A kőbányai Új köztemetőben több százan vettek búcsút Rudas Ferenctől, az FTC és a magyar labdarúgás legendájától.

A ravatalnál a római katolikus egyház szerinti búcsúszertartást Kiss-Rigó László püspök vezette. Kiemelte Rudas Ferenc példaértékű életét, pályafutását. Megemlítette, hogy a legutóbbi három elbúcsúztatott korelnök válogatott labdarúgó, dr. Kalocsai Géza, Gyetvai László és Rudas Ferenc, mindegyike fradista volt, 95. életévükben hunytak el, úgy látszik, a zöld szín sokáig éltet.

Az FTC, az FTC Baráti Kör, a Rudas-rend kitüntetettjei és maga nevében, mint barát, dr. Springer Miklós búcsúzott az elhunyttól. Kereste a szót, a hangot, hogy megfelelő módon búcsúzzon a Ferencváros és a magyar labdarúgás kiváló, a pályán és az életben egyaránt elegánsan viselkedő labdarúgójától, az 1948/49. évi bajnokcsapat kapitányától, az FTC Baráti Kör elnökétől. Beszédét, a könnyeivel küzdve, a következőképpen zárta: „Köszönjük, hogy voltál nekünk!”

Ezt követően Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője az MLSZ és az egész magyar labdarúgó társadalom nevében búcsúzott Rudas Ferenctől, felsorolva pályafutásának legfontosabb állomásait, eredményeit.

A gyászoló tömeg, a családtagok, az FTC vezetői, egykori és jelenlegi játékosok, a barátok és szurkolók elkísérték Rudas Ferencet utolsó útjára, szüleinek sírhelyéhez. A sírt beborították a koszorúk…

Nyugodjék békében!

SzB
2016. február 24.

Fotók: A szerző és Harsányi György

A szerkesztő utóirata:
Dr. Springer Miklós megkért, hogy a temetésről szóló beszámoló végén tegyem közzé az általa elmondott búcsúbeszédet. Teljesítem a kérését, íme:

Volt egyszer egy régi dal, valahogy úgy szólt a refrénje, „Keresem a szót, keresem a hangot…”

Ezt érzem én is, amikor arra a feladatra vállalkozom, hogy elbúcsúzzak Tőled, Drága Barátom, Feri! Elbúcsúzzak a Ferencvárosi Torna Club nevében a klub ikonikus alakjától, valódi legendájától. Elbúcsúzzak az FTC Baráti Kör nevében a szervezet elnökétől. És elbúcsúzzak magánemberként az őszinte, igaz baráttól. Ehhez a búcsúhoz kell megtalálni a szót, megtalálni a hangot.

Mindannyian tudjuk, a Fradit a családodnak tekintetted. Életedből több mint hetven évet szenteltél ennek a magyar sportéletben példa nélküli, hatalmas családnak. Nyugodtan mondhatom ezt, nem hiszem, hogy bármely más magyar egyesületet megbántanék. Nekik is vannak sportolóik, sőt, sikeres sportolóik, nekik is vannak szurkolóik, és mégis… Mégis, ezt még ők is elmondják, csak a Fradiban volt és van családi hangulat. Családi hangulat, ahol egyenjogú tag a sportoló, az edző, a vezető és a szurkoló. Egymást erősítik, együtt sírnak, együtt nevetnek. Volt erre is, arra is példa a távol és közelmúltban. Bekerülvén ebbe a nagy családba, Te mindig a hited és a legjobb tudásod szerint, becsülettel tetted a dolgodat. Azt vallottad, ha egy közösségben mindenki így tesz, akkor az a közösség sikerre van ítélve. Olyan hitvallás ez, amelyet meg kell fogadnunk! Eredményeidet felsorolják a lexikonok, én csak azt említem meg, hogy csapatkapitánya voltál egy csodálatos csapatnak, amelyet minden idők leggólerősebb Fradijának mondanak, amelyik 1949-ben bajnokságot nyert. Világklasszisok játszottak abban a csapatban, akik Téged választottak kapitányuknak. Te pedig valódi kapitány voltál, aki úgy a pályán, mint a pályán kívül képviselte a társait. Sőt, a pályájuk, a pályafutásuk után is. Hozzád bárki, bármikor, bárhol fordulhatott a gondjával, bajával, biztos, hogy meghallgattad, segítettél. Igazi kapitányként, utoljára hagytad el annak a csodálatos csapatnak a hajóját ebben a földi árnyékvilágban, hogy áthajózz utánuk Isten szent színe elé és ott, újra együtt képviseljétek szeretett klubunkat az örök dicsőségben.

A Fradi nagy családján belül egy szűkebb közösség a Baráti Kör, amelynek 1997 óta elnöke voltál. Emlékszem, nem akartad elvállalni a feladatot, mondván, nem vagy már fiatal, nem vagy elnök típus. Győzködtelek, ez nem igaz, neked ez is sikerülni fog. Az élet bebizonyította, túlzottan szerényen ítélted meg magad, mert igenis elnök típus voltál. Olyan elnök, akit elfogadtak, szerettek, tiszteltek a tagok. Olyan elnök, akit elfogadtak, szerettek, tiszteltek a társszervezetek. Olyan elnök, akinek minden szavára odafigyeltek. Olyan elnök, amelyet minden szervezet csak kívánhat magának. Olyan elnök, akit pótolni szinte lehetetlen. Olyan elnök, akit soha nem feledünk. Búcsúzok Tőled az általad alapított Rudas-rend kitüntetettjei nevében is.

Végül elbúcsúzom Tőled, mint igaz baráttól. Attól az embertől, akit 1941-ben megismertem, mint szeretett csapatom egyik játékosát. Akivel 1943-ban Nagyváradon személyesen is találkoztam, még mindig, mint rajongó szurkoló, akit épp odavetett a háború zivatara és ott nézhette a Fradit. Akivel a 70-es évek elején a budai játszótereken beszélgettem, amikor gyermekeinket vigyáztuk. Akivel aztán a 80-as években olyan baráti viszony alakult ki, amelyről ember csak álmodhat. Köszönöm Istennek, hogy nékem ez megadathatott. Egyúttal kérem az Istent, hogy méltó helyet kaphass a mennyországban, ahonnan óvó szemeiddel továbbra is figyelhetsz minket és közbenjárhatsz értünk.

Köszönjük, hogy voltál nekünk, köszönjük, amit értünk tettél. Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk Tőled, Drága Barátom, Feri!

Végül, a FradiMédiának köszönhetően mozgóképeket is tudunk mutatni a temetésről.