Dr. Som Ferenc a mai napon ünnepli 85. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük meg, hogy köszöntsük, és többet megtudjunk gazdag életéről.

Som Ferenc 1932. február 7-én született Budapesten, kispolgári családban. Édesapja szabómester, édesanyja háztartásbeli volt, két gyermeket, Ferencet és a húgát, nevelték.

Som Ferenc kitűnő iskolákban nevelkedett. A fasori Julianna református elemi iskolába járt, majd 1942-ben a Lónyay utcai református nyolcosztályos gimnáziumban folytatta a tanulmányait. A gimnáziumi évek alatt kezdett el sportolni, mivel remek testnevelő tanárai voltak. Gyakorlatilag szinte minden labdás sportágat kipróbált. A kézilabda volt az első szerelme, az iskolabajnokságban együtt játszott – többek között – Elek Gyulával. A kézilabda mellett szívesen röplabdázott, mégpedig a Csepel második csapatában, de kosarazott is a VTSK-ban. (Futballista múltjáról majd később teszünk említést.)

Az iskolai csapatot „túlnövő” játékosok a klubokat vették célba. Som Ferenc először a BEAC-ba került, de – saját elmondása szerint – miután nem kapott a fekete-fehér csíkos gatyákból, megsértődött és elment az Elektromosba. Hetedikes gimnazistaként már helyet kapott a NB I-es nagypályás csapatban. (A fiatalabbaknak: 1959-ig létezett a nagypályás bajnokság.)

Érettségi után felvették a TF-re, és az akkori szabályoknak megfelelően a főiskola csapatában kellett játszania, így a Tromos elhagyására kényszerült. A váltást azonban nem bánta meg, mert a főiskolának hamarosan kis- és nagypályán is élvonalbeli csapata lett. Kispályán harmadikok lettek az országos bajnokságban, nagypályán pedig az MNK-ban bejutottak a legjobb négy közé. 1952-ben tagja lett nagypályás válogatott keretnek, majd 1953-ban bekerült a Budapest válogatottba, amely egyenlő volt a nemzeti válogatottal.

A TF elvégzését követően, 1954-ben öt kézilabdás évfolyamtársával együtt a Bp. Kinizsibe került. 1955-ben a kispályás országos bajnokság 2. helyén végeztek, nagypályán pedig az MNK-ban lettek másodikak.

1956-ban volt az első hivatalos válogatott szereplése. Összesen (nagy- és kispályán) több mint százszor szerepelt címeres mezben.

Két világbajnokságon vett részt. 1958-ban a 3. teremkézilabda vb-n 16 csapat közül a 7. helyen végeztek, majd az 1959-es nagypályás vb-n is a 7. helyet szerezték meg. A terem vb-n Som Ferenc 33 góllal a harmadik legeredményesebb játékos lett.

A Kinizsivel/Fradival 1956-ban érte el a legnagyobb sikert, bajnokok lettek, de milyen körülmények között! A bajnokságot területi rendszerben bonyolították le. A budapesti csoportban a Vörös Meteort oda-vissza megverték, ennek ellenére a vesztes is továbbjutott, majd a bajnoki döntőben ismét találkoztak. A botrányos mérkőzésen, amelyen egy Kinizsi játékost jogtalanul kiállítottak, a Vörös Meteor 12:11-re győzött. Az eredményt megóvták. A szövetség 1956. október 23-i határozata értelmében a meccset nyolc napon belül újra kellett volna játszani, de a forradalom közbeszólt. 1957 márciusában, amikor már újból Fradi volt a Fradi, végül két bajnokot hirdettek ki. Attól kezdve, több mint tíz éven át a csapat legrosszabb helyezése a 4. hely volt. 1963-ban megnyerték az MNK-t.

Som Ferenc a válogatottságtól 1962 őszén vonult vissza. A búcsú szépen sikerült, az ukránokat 15:13-ra győzték le, a győzelemből három góllal vette ki a részét.

A Fradiból 1963-ban vonult vissza. Ekkor megbízták a sportiskola megszervezésével, majd 1965-ben az FTC szakmai vezetése mellett módszertani előadóként dolgozott. A kézilabdacsapat az évek során meggyengült, 1966-ban kiestek az első osztályból. Szükség volt a rutinos Som Ferencre, ezért reaktiválták. Előbb játékosként, majd edzőként segítette a csapatot.

1971 és 1974 között a klub elnökhelyettese volt, közben a labdarúgó szakosztály vezetői feladatait is ellátta. Hogy hogyan került egy volt kézilabdázó a labdarúgók élére? Erről ezt mondta a Labdarúgás 1973. novemberi számában: „A labdarúgás sohasem volt idegen terület számomra. Srác koromban a Vízművek csapatában rúgtam a labdát. Biztosra vettem, hogy jó futballista lesz belőlem. Már a Vízműveknél is fradista voltam, s ahogy mód nyílt rá, azonnal jelentkeztem az Üllői úton. Azt hiszem, nem keltettem rossz benyomást, mert át akartak igazolni. Egy egészen apró dolgon „buktam” meg. Nem volt 45-ös cipő az egész szertárban.”

