A Fradi szakosztályai. Birkózás
BIRKÓZÁS
1912-től
1912. november 24-én egy aprócska hír adta hírül, hogy az FTC-ben is megalakult a birkózó szakosztály. Két év múlva, a Törekvés birkózó versenyén, a régi képviselőház nagytermében már két fradista is indult középsúlyban: Vörös és Pázmán.
1918-ban a MÁV-gépgyári birkózók tömegesen léptek át az FTC-be, ami nagy lendületett adott a szakosztálynak. Ekkor érkezett Péter Rezső is, aki az FTC első országos bajnoki címét nyerte kötöttfogásban, középsúlyban. Később edzőként is sokat tett a szakosztályért.
Két év szünet után a birkózók 1920-ban hallattak újra magukról. Péter Rezső Budapest-bajnokságot nyert, az országos bajnokságon pedig második lett. 1921-ben aztán új csillag születésének lehettek tanúi a ferencvárosi sportbarátok, Schmeisz Béla fedezte fel, Badovetz Raymundnak hívták, aki később Badó Rajmund néven lett igazán népszerű sportoló.
A szakosztály vezetői, az FTC más szakosztályaihoz hasonlóan élharcosai voltak az önálló Magyar Birkózó Szövetség megalakulásának, amelyhez a legtöbb, szám szerint 48 sportoló bejelentésével járultak hozzá.
1924 olimpiai év volt, amely a kiváló formába lendült Badó első jelentősebb nemzetközi sikerét hozta. Badó Rajmund az olimpiáról, ahol nehézsúlyban indult, kellemes meglepetésként bronzéremmel tért haza. Ezt követően azonban súlyos kézsérülést szenvedett, ami miatt hosszabb ideig nem versenyezhetett.
1926-ban új nagy tehetség tűnt fel: Tunyogi József, aki ifjúsági bajnokságot nyert. Ugyanebben az évben Badó is megszerezte első országos magyar bajnoki címét, amit 1931-ig még négyszer ért el.
Közben 1927-ben Badó Rajmund megnyerte a Budapesten rendezett Európa-bajnokságot is nehézsúlyban.
Tunyogi József első felnőtt országos bajnoki címét 1928-ban szerezte, kötöttfogású középsúlyban. A nemzetközi színtéren is Badó méltó követőjének bizonyult, hiszen 1929-ben sokak meglepetésére nagyközépsúlyban ő is Európa-bajnok lett.
És a két birkózó-nagyság: Badó és Tunyogi ezután is sorozatban aratta világra szóló sikereit.
A szakosztályban folyó jó munkát jelezte, hogy 1930-tól Fehér Jenő, majd Csiszár és Szepesi sorban aratták jelentős győzelmeiket. Fehér Jenő a harmincas évek elején háromszor nyert magyar bajnokságot, és az 1931-es Európa bajnokságon is nagyszerűen szerepelt. Ugyanitt Tunyogi József másodszor is Európa-bajnoki aranyat szerzett.
Tunyogi József az 1932-es Los Angelesi olimpiára aranyeséllyel utazott, sajnos azonban sérülése miatt a bronzéremmel kellett megelégednie.
Idehaza ekkor indultak meg a csapatbajnoki küzdelmek, ahol az FTC-nek első ízben a harmadik helyet sikerült kiharcolnia.
Az 1933-as év (a gazdasági világválság éve) az FTC birkózóinak is visszaesést hozott. Badó és Fehér sérülések és az életkörülményeikben bekövetkezett kedvezőtlen változások miatt egyáltalán nem versenyezhettek. Tunyogi nem tudta kiheverni az olimpián szerzett sérülését, így csak az év elején versenyzett. A szorgalmáról híres Csiszár Nándor ekkor ért be igazán, és az 1933-as országos bajnokságon bajnoki címet szerzett.
1934-ben a szakosztály nagyjai: Badó, Tunyogi és Fehér felhagytak a versenyzéssel, a szakosztály létszáma megcsappant, a teljesítmény nagyot zuhant. Ennek ellenére 1944-ig tovább folyt a munka, azonban egy-két helyezéstől eltekintve a gárda számottevő eredményeket nem tudott felmutatni. E sovány tíz esztendő alatt Réti és Kohut voltak a szakosztály legjobbjai.
