ÚSZÁS

1904-

Az FTC úszószakosztálya 1904-ben alakult. Az első edző az egykori úszó Balogh Hugó volt, aki hamar felfigyelt a fiatal Váczi Imrére, aki mellúszásban rögtön meg is nyerte az első nemzetközi versenyét.

Érdekes módon az úszósportnak ekkor még nem volt saját szövetsége, az a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) felügyelete alá tartozott. Ide jelentkeztek 1905-ben tagnak az FTC úszói is. Ekkoriban tagja volt a szakosztálynak Malaky, Berán, Weinber József és János, Horn és Deutsch . Ugye, ismerős nevek? Nem véletlenül, hisz a labdarúgók akkoriban multilaterális sportolók voltak. De voltak már „csak úszó” úszók is, név szerint: Donáth Leó, Schneider Béla, Szívós Mihály, Tóbiás Zoltán és a feltűnően tehetséges Toldi Ödön.  A képen a klub egyik váltócsapatát látjuk 1907-ből (balról Donáth, Nagy, Fühl, Tóbiás).

Az FTC-ben vezették be Magyarországon először a tréningkönyv-rendszert, ami a mai edzésnaplónak volt az elődje. Céljuk ezzel is a versenyzők tudatos és tervszerű felkészítése volt. Az ötlet annyira bevált, hogy az MTK és a MAFC szinte azonnal, kis késéssel pedig az összes magyar úszóegyesület átvette.

Az önálló Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) 1907. december 12-én alakult meg, alapítói között természetesen ott volt az FTC úszószakosztálya. Az első vezetői között egy öt tagú bizottság tagjaként az FTC részéről Donáth Leó és Kugler Sándor is megtalálható volt. Sőt, az alakuló közgyűlés Kugler Sándort ügyvezető elnöknek is megválasztotta, a tisztikarban pedig olyan FTC vezetők kaptak helyet, mint Malaky Mihály, Horváth Ferenc vagy éppen dr. Springer Ferenc. Az első versenyszabályok kidolgozásával pedig Donáth Leót bízták meg.

1908-ban egy addig példa nélküli botrány árnyékolta be az úszósportot. Történt ugyanis, hogy az FTC és az MTK nagy vitába keveredett egymással. Nem véletlen, hogy a két egyesület a futballon kívül is késhegyre vívó harcot vívott egymással, hiszen mindkettő a sportolás minél gyorsabb ütemű elterjesztését tűzte zászlajára. Amíg ez a sportpályákon zajlott, addig mindez egyértelműen serkentette is a hazai sportéletet. Azonban 1908-ban az FTC kiváló úszója, Toldi Ödön átlépett az MTK-ba. Az FTC professzionalizmussal vádolta meg Toldit és az MTK-t is. Később a MÚSZ felmentette őket ezen vádak alól, de a kedélyek nem nyugodtak, az MTK szabotálta az FTC úszó- és – milyen érdekes – atlétikai versenyeit is. Lám-lám, a Schlosser-ügynek is volt előélete, bár az a sportágnál fogva jóval nagyobb vihart aratott.

1910-től újabb versenyzők tűntek fel Domonkos Pál és az Olasz fivérek is jelentkeztek eredményeikkel, akik számos hazai és nemzetközi versenyen értek el sikereket.

A szakosztály vezetője ekkor Mednyánszky Kánitz Henrik volt, akinek munkáját az eredmények minősítették. Versenyzői 4 bajnokságot, 34 első helyezést értek el gyors- és mellúszásban, de a hosszútávú dunai bajnokságon is megállták a helyüket. Ekkor jelentek meg a vízben az első női úszók is.

Az első nagy korszak az I. világháborúig tartott, ami a sportágak többségéhez hasonlóan visszaesést hozott. Az úszók a háború alatt szüneteltették a szakosztályt. 1918-tól újra rajtkőre léptek a versenyzők, ám igazi nagy úszót egyelőre nem tudtak kinevelni. Tíz éven keresztül gyakorlatilag a vízilabdacsapat játékosaiból – akik kiegészítő sportként úsztak versenyeken is – és néhány lelkes hölgyből állt a szakosztály. Eredményeket azonban ők is, elsősorban Wenk János (képünkön) szállítottak, aki 1918-ban és 1920-ban 200 m mellen, 1919-ben 220 yard mellen, 1921-ben és 1922-ben 400 m mellen lett országos bajnok. 1921-ben pedig a 4×200 méteres gyorsváltót nyerte meg a Keserű Alajos, Serény István, Wenk János, Vértessy József összetételű, pólósokból álló csapat.

