Avagy egy csapat építésének buktatói.

Jelen írást kéretik úgy kezelni, hogy mindezt egy a játékot szerető, ám szakmailag hozzá semmit nem értő szurkoló követte el. Egy szurkoló, aki elismeri a jót, aki látja a rosszat, summa summárum, egy szurkoló, aki leírja a véleményét.

Első körben jöjjenek a számok, amelyek szikárak, nem beszélnek mellé, mégis sokat mondanak.

Kiindulópont

5.helyezés 17 8 3 6 27:26 27

1. fázis

13 9 3 1 20: 7 30
17 9 4 4 26:15 31

összesen

30 18 7 5 46:22 61

2. fázis

13 10 3 – 23: 4 33
19 16 1 2 41: 8 49

összesen

32 26 4 2 64:12 82

3. fázis

14 8 3 3 28:15 27
19 8 6 5 34:27 30

összesen

33 16 9 8 62:42 57

Végpont

4. helyezés 19 8 6 5 33:26 30

Mik ezek a számok? Könnyű kitalálni, a Fradi utolsó három évéről szólnak. Az első fázis 2014-et, a második 2015-öt, a harmadik a 2016-os évet jelenti, az ezekben az években lejátszott bajnoki mérkőzések eredménysorát, ráadásul külön-külön soron hozva a tavaszi és az őszi idényeket. Miért érdekes ez? Az írás szempontjából azért, mert ezek a Thomas Doll korszak számai. Ezért a kiindulópont az ő érkezése előtti tabella, az 5. helyezéssel, a végpont pedig a jelenlegi helyzet. Első ránézésre a három év alatt nagyjából visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Közben persze voltak szép periódusok, elindult valami a csapatépítésben, ami aztán megzuhant, összecsuklott. Nézzünk kicsit a számok mögé!

Doll előtt az utolsó bajnoki meccsen ez volt a kezdőcsapat:

Jova – Jovanovic, Besic, Mateos, Bönig – Gyömbér, Cukic – Jenner, Ionescu (Diallo 89.p), Busai (Valpoort 89.p) – Böde

A csereként beálltakon kívül a padon volt még: Kunsági, Otten, Tuijp, Csilus Tamás, Kovács Krisztián

Doll eddigi utolsó meccsén pedig:

Dibusz – Dilaver, Nalepa, Cukic, Leandro – Gera – Radó (Seungwoo 88.p), Hajnal (Gyömbér 60.p), Nagy D., Djuricin – Böde

A kispadon még: Varga Ádám, Busai, Csernik, Csonka, Kundrák

Érdekes! Mindkét meccsen fiatalokkal volt feltöltve a kispad, mindkétszer csupán két csere volt. Ahogy az is, kik maradtak a három év alatt. A kezdőcsapatban Cukic és Böde, játszott még Gyömbér, a padon volt Busai. Ők négyen lennének a három év csapatépítésének pillérei? Valljuk be, ezt nem hittük volna! Hogy jutottunk idáig? Kiknek a felelőssége ez?

Hogy is kezdődik a csapatépítés? Szokták mondani, végy egy jó kapust! Tudjuk, Doll előtt Jova Levente volt a biztos pont a maga megingásaival együtt. Sokan üdvözöltük, amikor Doll érkezésével egyidőben bejelentették Dibusz Dénes leigazolását, ami kétségkívül beleillett az idézett alaptézisbe. Ehhez Dollnak még sok köze nem lehetett, ezért ő inkább a védelembe hozott egy új embert Pavlovic személyében, mert elnézve az eredménysort hátul elég nagy baj lehetett, ugye 17 meccsen 26 kapott gól. Ezek után 2014 tavaszán, az esetek többségében így nézett ki a kezdőcsapat:

Dibusz – Besic, Pavlovic, Mateos, Bönig – Gyömbér, Cukic – Somalia, Leonardo, Jenner – Böde

Tény, a védelem össze is állt, a 13 meccsen kapott 7 gól már abszolút elfogadható. A támadójátékot pedig a sérüléséből felépült brazil zseni, Leonardo vezényelte, ha kellett, meccsek sorát egyedül döntötte el. Persze, volt segítsége is a széleken, hiszen Somalia és Jenner nem voltak éppen lassú játékosok, jöttek is a használható labdák Böde részére. Valami kétségkívül alakult azon a tavaszon, sikerült is felkapaszkodni a dobogóra. Látszottak azonban a leendő veszteségek is. Leonardo és Jenner kezelhetetlen volt a vezetés számára, nem volt maradásuk, a helyettesítésükről gondolkodni kellett, ahogy számítható volt Besic távozása a számára jól sikerült világbajnokság után. Ők tehát mentek, jöttek lényegében a helyükre Gera, Lamah, Dilaver, Nalepa, a 2014 őszi alapcsapat pedig, immár velük így nézett ki:

Dibusz – Dilaver, Pavlovic, Mateos, Bönig – Gyömbér, Cukic – Somalia, Gera, Lamah, – Böde

A védelemben gyakran szóhoz jutott Nalepa, forgatta Doll rendesen, különösen, mikor kiderült, hogy a vezetés nem tudja Pavlovicot megtartani, mert túlontúl drágának bizonyult. Persze, az imént leírt alapcsapat elég nyögvenyelősen jött össze, át kellett alakítani a játékot is, hiszen Gera azért mást játszott, mint Leonardo, ő nem az egyéni megoldások híve, sokkal inkább a csapatjátéké, mellé megfelelő képességű emberek kellenek. Valószínű, erre jött rá Doll is, mert a következő átigazolási szezonban ennek mentén építgette tovább a csapatot. Nézzük csak!

Dibusz – Dilaver, Nalepa, Mateos, Ramirez – Somalia, Gera – Varga, Hajnal, Lamah – Böde

Nagyjából ez a csapat produkálta a 2015-ös veretlen tavaszt, 10 győzelem, 3 döntetlen, 23:4-es gólkülönbség. Lenyűgöző! Ahogy a csapat játéka is épült. Nagy húzás volt Somalia visszavitele középpályás szűrőbe, a gyorsaságával egyszerűen sokkolta a mezőnyt azon a poszton. Egy ilyen segítséggel Gera is másképp építhetett a középpályán. Plusz még jött egy minőségi csere balhátvédben, Ramirez személyében, egy gyors ember, Varga Roland Somalia elárvult helyére a jobbszélre, végül Hajnal a támadások segítésére. Kezdett látszani, eredményekben is a csapatépítés. A lenyűgöző tavaszt ezúttal lenyűgöző ősz is követte. Szerintem ez annak tudható be, hogy a működő szerkezet nem változott, két ember pótlását kellett megoldani. Mateossal nem sikerült megegyezni, jött helyette Leandro, Somalia eligazolását követően aztán Nagy Ádám épült be egy az egyben a helyére, így 2015 őszén ez volt az alapcsapatunk:

Dibusz – Dilaver, Nalepa, Leandro, Ramirez – Nagy Á., Gera – Varga, Hajnal, Lamah – Böde.

Aztán, ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan cseréink voltak, mint Radó vagy épp Sestak, később Pintér Ádám vagy Haraszti, akikkel variálni is lehetett az alapjátékot, akkor azt mondhatjuk, elértünk valahová. Nem volt véletlen az a 18 pont előny, amit ez a csapat összefocizott, nagyon úgy tűnt, kinőtte a magyar mezőnyt, a nemzetközi feladatokra kell koncentrálni. Ráadásul az az áldásos helyzet is előállt, hogy az esetleges új emberek beépítésére, kipróbálására egy egész tavaszi szezon rendelkezésre állt. Ekkor azonban egyetlen új játékos érkezett, Trinks, akit érezhetően azért hoztak, hogy a Gera, Hajnal kettőst tehermentesítse. Azt hiszem, kijelenthető, ez nem jött be. Ezt a célt szolgálta Nagy Dominik egyre gyakoribb szerepeltetése is, Trinksnél egy kicsit több sikerrel. Ezzel együtt én úgy gondolom, itt még több új játékossal kellett volna kísérletezni, hogy körvonalazódjék a megoldás. E helyett csereként egyre gyakrabban feltűnt Gyömbér, Cukic, Busai neve. Nincs velük semmi bajom, de mégis, ahogy láttuk, ők a múltat jelentették, ahonnan elindultunk, a hozzájuk való visszatérést nem lehet a csapatépítés fejlődéseként beállítani. Ráadásul a következő tavaszon tudott volt, hogy nem egy játékosunkra még a válogatott is vár. A válogatott, mely végre kijutott egy világversenyre. Nem volt semmi meglepő abban, hogy 6-8 emberünk nyáron kevesebbet fog pihenni, készülni is lehetett rá.