1945 után nem születtek jelentős eredmények, a szakosztály vegetált, gyakorlatilag szünetelt. 1949-ben azonban újjászületett az FTC birkózósportja, igaz ez az ÉDOSZ-szal való kapcsolatnak volt köszönhető, ahonnan kész versenyzőket kaptak. Szilvásy Miklós, Kinizsi Rudolf, Növényi Norbert és Móni Béla olyan erősítést jelentett, hogy a szakosztály egy csapásra ismét a hazai élvonalba került, amit újra bajnoki címek sora bizonyított, hiszen ebben a korszakban a felsoroltak mindegyike nyert minimum egy bajnoki címet.
Nemzetközi szinten kétségtelenül Szilvásy Miklós érte el a legnagyobb eredményt, aki a megszerzett magyar bajnoki címek (1949 és 52 között sorozatban négyszer) után reménykedve utazott a helsinki olimpiára. Nem kellett csalódnia, kötöttfogásban, váltósúlyban aranyérmet nyert. A svéd Andersson előtte többször is legyőzte Szilvásit, aki az olimpiai döntőben, a legjobbkor vágott vissza. Fanatikusa volt a birkózásnak, fáradhatatlan az edzéseken, amire szüksége is volt, mert nem volt az a kimondottan technikás birkózó, viszont rendkívül „gazdaságosan” birkózott. Ereje messze meghaladta a súlycsoportjában versenyzők átlagos erejét, mindemellett mentálisan is roppant erős volt, soha nem merült fel benne a gondolat, hogy veszíthet. Ha nagy ritkán mégis előfordult ez, akkor sem tört le, hanem küzdött a visszavágásért, ami rendszerint sikerült is, mint az olimpiai döntőben. Egyébként ez az olimpiai cím volt a háború utáni első Üllői úti aranyérem. Sajnos az olimpia után Szilvásy a Dózsához igazolt, bár edzőként később visszatért a Fradi családjába.
A szakosztály – a szentesi dr. Papp László edző vezetésével – mindkét fogásnemben kitűnő versenyzőket nevelt. Ma talán hihetetlennek tűnik, de kíváncsi szurkolók tömegei látogatták az edzéseket is. 1953-ban a különböző versenyeken már 105 győzelmet arattak a Kinizsi birkózók. A saját nevelésű fiatalok: Kruj Iván, Kiss Barna, Sánta és Sipek az ifjúsági válogatottba is bekerültek. A magyar bajnokságon azonban csak Növényi Norbert (1953-55, szabadfogás, nehézsúly), majd Szirbik Sándor (1956, kötöttfogás, könnyűsúly) nyert aranyérmet.
1956-ban a kötöttfogású Budapest bajnokságon a Kinizsi versenyzői három súlycsoportban is gyöztek: Kerekes, Szibrik és Zaka, így a csapatversenyt is dr. Papp László tanítványai nyerték.
A melbourne-i olimpián Galántai Bálint képviselte a szakosztályt, de nem sikerült neki a pontszerzés.
1959-ben Kiss Barna (szabadfogás, félnehézsúly) nyerte a hazai bajnokságot. Az 1960-as római olimpiára Rizmayer Antal és Vattai László utazhatott ki. Sajnos Vattai közvetlenül az indulás elött súlyosan megsérült, de jellemző nagyszerű sportemberi kvalitásaira, hogy sérülése ellenére még évekig küzdött az FTC színeiért, versenyzőként és edzőként, egészen tragikusan hirtelen haláláig.
A hatvanas évek legeredményesebb zöld-fehér birkózója Alker Imre volt, aki hat bajnoki címet is begyűjtött (kötöttfogás, lepkesúly) és sikeresen szerepelt a hazai és nemzetközi versenyeken.
A 60-as években megint a Fradi dicsekedhetett az ország egyik legjobb és legeredményesebb birkózó gárdájával. 1966-ban a különböző versenyeken például 164 első, 113 második és 94 harmadik helyezést értek el a fiúk. 1967-ben a szakosztály kiemelkedő eredményének tekinthetjük, hogy véglegesen elnyerték a Szalay-Imre vándordíjat. 1968-ban kötöttfogásban második, szabadfogásban harmadik lett az FTC birkózó csapata.
