdák a kapuba, így Artnerék egyre nagyobb bajban vannak a bennmaradást illetően.

Szombaton a miénk volt az első meccs a DVTK ellen. Az előzetes esélylatolgatások során minden mellettünk szólt, a pályán pedig kétséget sem hagytunk afelől, hogy érvényesítjük a papírformát: a kezdő sípszótól kezdve óriási fölényben futballoztunk. Böde, Varga és Busai sokat veszélyeztetett (utóbbi a felsőlécet is megrezgette egy fejessel), de játékosaink nem koncentráltak eléggé. Mindez a 29. percben tört meg, amihez kellett egy rendkívül értelmetlennek tűnő lökés a diósgyőri Krstićtől a büntetőterületen belül, amikor a labda épp arra sem járt. Mateos köszönte szépen a lehetőséget, és szokásához híven értékesítette a 11-est, mi pedig 1-0-nál sem álltunk le, aminek egy gyönyörű akció végén Böde góljával még az első félidőben meglett az újabb eredménye. A szünet után minden ott folytatódott, ahol előzőleg abbamaradt, helyzetek sorát alakítottuk ki, melyekből az 54. minutumban megszületett a harmadik találatunk is egy elképesztően látványos Lamah-sarkazással. Sajnos több nem jött össze, Antal Botond ismét nagyon jó napot fogott ki, illetve amikor már ő is verve volt, akkor a felsőléc másodszor is mentett helyette Varga ziccerénél, így maradt a 3-0-s végeredmény, ami abszolút a Diósgyőrre nézve hízelgő. A jövő héten Pécsett folytathatjuk menetelésünket, alighanem jóval szorosabb összecsapásra számíthatunk, mint az előző alkalmakkor.

16 órakor kezdett az MTK Nyíregyházán. Joggal reménykedhettünk benne, hogy a kék-fehérek pontokat hullajtanak majd, hiszen itt mi is megtettük ezt, a Szpari otthonában tavasszal még a legjobbak sem mehetnek biztosra, ráadásul Kanta sérülés miatt nem léphetett pályára. Természetesen a hazaiak számára most is a stabil védekezés volt a legfontosabb, azonban egy gyönyörű támadás végén Rezes a vezetést is megszerezte. Ennek hatására rátett egy lapáttal az MTK, és bizony rendre eljutottak nagy helyzetekig: még az első félidőben Torghelle és Csiki is egyenlíthetett volna (előbbi a kapusba, utóbbi a kapufára lőtte lehetőségét). A 60. percben Thiam már nem hibázott, a hálóba fejelte Pölöskei jobb oldalról beívelt szabadrúgását, és ezután is sokkal inkább a vendégek előtt adódtak gólszerzési esélyek, de Balogh remekül védett, a végén pedig Torghelle csak a felsőlécet találta el. Nem lett volna érdemtelen az MTK győzelme, Garami mester tanítványainak azonban meg kellett elégedniük az 1-1-gyel, ezáltal 3 pontra növeltük előnyünket velük szemben az ezüstéremért folytatott csatában.

18:30-kor indult útjára a labda a Kecskemét-Paks, a Pápa-Haladás és a Videoton-Pécs mérkőzéseken. Kecskeméten az idei bajnokság két meglepetéscsapata találkozott. Az összecsapással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez volt a felújítás előtt álló Széktói Stadion utolsó tétmeccse, a KTE innentől kezdve már csak idegenben lép pályára idén. Bekő Balázsnak az eltiltott Lovrić és Laczkó helyettesítését kellett megoldania, míg Csertői Aurél saját döntésből változtatott néhány helyen a megszokott kezdőcsapatán. A találkozón az első félidőben nem sok minden történt, apróbb lehetőségek adódtak mindkét kapu előtt. A második játékrész legelején aztán megfogyatkozott a Paks: a fiatal Kesztyűs Barna csúszott rá csúnyán a még fiatalabb Kitl Miklósra, amiért azonnal piros lapot kapott. Ahogyan az idén már többször is történt, a Paks emberhátrányban is méltó ellenfélnek bizonyult, és az épp Kecskemétről igazolt Balázs Zsolt révén még a vezetést is megszerezte, amit pár percre rá Kitl egy surranó lövéssel kiegyenlített. Békés mederben csordogált a mérkőzés, a lefújáshoz közelítve előbb Bartha, majd Bebeto is kihagyott egy meccslabdát, így igazságos 1-1-el búcsúztak a hazaiak a létesítménytől.