És, ha már a lelkes hölgyeket is megemlítettük, 1923-ban és 1926-ban folyamúszásban Keresztúri Kamilla (képünkön) lett országos bajnok, 1923-ban Szántó Katalinnal és Szász Katalinnal kiegészülve csapatban is.

Aztán 1928-tól elindult egy újabb emlékezetes korszak. Kezdetben a nők remekeltek, 1929-ben és 1930-ban a Bárány Magdolna, Csányi Borbála, Mallász Gitta, Pesti Margit, Sipos Margit, Somogyi Vali, Bábel Zsófia, Csukai Lívia, Bán Mária és Vermes Magda összetételű gárda már országos viszonylatban is számottevő erőt képviselt. 1930-ban Somogyi Valéria 200 méteres mellúszásban, Sipos Margit pedig 100 m háton lett országos bajnok. A férfiak közül ebben az évben csak Székely András remekelt, aki főiskolai világbajnok lett.

1931-ben már koedukálttá vált a sikerlista is, felzárkóztak a férfiak. Székely András itthon is folytatta sikersorozatát, 100 m gyorson Budapest-bajnok volt, az országos bajnokságon pedig második, nagy ellenfele Bárány István mögött. Kettejük vetélkedésére jellemző, hogy az Európa Bajnokság is köztük dőlt el. De a 4×200 méteres gyorsváltóban már együtt küzdhettek a nemzeti színekért, ahol Székely is Európa bajnok tudott lenni.

A már említett Fradista hölgyek a harmincas évek elején egyértelműen uralták a hazai mezőnyt. Sipos és Somogyi mellett Mallász Margit teljesítményét kell kiemelni, aki 1931-től 1933-ig minden évben megnyerte a 100 méteres hátúszás országos bajnokságát. 1931-től 1934-ig a női 4×100 m gyorsváltó is Fradista szám volt. A lányok nemcsak az uszodában, a Dunán is jeleskedtek, 1932-ben a Csányi, Lovász, Mallász összetételű csapat ott is bajnok tudott lenni.

Az 1932-es év egyébként az olimpiai játékok jegyében telt el. Az előkészületi versenyeken született néhány FTC siker, ám az olimpiára egyedül Székely András jutott ki. Ott, bár megtette ami tőle telt, hiszen 100 m gyorson egyéni csúcsot úszott (59,4 mp), de ezzel sem került a döntőbe. Ő volt ez első Fradista úszó, aki egy percen belül úszott 100 m gyorson. A 4×200 m-es gyorsváltó tagjaként vigasztalódott, hiszen ott a dobogó harmadik fokára állhatott. Az olimpia utáni Budapest-bajnokságon a Fradisták taroltak, Bárány Magda, Sipos Margit és Székely András is fölényesen győzött.

Ekkoriban még egy embert ki kell emelni a sok közül. Ő nem más, mint Angelusz Béla intéző, aki fáradhatatlan szervezőmunkával elérte, hogy az élversenyzőkön kívül tömegek úsztak a Fradiban. Karácsony ünnepén rendezték a az úgynevezett tömegváltóversenyeket, ahol 1932-ben valamennyi számban a zöld-fehér „tömegek” győztek.

A Fradi-úszás második dicsőséges korszakának utolsó sikeres esztendeje 1933 volt, amikor az eddig felsorolt nevek még tudták hozni az eredményeket, ám az idővel ők sem tudtak hadakozni, „kiöregedtek” az úszósportból.

1934 és 1938 között kisebb visszaesés következett a szakosztály életében. Ennek több összetevője volt, egyrészt a korábbi sikereket szállító versenyzők abbahagyták az aktív sportolást, másrészt a vezetésben is változások voltak, az új vezetés az utánpótlásnevelésre helyezte a hangsúlyt.

Az első vonalban azért a nők még ebben az időben is tartották magukat, 1934-ben és 1935-ben is a legjobb 4×100 méteres gyorsváltót alkották. A „régiek” közül maradt Bábel Zsófia, Csányi Borbála, majd Mallász Margit visszavonulása után újra edzésbe állt és visszatért Bethlen Margit. 1938-ra felnőtt hozzájuk az új nemzedék, Balogh Katalin, Linhardt Margit, Sóthy Borbála és Szabó Ágnes, akik női 4×100 m gyorson ugyancsak bajnoki arannyal vették át a stafétabotot.

Ugyanezek a hölgyek a folyamúszásban sem „tétlenkedtek”, hiszen Csányi Borbála 1934-ben, Szabó Ágnes pedig 1937-ben nyert bajnoki címet, amit ugyanebben az évben Zákonyi Máriával és Bábel Zsófiával kiegészülve csapatban is megismételt.