Feltétlenül méltatnunk kell dr. Papp Lászlót, aki 1949-töl 1970-ig volt az FTC birkózó szakosztályának vezetőedzője, közben 1950-től 1955-ig a magyar birkózó válogatott keretedzője. A Magyar Birkózó Szövetség edzőbizottságának elnöke, 1970-től az FTC elnökségi tagja, 1970-től 1973-ig az FTC Módszertani Osztály vezetöje. Az FTC örökös tagja, 1984-ben az FTC Aranydiplomása. 1905-ben született, 1928-ban jogászként doktorált. Birkózni 1923-ban a MAC-ban kezdett, kétszeres Európa-bajnok (1927, 1933), olimpiai ezüstérmes (1928), háromszoros EB-bronzérmes (1925, 1926, 1934). 1926-tól 1924-ig hétszeres magyar bajnok, közben 1932-ben súlyemelésben is bajnok lett. 1935-től 1944-ig birkózó szövetségi kapitány. Jogászként pedig 1928-tól 34-ig Budapesten joggyakornok (sportpályafutásával párhuzamosan), 1934-től 38-ig a Pestvidéki Törvényszéken bírósági jegyző, 1938-tól 42-ig járásbíró, majd 1942-től 45-ig bíró. 1945-től 49-ig szülővárosában, Szentesen a helyi földhivatal vezetője, a földreform irányítója. 1949-től 1956-ig a Pest-megyei Bíróság tanácselnöke, 1957-től 71-ig a Legfelsőbb Bíróság bírája. 1971-től az FTC jogtanácsosa. Látható, hogy a civil életben is messzire jutott. 1989-ben hunyt el.
1970-ben, bár egy-két neves versenyző távozott, Zsibrita János edző irányításával a fiatal tehetségek révén értek el sikereket. Gál Henrik, Gyulai László, Idei Lajos, Balla József olyan nevek, akik egy-egy korszakot jelentenek a magyar birkózás történetében.
Gál Henrik a szabadfogású világbajnokság 52 kg-os súlycsoportjában bronzérmes lett.
1973-ban a Fradi birkózóinak régi álma teljesült, a Szalay Imre emlékversennyel megnyitották és felavatták az új FTC birkózó csarnokot az Üllöi úti sporttelep területén. A nagyszabású versenyen szőnyegre lépett a két Fradi-szívű veterán: Vattai László és Giczy Jenő, is.
1976-ban a szabadfogású CSB megnyerésével a klub, történetének elsö csapatbajnoki aranyát nyerte el. Legendás neveket kell felsorolnunk: Balla József, Gál Henrik, Fehér István, Gyulai Mihály, Idei Lajos, Klinga László, Petrezselyem Antal, Széles József nevét. Gál Henrik 1976-ban egyéniben Európa-bajnok is lett.
Gyulai Mihály
Gál Henrik
Fehér István
Balla József
1978-80 között mesterhármast ért el a csapat az újabb bajnoki aranyakkal, amely már Kruj Iván nagyszerű edzői munkásságához kötődik, mint ahogy az 1982-es csapatbajnoki aranyérem is.
A kötöttfogású csapat 1984-88 között négy bajnoki címmel büszkélkedhetett! 1985, 1987, 1988 aranyait már Szőnyi János edző vezetésével érte el a Ferencváros. 1991 óta a csapatbajnokságokat újra vegyes műfajban bonyolítják, az FTC birkózói itt sem tétlenkednek, eddig összesen négy bajnoki címet szereztek.
Érdekesség, és a Fradi családra jellemző, hogy Kruj Iván csapatában ott szerepelt fia: Kruj Tamás vagy hogy ifjabb Növényi Norbert édesapja ötvenes évekbeli bajnoki aranyát 1992-ben szintén az FTC-ben ismételhette meg.
Komáromi Tibor
Sike András
A hazai eredményekkel együtt a legendás versenyzők természetesen a nemzetközi sikereket is gyarapították. Komáromi Tibor háromszor lett világbajnok, EB-aranyat, ezüstöt és bronzérmet is nyert, no meg olimpiai ezüstérmet 1992-ben a barcelonai olimpián, ahol Sike András olimpiai bajnok lett.