Pápán egy igazi kiesési rangadót láthattunk, melyre mindkét együttes új vezetőedzővel készült: Lengyel Ferenc és Szentes Lázár menesztését követően ideiglenesen Kovács László és Kuttor Attila ültek a padokon. Igazi meglepetés volt, hogy már a 8. percben 2-0-t mutatott az eredményjelző: előbb Popin fejelt a hálóba egy jobb oldali beadást, majd Seye rázta le védőjét, és lőtt éles szögből Gyürü lábai között a kapuba. Fel volt adva tehát a lecke a vasiak számára, de szerencséjükre hamar sikerült a szépítés, amikor egy kapufáról kipattanó szabadrúgást Jagodics közelről a hálóba passzolt, nem sokkal később pedig Radó lövése is a kapufán csattant. A második félidő legelején aztán a fiatal csatárnak már összejött az egyenlítés, Halmosi előrelőtt labdájával megindult, lefutotta védőjét és szépen kilőtte a felső sarkot, más kérdés, hogy a kontra előtt büntetőgyanús szituáció alakult ki a szombathelyi kapu előtt. Ezt követően érthető módon mindkét gárda a győzelemre hajtott, ám több gól már nem született, jó iramú találkozót láthatott a közönség olyan végeredménnyel, ami egyik félnek sem felel meg igazán.

A Pécs Fehérváron 5 védővel állt fel, nem meglepő módon a védekezésre fektették a fő hangsúlyt, de a kontratámadásaikban bizony eleinte volt veszély. 0-0-nál a hazaiak előtt is adódtak ziccerek, ám amikor Pauljević egyedül vezethette Calatayudra a labdát, alighanem a szívükhöz kaphattak a fehérváriak, szerencséjükre a szélső túl sokat várt, így Stopira beérte. Nem sokkal később Gyurcsó fejesével megszerezte a vezetést a Videoton, hogy aztán még egy kulcsmomentumból jól jöjjön ki: Uzomát a 16-oson belül szabálytalanul szerelte Vinícius, Solymosi játékvezető azonban nem ítélt büntetőt. Ezt követően már egyre nagyobb fölénybe kerültek a fehérváriak, még a szünet előtt összejött az újabb gól is Oliveira révén, felszabadult játékot, szép megoldásokat láttunk tőlük. A második félidőben már csak a gólarány volt kérdéses, egy ideig úgy tűnt, akár maradhat is a 2-0, de a végéhez közelítve Nikolić gyors egymásutánban duplázni tudott, tovább növelve előnyét a fordulóban szintén eredményes Bödével szemben a góllövőlistán, így 4-0-s kiütés lett a vége. Robert Jarni meccs utáni nyilatkozata szerint nekik értelemszerűen nem a Vidi és a Fradi ellen kell kiharcolniuk a bennmaradást, ezzel együtt biztosak lehetünk benne, hogy kemény ellenfélre számíthatunk vasárnap, mint ahogy a Vidinek is lehetett volna nehezebb dolga esetlegesen 0-1-ről (pont úgy, ahogy a Magyar Kupa negyeddöntőjében e két csapat párharcában).

