Az FTC Baráti Kör áprilisi összejövetelének meghívott vendége Raduly József, a Vasas egykori válogatott jobbszélsője volt. A beszélgetés elején tisztázódott, hogy Rudas Ferenc halála után a legidősebb élő válogatott labdarúgó nem ő, hanem Rákóczi László, aki a Bp. Honvéd jobbhátvédje volt és egyszer öltötte magára a válogatott mezét.

Raduly József 1927. május 7-én született, a közeljövőben ünnepli 89. születésnapját, hála Istennek jó erőben, egészségben. Életéről, pályafutásáról rendkívül színesen, jó humorral mesélt. „Valószínűleg már labdával születtem, és az is maradt a kedvenc játékszerem. A focizás mellett labdát szedtem az Üllői úton, minden Fradi meccsen ott voltam. A Fradiban szerettem volna futballozni, de édesapám nagyon szigorúan vette a tanulást, így csak a lakóhelyhez közeli Kőbányai TC-ben, illetve a Fűszértben játszhattam. Esztergályos inasnak jelentkeztem a Hubert és Siegmund Acél- és Fémárugyárba, mert úgy tudtam, hogy akkor mentesítenek a katonai szolgálat alól. Ez a számításom nem jött be, mert 1944 decemberében SAS-behívót kaptam. Egy nap után leléptem a laktanyából, otthon beágyazva bújtam el. Természetesen jöttek értem és megfenyegették a szüleimet. Ezért másnap visszamentem a laktanyába, amely már csaknem üres volt, 25-30 egyetemistához csatlakoztam, minden ruházat, felszerelés nélkül mi alkottuk a Hunyadi páncélosokat. Amerikai, majd német, végül szovjet hadifogságba kerültem. Utóbbi hat évig tartott. A Jóisten, a víg kedélyem és a futball azonban átsegített minden nehézségen. Először a 48 kilóm miatt nem vettek be a brigádok közötti mérkőzéseken a vasas csapatba, de egyszer hastífusz járvány miatt rám is szükség lett. 8:1-re győztünk, hét gólt rúgtam. Olyan izomlázam lett, hogy menni sem tudtam, kórházba kerültem. A hadifogoly válogatott kapitánya az újpesti Avar Ricsi volt, ő vett pátfogásba. Ettől kezdve jóra fordult a sorsom, kedvezményekben részesültem, ami jobb élelmezést és szabad közlekedést jelentett. Az oroszok imádták a futballt, így nagyon sok meccset játszottunk.”

A hadifogság 1951. december 13-án ért véget. A hazatérésre és a labdarúgó pályafutás újrakezdésére így emlékezett vissza Józsi bácsi. „Fél év után a Szentlőrinci AC-ban kezdtem el játszani, amely fuzionált a Postással. A csapatnak zöld-fehér volt a színe, s egy évig, amíg az NBI-ben szerepeltünk, minden hazai mérkőzésünket a Fradi pályán játszottuk, gyakran a Fradi előmeccseként. Jobbszélsőként közel voltam a B-középhez, megkedveltek a szurkolók. Amikor kiestünk az NBI-ből, hívtak a Fradiba. A mindenható elnök-párttitkár megkérdezte, hogy mit kérek az átigazolásért. Mivel nagyon szegény voltam, egy öltözet ruhát kértem. Ezt túl soknak tartotta, ráadásul szememre vetette, hogy Hunyadi páncélos voltam, ezért azt mondta, hogy ingyen jöhetek. Két napra rá Baróti Lajos, aki korábban már volt az edzőm, s akkor a Vasas edzője volt, leigazolt. Így lettem 1953-ban piros-kék játékos. Sokat köszönhetek a Vasasnak. 1955-ben kétszer szerepeltem a válogatottban, kétszeres KK-győztes lettem, részese voltam az első bajnoki címnek 1957 tavaszán.”

Ki volt a kedvenc edzője, kivel volt a legjobb barátságban a Vasasban, melyek voltak a legemlékezetesebb meccsei? Ezekre a kérdésekre így válaszolt. „A legjobb edzőm Baróti Lajos volt. Minden játékossal jó kapcsolatban voltam, bár Illovszky egy kicsit neheztelt rám, mert a jobbszélről miattam került át a balszélre. A legjobb barátom Bundzsák Dezső volt. Az emlékezetes mérkőzések közül kiemelném az 1956. évi KK-döntő mérkőzéseit. Bécsben 3:3-at játszottunk, itthon 1:1 lett az eredmény. Jött a harmadik meccs a Népstadionban 100 ezer néző előtt. 9:2-re győztünk, én két gólt szereztem. Kiemelkedő élmény volt az 1957/58-as BEK elődöntő a Real Madrid ellen. Madridban bírói segédlettel a hazaiak nyertek 4:0-ra. A visszavágón több mint 100 ezer néző előtt pompás játékkal 2:0-ra győztünk, számtalan helyzet kihasználatlanul maradt.”

Milyen volt a kapcsolata a fiatalkori álmával, a Fradival, a Fradi játékosokkal? „A Fradi iránti szimpátiám nem múlt el. Játékosként tiszteltük, becsültük egymást, nagyokat harcoltunk a pályán, de meccs után jó barátok voltunk. Nagyon jó kapcsolatban voltam Orosz Palival, Szabó Lacival, majd később Albert Flórival, Rákosi Gyuszival és Szűcs Lajossal. Sohasem fogom elfelejteni, hogy 1959-ben, amikor eltörött a lábam, a kórházban az első látogatóm a fiatal Flóri volt. A maiakkal nincs ilyen kapcsolatom, de ennek oka az erő hiánya. A sajnálatos módon egyre gyakoribb temetéseken viszont mindig ott vagyok. Nagyon örültem ennek a meghívásnak, örömmel jöttem!”

A gazdag élménybeszámolót Hélisz József főtitkár köszönte meg, majd dr. Springer Miklós elnök adta át Raduly Józsefnek az FTC Baráti Kör jelvényét, tagtársunk, Wlach László pedig egy üveg bort.

Józsi bácsi! Isten éltesse sokáig erőben, egészségben! Az FTC Baráti Kör mindig szívesen látja!

Ezt követően Hélisz József hívta fel a figyelmet néhány programra. 2016. május 3-án 13 óra 30 perckor a Bakáts téren, a hagyományoknak megfelelően, koszorúzásra kerül sor az FTC születésnapja alkalmából. Az FTC rendes közgyűlése 2016. május 26-án 9 órakor lesz az Elek Arénában, amelyre a tagoknak előzetesen regisztrálniuk kell.

A következő összejövetel időpontja: 2016. május 31.

SzB
2016. április 26.