A magyar futball legfelsőbb osztályának ingája ismét a 12 csapat felé lendül. Volt már ilyen, aztán bővítettek, hogy most megint csökkentsenek.

Jó ez? Ki tudja? Tény, ezt láttuk a közelmúltban, a 16 csapat soknak tűnik. Soknak, mert évről évre felröppennek hírek arról, hogy bajnokság közben bajba, mi több, a megszűnés szélére kerül egy-egy klub. Akkor valóban legyen kevesebb, de azok háttere legyen stabil. Úgy tűnik, manapság az MLSZ korifeusai is ezt gondolják, hiszen könyörtelen szigorral lesújtottak néhány csapatra a licencek odaítélésekor, így a következő szezonra kinéz a 12 csapatos NB I. Az is hírlik, ezt úgy tervezik, hogy minden csapat háromszor találkozik a másikkal, így 33 fordulóban dőlne el a bajnokság. Nos, kérem, itt van az én legnagyobb problémám, ez ugyanis finoman szólva is sérti az esélyegyenlőség elvét. Igazságos az, ha egy kiesés ellen küzdő csapat a harmadik körben a sorsolás szeszélye folytán rendre otthon találkozik a jobb helyekért küzdőkkel, míg idegenbe megy az ún. kiesési rangadókra? Vagy ugyanez a másik végen, ha egy bajnoki címért küzdő csapat idegenben játssza le a címet erősen befolyásoló mérkőzéseit? Nyilvánvaló, hogy nem igazságos! Akkor miért kell ezt a szisztémát erőltetni?

Van más megoldás! Példának okáért leírok kettőt is.

Az egyik verzióban a 12 csapat lejátszik két kört, azaz 22 fordulót, tekintsük ezt alapszakasznak. Ennek a végén a mezőny kettéválik, az első nyolc és a második négy külön folytatja a küzdelmet, nevezzük ezt rájátszásnak. Az első 8, a felsőház kuparendszerben folytatja, azaz az alapszakaszbeli első játszik a nyolcadikkal, a második a hetedikkel, a harmadik a hatodikkal, míg a negyedik az ötödikkel két mérkőzést. Ezeken az oda-visszavágókon a kupaszabályok lennének érvényesek (idegenben lőtt gólok szabálya, egyenlőség esetén a második meccsen hosszabbítás, tizenegyesek stb.) A párharcok négy győztese ugyanilyen rendben elődöntőt játszana, majd az elődöntők győztesei a bajnoki döntőt, a vesztesei pedig a 3-4. helyet döntik el. A rájátszás első körének vesztesei hasonló rendben a 5-8. helyeket döntenék el maguk közt. Ez összesen további hat játéknapot jelent, azaz a csapatok a teljes bajnokságban 28 mérkőzést játszanak. Mindeközben az alsóház négy csapata egymás között körmérkőzést játszik két körben, ami ugyancsak hat játéknap. Az ő utolsó hat meccsüknek nyilvánvalóan a kiesés elkerülése a tétje, amit szigorúan egymás közt döntenek el, azaz mindegyik meccs éles. Az, hogy az alapszakaszbeli pontjaikat magukkal hozzák-e vagy nem, az részletkérdés, én eltörölném azokat, hisz így még izgalmasabb lehetne az ő miniviadaluk. Íme, 12 csapat, mindenki 28 meccset játszik, azonos számban otthon és idegenben, nem sérül az esélyegyenlőség. A rájátszásban, akár felül, akár alul minden meccsnek tétje van, ami igazán nézőcsalogató lehet, már ha az szempont egyáltalán, hogy több néző előtt játsszanak a csapatok.

Két megoldást ígértem, íme a másik. A 12 csapat ugyanúgy lejátszik két kört, azaz 22 fordulót, mint az előző verzióban. Utána az első hat alkotja a felsőházat, az alsó hat pedig az alsóházat. Mind a felsőházban, mind pedig az alsóban a 6 csapat további két kört játszik le, azaz 10 fordulót és kialakul, 32 lejátszott mérkőzés után a végeredmény. Az alapszakaszbeli pontszámokat vagy magukkal viszik a folytatásra a csapatok vagy nem. Nyilván izgalmasabb lenne, ha egy új minibajnokság kezdődne tiszta lappal, de nem egészen fair. Egy átmeneti megoldás lehetne, ha nem a teljes alapszakaszbeli pontszámot kapnák a csapatok, hanem a helyezéstől függő bónuszpontokat (5,4,3,2,1,0). Tény, a rájátszás meccsei itt is izgalmasabbak lennének, mint ha egy bajnoki címért játszó egy alapvetően gyengébb csapattal meccselne.

Ez csupán két ötlet volt, nyilván van több is. Szerencsésnek tartanám, ha erről is beszélnénk és vitatkoznánk, mielőtt elkezdünk egy már előre láthatóan rossz, utóbb a kárvallottak részéről bizton támadott rendszert. Várom a véleményeket!

Simon Sándor