A férfiak jobban megsínylették a generációváltást, amit Székely András visszavonulása okozott. A fent jelzett négy évben nem tudtak bajnoki címet hozni az egyesületnek. Viszont az utánpótlás az valóban beindult, olyan nevek kerültek előtérbe, mint Lőrinc László, Kulcsár Imre, Somogyi Miklós és mindenekelőtt a későbbi gyorsúszófenomén Tátos Nándor.

Tátos Nándor, a harmincas évek végén tűnt fel a medencék partján. Vékony, jó mozgású ifjú volt, akiben az FTC vezetői hamar meglátták a tálentumot. Nem is csalódtak benne.

A rendkívül jó kedélyű és legalább annyira szorgalmas fiatalember hamarosan a legjobbak közé küzdötte fel magát, sorra nyerte a bajnokságokat. Olyan sokoldalú úszó, mint amilyen ő volt, igazán ritkán születik. 100 métertől 1500 méterig minden gyorsúszószámban elindult. 1941-ben és 1942-ben minden ilyen számban győzött is.Ezt a Tátos-féle bajnoki sorozatot azóta sem sikerült senkinek megismételnie.

Fénykora arra az időre esett, amikor a háború miatt szüneteltek a nagy világversenyek, nem rendeztek sem olimpiát, sem Európa-bajnokságot. Mindezek ellenére egymás után érte el a nagyszerű eredményeket, országos csúcsokat, sőt egy alkalommal Európa-csúcsot is.

1939 és 1946 között gyorsúszásban 100 méteren 3, 200 méteren 6, 400 méteren 7, 800 méteren 5, 1500 méteren pedig 6, mindösszesen 27 országos bajnoki aranyérmet szerzett.

Sokoldalúságát az is mutatja, hogy 1944-ben tagja volt a bajnokságot nyert vízilabdacsapatnak is.

Ebben az időszakban egyértelműen Tátos volt a szakosztály éke, mellette szinte már természetes módon a hölgyek is hozták a maguk megszokott minőségi eredményeit. A közölt fotó 1940-ben készült a Fradi gyorsúszónőiről, sorrendben Molnár Magda, Sándor Éva, Ács Ilona. A női 4×100 méteres gyorsváltó különböző összeállításokban 1939-ben és 40-ben is a Fradié lett, mint ahogy a folyamúszásban is verhetetlenek voltak a hölgyek. Az 1940-es bajnoki trió összetétele: Lovász Margit, Vámos Adél és Székely Éva volt. Szinte jelképes ez az összeállítás, amelyben Lovász Margit képviselte a múltat (a harmincas évek elejét), Vámos Adél a jelent (a harmincas évek vége, negyvenes évek eleje), míg az akkor még csak 13 esztendős Székely Éva a jövőt jelentette (50-es évek eleje, sajnos már nem a Fradi színeiben).

Ebből a korszakból feltétlenül ki kell emelni egy korszakos edzőegyéniséget, Sárosi Imrét, aki úszóként kezdett a Ferencvárosban 1920-ban és úszott 1930-ig. A névjegyét azonban nem ezzel, hanem az ekkor elkezdett edzői tevékenységgel tette le a Fradi és az úszósport asztalára. Érdemeit 1974-ben az FTC örökös tag oklevéllel ismerte el.

Aztán 1942 és 1945 között a háborús évek szinte természetes módon visszavetették a szakosztály fejlődését. A férfiaknál Tátos hozta a tőle elvárt magas szintet, ám a nők visszaestek, egyszerűen azért, mert lecsökkent a létszámuk.

A II. világháború után lassan tért vissza az élet a szakosztályba, de amikor visszatért, azt nem csak itthon, világszerte megemlegették. Az 1950-es évek eleje újabb aranykornak, az FTC úszótörténelme fénykorának bizonyult. A magyar válogatott úszócsapat nagy része az FTC-ből (Kinizsiből) került ki.

Világklasszis úszók szereztek az egyesületnek nagyszerű eredményeikkel még több hírnevet. Novák Éva (ő úszott a Fradiban először világcsúcsot), Novák Ilonka, Szőke Kató, Killermann Klára, Csordás György olimpiai és Európa bajnoki szereplésükkel beírták nevüket nemcsak az FTC, hanem a magyar úszósport aranykönyvébe is. Csodálatos győzelmek és rekordok az országos- és Európa bajnokságokon, remek eredmények az olimpiákon.