Bíró László
Gáspár Tamás
Bíró László Várnában 1982-ben, Balla József 1983-ben Budapesten szerezett Európa bajnoki címet. Balla József emellett szinte számolatlanul nyerte a különböző világversenyek, EB-k, VB-k, olimpiák ezüstérmeit a szabadfogású birkózás nehézsúlyában, ő volt az „ezüstember”. Itthon viszont nem volt ellenfele, 1974 és 86 között minden évben országos bajnok lett, sorrendben 13-sor a nehézsúlyúak között. A kötöttfogás nehéz emberei között ezekben az időkben Gáspár Tamás volt a legjobb, aki 1984-ben Európa- míg 1986-ban világbajnok lett, kétszeri VB ezüstérme hét magyar bajnoki címe mellett.
Széles József
Bár az eddig felsorolt nagy birkózó egyéniségek a kilencvenes években már többnyire visszavonultak, szerencsére többen is edzőként, vezetőként, követendő példaként segítik a szakosztályt, hogy a fiatalok, az új bajnokok nevelése töretlen legyen. Amíg olyan nagyszerű emberek, mint Kruj Iván, aki lassan már ötven éve a szakosztály tagja vagy Széles József, aki harminc éve tagja a Fradi birkózó családnak, továbbá Kiss Sándor és Sike András vigyázzák a klub hírnevét, nem lehet nagy baj.
Mindezt igazolják a 90-es évek második felének eredményei. A fiatalok közül meg kell említeni Kaló Bélát és Szabó Pétert, bár mindkettőjük pályafutását komoly sérülések veszélyeztették.
Bácsi Péter
Fodor Zoltán
Később, az új évezredben sem volt szerencsére megállás, jöttek az eredmények úgy itthon, mint külföldön. Ki ne emlékezne a 2008-as pekingi olimpiára, ahol egy egész ország szurkolt Bácsi Péterért és Fodor Zoltánért. Előbbi végül az ötödik, utóbbi a második helyen végzett. Bácsi Péternek ez csupán a kezdet volt, azóta kétszeres világbajnok (2014, 2018), kétszeres Európa-bajnok (2008, 2014), egyéniben hétszeres magyar bajnok, napjaink egyik legnagyobb birkózó egyénisége.
Kettejükön kívül bajnoki címeket nyert a 2000-es években Dreschler Attila, Kliment László, Kun Renátó (képünk), Németh Iván, Molnár Róbert, Tóth Rafael és Krasznai Máté
Arról még feltétlenül meg kell emlékeznünk, hogy az új évezredben már női részlege is van a Fradi birkózásának, amelynek egyik élversenyzője Godó Kitti (képünk), aki mindjárt az első női bajnokságon 2002-ben az 55 kg-ban aranyérmes lett, azóta ezt további tíz bajnoki cím követte. rajta kívül Klein Veronika, Szerencse Mónika és Nagy Brigitta szaporította a sikerekben nagyon gazdag birkózó szakosztály magyar bajnoki címeinek számát.
Végezetül egy kis számadás a szakosztály 1912 óta szerzett címeiről:
2 olimpiai bajnoki (mindkettő kötöttfogás),
6 világbajnoki (mindegyik kötöttfogás),
10 Európa-bajnoki (6 kötöttfogás, 4 szabadfogás),
190 magyar bajnoki cím (87 kötöttfogás, 71 szabadfogás, 19 női, 13 csapat).
Erre mondják, nem semmi!
Az országos bajnoki címeket tekintve vannak bőven címhalmozók, hiszen ha az egyéniben és csapatban szerzett címeket összesítjük, akkor az FTC színeiben
Bíró László 22-szeres,
Balla József 18-szoros,
Komáromi Tibor 14-szeres,
Fehér István 13-szoros,
Sike András 12-szeres,
Gyulai Mihály 11-szeres,
Godó Kitti 11-szeres,
Bácsi Péter 10-szeres,
Nagy János 10-szeres,
Gáspár Tamás 10-szeres,
Gál Henrik 9-szeres
magyar bajnok.
Tehetségekben most sincs hiány, ami a garancia arra, hogy a több, mint 100 éves sikersorozatnak egészen biztos nincs még vége, a mostani statisztikákat a jövőben frissíteni kell még.
Az összeállítást készítette:
Simon Sándor
Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben
Nemzeti Sport archív számai
http://www.fradi.hu/hu/szakosztalyok/egyeni-sportagak/birkozas/r/72
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2004/1/drpapp.htm
A szerkesztés lezárva 2018.11.19-én.
