Kopeczky Lajost az idősebbeknek nem kell bemutatni. Ők tudják, hogy egykoron a Magyar Televízió legendás sportriportere volt, azt is tudják, hogy tősgyökeres Fradista. Sőt, tán még azt is, hogy az FTC Baráti Kör oszlopos tagja. A közelmúltban odahaza, egy íróasztal fiókjából véletlenül került a kezébe három általa készített, soha sehol meg nem jelent, ennélfogva teljesen elfeledett riport, amelyek középpontjában, mi sem természetesebb, a Fradi áll. Ha már megtalálta, gondolta, több évtized távlatából is érdemes lenne nyilvánosságra hozni ezeket. A gondolatot tett követte, felajánlotta ezeket a riportokat a honlapunk számára. Köszönjük a felajánlást, ezennel közzé is tesszük a második riportot.

Fradisták a TV-ben: DÉRI JÁNOS

Magánüggyel kezdem, szeretem Déri Jánost. Szeretem, mert egyéniség, Ő mindig „olyan.” Humora is Déris. A riport helyszíne és időpontja is jellemző Rá. Az „Ablak” kamerapróbája alatt beszélgetünk a stúdióban. Az az érzésem, a mi témánk most fontosabb Neki. Szurkolok, nehogy az adásban hibázzon.

– Foci. Mit mond ez Neked?
Csodás gyermekkort. A Szent István parkot. Hatalmas rangadókat. Járógépet a bal lábamon.

– Viccelsz? Járógép és foci?
Amilyen a mai foci, tán észre sem vennék, ha járógéppel játszana valaki. Márpedig én így játszottam 7
évesen. Herpeszkórnak hívták azt a betegséget, amely elkapott. Ez a combízületet támadja meg. Az ízület tehermentesítésére járógépet kellett viselnem. Addig jobbszélső voltam, ezután kapus lettem. Egy év alatt 30 új járógépet kellett csináltatni. Nem bírták a járógépek a védéseimet. A Művégtaggyár viszont szinte kizárólag rám építette az éves tervét, jól ment nekik.

– Meddig kellett viselned?
Egy évig.

– Ezután már nem mentél vissza jobbszélsőnek?
Nem, a kapuban ragadtam.

– Miért nem mentél egyesületbe?
Mentem én. Az Elektromosba nem vettek fel, mert picinek találtak. Aztán 12 évesen, amikor már úgy gondoltam, hogy elég nagy vagyok, a Fradiba jelentkeztem. Tényleg megnőhettem, mert felvettek, leigazoltak.

– A Szent István park nem éppen a Fradihoz kötődik!
De mi igen! Apám kisgazdapárti képviselőjelölt volt, Fradi drukkersága politikai kiállásnak volt tekinthető. 1951-ben születtem, de mér láttam a Kinizsit. Apám hurcolt mindig magával.

-Tehát a Fradi kölyük kapusa lettél!
Ez egy csodálatos közösség volt. Együvé tartoztunk, a Fradihoz. Kölyökként szinte nap mint nap egyótt voltunk a „csodákkal.” Albert, Rákosi, Novák, Fenyvesi, az öltözőnk szemben volt az övékével. Ma a serdülő csapatok az Üllői út közelébe sem kerülnek, a mai “nagyokat” a Képes Sportban láthatják. De vajon csodálják e őket?

– Karriered?
Jó kezekbe kerültem. Első edzőm Száger Mihály volt. A türelmét ma is csodálom. A járógép ugyanis megakadályozott a balra vetődésben és ez ösztönösen megmaradt később is. Mindig a bal kapufa mellé álltam. Misi bácsinak fél évébe tellett, míg balra is megtanított vetődni. Miután minden kapusnak van erősebb oldala, nekem ez a bal. Most már elmondhatom. Azután Manci néni a szertáros. Manci néni egy ifjúság elleni bűntett volt. Egyetlen olyan szó sem jött ki ugyanis a száján, amely ma közölhető lenne. De a szíve!… Logodi Laci bácsi… Mi csak úgy hívtuk, hogy Logodi de Kakaó. Merthogy agyon voltunk szponzorálva. Minden pénteken kaptunk fél liter tejet, Laci bácsi pedig 3 évig ígérte a jövő hétre a kakaót. Bárcsak élne még! Együtt kakaózhatnánk.