Kezdjük az eredmények ismertetését 1949-ben, amikor első győzelmeit aratta Tátos Nándor méltó utóda, Csordás György. Az első évben 400, 800 és 1500 m gyorson nyert. 1950-ben „csak” 800-on és 1500-on, 1951-ben újra mindhárom távon. Ebben az évben folyamúszó bajnok is volt. Ezeket toldotta meg 1952-ben még egy arannyal 400 méteren, majd 1953-ban 1500 méteren.

1954-ben „úgy döntött”, kicsi már neki a magyar medence, ebben az évben 400 és 1500 méteren Európa-bajnok lett.

Meg kell emlékezni Szilárd Zoltánról is, aki Csordás első győzelme évében, 1949-ben a klasszikus gyorsúszószámban, 100 méteren tudott országos bajnok lenni, rá egy évre pedig a 200 méteres hátúszásban nyert.

Novák Éva érdekes párosítású úszásnemekben volt világklasszis, mellen és gyorson. Ma azt mondják, ez a kettő kizárja egymást. Ő bebizonyította már, hogy lehetséges. Már 18 évesen országos bajnok volt 200 m mellen, amely számban a londoni olimpián is harmadik lett, 1949-ben a két mellúszó számban lett bajnok, 1950-ben „csak” 200 mellen. 1951-től a mellúszásban komoly vetélytársnőt kapott klubtársa, Killermann Klára személyében, aki idehaza éveken át legyőzte. Ettől függetlenül a helsinki olimpián 200 mellen ezüstérmes tudott lenni, csakúgy, mint 400 m gyorson. Ezt fényesítette ki a 4×100 m-es női gyorsváltó tagjaként aranyra a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató kvartett tagjaként, méghozzá fergeteges világcsúccsal. Temes kivételével mindannyian Fradisták voltak. Itt azonban meg kell említeni, hogy ugyanitt az előfutamban Temes helyén Littomeritzky Mária úszott, aki viszont Fradista volt. Az olimpia után 1953-ban, Novák Éva itthon a gyorsúszószámokban nyert még bajnokságot 200 és 400 méteren, majd kalandos úton Brüsszelbe emigrált.

A másik Novák nővér, Ilona nem a Fradiban kezdett úszni, hanem a MUE színeiben. A londoni olimpia után igazolt a Fradiba, ahol egyből országos bajnok lett 100 m háton. 1950-ben 200 m vegyesen nyert bajnoki címet. A helsinki olimpián húgával, Évával együtt tagja a világhíres 4×100-as gyorsváltónak. Érdekesség, hogy 1953-ban Balaton-távúszásban lett országos bajnok.

Szőke Katalin, vagy ahogy a világ megismerte, Szőke Kató 14 esztendősen lett a Fradi versenyzője. A nagyszerű technikával, hihetetlen könnyedséggel úszó bajnoknő Helsinkiben alig 17 évesen nyerte a 100 méteres gyorsúszás bajnokságát, és tagja volt a fantasztikus világrekorddal győztes 4×100 méteres magyar gyorsváltónak. Két évvel később Torinóban az Európa-bajnokságon ismételt, de Melbourne-ben az előfutamból nem jutott tovább. Részt vett azon az amerikai körúton, amelyet a Sport Illustrated a magyar olimpikonok számára rendezett, s annak végeztével nem tért haza. Los Angelesben telepedett le, ott élt 2017-ben bekövetkezett haláláig. Ilyen világviszonylatban is híres eredménysorral némileg meglepő, hogy egyéniben csupán kétszeres magyar bajnok (1954-ben 100 és 200 m gyorson), de váltóban is „csak” négyszer nyert. Az pedig szinte hihetetlen, hogy az a 4×100 méteres női gyorsváltó, amely 1952-ben elkápráztatta a világot és négy Fradista tagja is volt, idehaza ebben a felállásban nem nyert országos bajnokságot.

Említettük már Littomeritzky Máriát, mint a 4×100-as női gyorsváltó 1952-es tartalékemberét. A nagy konkurencia ellenére ő is tudott itthon bajnoki címet szerezni, 1952-ben a 100 méteres pillangóúszásban.

Ugyancsak szó volt már Killermann Kláráról, aki Novák Éva után lett a hazai mellúszás királynője. 100 méter mellen 1950-től 1954-ig zsinórban ötször, majd 1959-ben és 60-ban még kétszer nyert. 200 méteren pedig 1951-től 1954-ig négyszer, majd 1956-ban és 1959-60-ban még háromszor nyert, az annyi mint tizennégy bajnoki cím. Ezt fejelte meg még öttel a 4×100-as női vegyesváltók tagjaként (1951, 53, 54, 59, 60). Hihetetlenül nagy szorgalom, akaraterő és bajtársiasság jellemezte hosszú pályafutása alatt. Természetesen részt vett a helsinki olimpián is, ahol 200 m mellen a negyedik lett, 54-ben az EB-n pedig harmadik. Kitartására és eredményességére jellemző, hogy tagja volt az 1956-os és 1960-as olimpiai csapatnak is. Olyan csúcsokat úszott, amelyek hosszú-hosszú évekig éltek.

