Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Fekete Géza, a Fradihoz ezer szállal kötődő szobrászművész, az FTC Baráti Kör hűséges tagja életének 83. évében, 2021. december 20-án elhunyt. Emlékét örökké megőrizzük, nyugodjék békében!

Temetése 2022. január 3-án (83. születésnapján) 13 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.

Életművét elevenítsük fel a vele 2014 júniusában készült interjúval.

Nyugodtan állíthatjuk, Fekete Géza szobrászművész a sport témájú szobrászat egyik legnagyobb hazai képviselője, de úgy is mondhatjuk, a legnagyobb fradista képviselője. Igazi művészcsaládba született, édesapja Galántai Fekete Géza szobrászművész, édesanyja Roskoványi Mária festőművész-rajztanár volt.

– Hogyan kezdődött művészi pályafutása?

Fekete Géza: Bár valószínűleg már az anyatejjel magamba szívtam a művészi hajlamot, zaklatott ifjúságom miatt, amit a világháború, a család kitelepítése, majd az állandó költözések okoztak, tehetségem szinte véletlenül derült ki. Mivel X-es származású voltam, nem vettek fel a műszaki egyetemre. A Klement Gottwald Villamos Gyárban dolgoztam fizikai munkakörben, s közben rajzolni tanultam egy képzőművész körben. Itt derült ki a kézügyességem, s már, mint „munkás”, a KISZ javaslatával bekerültem a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet 1965-ben végeztem el.

– Mi a művészi hitvallása?

F. G.: A hivatásomat életvitelszerűen művelem és szeretem. Ha jön egy-egy gondolat, ötlet, akkor nap, mint nap dolgoznom kell. Én akkor is az állványhoz állok, ha tisztában vagyok azzal, hogy elképzelésem, alkotásom végül nem biztos, hogy megvalósul, nem biztos, hogy lesz rá megrendelés. Így tudom csak az alkotói vágyamat kiélni. Ezért van annyi munka a műtermemben. Ezek többsége úgy néz ki, mintha bronzból készült volna, holott „csak” patinázott gipszszobrok. Anyagilag nem engedhetem meg magamnak, hogy minden munka nemes anyagban várja a sorsát.

– Kapcsolata a Fradival, a sporttal?

F. G.: Viccesen azt szoktam mondani, hogy zöld-fehér pelenkában születtem. Édesapám is nagy sportkedvelő volt, 1952-ben, Helsinkiben a szellemi olimpia kitüntetettje volt, oklevelet kapott egy ökölvívót ábrázoló szobráért. A fradista családi háttér egyértelműen meghatározta a hovatartozásomat. Sportpályafutásomat mégis piros-fehérben kezdtem, mert ismeretes, hogy Rákosiék 1951-ben a Fradi nevét és színét is elvették, megváltoztatták. Így 1955-ben, Kárpáti György és Domján Árpád, aki szintén vízilabdás volt, Szőke Kató második férje, közvetítésével, kerültem a piros-fehér Bp. Kinizsi vízilabda szakosztályába. Később, mint a sportgimnáziumnak számító Petőfi Sándor Gimnázium diákja kosárlabdáztam, atletizáltam. Egy porcleválás azonban véget vetett sportolói pályafutásomnak, de a sport szeretete megmaradt.

– Legnagyobb sikereit is a sport-tárgyú munkáival érte el.

F. G.: Valószínűleg a sportmúltamból ered az a készségem, hogy a sportolók mozgását szakszerűen tudom ábrázolni. Az anatómiai ismeretek mellett bele is tudom élni magam a sportoló mozgásába. Az Ezüstgerely-pályázaton kétszer-kétszer nyertem II., III. és különdíjat. Albert Flórián szobrával, ami jelenleg a Népligetben látható, is díjat nyertem.

– Ennek a szobornak különös története van.

F. G.: Valóban. Egyszer Páncsics Miklóst, aki jó barátom volt, megkértem, hozza el Albert Flórit a műtermembe. A találkozás létrejött, lemintáztam. Eltelt 27 év, amikor Nagy Béla, a Fradi krónikása megkérdezte, hogy megvan-e még a szobor. Ha igen, akkor öntessem le bronzzal, mert az egyetlen aranylabdásunkat meg akarják lepni a 60. születésnapján. Így lett a mintából alkotás. Hasonló volt a sorsa a Papp László mellszobrának is, amelyet az Aréna fennállásának és Papp László elhunytának ötödik évfordulója alkalmából állítottak fel az Aréna kerengőjében.  

– Milyen további Fradi-kötődésű alkotásai vannak?

F. G.: Lemezdomborítással elkészítettem a régi Fradi pálya domborművét, ami a tavaly lebontott Albert Stadionban volt látható. A klubházban megtalálható Toldi Géza és Páncsics Miklós portrészobra is. Csanádi Árpád mellszobra a róla elnevezett Őrnagy utcai Sportiskolában található, ahol nyolc olimpiai bajnokról készített portrédomborművem is megtekinthető. A már említett Fradi kötődésű labdarúgókon túl, megformáltam Kocsis Sándort, Grosics Gyulát, Czibor Zoltánt, Varga Zoltánt is, de megtalálható a műtermemben Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő portréja is. Ezen kívül megmintáztam Hanzély Ákos öttusázót, Edőcs István és Erdei Zsolt ökölvívókat is. A portrékon kívül rengeteg figurális munkám is sorakozik a műtermemben, így a kosárlabdázókat, tornászt, cselgáncsozókat, birkózókat, súlyemelőt, tekézőt, kajakost, teniszezőt, gyorskorcsolyázót, vívót ábrázoló kisplasztikáim.

– Mik a legközelebbi „sportos” tervek?

F. G.: Az FTC Baráti Kör, amelynek tagja vagyok, kezdeményezésére Kopeczky Lajossal közösen tervezzük az egykori Soroksári úti pályánál egy emlékoszlop felállítását. A tervezés folyamatban van. Hála Istennek néha adódnak más jellegű munkáim is. Ez nagyon fontos számomra, mert engem a munka éltet.