Hogy megy az idő! Milyen gyakran állapítjuk meg ezt a nagy igazságot, most én is ezt teszem.

Öt és fél esztendeje már, hogy megírtam a „Fradista vagy?” című írásomat. Igazán népszerű volt, sok pozitív visszajelzést kaptam. Nem tagadom, nagyon jól estek a reakciók. Emlékszünk még mi volt 2010. május 12-én, milyen helyzetben volt a Fradi? Az NB II-es pokol utáni első NB I-es év végét jártuk. Volt öröm, bánat, kritika, sok minden. Minek is ragoznám, ide kattintva el lehet olvasni az akkori írást.

Majdnem aktuális ma is, csupán néhány tényt haladott azóta meg az idő. Ugye már nem 20, hanem 21 a kupagyőzelmeink száma, no meg már nincs idegen tulajdonban a Fradi. Akkoriban az volt a legnagyobb probléma, ami szülte sorra a feszültségeket. Ma más idők járnak. Erre is tekintettel egy kicsit újragondoltam az írást. Íme:

Fradista voltál, vagy és maradsz?

Fradista voltál? Én is!
Akkor mi félszavakból is megértettük egymást.
Emlékszel?
Azt mondtad, erkölcs,
Azt mondtam, erő,
Majd mindketten egyszerre mondtuk, egyetértés.
Együvé tartoztunk.
Egy volt a fontos,
A csapat!
Győzött, vesztett éppen?
Mindegy volt, ha szívüket a pályán hagyták,
Ha értünk is játszottak.
Mint ahogy az is mindegy volt,
Ki volt éppen az elnök,
Kik voltak az emberei.
Emlékszel?
Volt itt polgár, gyáros,
Volt nyilas, volt kommunista,
Volt pártos, volt pártonkívüli,
Volt fizetett, volt fizető,
Volt szeretett, volt utált.
Viszont, ha a csapat játszott,
Nem róluk szólt semmi.
A bennünk élő érzés megunhatatlan,
Ki nem törölhető volt.
Arra is emlékszel,
Hogy voltak besúgók?
Pályán és pályán kívül?
Jelentették, mit mondtál
Vagy éppen én mit nem mondtam.
Sorsokat befolyásoltak.
Befolyásoltak, de megtörni nem tudtak!
Egy volt a zászló,
Egy a hit,
Egy az akarat,
Nagy sikerek születtek
Hosszú együttlétünk alatt!

Fradista vagy? Én is!
Akkor ma miért nem értjük egymást?
Látod?
Azt mondod, erkölcs,
Azt mondom, dehogy, inkább erő!
Csak azt nem mondjuk, egyetértés.
Már nem tartozunk együvé?
Már nem a csapat fontos?
Mindegy, ha győz vagy veszít éppen?
Ezekről ma nem beszélünk.
Bent vagy a stadionban? Én nem!
Ez ma itt a kérdés,
Ez ma a lényeg.
Ha bent vagy, miért nincs hangulat?
Miért nem szurkolsz úgy, ahogy én?
Mondod, azt te nem hallod,
Mondom, mert süket vagy!
Mondod, én meg vak,
Elbeszélünk egymás mellett.
Sokan vagyunk,
Mondod te,
Többen lehetnénk,
Mondom én.
Sajnos, magunkat számoljuk,
Nem a gólokat és pontokat.
Sajnos, csak a saját igazunkat látjuk,
Folyton azt igazoljuk.
A másiknak nincs igaza?
Ő nem fradista?
Pedig azt mondja,
Ahogy te, úgy én is.
Ha azt mondja,
Úgy is érzi,
A szíve még zöld-fehér.
Ismerjük meg újra egymást!
Nem magunkért,
Nem az elnökért,
Nem a vezetőkért.
A csapatért, a Fradiért!

Fradista maradsz? Én is!
Óh mondd, mi lesz majd velünk?

Simon Sándor