Vasárnap 16:30-kor a Győr fogadta a Puskás Akadémiát. Bár a hét elején beígért sajtótájékoztatót elnapolták, az ETO sorsa továbbra is reménytelennek tűnik, néhány játékos állítólag már nem is tartózkodik Győrben, igaz, Rudolfot rehabilitálta Miriuţă mester. Akik azonban pályára léptek, azok valóban a játékra koncentráltak, remek meccset láthatott a nagyérdemű, ahol szinte végig felváltva forogtak veszélyben a kapuk, érződött a mérkőzésen, hogy igazából egyik együttesnek sem létkérdés a pontok megszerzése, így felszabadultan futballozhattak a csapatok. Az első játékrészben Rudolf egyszer szabadrúgásból, egyszer gólhelyzetből találta el a kapufát, a másik oldalon Lencse rávezetéses ziccert hibázott, a második félidőben Koltai is a vasra lőtt, a vendégek elsősorban Kleinheisler és Lencse lövéseivel veszélyeztettek, mígnem Priskin egy gyönyörű lövéssel a vezetést is megszerezte. Még innen is bárhogy alakulhatott volna a meccs, de Lencse másodszor is elrontotta a kapussal szemben és a befejezéseknél mindig hibádzott valami, így megszerezte első tavaszi hazai győzelmét az ETO, jó szórakozást nyújtva azoknak, akik a helyszínen vagy a tévéből követték az összecsapást.

A forduló zárómeccsén a Debrecen látogatott a Honvéd otthonába. Ezen a találkozón leginkább a küzdelem dominált, a kispestiek próbáltak kontrákra berendezkedni, a Loki pedig nem tudta áttörni őket. A vezetés a 27. percben a piros-feketéknek jött össze, miután Holender verte meg emberét a bal szélen, majd középre adását Youla remekül átpörgette Verpecz kapus feje felett. Erre volt válasza a DVSC-nek: Bouadla 25 méterről bombázott Kemenes kapujába. Igazából egyik gól sem helyzetből született, két villanást láthattunk, ezeken kívül nem tudtak mit kezdeni egymással a felek. A második félidőben akkor pörögtek fel az események, amikor a 72. minutumban Ikenne-Kinget második sárgával kiállították, itt azt gondolhattuk, a Loki emberelőnyben fölénybe fog kerülni a végén, ezzel szemben váratlan fordulat történt: mindössze 5 perccel később Ludánszki egy elkésett becsúszásért – kissé talán szigorúan – azonnal pirosat kapott, a létszám kiegyenlítődött, a megítélt szabadrúgásból Vécsei pedig a felsőlécet döngette meg. 10 a 10 ellen továbbra is kiegyenlített küzdelem folyt, a 94. percben végül a Honvéd előtt adódott egy óriási meccslabda, Punoševac azonban gyakorlatilag – némi pályahibának is köszönhetően – lyukat rúgott ziccerben… Az 1-1 tipikusan egyik gárdának sem megfelelő eredmény: a kispestiek továbbra is bajban vannak hátul, a Loki pedig nem immáron 7 pontra távolodott az ezüstéremtől és maradt 4 egységnyi távolságra a dobogó alsó fokától.

A következő körben a Debrecen-Videoton rangadó tűnik a legizgalmasabb párosításnak, továbbá megint lesz egy igazi hatpontos kiesési csata, a Haladás-Dunaújváros. Mivel a Videoton előnye továbbra is 11 pont az 1. helyen, ezért ha nyernek Debrecenben, mi pedig pontokat vesztünk Pécsen, akkor akár matematikailag is bajnokok lehetnek, de erre még kicsi a valószínűség, épp ellenkezőleg: ebben a fordulóban talán faraghatunk is a hátrányból, elodázva a fehérváriak ünneplését. Ezen kívül ne felejtsük: hétközben megrendezik a kupavisszavágókat, kíváncsian várhatjuk, hogy az Újpest vagy a Vidi jut-e a döntőbe kedden. Hajrá Fradi!

Simon József

Fotók: nemzetisport.hu