Új szerepkörében nem volt egyszerű feladata. Rendezni kellett a játékosok problémáit, felügyelni kellett a szakmai munkát. 1973 őszén nem ment jól a csapatnak, szeptember 30-án 1:0-ra kikaptak Zalaegerszegen, ráadásul Géczi súlyos vállsérülést szenvedett. Csanádi Ferenc lemondott, Dalnoki Jenő váltotta. Az edzőcsere azonban nem zajlott le zökkenőmentesen, az OTSH vizsgálatot indított, amelynek eredményeként Som Ferencet marasztalták el, aki azt nehezen viselte el és kijelentette, elhagyja az FTC-t, amint képességeinek, tudásának megfelelő állást talál.

Az ezt követő időszakra a következőképpen emlékezett vissza: „A zalaegerszegi meccsen megsérült Géczi Pista kért meg, hogy próbáljak meg segíteni neki a testnevelő tanári képesítésének megfelelő állást találni. Felhívtam Frenkl Róbertet, aki közölte, hogy jelenleg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) testnevelő tanárt nem keres, viszont tanszékvezető testnevelő tanárt igen. Ez kapóra jött, megpályáztam az állást. A jelentkezők közül engem választottak, így 1974. augusztus 1-jétől tanszékvezető lettem, és 29 éven keresztül, 2003 nyaráig, nyugdíjazásáig dolgoztam ebben a pozícióban. Géczi Pista sem járt rosszul, mert a Kertészeti Egyetemen kapott testnevelő tanári állást, és évek múlva ő is tanszékvezető lett. A Fradinál nem akarták tudomásul venni, hogy elmentem, Harót János elnököt még hónapokig helyettesítettem, sőt 1976-ig az FTC elnökségi tagja maradtam.”

Som Ferenc nagyon sikeres éveket töltött az egyetemen. 1984-ben a testnevelési- és sporttudományok doktora lett. Kiemelkedő szerepet játszott az egyetemi és főiskolai sportéletben. Részt vett a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség (MEFS) újbóli megalakításában, amelynek 2003-ig szakmai alelnöke volt. 1993 és 2003 között mintegy 12 alkalommal volt a magyar csapat vezetője a téli és nyári Universiadékon. Több nemzetközi szakmai rendezvényen vett részt előadóként. 2010-ig még ellátta az OSC elnökhelyettesi teendőit.

Nyugdíjazását követően dr. Som Ferenc elsősorban a családjának él. „Feleségem szakmabeli. 1958-ban végezte el a TF-et, atletizált, kézilabdázott, középiskolai testnevelő tanárként dolgozott. Fiam, Ferenc, autómérnök. Érettségiig a Fradiban futballozott és hokizott. Amikor felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, akkor a MAFC-ban kellett sportolnia. Az öregfiúk csapat körül ma is tevékenykedik. Feleségével két unokával, egy 10 éves kislánnyal és egy 3 éves kisfiúval ajándékoztak meg bennünket. Hobbim továbbra is a sport. „Mindenevő” vagyok. Minden sportág érdekel, mindent megnézek, mindent elolvasok, ami a sporttal kapcsolatos. Egy ideig teniszeztem, ma már csak rendszeresen úszom. Szeretettem a telkünkön tevékenykedni, de a kerti munka már egyre nehezebben megy. A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének (MTTOE) tiszteletbeli elnöke vagyok. Figyelemmel kísérem a kézilabdás eseményeket, örök fradistaként örülök a zöld-fehér lányok sikereinek, örömmel töltenek el a férfi csapat egyre jobb eredményei. A kézilabdás öregfiúk csoportjának a vezetője vagyok, rendszeresen, évente találkozunk, sajnos, egyre kevesebben. Az FTC Baráti Kör rendezvényeinek is rendszeres résztvevője vagyok, így nem szakadok el a zöld-fehér családtól, amelynek 1942-től vallom tagjának magamat. Ugyanis 75 évvel ezelőtt vitt ki először az édesapám Fradi meccsre, emlékezetem szerint a Hungária körúti pályára.”

Ilyen gazdag életpályát, természetesen, elismerések, kitüntetések is kísérték, mind egyesületi, mind országos szinten. A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk felsorolni a „javát”:

• – A Fradiban: Örökös tag, örökös bajnok (1974), Springer-díj (1994), Centenáriumi aranydiploma (1999).
• – Országosan: Érdemes Sportoló (1962), Sport érdemérem bronz fokozat (1980), A magyar sportért kitüntetés (1995), A magyar kézilabdázásért aranyjelvény (2002), MEFS jubileumi aranyérem (2007), MTTOE életműdíj (2013), Esterházy Miksa-díj (2013).

Kedves dr. Som Ferenc! Kedves Feri bácsi! Gratulálunk! Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, boldogságban!

SzB
2017. február 7.