2022. március 25-én, Malaky Mihály halálának 90. évfordulóján, az FTC Baráti Kör elnöksége képviseletében Bálint László elnök és Kaszás Pál alelnök koszorút helyezett el a Fiumei úti temetőben Malaky Mihály síremlékére.

A koszorúzás előtt Malaky Mihály életét és szerepét az FTC életében Tobak Csaba főtitkár az alábbi beszédben méltatta.

„Azért gyűltünk ma itt össze, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk egy olyan emberre, aki nélkül ma nem lenne Ferencvárosi Torna Club. Sokan mondták és mondják, olyan nincs, hogy egy szervezet, egy egyesület sorsa, jövője egyetlen emberen múljon. Malaky Mihály élete és munkássága a cáfolat erre a tételre. Az a mérhetetlen sportszeretet és energia, ami ebben az emberben felhalmozódott, az párját ritkító. Óriási szerencséje a Ferencvárosi Torna Clubnak, de nyugodtan mondhatjuk, a magyar labdarúgásnak, hogy a kezdeti években ilyen ember bábáskodott a létrejötte körül, sőt utána is felügyelte a kezdeti éveit egészen addig, amíg felnővén, megerősödvén a saját lábára nem tudott állni.

Életét, amely a sporttal, a labdarúgással, az FTC-vel ezer szállal és kibogozhatatlanul összekötötte, szinte lehetetlen vállalkozás röviden összefoglalni. Már diákkorában aktívan sportolt, úszott. Nem is akárhogy, nevét a későbbi úszó olimpiai bajnok, Halmay Zoltánnal együtt emlegették. Ám ő hamar kiszállt a medencéből, meghódította őt az új játék, a futball és az új klub, az FTC. Testvérével, Jánossal ott volt az FTC bölcsőjénél, mindketten alapító tagjai lettek az egyesületnek. 1900-ban, amikor a futballisták az első lépéseiket megtették, a csapat kapitánya, gólerős balösszekötője volt. Párhuzamosan a pálya mellett, a fehér asztalnál is dolgozott, jegyzője volt a klubnak, majd az évek során betöltötte csaknem az összes tisztséget. Volt a választmány tagja, a klub másodtitkára, tit­kára, a futball osztály intézője, igazgatója, majd alelnök is. De bármilyen tisztet töltött is be az FTC-ben, neve egyet jelentett a zöld-fehérek futballjával, amely viszont a legizmosabb része lett a magyar futball egészének. Az FTC naggyá tételében oroszlánrésze volt. Dr. Springer Ferenc elnök adta a társadalmi tekintélyt, a mögötte levő ferencvárosi társadalom a súlyt és az erőt, de Malaky Mihály volt az, aki mindent elgondolást és tervet tetté nemesített, megvalósított. Az ő kifogyhatatlan ener­giája és akarata lendítette át minden nehézségen, vitte előre a klubot egészen a világhírig. Kortársait jóval megelőzve látta meg a futball­ban rejlő óriási lehetőségeket, amelyeket meg is tudott valósítani. Mindemellett azzal párhuzamosan, amit az FTC-ért tett, a szövetségi életben is nagyívű pályát futott be. Már 1902-ben titkára volt az MLSZ-nek, amelyben később egyre nagyobb és nagyobb po­zíciókat töltött be. Volt olyan idő, hogy az ő szava volt a döntő minden hazai futballkérdésben. Az FTC csapatánál, régi harcostársát Horváth Ferencet váltva 1906-ban lett szinte teljhatalmú futballvezér, amely felelősségteljes posztot 1920-ig betöltötte, irá­nyította a futball ügyeit.  Amit eddig elmondtam, az sok embernek két életre elegendő munkát adott volna. Malaky Mihálynak azonban ez nem volt elég. Tisztséget vállalt a Magyar Atlétikai Szövetségben, a Magyar Úszó Szövetségben és mi sem természetesebb, a Magyar Olimpiai Bizottságban is. És ezek nem látszattisztségek voltak, sok-sok beadvány és határozat megfogalmazása viselte magán Malaky Mihály kézjegyét, sok versenyt szervezett és bonyolított le. Aki irányítani, szervezni tudja a sportot, az írni is tud róla, gondolhatta Malaky Mihály, amikor újságírói feladatokat is elvállalt, a Nemzeti Sport főmunkatársa lett. És még akkor arról nem is beszéltem, hogy nem ezekből élt, eltántoríthatatlan és rendíthetetlen híve volt a klasszikus amatőrizmusnak. Ebből adódóan polgári foglalkozását is űzte, elemi iskolai tanító volt. Azt, hogy ezt is milyen színvonalon művelte bizonyítja, hogy a polgári életben is fokozatosan lépett előre a ranglétrán, végül a gyáli úti elemi iskola igazgatói székébe ju­tott, fővárosi státuszú közhivatalnok lett.

Soha, egyetlen percre sem tudott leállni, soha nem volt hajlandó az elveiből engedni. Amikor a magyar sportban, mindenekelőtt a labdarúgásban előtérbe került a professzionalizmus, annak irányításában ő nem kívánt résztvenni, Előkészítette az amatőr és a profi sport szétválasztását rendező szabályokat, majd önként félreállt. Félreállt, de le nem állt, mint fővárosi hivatalnok a BSE sportegyesület egyik vezetője, haláláig társelnöke lett, aki óraadó tanárként a Testnevelési Főiskolán is nevelte a jövő sportembereit. Ilyen mozgalmas élet után nem csoda, ha 1932-ben nagypéntek hajnalán a szívéhez kapott, majd befe­jezte hasznos, tevékeny és áldásos életét. 52 évet élt, de annyit tett, ami akár 152-nek is tűnhetett.  Élete, munkássága olyan volt, aminek nyomát, emlékét nem lehet feledni. Lám, 90 évvel a halála után itt állunk és fejet hajtunk emléke és géniusza előtt. Ha most felülről ránk tekint, elégedetten nyugtázhatja, megérte életében az a sok munka, az a sok áldozat, a Ferencvárosi Torna Club ma is a magyar labdarúgás legsikeresebb és legszámottevőbb tényezője, amelynek nevét ma is világszerte ismerik. Mi meg azt mondhatjuk, köszönjük Istennek, hogy ilyen elődöket adott nekünk!”