Egyik kedvenc versem Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeménye. Vettem a bátorságot, hogy csináljak belőle egy fradista átiratot. Aztán a még nagyobb bátorságot, hogy közzé is tegyem.

Fradista nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak a Fradi mit jelent,
nekem a génjeimben kapott örökséget,
amely lett messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, éltem is majd e hitben múlik el.
Az Üllői úton otthon vagyok, kérdezhetsz
bármit, meccset, játékost, mindnek nevét tudom.
Tudom, mit nyertek, győzelmeiket nem unom,
s tudom, mit éreztek azokon a napokon,
mikor vereségből eredezett fájdalom.
Ki csak a meccset nézi, az csapatokat lát,
s nem tudja, hogy játszott itt Albert Flórián,
annak mit jelent e játék? Cselt, passzt s labdát,
de nékem zöldet, fehéret, múltnak aranyát.
Az látja a labdát és a küzdő feleket,
míg én azt is, kik játszottak a zöld fű felett,
Schlossert, Sárosit, Toldit, Rudast és sokakat,
játékuk emléke örökké simogat,
s mi nézve csak puszta vereség vagy győzelem,
az maga az élet, örök hit a jövőben,
melyben mindig ott a múlt, körötte sok gyerek,
kik hiszik, hogy játékuk győztes jövőt teremt.
És ott a pálya, régi élmények lábnyoma,
győzelmek, vereségek, hol méz, hol áfonya,
s a soros meccsre menvén, aggódva remegvén,
hogy győzzünk aznap, magamban imát mondtam én,
ím ez ima, csak meccset nézve nem érthető,
nincs műszer, amellyel a rezdülés mérhető.
Hiszen mi fradisták vagyunk, más bennünk a vér,
zöld és fehér, ha vétkeztünk, tudjuk, miképp,
a remény sosem hal meg bennünk, él szüntelen,
utódok öröklik, túlcsordul az érzelem,
mindig nagy csapatot hisznek újra és újra,
egyszer a bajnoki nagy dalt mindenki fújja,
s a meccset csak nézők akkor értik meg az érzést,

mit nékünk jelent az Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Simon Sándor
2016