Ugyanezekben az években nyerte sorra bajnoki címeit hátúszásban Hunyadfi Magda. 100 méteren 1952-től 54-ig zsinórban háromszor, 53-ban és 54-ben pedig 200 méteren is. Természetesen tagja volt a Killermann Kláránál már említett 4×100 méteres vegyesváltó aranycsapatoknak is.

1954-ben a női 400 méteres vegyesúszás bajnoki címe is Fradista (Kinizsis) hölgyé lett, Székely Ripszima személyében.

Térjünk vissza egy kicsit az 1956 utáni évekre, amikor úszóink, a világklasszisok távozása után is szállítottak még eredményeket, bajnoki címeket. A férfiaknál 1956-ban 100 m gyorson Áts Jenő, 1959-ben Lantos László nyert aranyérmet. Ennél többet és többször tudott nyerni Záborszky Sándor (kép), aki 1955-ben és 56-ban 1500 m gyorson, utóbbi évben pedig 400 méteren is bajnok lett. 1958-ban Kunsági György lett a 200 méteres mellúszás országos bajnoka, Várszegi Lajos 1959-ben és 60-ban pedig az azóta magyar szíveknek oly kedves számban, a 400 méteres vegyesúszásban győzött.

Ehelyütt meg kell említeni egy váltószámot, a 4×200 méteres férfi gyorsúszást is, ahol 1956-tól 60-ig, öt éven keresztül minden évben a Fradi csapata lett a bajnok, érdemes felsorolni az ő neveiket is: Áts Jenő, az elnyűhetetlen Csordás György, Záborszky Sándor, Budai Béla, Kovács Miklós, Nyéki Imre, Csikány József, Lantos László, Vörös Sándor, Gallasi István és három alkalommal is a vízilabdázó Kárpáti György.

A hölgyeknél Madarász Csilla nyert 400 m gyorson 1959-ben és 60-ban. Sőt, 1960-ban megnyerte a 100 métert gyorson és háton is. Mellette egy hölgyet kell kiemelni ezekből az évekből, ő pedig nem más, mint Kárpáti Vera, a Fradisták legendás vízilabdázójának, Kárpáti Györgynek a testvére. Amikor 1956 után nem Killermann Klára nyerte meg a mellúszószámokat, akkor ő gondoskodott arról, hogy a címek mégis a Fradinál maradjanak. 1957-ben a 100 m mellen, 1957-ben és 58-ban pedig 200 m mellen is nyert. Univerzalitását pedig azzal bizonyította, hogy 1957-ben és 59-ben a 400 m vegyesúszás bajnoka lett.

A minden szakosztály életében elkerülhetetlen „hullámvasút” az úszóknál is folytatódott. Volt már fenn és lenn is. Az ötvenes évek elején olyan magaslatokon volt, amely egyértelműen a világszínvonalat jelentette, különösen a női vonalon.

Már 1958-tól elkezdődött egy nagyszabású fiatalítási hullám. Ez nem csak amiatt volt, hogy az idősebb és rutinosabb versenyzők abbahagyták a versenyzést, hanem amiatt is, hogy az 1956-os forradalom után sok versenyző külföldre távozott.

A fiatalítás első eredményei már az elmúlt rész végére bekívánkoztak, hiszen Madarász Csilla és Várszegi Lajos is ebbe a vonulatba tartozik.

Most jöjjenek a többiek, nem kevésbé dicséretes eredményeikkel!

Magyarországon hátúszásban a hatvanas éveket Csikány József uralta. 100 méteren 1960-tól 67-ig volt legyőzhetetlen az országos bajnokságokon, 200-on pedig 1961 és 66 között. Mindez 14 egyéni bajnoki címet jelent. Ehhez jön még 14 váltóban nyert bajnokság (4×100 gyorson 2, 4×200 gyorson 5, 4×100 vegyesen 7), azaz összesen 28-szoros magyar bajnok. Két olimpián (1960, 64) vett részt, Tokióban a 4×100 méteres vegyesváltó tagjaként 6. helyezést szerzett. Európa-bajnokságokról két bronzérme is van, 1962-ben 200 háton, 1966-ban a 4×100-as vegyesváltóval nyerte.

