Kopeczky Lajost az idősebbeknek nem kell bemutatni. Ők tudják, hogy egykoron a Magyar Televízió legendás sportriportere volt, azt is tudják, hogy tősgyökeres Fradista. Sőt, tán még azt is, hogy az FTC Baráti Kör oszlopos tagja. A közelmúltban odahaza, egy íróasztal fiókjából véletlenül került a kezébe három általa készített, soha sehol meg nem jelent, ennélfogva teljesen elfeledett riport, amelyek középpontjában, mi sem természetesebb, a Fradi áll. Ha már megtalálta, gondolta, több évtized távlatából is érdemes lenne nyilvánosságra hozni ezeket. A gondolatot tett követte, felajánlotta ezeket a riportokat a honlapunk számára. Köszönjük a felajánlást, ezennel közzé is tesszük a harmadik, e sorban utolsó riportot, amely 1989-ben készült és amelynek ma is élő alanya a napokban Kőbányán kapott díszpolgári elismerést.

Debreczeny István 51 éves, az FTC társadalmi elnöke

1957: Műegyetem. Beethoven „Sors”-szimfóniájának izzó dallamai vesznek körül. Próbál az egyetem szimfónikus zenekara.  A brácsa szólamból egy magas, szemüveges vegyész hallgató együttérző hunyorítással jelzi az első oboistának: szép volt a szóló öreg! A brácsás Debreczeny István.

1989: a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatói szobája. Egy magas, szemüveges vegyészmérnök-doktor meleg hunyorítással köszöni a Ferencváros elnökévé történt kinevezése alkalmából átnyújtott gratulációmat.
A vezérigazgató: dr Debreczeny István, az FTC újonnan megválasztott elnöke.

– Feltételezem, hogy az elnöki pozíciót megelőzte már valamilyen tevékenység a Fradiban.
Természetesen. 1978 óta a Ferencváros tekeszakosztályának vagyok az elnöke. Remélem munkám, pontosabban munkánk eredményességét igazolja, hogy az NB I-ben mindig az első két helyen végzünk, sokan szerepelnek a nemzeti válogatottban is, sőt Csányi Béla világbajnokságot nyert.

~ Tekézett?
Soha. Ezzel a sporttal 1976-ban ismerkedtem meg.

– Mit sportolt?
Mosonmagyaróvárott nőttem fel. Először atletizáltam. Súlyt löktem, diszkoszt hajítottam. Szívesen vettem részt mezei futóversenyeken is. Nem voltam gyors, inkább kitartó. A középiskola új sportot hozott, vívni kezdtem. Egészen elfogadható kardozó lett volna belőlem.

– Miért nem lett?
Felvettek a Műegyetem Vegyészmérnöki Karára. Folytatni szerettem volna a vívást, de a MAFC-ban nem volt szakosztály. Jelentkeztem tehát az OSC-be, de itt meg heti 12-14 órát kellett volna edzenem. Ezt így nem vállaltam.

– Ezek szerint a sport elmaradt?
Azt nem bírtam volna ki! Újabb sportágat találtam, úsztam. Ez kedvencem lett. A főiskolai bajnokságokon mellen többször az első hat között végeztem. Az egyetem befejezése egyben a versenysport végét is jelentette.

– De nem a sportolás végét!
Nem, nem. Első munkahelyem a Soproni Sörgyár volt. A környék remek lehetőséget biztosított a túrakajakozásra és a Fertő tó révén a vitorlázásra. Remek szórakozás és rendkívül egészséges sport mindkettő. Dehát 1974-ben Pestre kerültem, 1976-tól előbb igazgatója, majd 1978-tól vezérigazgatója lettem a Kőbányai Sörgyárnak és fájó szívvel mondom: nem mozgok, nem sportolok.

