Egy élet a Fradiért, Rudas Ferenc 1921-2016
Ma reggel szomorú hírre ébredtünk, eltávozott közülünk a Fradi és egyben a magyar labdarúgás egyik óriási legendája, Rudas Ferenc.
Rudas Ferenc emberi léptékkel mérve kivételesen hosszú, eseményekben, eredményekben, sikerekben rendkívül gazdag életet élt meg. Olyan életet, amelyet 78 esztendőn keresztül átszőtt három betű: FTC, azaz Ferencvárosi Torna Club. 1938-ban, amikor az FTC labdarúgója lett, szívébe kitörölhetetlenül beleégett ennek a klubnak a feltétel nélküli tisztelete és szeretete. Megfogta őt a klubot átitató, jelmondatként is működő másik három betű, az EEE, azaz az Erkölcs, Erő, Egyetértés szellemisége. Az a szellemiség, amely egyesületen belül és kívül egyaránt közösségeket tud éltetni, amely apáról fiúra tud szállni, amely többé teszi ezt az egyesületet, mint egy egyszerű klubot, a KLUBBÁ teszi.
Rudas Ferenc jött, látott és győzött. Mint oly sokan előtte, majd kortársai és az utána jövők is, a maga személyiségét adta a nagy egészhez, miáltal a nagy egész még színesebb és gazdagabb lett. Már a kezdet kezdetén látszott, hogy hihetetlenül tehetséges játékos, aki igen nagyívű pályát futhat be a Fradiban és a magyar labdarúgásban. Ám egy pálya befutása nem törvényszerű. Hány ifjú futballistáról tudunk, akik egész életükben megmaradtak ígéretnek. Rudas Ferenc tett is azért, hogy kamatoztassa tehetségét. Az egész sportpályafutására jellemző volt az alázat. Ha edzett, akkor az edzésen, ha játszott, akkor a mérkőzésen mutatta meg, rá mindig, minden körülmények között lehet számítani. Mindig tette a maga dolgát, hittel, becsülettel, őszintén. Nem véletlen, hogy csapatkapitány lehetett. Csapatkapitány, akire felnéztek, akit elismertek a társai. Amúgy, hozzá hasonlóan világklasszis társai, tán elegendő Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor nevét megemlíteni. A negyvenes évek második felében Rudas Ferenc volt a jobbhátvéd, akinek párja nem volt. Oszlopos tagja volt az alakuló Aranycsapatnak, a válogatottságban akkoriban előrébb járt, mint Bozsik vagy éppen Puskás. Mi minden másképp történhetett volna a magyar labdarúgásban, ha nem jön az a döbbenetes reccsenés, amely a szilánkosra tört láb szörnyű hangja volt. Az a lábtörés, amely lehet, genetikailag kódolva volt, hiszen édesapja korábban kísértetiesen azonos módon sérült meg. Lehet, a mai orvostudomány helyrehozta volna azt a lábat, akkoriban ez nem sikerült, Rudas Ferenc pályafutásának gyakorlatilag vége lett.
Elkezdődött Rudas Ferenc új élete, amely ugyancsak eredményekben és sikerekben gazdag volt. Mert akárcsak játékosként, bárhova is vetette a sorsa, tette a dolgát hittel, becsülettel, őszintén. Soha nem ajánlotta magát, ha hívták ment és segített. A Fradit soha nem hagyta el. Volt, hogy a Fradi Vendéglőt, volt, hogy az öregfiúk csapatot vezette, 1997 óta pedig az FTC Baráti Kört, amelynek tevékeny, aktív elnöke volt.
Életéről regényt lehetne írni, abból nem is egy könyv született is már. Ajánlom a fiatalabb nemzedéknek, vegye kezébe ezen könyveket, olvassa el Rudas Ferenc gondolatait, sokat lehet belőlük tanulni. Attól az embertől, aki egész életét a Fradiban élte, rengeteget tett a Fradiért.
Isten nyugosztalja Rudas Ferencet, Feri Bácsit, akinek tetteit, életét sosem feledjük, emlékét generációról generációra őrizni fogjuk!
Rudas Ferenc temetése 2016. február 24-én 11:30-kor lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben.
Hélisz József írta:
Drága Feri!
Tudtam, hogy nemsokára kapok egy telefont Pénzes professzortól távozásodról, mégis elakadt lélegzetem mikor ma reggel fél nyolc elött felhívott a hírrel.
Egy hete amikor beszéltem Veled telefonon és elmondtam, hogy megemlékeztünk Kispéterről halála évfordulóján, kicsit huncutól azt mondtad, hogy “én ebből is kimaradtam”.
Ezután mi fradisták fogunk nagyon sokból kimaradni, mert nem leszel közöttünk. Odaát azonban összeáll a legendás jubileumi bajnokcsapat és harsány “Hajrá Fradi!”-val köszönti csapatkapitányát.
Életem nagy élménye, hogy a Baráti Körben Veled dolgozhattam. Köszönöm ezt a Mindenhatónak.
Légy boldog odaát, itt pedig nem felelejtünk, amig fradista él a földön.
Hozzászólás ideje: 2016. február 11. 15:14
Simon Sándor írta:
Így van az, amikor valami várható, mégis felfoghatatlan. Felfoghatatlan, mert egy olyan EMBER távozott közülünk, akinek mindene volt az ÉLET, azon belül a CSALÁDJA, így természetesen a FRADI is. Életem egyik csodájának tartom, hogy a generációs korkülönbség ellenére a barátjának tekintett. Amíg élek, nem feledem ezeket az éveket, a vele töltött időt, kedves szavait. Mint oly sokan, én is azt remélem, hogy az égben odafenn, magyar és fradista testvérei közt megnyugvást talál, vigyázó szemeit rajtunk tartja, közbenjár értünk.
Nyugodj békében Feri Bácsi!
Hozzászólás ideje: 2016. február 12. 19:05
Hélisz József írta:
A következő SMS-t kaptam ma az MTK Baráti Kör volt elnökétől, melyet elsősorban azért teszek közzé, hogy dokumentáljam, vannak még igazi sportemberek, akiket az ellenfél megbecsülése és nem gyűlölete vezérel.
„Külföldön ért a hír Rudas Feri a Fradi Baráti Kör örökös elnöke haláláról. Szép kort ért meg, ám egy ilyen nagyszerű játékos-barát-vezető elvesztése mindig nagyon fájó érzés. Minden MTK szurkoló nevében kívánok őszinte részvétet a családnak és a Fradi családnak. Földvári Gábor”
Hozzászólás ideje: 2016. február 12. 19:12
Hermány Csaba írta:
Feri bátyám!
Mint a Rudas rend egyik kitüntetettje büszke vagyok, hogy személyesen is ismerhettelek!
Játékosként ugyan nem láthattalak, de családom tagjai különleges helyet adtak Neked a Fradisták között. A Baráti kör rendezvényein sokszor találkoztunk, mégis nekem a legbensőségesebb találkozásom máshol volt Veled.
Már több éve nem laktunk Budán, mégis egy vasárnap úgy alakult, hogy a Tövis utcai templomban voltunk, amikor a szentmise során a „legyen békesség közöttünk” megerősítésére hátrafordulva a mögöttünk lévő padban Te voltál és a váratlan helyzetben félmosollyal konstatáltuk, hogy nem a „Fradista kézfogást” használtuk. Ezt a templomból kijőve azután boldogan pótoltuk.
Most csak nyújtom a kezem Feléd és magamban mondom: Béke Veled!
Hozzászólás ideje: 2016. február 22. 12:22