Így jutottunk el a 2016-os tavaszhoz, ahol a csapatjátékunk nem fejlődött, mert az előbbi kísérletezés a régi nevekkel nem engedte. A számok nem hazudnak, ilyen gyenge tavaszt Doll nem produkált eddig. A hatalmas előny azonban mindent elvitt, mindenkit elvakított, a bajnokság díszmenetben lett a Fradié. Díszmenetben, de a csapatjátékban megrekedve. Jött a nyár. Jött az EB, jöttek az új igazolások. Egy EB-hős Lovrencsics és egy német név, Hüsing a védelembe. Ezzel nem is lett volna baj, de ahogy korábban Mateossal, most Lamah-val nem sikerült megegyezni, ő is távozott. Hogy mennyire a megegyezésen múlott ez, azt tán az is igazolja, hogy Lamah-nak a mai napig nincs új csapata, miközben nálunk azért alapember volt. A másik távozónk Nagy Ádám, amire ugyancsak lehetett volna készülni, példának okáért egy a helyére egy az egyben beépíthető játékossal, mint ahogy ő is az volt anno Somalia helyére. Ez nem sikerült, így Gera lépett vissza ebbe a pozícióba. Az a Gera, aki nem a sebességéről ismert, az a Gera, aki így újra hiányzik a támadójáték felépítéséből. Abból az építkező feladatkörből, amit a válogatottban is ellát, amit nálunk is ellátott korábban. Mellé pedig bekerült Cukic, Gyömbér. Ugye ismerősek a nevek az elmúlt évek csapataiból? Nem velük van a gond, hanem azzal, hogy az a játékrend, amit velük játszottunk, korábban sem volt sikeres. Ezt hívják visszalépésnek. Nézzük Hüsinget, aki a védelmet volt hivatott stabilizálni. Stabilizálni úgy, hogy közben az elmúlt éra sikervédelmének a tagjai változatlanul rendelkezésre álltak. Ugye, kézenfekvő a legfontosabb meccsen (BL selejtező) egyből vele kísérletezni, nem a meg- és összeszokott védőnégyessel felállni? Mint, ahogy a támadósorban is ekkor kellett bedobni az új szerzemény Djuricint? Aki ugyan, mint azt később bebizonyította, még megfelelő minőségű erősítés is lehet, de ehhez hosszabb időre volt szüksége. Nem jártunk volna jobban, ha nem a legfontosabb meccsen kezdjük, Hüsinghez hasonlóan a kísérletet? Tudom, költői kérdések, de mégis fontosak. Fontosak, mert a BL-bukás alapjaiban törte szét a csapatot, szemmel láthatóan megroppant valami. A nemzetközi bevételek elmaradtak, a kiadások viszont itt a nyakunkon. Hirtelen rájöttünk, hogy Sestak is sokba van nekünk anyagilag, bontottuk is azt a szerződést. Igen, de ezzel megintcsak eltűnt egy olyan játékos Lamah után, aki a szélen hatékonyan tud játszani. Jött Lovrencsics, ugyanarra az oldalra, mint Varga, meg is bomlott a szélek egyensúlya. A balszélt Ramirez futkározta be alapvonaltól alapvonalig, csoda, hogy megsínylette a védőmunkája? Belül a Hüsing beépítés nem jött össze, a belső védelem elbizonytalanodása annál inkább. És ugye, nem volt megfelelő minőségű, sebességű szűrés a középpályán. Csoda, hogy újra annyi gólt kaptunk, mint amikor Doll elkezdte? Szerintem nem, hiszen minőségileg és szerkezetileg ugyanoda jutottunk vissza.

Itt tartunk most, nagyjából ott, ahonnan három éve elindultunk. A feladatok is hasonlók. Újra kell belső védő, a hírek szerint nem árt szélső védők közt sem körülnézni, hiszen az ott játszók is valamiért elvágyódnak, netán nem sikerül megegyezni velük? Ez is ismerős. Szóval a védelem minden posztjára lehet embert keresni. Aztán kellene szélső, mert abból nagyon szűkössé vált a kínálat. Végül kellene ember Gera tehermentesítésére, Hajnal pótlására, mert azt látjuk, hogy az a Nagy Dominik, aki erre alkalmas lehetne, ő már nincs, őt eladtuk. Hú, a mindenit! Így leírva látszik, nem is egyszerű feladat ez, nem egy-két ember igazolása oldja meg a problémát, annál több, sokkal több kell. Mindezt azok után, hogy egy évvel ezelőtt magyar szinten kész csapatunk volt. No, ezért volt a cím: mindez mégis, kinek a felelőssége?

Simon Sándor