A már említett Madarász Csilla természetesen 1960 után is folytatta sikersorozatát. 1963-ban és 1964-ben is ő bizonyult a vízben a leggyorsabb magyar hölgynek, azaz országos bajnok volt 100 m gyorson. Szinte természetes, hogy a váltószámokban is gyarapította aranyai számát, a vegyes és a gyorsváltókban további 4 címmel. Mindent összetéve összesen 14-szeres magyar bajnok. 1960-ban 100 m gyorson Európa-rekorder volt. Két olimpián vett részt (1960, 1964), Rómában ötödik, Tokióban hatodik lett 100 gyorson, a 4×100-as váltóval pedig mindkétszer negyedik. 1962-ben tagja volt az Európa-bajnokságon bronzérmet nyert 4×100-as gyorsváltónak. Testvére, Madarász Imola is a Fradi versenyzője volt, a gyors és vegyesváltókban 1961-62-ben ő is háromszoros magyar bajnok.

1961-ben nyerte első egyéni bajnoki címeit a 60-as évek másik nagy úszócsillaga, Egerváry Márta. Hogy milyen számokban? 100 m mell, 200 m mell (tehát ő vette át Killermann Klárától a stafétabotot), 100 m pillangó és 400 m vegyes. Egy év múlva, 1962-ben fokozta a tempót, az előbbieken kívül 200 m háton is nyert. Ez az év volt a csúcséve, az Európa-bajnokságon harmadik lett 400 m vegyesen, az év végén Magyarország legjobb női sportolójának választották. A már említett egyéni számokban 1968-ig összesen 26 országos bajnoki címet nyert, amihez még hozzá lehet adni a váltószámokban elért 14 aranyat, ami 40 bajnoki cím! Három olimpián vett részt (1960, 64, 68), ott azonban nem kísérte a hazaihoz hasonló siker a szereplését, csupán 1960-ban szerzett egy hatodik helyet a 4×100 méteres vegyesváltóval. Ahogy az olimpiák és az Európa-bajnokságok nem igazán sikerültek neki, úgy jött ki a lépés az Universiade versenyein, ahol kétszer indult és hétszer győzött.

Amikor Egerváry Márta 1964-ben felhagyott a 100 m mellel, ezt a bajnoki címet Kovács Zsuzsa biztosította a Fradi úszóinak.

1963-tól 1968-ig a hátúszás hazai királynője Balla Mária volt. Egyéniben (100-on és 200-on) nyolc, váltóban (4×100 vegyes és gyors) még hat aranyérmet szerzett.

Balla Mária 1968-ban „csak” 100 m háton tudott nyerni, 200-on „elorozták” előle a címet, természetesen klubtársa, Pók Edina.

A hatvanas évekből még egy hölgyet kell megemlíteni, a leghosszabb női gyorsúszószám (800 m) specialistáját, Fodor Juditot, aki 1966 és 68 között triplázott ebben a számban. 1967-ben 400 m gyorson is nyerni tudott.

Csikány József nevének említése óta egy kicsit „elhanyagoltuk” a többi férfi versenyzőt, pedig a hatvanas években ők is szállították az eredményeket. 1966-ban Csaba László nyerte meg a 100 és a 200 méteres gyorsúszás bajnokságát. 1967-ben aratta első győzelmét Borlóy Mátyás a 200 m háton (nem mellesleg Csikány József sorozatbajnoki címeit követve), amit 1968-ban is megismételt, de ebben az évben 200 és 400 m gyorson is nyerni tudott. Ugyancsak 1967-ben nyert először Lázár Péter (képünkön), aki 200 m vegyesen lett bajnok. Ezt a győzelmét egy esztendő múltán megismételte, sőt 400 m vegyesen duplázott. Ők hárman ezekben az években a váltókban sem tétlenkedtek, Csaba Gáborral, Csikány Józseffel, Jaczó Lászlóval, Szendrő Miklóssal, Bányai Miklóssal és Dávid Gyulával különböző összeállítású csapatokat alkotva összesen 9 bajnoki címet szereztek a Ferencvárosnak.

Ahogy korábban megemlékeztünk már egy edzőről, azt most is meg kell tenni. Először 1956-tól 1963-ig, majd 1967-68-ban volt az FTC edzője Bakó (Heizer) Jenő, akinek munkája nagy mértékben hozzájárult tanítványai ezen az oldalon is felsorolt sikereihez.

1968-ban sajnos nagy vérveszteség érte a szakosztályt, eltávoztak az edzők, akik magukkal vitték legjobb versenyzőiket. Így nem volt mit tenni, újra az utánpótlás felé kellett fordulni. 1969-től elindult az ún. korcsoportos úszóprogram, amelynek első eredményei már 1971-től jelentkeztek.

