Kis Imre, az FTC Baráti Kör hűséges tagja, volt titkára 1940. április 18-án született Budapest VII. kerületében, Csikágóban. Életének legjelentősebb eseményei is ehhez, a főváros legnépesebb városrészéhez kötődnek.

A tragédiákkal átszőtt nyolcvan év történetét nehéz néhány mondatban összefoglalni, de megpróbáljuk…

Kis Imre hamar félárva lett. Édesapjának, a környék közkedvelt cipészének életét egy román lövedék 1945-ben kioltotta. A megözvegyült édesanya nehéz körülmények közé került. Imre a Hernád utca 3. sz. alatt levő általános iskolában eltöltött évek után (ahol Lakat Károly két évig az osztályfőnöke volt) hiába kezdte meg tanulmányait a jó nevű Madách Imre Gimnáziumban, a minél előbbi pénzkeresethez jutás érdekében váltania, szakmát kellett tanulnia. Villanyszerelő lett, szakmai tudását esti képzés keretében fejlesztette, a „Kandón” technikusi oklevelet szerzett, majd felsőfokú szaktanfolyamok elvégzése után üzemmérnöki munkakörbe került. Többek között a Ganzban is dolgozott.

Időben egy kicsit ugrottunk. Térjünk vissza Csikágóhoz, pontosabban a Péterfy Sándor utcához., ahonnan indult Kis Imre sporttal való kapcsolata, Fradi-kötődése. Az itt élő srácoknak két „sport” állt rendelkezésre, a foci és a verekedés. A kis Imre mindkettőben az ügyesebbek közé tartozott. Nyolcadik születésnapjára hatalmas ajándékot kapott, jegyet az Üllői útra, a Fradi-pályára. 1948. április 18. Ez a nap beíródott az FTC történelmébe (elnézést az ünnepelttől, nem miatta), mivel akkor lépett utoljára pályára zöld-fehér mezben dr. Sárosi György. A Fradi 2:0-ra verte a Vasast. Életre szóló élmény volt a kis gyermek számára. Később a Ganz korosztályos csapataiban több edzőmérkőzésen játszott a Fradi ellen a Ganz homokos pályáján. Mindig kettőzött erővel küzdött, hátha felfigyelnek rá, azonban álom maradt számára, hogy Fradi-labdarúgó legyen. Tehetségét igazolja viszont, hogy a Vasas ifjúsági válogatott keret felkészülési mérkőzésein együtt játszhatott Ihász Kálmánnal, Mathesz Imrével és Kékesi Mihállyal.

Ifjú éveinek másik jelentős korszaka az 1956-os forradalom és szabadságharc idejére esik. Tizenhat és fél éves ipari tanulóként október 23. és november 8. között részt vett a fegyveres harcokban, a Baross téri csoport tagja volt. Hála Istennek életben maradt, eljárás indult ellene, de a jó szomszédok tanúvallomásának köszönhetően a komoly büntetést elkerülte. A rendszerváltoztatás után 1991-ben az elsők között kapta meg az 56-os emlékérmet, majd a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt tulajdonosa lett.

A Fradival való „eljegyzése” a gyerekkori élményre alapozva a mai napig nem szűnt meg. Az 1960-as évek végétől a Fradi pártoló tagja volt, majd belépett az FTC Baráti Körbe, amelynek 2009 és 2018 között a titkára volt. Az FTC Baráti Körért végzett munkájának elismeréseként tagja lett a 2015 decemberében alapított Rudas-rendnek.

Felesége négy évvel ezelőtti elvesztése és komoly egészségügyi problémái ellenére állandó bérletesként a labdarúgó mérkőzések lelkes, de kritikus szurkolója.

Kedves Imre! Bár most a koronavírus csak a honlapon keresztüli köszöntést teszi lehetővé, bízzunk abban, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk az FTC Baráti Kör rendezvényein, illetve a lelátón a C3-as szektorban.

Addig is, az FTC Baráti Kör vezetősége és valamennyi tagja nevében, a legjobbakat kívánjuk neked. Isten éltessen erőben, egészségben! Vigyázz magadra, hogy a járvány után bepótolhassuk a koccintást!

Hajrá Fradi!

SzB
2020. április 18.

Utóirat:
A bejegyzés megjelente után jött a telefon magától az ünnepelttől, Kis Imrétől, hogy nagyon köszön mindent. Köszöni a megemlékezést, köszöni azoknak, akik ennek kapcsán is felhívták és köszöntötték. Köszöni a Jóistennek, hogy a Fradi család tagja lehet és érezheti azt a szeretetet, ami az ilyen jeles ünnepeken felé árad. Mondotta, nincs még egy ilyen csapat, nincs még egy ilyen nagy család.