– Tovébbi lépcsőfokok?
A Kölyök II. Itt Rózsa Lajos volt az edzőm, majd a Kölyök I-ben Friedmanszky Zoltán. Nagyon jó edzők voltak. Az Ifi III-ban egy kitűnő pedagógus-edző vett kezelésbe: Bozóki Jani bécsi. Ő azzal is törődött, hogy ne legyünk bunkók. Azután jött az Ifi II és az Ifi I. Dalnoki Jenő. Alapvető változás az életemben. Eddig mazsolának becéztek, ezután oroszlán lettem. Dalnoki ugyanis másfél centis hajamat is sokallta. Jellemző, hogy Ebedli Feri (Zoli bátyja) az anyjától hozott igazolást miszerint nem engedi a fia haját levágatni. Irigyeltük őt. Dalnoki kapusedzésein kétszer-háromszor elájultam. Átlag 3-4 kilót fogytam. De megtanultam védeni.

– Akkor miért nem lettél sportoló?
Elvittek katonának. Kalocsán is jó csapat jött össze, a megyei I. osztályban voltunk. Az MNK-ban NB II-es csapatokat vertünk ki. Amikor leszereltem már a 18-as nagy kerettel edzettem. Aztán felvettek a Műegyetemre. Ez heti 39 óra elfoglaltság, plusz a fociban napi két edzés. Választanom kellett. A tanulás mellett döntöttem.

– Nem bánod?
Csak azt bánom, hogy nem két héttel később döntöttem.

– ?
Ez esetben ugyanis legalább kétszer védtem volna az NB I-ben. Géczi megsérült, a BEAC-ból igazolt Vörös papírjai még nem voltak rendben, én pedig már döntöttem. Így nem volt a Fradinak kapusa. A 44 éves Gulyás Gézát aktivizálták akkor.

– Azóta sem focizol?
Nem nagyon. Az egyik SZUR-on összecsaptam Rubold Ödönnel és tokszalag valamint Achilles-ín szakadást szenvedtem. Ödön nem tehetett róla, de nekem hosszú időbe tellett a gyógyulás. A Rádiókabaré válogatottjában, mint gólerős ék játszom néha. Én ugyanis tudom, mit fog csinálni a kapus.

– Nem is sportolsz?
Dehogynem! Az igazi nagy sport kerített hatalmába: a TENISZ. De neked mondjam? Mikor játszunk?

– Ha befejeztük ezt a beszélgetést és Te az Ablakot! Meccsre jársz?
Nem. „Kimutatkoztam” a fociból. A bunda kiölt belőlem mindent. Miután aktív focista voltam, köztük éltem, tudom, hogy akkor is volt bunda. Emlékszem egy Barinka Károly nevű szertárosra, ő a
sarki kocsmában gólra fogadta a meooseket. Nem emlékszem, hogy vesztett volna. Ettől volt alkoholista.
Viszont akkor tudtak focizni. Alberték kiklopfolták a Liverpoolt, a Botafogót is. A maiak egy sörmeccset
sem hiszem, hogy megnyernének a Palatinuszon. És ez nemcsak a Fradira vonatkozikl

– Lesz Fradi érzelmű utánpótlás a családban?
Félek, hogy nem! 10 éves fiamat levittem a Fradi Sportiskolába. Két hónap után nem akart maradni. Nem érezte jól magát. Dehát erről már beszéltem. Elment a Honvédba kosarazni, a Fradinak nincs kosárlabda szakosztálya.

– Mikor voltál utoljára Fradi meccsen?
…197o-ben. Legközelebb 1995-ben újra kimegyek. Elvégre 25 évenként lehet jó csapata a Fradinak!

Nézem az Ablak adását. Déri összekever két bejátszást. Sármosan igazítja ki hibáját.
Jancsi – ne haragudj!

Kopeczky Lajos