Ám az igazi fellendülést mégsem ez, hanem egy új sztár, egy új húzónév felbukkanása jelentette. 1970-ben lett ugyanis a Fradi versenyzője Gyarmati Andrea, aki igazán a génjeiben hordozta a víz, az úszás szeretetét. Szülei olimpiai bajnokok, Gyarmati Dezső és Székely Éva. Andrea 1963-ban kezdett el úszni a BVSC-ben, édesanyja irányításával, és már az 1968-as mexikói olimpián jó helyezéseket (két ötödik hely) ért el. Az 1970-es EB-n már a Fradi színeiben szerzett két arany- (100 m pillangó, 200 m hát) és két ezüstérmet (100 m hát, 4×100 m gyorsváltó). 1972 szeptemberéig 13-szoros Európa-csúcstartó és 26 felnőtt bajnokság győztese, háromszor az év magyar sportolónője. A müncheni olimpián a 100 m pillangóúszás középdöntőjéből új világcsúcsot úszva jutott a döntőbe, ahol azonban a rajtot sajnos elrontotta és „csak” bronzérmes lett. Utána a 100 m háton javított, ezüstöt nyert. Az 1973-as világbajnokságon 200 m háton lett harmadik. Az aktív sportolást 1975-ben hagyta abba.

A hetvenes években – a magyar úszósport újabb fellendülésekor – az FTC úszók is szerepet játszottak a hazai úszóeseményeken és a válogatott csapatokban (főleg az Európa Kupa viadalokon). Ebben az időszakban Ernst Ágnes, Dugántsy Anna, Kormos István, aki 1979-ben a klasszikus távon, 100 m gyorson lett bajnok, fémjelezte a klub úszóéletét.

Pár év bajnoki csend következett, majd a 80-as évek második felében újra jöttek a zöld-fehér sikerek a medencében. Természetesen soroljuk majd a bajnokokat, előbb azonban ismét egy edzőegyéniségről kell írni, aki nem más, mint dr. Sós Csaba.  Úszóként az előszeretettel edzőpápaként emlegetett Széchy Tamás tanítványa volt, Hargitay András és Verrasztó Zoltán kor- és klubtársa, akikkel együtt a világ a magyar vegyesúszó csodáról is beszélt. Versenyzőként tán kevesebb sikert ért el, mint említett társai, de edzőként maradandót alkotott. 1979-ben, 22 évesen szerezte meg edzői oklevelét, amihez 1986-ban egy orvosi diplomát is társított. A Fradi úszó szakosztályának 1985-ben lett és több. mint húsz éven keresztül maradt a vezetőedzője. Napjainkban a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya.

1986-ban ért véget az ezúttal tényleg hét évig tartott hét szűk esztendő. Hét év után az első bajnoki címet Thummerer Ildikó szerezte egy új távon, az 50 m-es mellúszásban.  Ebben a számban szerezte, mégsem mondhatjuk, hogy mellúszó specialista lett volna, hiszen egy év múlva újabb három bajnokságot nyert, egyet sem mellen, sokkal inkább 100 gyorson, 50 és 100 pillangón. Az általa megkezdett sort 1988-ban Gál Franciska folytatta két bajnoki arannyal 200 és 400 vegyesen, majd 1989-ben Tolnai Sára jeleskedett 50 háton.

A szakmai munkának köszönhetően egyre jött, szerencsére folyamatosan jött az utánpótlás. Lakos Gyöngyvér 1993-ban, mindössze 17 évesen robbant be a magyar úszás élvonalába, amikor megnyerte a 100 m gyorsúszást. Egy év múlva ismételt, de ekkor már nyert 50 gyorson is, sőt a 4×100-as gyorsváltót is győzelemre vitte, ahol Pataky Katalin, Petrás Nikolett és Székely Ildikó voltak a társai. Pataky Katalin mindemellett mellen sem tétlenkedett, hiszen övé lett a 100 méter bajnoki címe is. Aztán Lakoshoz hasonlóan egy év múlva, 1995-ben már ős is duplázott, ekkor már a 100 mellett a 200 mell is a felségterülete lett.