– Mint elnök, hogyan tud bepillantani a Ferencváros életébe?
Az ügyvezetés köteles egy-egy döntés előkészítését elvégezni. Információkat szereznek be, feltárják az összefüggéseket és ezeket az elnökség rendelkezésére bocsájtják. Ez egy nagyon komoly szakmai tevékenység. Az elnökség tagjai, így én is, résztvesznek versenyeken, edzéseken, megismerkednek egy-egy szakosztály életével, versenyzőivel, azok problémáival is. Ezeket az ismereteket az elnökségi üléseken tartalmas viták, nagy vajúdások után használjuk fel döntéseinkben.

– Miért szükséges a társadalmi elnökség?
A sport amatőr tevékenység, így egy sportszervezet irányítását csak térsadalmi alapon lehet elképzelni. Ezért társadalmi munka az elnöki teendők ellátása is. Fontos, hogy akik ezt vállalják, lelkületükkel kötődjenek a sporthoz. Itt a magyarázata a választásnak. Az elnököt és az elnökség tagjait választják, ők nem elkötelezettek anyagilag, objektivitásuk természetes. Ez egyben társadalmi kontrollja is az egyesületnek.

– És az ügyvezető elnök?
Valaki csak kell, aki egy egyesület mindennapos adminisztratív és személyi ügyeit irányítja. De őt is választják!

– Nehezen tudom elképzelni, hogy ennyi nagytekintélyű gazdasági szakember anyagilag nem kötődik a Ferencvároshoz!
A megújult elnökség erkölosi kötelességének érzi, hogy legjobb tudása szerint segitse a Fradi anyagi ügyeinek a megoldését. De nem nyitják nagyobbra a pénztárcájukat! Szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal igyekeznek a nehéz körülmények között is megtalálni a legjobb megoldásokat. Racionálisabban, szigorúbban fogunk gazdálkodni, megújítani kívánjuk a reklám-propaganda tevékenységet, szeretnénk a társasági törvényt optimálisan kihasználni. Tehát: nagyobb eredményekre ösztönző rendszert szeretnénk kialakítani széleskörű társadalmi kapcsolatok alapján. De nem elvtelenül.

– Akkor mi vonzza a támogatók jóindulatát?
Ha eredményesen sportolnak a Fradibanl

– Mi kell ehhez a pénzen kívül?
A 90 éves FTC dicső hagyományainak a tudatosítása a fiatal sportolók között. Ez ad erkölcsi erőt. Erre lehet építeni. Alapvető az egészen fiatalokkal való foglalkozás, az utánpótlásnevelés. Ennek feltételeit meg kell teremteni. Ezt igényli az élet évtizedek óta, meg drága is az átigazolás. Szeretnék nyílt, őszinte légkört a vezetésben és a sportolók között is. Szeretnénk mentesek maradni az olyan ferde dolgoktól, mint a bunda, a dopping.

– És a foci? Ez mindig meghatározója az egész egyesületnek.

Eddig csak néztem a meccseket. Szakmai, személyi dolgokba ezután se szólok bale, mert ehhez nálam jobban értenek a vezetők. Azt azonban elvárom, hogy minden játékos a maximumot adja a csapatért, az egyesületért. Ennek apró jelei vannak már. Ha a csapat megérzi az igazi közösség erejét, tud majd együtt örülni is és akkor eredmény is lesz. Ez meggyőződésem!

– Megváltozott az élete, mióta az FTC elnöke lett?
Ez a kérdés még korai. Egy biztos, most érzem a megtiszteltetéssel járó felelősség nagyságát, mert a Fradi minden szakosztályának a gondját ismernem kell, személyi felelősséggel kell döntenem. Több idő kell a sportra, a Fradira.

~ Miből?
Meg kell találnom az egyensúlyt. A vállalati munkát nem rövidíthetem meg, így a szabadidőt áldozom erre.

– Családja?
Két fiam van, 13 és 18 évesek.

– Hobbyja?
Kevés az időm erre, de akkor a fiaimmal zenélek. Haydn és Mozart mindig megnyugtatnak. Ők hegedülnek illetve fuvoláznak én brácsázok.

Az oboista, akinek a brácsás 1957-ben hunyorított én voltam!

Kopeczky Lajos