Kopeczky Lajost az idősebbeknek nem kell bemutatni. Ők tudják, hogy egykoron a Magyar Televízió legendás sportriportere volt, azt is tudják, hogy tősgyökeres Fradista. Sőt, tán még azt is, hogy az FTC Baráti Kör oszlopos tagja. A közelmúltban odahaza, egy íróasztal fiókjából véletlenül került a kezébe több három általa készített, soha sehol meg nem jelent, ennélfogva teljesen elfeledett riport, amelyek középpontjában, mi sem természetesebb, a Fradi áll. Ha már megtalálta, gondolta, több évtized távlatából is érdemes lenne nyilvánosságra hozni ezeket. A gondolatot tett követte, felajánlotta ezeket a riportokat a honlapunk számára. Köszönjük a felajánlást, ezennel közzé is tesszük az első riportot.

Fradisták a TV-ben: POMEZANSKI GYÖRGY

A műsor, amely kizárólag az ő nevéhez fűződik, évente 10 millióba kerül a TV-nek. Nem kiadásban, bevételben! Zseniális megoldás. De a program nem ettől népszerű, az érdekek és a műsor harmóniája biztosítja a nézettségét, gazdaságosságát.

A Felkínálom „okos” műsorvezető-szerkesztője: Pomezanski György

– Lakhelyeid?

V., kerület Vigyázó Ferenc utca, majd II., kerület Bimbó út.

– Mégis Fradi?

Bárhol laktunk volna, Fradista lettem volna. Apám katonatiszt volt a háború előtt.

– Na és?

Osztályidegenek voltunk, sok mindenen keresztülmentünk emiatt. A Fradit meg akkor szedték szét, amikor gyerek voltam. Analógiát éreztem sorsunk és a Fradi sorsa között. Ettől kezdve politikai alapkérdés is lett Fradiságom. Meg Henni Géza, ő volt a tornatanárom. Öltönyben állt be mindig a kapuba az iskolában 11-est védeni. Úgy védte ki azokat, hogy még poros sem lett. Rém dühös volt, mert kettőből kettőt berúgtam neki. Később Csanádi Ferenc lett a tornatanárom. Le akart vinni a Fradiba, de nem mentem. Hogy miért? Ma sem tudom.

– Gyerekkori emlékek, Ezért szépek.

Nem, nem! Ezek abszolút értelemben is hatalmas értékek! Mondj ugyanis mindmáig egyetlen olyan egyéniséget, mint amilyen Kispéter volt. Az 50-es években eltűnt volna a Fradi, ha ő nincs! Elképesztő, hogy nem tudtak azóta sem kinevelni egy Kispéter nagyságrendű egyéniséget. Úr volt a pályán és azon kívül is. Számomra mindezidáig ő az igazi Fradista.

– Várjál, várjál! És Albert?

Benne csalódtam. No, nem a játékában. A viselkedésében. Egyszer egy ifi meccsen láttam őt. De hagyjuk! Neki kellene példát mutatnia. Rákosi közelebb áll a kispéteri normához.

– Nagyon kritikus vagy!

Nézd! Én akkor lettem fradista, amikor ezt a csapatot el akarták söpörni. Nem lehetett! Nem, mert voltak olyanok, akik szinte sírva küzdöttek a létezésért. Kispéter, Lakat, Dékány, Rudas, Gulyás Géza és az öreg Csikós. Ilyen törekvő társaságnak jó volt szurkolni, A lézengő, unott játékot egyszerűen nem bírom, az nem a Fradi!

– Hiszen éppen a hajtással van a mai csapat az élenl

Nem hiszek már ebben. Tavaly voltam utoljára Fradi meccsen az Üllői úton. A Dózsa ellen győztek, szerencsével. Győzhetett volna a Dózsa. Ez volt a visszaesés kezdete, 25 000 néző látta. Csak a csapat és a szakvezetők nem? A Fradi mai első helye a magyar labdarúgás gyengeségét bizonyítja.

– Védem őket! Valahol el kell indulni.

Nézd! Én szigorúan gazdasági kérdésekkel foglalkozom úgy, hogy egykor sportoltam. Tehát a szempontjaim egyaránt jellemzik a kívül- és belülállást is. A foci üzlet. A játékos dolga, hogy a pályán vért köpjön, ezt pedig profi módon fizessék meg. Vagy legyen amatőr a Fradi is, legyen tán NB III-as, de aki itt játszik, az a szívét a zöld-fehér színekért, a klubért, az FTC-ért tegye ki, Hazánkban mindkettőre kizárólag a Fradi képes.

– NB III-as Ferencváros? Ilyen utánpótlással?

Igaz. A Fradi utánpótlása még ma is, a megváltozott körülmények ellenére is jó! A gyerekek ma sem szeretnek kevésbé focizni, mint régen, csak hiányoznak a példaképek és hiányoznak az olyan szakemberek, mint amilyen Vincze Géza volt. Nagyszerű játékosokat nevelt, a mai csapat gerincét ők alkotják. Hol van ma Vincze? Dalnoki összehozott egy bajnokcsapatot, élén Nyilasival, kirúgták. Nem jól van ez így!

– Gyuri! Mit is sportoltál?

A HM Petőfiben fociztam serdülőként és ifiként, Hol hátvéd, hol szélső voltam. Mérkőztünk egyszer a Fradi Rátkai féle társaságával. Nagy élmény volt ellenük játszani. Akkor lettek újra zöld-fehérek. Rátkai irtó nagy szám volt. Szoros meccsen 14-0-ra kaptunk ki.

– Nem csodálom, hogy abbahagytad!

Nem emiatt fejeztem be. Egyszer egy mérkőzés előtt odajött hozzám az ellenfél egyik aranyos játékosa és csendesen csak ennyit mondott: – Vigyázz b….m, mert szétrúglak! Vigyáztam. Abbahagytam. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a teniszt jobban szeretem. Otthon mindenki teniszezett, én 6 évesen fogtam először ütőt a kezembe. A nővérem hatalmas játékos lehetett volna, Körmöczy Zsuzsa mögött a 2. volt a ranglistán, többszörös ifjúsági bajnok. Egy országos döntőjét Pluhár István közvetítésében viaszlemez őrzi. Származásunk őt is hátrányosan érintette. Ő ma már nem, én hetente kétszer teniszezek, ez maradt a sok munka mellett.

– Gazdasági műsort vezetsz a TV-ben. Hogyan lehetne a Fradi anyagi ügyeit rendezni?

Nem tudom. Nem élek ott. Azt viszont végképp nem értem, hogyan lehetséges a Fradi focicsapatának anyagi gondja. Miért nem nyereséges a Fradi taxi? Nyilasi, Szokolai és még többen jó áron keltek el. Akiket hoztak, nem voltak drágák. Hol a pénz? Ezenkívül 15-20 ezer néző van kinn a meccseken, állítom, hogy a Fradi nyereséges lehetne, kellene, hogy legyen!

– Mondtad, hogy utoljára tavaly voltál Fradi meccsen. Szégyellsz kimenni?

Viccelsz? Nem vagyok olyan szurkoló, aki önmagát ünnepelteti a meccsen. Egy vagyok a 25 000-ből. Kiabálok, szidom a bírót. De elfogadható módon. Követ bedobni, tüntetni a klubház előtt – ez nem a stílusom. Vegye tudomásul mindenki, hogy ez játék, ez sport! Aki valaha sportolt, az tudja mi történik a pályán. Másként látja a dolgokat.

– Gyuri! Én is! Köszönöm!

Kopeczky Lajos