Tudjuk, operettben is megénekelték, a lányok, a lányok angyalok, a Fradi úszásában is. Láthatjuk, 1986 óta csak ők szereztek bajnoki címet. Hol volta a fiúk? Megnyugtatok mindenkit, voltak és jöttek ők is. Mit jöttek, 1996-tól tíz éven keresztül megkerülhetetlen tényezői voltak a hazai úszósportnak. A csapat erősségét mutatja, hogy 1996-ban egyből a 4×100 m gyorsváltó megnyerésével köszönt be Gáspár Zsolt, Kalaus Valter, Kovács Vilmos és Szűcs Tamás. A következő években aztán csatlakozott hozzájuk Szilágyi Zoltán, Szabados Béla, Simon Jácint. Ekkoriban ők uralták a gyorsúszó számokat 50 métertől egészen 1500 méterig úgy egyéniben, mint a váltókban. Gáspár Zsolt a pillangóra is sikerrel szakosodott, hiszen 50-től 200-ig ezekben a számokban is begyűjtött néhány bajnoki címet. Az össztermése a régi nagyokat idézi, hiszen 1996-tól 2004-ig 11 egyéni és 13 váltóaranyat úszott össze az országos bajnokságokon.

Nem mehetünk el szó nélkül Szabados Béla teljesítménye mellett sem. Őt nem is annyira a 4 magyar bajnoki címe emeli ki, sokkal inkább az, hogy 2000-ben ő volt az első magyar úszó, aki a rövidpályás világbajnokságok történetében aranyérmet szerzett a 200 m gyorsúszás megnyerésével.

Az új évezred eleje, egészen 2004-ig az előzőekben említett fiúkról és lányokról szólt. Az utánpótlásból folyamatosan jöttek új és újabb tehetségek, akik bajnokká váltak, mint Nyíry Anna a legrövidebb pillangószámban, Csobánki Zsuzsa a legrövidebb gyorsúszószámban vagy éppen Kiss Boldizsár, Bunda Máté, Mészáros Gergely a gyorsúszó számokban. Szép időszak volt, aminek a klub gazdasági helyzete vetett kényszerű véget. Az a gazdasági helyzet, amely a köztudatba a futballistákkal történtek miatt vonult be, de bizony az összes szakosztálynál éreztette kártékony hatását. Az úszószakosztály legjobbjai, hogy versenyezni tudjana, eligazoltak.

Azonban a Fradi az Fradi, azaz bármilyen helyzetből talpra tud állni. Ahogy a vezetés régen megszűnt, egykor volt szakosztályokat újjáéleszt, úgy a régi, tradicionális szakosztályokat is egyre jobban támogatja. Így az úszásban is újra megmozdult valami, stílszerűbben, elkezdett újra fodrozódni a víz. 2009-ben még csak egy árva aranyérem született Szele Dávid révén 50 m mellen, 2015-től azonban már három is, Joó Sára 50 és 100 háton illetve 50 gyorson is tudott nyerni. A szakosztály életerejét azonban mindennél jobban mutatja az a tény, hogy egy a számában valódi világklasszist is tudott igazolni 2018-ban Verrasztó Dávid személyében.  A magyar vegyesúszó hagyományok folytatója a Fradiban is méltó a híréhez. Immár zöld-fehér színek alatt nyerte meg a 2018-as magyar bajnokságot 400 m vegyesen és lett ugyanezen táv Európa-bajnoka. Az ő példája, neve, hozzáállása is garancia arra, hogy az úszók a jövőben is szállítják majd a dicső múltjukhoz méltó eredményeket.

Végezetül egy kis számvetés. A megalakulás óta eltelt 114 esztendő alatt a Fradi úszóinak eredménylistája:

2 olimpiai bajnoki címben 4 bajnoknő,

1 világbajnoki cím,

8 Európa-bajnoki cím,

333 magyar bajnoki cím (148 férfi, 185 női, 261 egyéni, 72 váltó vagy csapat).

A legnagyobb címhalmozók:

Egerváry Márta 40 bajnoki cím,

Csikány József 28 bajnoki cím,

Tátos Nándor 27 bajnoki cím,

Gyarmati Andrea 24 bajnoki cím,

Gáspár Zsolt 24 bajnoki cím,

Killermann Klára 20 bajnoki cím,

Csordás György 15 bajnoki cím,

Balla Mária 14 bajnoki cím,

Madarász Csilla 14 bajnoki cím,

Szűcs Tamás 14 bajnoki cím,

Novák Éva 12 bajnoki cím,

Csaba László 11 bajnoki cím.

Igen, legalább ilyen eredménysort kívánunk minden Fradiban úszó gyermeknek, legyen meg ehhez a szorgalmuk, kitartásuk és klubszeretetük!

Az összeállítást készítette:

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben

Az FTC úszószakosztályának honlapja

Novák Éva, Novák Ilona és Szőke Kató fotója a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjáról http://www.mob.hu való, csakúgy, mint a szószedetben felhasznált információk.

www.kataca.hu

Magyar Sportmúzeum

www.huszadikszazad.hu

Wikipedia

A szerkesztés lezárva: 2018.12.01.