A fenti fotót már használtuk a sorozatunkban, amikor Gráf Józsefről emlékeztünk meg. Most újra elő kell vennünk, mert Kurfürst Miksáról, jelenlegi főszereplőnkről sem találtunk portrét. Vélelmezzük viszont, hogy az FTC első sikerévében, 1903-ban, mint a vezetőség tagja, ő is tagja volt a csapat körül fotózkodó társaságnak.

Ki is volt Kurfürst Miksa? Ennek jártunk egy kicsit utána, őt mutatjuk be az FTC története után érdeklődő olvasónak.

1843-ban született, a hónapról és a napról nem találtunk pontos adatokat.  Nyomdásznak tanult, 1854-ben szedőinasnak állott be Beimel és Kozma nyomdájába. Ez a nyomda egyike volt az akkori Pest három legelőkelőbb nyomdájának, a dunaparti Piarista-épületben működött. Kocsi Sándor keze alatt szabadult föl 1858. január 1-én. Ezután Bécsben és Egerben dolgozott, tördelője volt a Pesti Hirnök-nek, majd a Magyar Állam-nak. A Pesti Hírnök az akkori konzervatív irányzat legszélesebb hatást kifejtő és legtovább élő orgánuma volt, 1860. március 12-én indult. 1868. december 15-én a Pesti Hírnök az Idők Tanúja című katolikus lappal egybeolvadva a Magyar Állam című politikai napilappá alakult át, amely 1908-ig élt.

1871-ben Lonkay Antal Hunyadi Mátyás nyomdájában lett faktor (nyomdai művezető), majd Lonkay 1888-ban bekövetkezett halála után igazgató. Ez a nyomda a Belvárosban volt a Zöldfa (a mai Váci) utcában. A nyomda akkor 13 szedővel, 1 gépmesterrel és 13 tanonccal dolgozott. A belvárosban volt a munkahelye, ám lakása a Ferencvárosban, az Angyal utca 22. szám alatt (itt lakott 1908-ig, amikor ugyancsak a kerületbe, a Knézich u. 2-be költözött).

Munkája mellett kezdett el politizálni. 1872-ben, még mint tördelő szedő lett aktivistája a sajtóban Tavaszi pártnak nevezett jobboldali választási mozgalomnak, amelyet Tavaszi András vezetett. Hitvallása volt ennek a mozgalomnak, hogy a haza, a főváros és ezen belül Ferencváros javáért működnek. Közéleti aktivitását igazolja, hogy Kurfürst Miksa 1874-ben lett tagja a Ferenczvárosi I. számú Iskolaszéknek (az iskolaszék a felügyelete alá tartozó elemi népiskola fenntartásáról, működéséről, tárgyi és személyi feltételeinek a biztosításáról gondoskodott), majd 1877-ben a Szent István Társulatnak. 1881-ben már a fővárosi IX. és X. kerület (Ferencváros és Kőbánya) szabadelvű párti választói vezetőségi tagnak választották.

Kurfürst Miksa szociálisan is érzékeny volt, feljegyezték, hogy mint egy ferencvárosi asztaltársaság tagja, 1890. telén részese volt annak az akciónak, amelynek keretében 41 szegény gyermeket láttak el komplett téli ruházattal. Ekkorra már a Ferencváros ismert és elismert polgárának számított, mindenféle helyi politikai és polgári tömörülés a vezetőségébe választotta, mint ebben az 1891-es tudósításban is látszik. Az FTC történetét ismerve igencsak ismerős nevekkel találkozhatunk, ott van a listán dr. Springer Ferenc, Antony Tamás, Czigler Győző, Gráf József, Gregersen György, Kárpáti Béla, Tolnay Lajos és Vajda Károly neve is, akik nyolc esztendővel később a klubunk első vezetőségében is ott voltak. Leírhatjuk, ezek az emberek voltak akkoriban Ferencváros elöljárói, a polgárság vezetői. Ugyancsak 1891-ben, november 14-én tartották Budapesten a helyhatósági választásokat, ahol a IX. kerületben, azaz Ferencvárosban Kurfürst Miksát fővárosi bizottsági taggá választották. Itt egyből a közegészségügyi bizottság tagja lett. A Ferencvárosi Polghári Kör 1894. január 28-án választotta II. alelnökévé. 1895-ben a közegészségügyi bizottságból a pénzügyi- és gazdasági bizottságba került.

Ilyen körülmények között találkozott a ferencvárosi ifjúság sportegyesület alapítási igényével, amelynek a helyi elöljáróság tagjaival egyetemben ő sem tudott nemet mondani, teljes tekintélyével az ügy mellé állt és lett a megalakuló Ferencvárosi Torna Club egyik első alelnöke. Az alelnöki tisztet két évig, 1901.05.18-ig látta el, akkor hátrébb lépett, tisztet nem vállalt, ám a még három évig a választmány tagja maradt.

1901-ben nemcsak az FTC alelnöki tisztségéből vonult vissza, a nyomdaigazgatói állását is elhagyta, onnantól a Carmine Hugó cég (Gép- és szerszámgyár és a grafikai iparágak összes szükségleteinek raktára) beltagjaként vett részt az üzleti életben.

A székesfőváros törvényhatósági bizottságának egészen haláláig, 1911. 08.27-ig a tagja volt. Bár 68 éves volt, mégis aktívan dolgozott, a halál hirtelen érte a Ferenc körúton levő Rapszki Kávéházban, ahol szívszélhűdés következtében rosszul lett, összeesett és meghalt. Halálát a Fővárosi Közgyűlés is mély részvéttel fogadta, érdemeinek elismeréséül a Kerepesi úti temetőben díszsírhelyet adományoztak neki, ott helyezték végső nyugalomra.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Nagy Béla munkái
Korabeli sportsajtó és közlönyök

Nyomdászati Lexikon