Március 11-én temették el Dr. Fenyvesi Mátét, 20 nappal később újra a komor gyász felhője vonult a Ferencvárosi Torna Club fölé, életének 88. évében elhunyt Friedmanszky Zoltán.

Az FTC történelmének kétségkívül az egyik legnagyobb pillanata volt 1965-ben a VVK megnyerése. Az egyik legnagyobb és azóta is szüntelenül emlegetett pillanat, hiszen sem addig, sem azóta magyar csapat nem nyert összeurópai rendezésű kupasorozatot. Ahogy az idő és a nemzetközi labdarúgás halad előre, úgy egyre valószínűbb, már nem is fog. Tán ezért is van, hogy azt az egyetlen győzelmet oly sokra, a Fradi dicsőséges múltja nagy pillanatának tartjuk. Ennek a történelmi léptékkel vett pillanatnak sokan részesei voltak, játékosok, edzők, vezetők. Közülük, természetes módon, a játékosok álltak leginkább a rivaldafényben, hisz tevőlegesen ők érték el a sikert. Ezek a játékosok a múltunk megkerülhetetlenül nagy alakjai, a mi hőseink. Eltelt azóta már közel 57 esztendő, és azt vesszük észre, hogy lassan elfogy a múlt. Nem oly régen temettük el Dr. Fenyvesi Mátét, aztán alig telik el néhány hét és jön a következő mellbevágó hír, meghalt Friedmanszky Zoltán. Tudtuk, az egészsége már messze nem a régi volt, sokat betegeskedett, azonban egy ilyen hír mégis megrendítő. Megrendítő, mert gyermeki naivsággal azt hisszük, a hősök halhatatlanok, ők mindig velünk, köztünk élnek. A betegség azonban nem naiv, sokkal inkább kegyetlen ellenfél, amely győzedelmeskedik a test felett. Érezte ezt Friedmanszky Zoltán is, aki barátja és csapattársa elvesztésekor mondta is, érzi, ő lesz a következő. Sajnos jól érezte, ő lett.

Ki is volt Friedmanszky Zoltán? Ma már csupán néhány kattintás a billentyűzeten és a képernyőkön ott sorjáznak az adatok, 1934. október 22-én született Ormospusztán. Sportot kedvelő gyerekként testnevelési gimnáziumba íratták, annak elvégzése után azonnal a TF-re került, 1957-ben kapott testnevelő tanári diplomát. Közben persze futballozott, hiszen ez volt a fő sportága. 1957-ben igazolhatott a Fradiba, ahol első szereplése az 52 napos ausztráliai túra, az FTC történetének leghosszabb külföldi túrája volt. Az 52 napos túra során 17 mérkőzést játszott a csapat, köztük kettőt Ausztrália válogatottja ellen. Az eredmény – ma hihetetlenek tűnik – 6:1 és 9:2 volt a Fradi javára! A 9:2-es mérkőzésen „futott be” igazán Friedmanszky Zoltán a négy góljával. „A mérkőzés fénypontja Friedmanszky játéka volt” – írta róla Csanádi Árpád a Fradi akkori edzője a „Fradi-fiúk Ausztráliában” című könyvében. A fiatal játékos félig visszavont középcsatárt játszott, eredményessége, játéka alapján hamar befogadták a csapattársai, és „kiérdemelte” a Frici becenevet. A nagy túra után hazatérve azonnal következett a bajnoki bemutatkozás is. 1957. augusztus 25-én a Népstadionban az újonc Komló ellen 70 ezer (!) néző várta a bajnoki rajtot. A Fradi összeállítása a következő volt: Gulyás – Ombódi, Mátrai, Dalnoki – Gerendás, Forgács – Kertész, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi. A meccs rosszul indult, mert a Komló a 2. percben vezetést szerzett, azután viszont jött Friedmanszky Zoltán! Kiegyenlített, majd fejjel gólpasszt adott Orosznak, végül újabb góljával beállította a 3:1-es végeredményt. Bár a csapat csalódást okozott a nézőknek, Frici bemutatkozása kitűnően sikerült. A folytatásra sem lehetett sok panasz, A Fradiban összesen 157 mérkőzésen szerepelt és 76 gólt ért el, ebből a 91 NB I-es meccsen 36 gólt lőtt. két bajnoki cím, egy kupagyőzelem és az a sokat emlegetett VVK győzelem, amelynek részese lehetett. Nagy munkabírású, kitűnő rúgótechnikájú játékos volt, 171 cm-es magassága ellenére „rúgóinak” köszönhetően a fejjátéka is kiemelkedő volt. A „profi” futball mellett aktívan dolgozott, 1957-től 1971-ig a Budaörsön volt testnevelő tanár. Vonzotta az edzői tevékenység, ezért tanult is, 1966-ban a TF-en megszerezte labdarúgó szakedzői diplomáját. A két diploma aztán jól kiegészítette egymást. Aktív pályafutásának befejezése után 1971-ig a testnevelői tanári hivatással párhuzamosan a Fradi utánpótlás (serdülő és ifjúsági) csapatainál dolgozott. 1971 és 1975 között Kubában volt tanár és edző. Az iskolában a futball tanulása és edzés jelentette a testnevelési órát, a pályán pedig egy tartományi válogatott edzéseit irányította. Miután Kubából hazajött, két évre visszatért a budaörsi iskolába, emellett szakfelügyelő volt Pest megyében. 1977/78-ban a Szolnoki MÁV SE edzőjeként tevékenykedett. 1978-ban történt a második nagy Fradi debütálás, a csapat edzője lett. Mivel elődje, korábbi csapattársa Dalnoki Jenő éppen egy kupadöntő előtt búcsúzott, így Friedmanszky Zoltán kupagyőzelemmel debütált a kispadon, ahol összesen 133 mérkőzésen ült. A kupagyőzelem után a bajnokságban ezüstérmes lett a csapattal. 1980-ban köszönt el a Fraditól, 1981 és 1988 között Kuvaitban edzősködött. Ezt követően a KSI-nél, majd a újra a Fradinál foglalkozott a fiatalokkal, egészen 2004-ig, akkor hagyott fel az edzői munkával. Azóta nyugdíjasként, kissé visszavonultan élt feleségével. A Fradi-családdal a kapcsolatot az FTC Baráti Körön keresztül tartotta, amelynek összejöveteleire, ha egészsége engedte gyakran eljárt.

Ő volt Friedmanszky Zoltán, aki 2022. március 31-én az égi Fradiba igazolt. Emléke, munkássága azonban itt marad velünk. Nekünk pedig kötelességünk azt ápolni, gondozni, továbbadni a jövő generációinak, hogy az a dicsőséges múlt csupán a szereplők elevenségében tudjon elfogyni, minden más tekintetben örökre köztünk maradjon!

Nyugodj békében Frici bácsi!

Simon Sándor

2022. április 2.

Friedmanszky Zoltánt a Ferencvárosi Torna Club a saját halottjának tekinti, a temetéséről később intézkednek.