Sorozatunkban ma Kárpáti Bélát idézzük meg, aki az FTC és a magyar labdarúgás hőskorának egyik legendás alakja volt.

Kárpáti Béla Temesváron született 1861. november 19-én., Skimina Albert és Szekerka Karolina másodszülött gyermekeként. Eredeti neve ugyanis Skimina Béla Albert volt, a tanulmányait még ezen a néven folytatta, de már nem Temesvárott, hanem Budán, a II. kerületi polgári fiúiskolában, ahol jeles eredménnyel végzett. Minden vágya volt tanítani, ezért már 19 esztendősen jelentkezett egy tanítói állásra, amelyet a fővárosi elemi iskoláknál megüresedett pozíciókra hirdettek meg. Az állást hivatalosan 1882. július 14-én kapta meg. Első munkahelye a IX. kerületben a Nyúl-utczai fi-és leányiskola volt. (A Nyúl utca a mai Lónyay utca korábbi neve.)

Már ebben az időben sem állt távol tőle a közösségi élet, hiszen tagja volt a Népnevelők Budapesti Egyesületének, amely 1882. október 23-án jegyzőjének választotta. Az ifjú Skimina Béla hamar elkezdett a sport felé is orientálódni, tagja lett a Budapesti Csónakázó egyesületnek, ahol 1883. április 15-én választmányi taggá jelölték. Nem csak a vezetésben buzgólkodott, versenyeken is részt vett, mint evezős. Majd a Budapesti Kerékpáregylet (BKE) tagja ott bábáskodott az első magyar velocipéd-szövetség megalakulásánál is. Kerékpárversenyeken, mint pályabíróval találkozhattunk a nevével, 1885. szeptemberében a BKE titkárává választották.

1887. januárjában, már tagja a Ferencvárosi Társaskörnek, azaz már a ferencvárosi polgárság jegyzett alakja. Ugyanebben az évben, szeptember elsején alapító tagja lett a ferencvárosi I. számú iskolaszéknek. 1888-ban április 24-én a BKE alelnökévé lépett elő, és ez volt az az év, amikor névváltoztatási kérelemmel fordult a hatóságok felé, július 1-től hivatalosan is Kárpáti Bélának hívták. Megjegyzendő, hogy a Kárpáti nevet, amolyan álnévként már korábban is használta, 1883-ban, mint Kárpáti Béla vállalkozott arra, hogy Budapestről Kolozsvárra velocipéden menjen, amely utat négy nap alatt sikerrel teljesítette. „Kerékpáros karrierjének” a csúcsa volt, amikor 1889. április 3-án a B.K.E. az elnökének választotta.

A különböző sport- és más egyesületbeli munkái mellett sem hanyagolta el tanítói foglalkozását, sőt annak műveléséhez nagy segítséget nyújtott a kollégáinak, amikor 1892-ben társszerzőként megírta „Az írás könyve” című munkáját. Tanította is a szépírást, 1892. őszétől a Knézich utcai polgári fiúiskolába már kifejezetten ezzel a szándékkal nevezték ki., később sikerrel pályázott ugyanitt a tornatanári állásra is. 1895-től a IX. kerületi Szent István felsőkereskedelmi fiúiskola tantestületében dolgozott, könyvvitelt és kereskedelmi levelezést tanított.

1893. január 29-én a Ferencvárosi Polgári Körben is a vezetőség tagja lett, könyvtárosnak választották, amely pozícióban évente megújították a megbízatását. 1899-ben a Polgári Körben találkozott a ferencvárosi sportegylet megalakításának szándékával ott „lobbizó” fiatalokkal, Gabrovitz Kornéllal és Weisz Istvánnal. Ahogy vezetőtársai, ő is szinte azonnal magáévá tette az ügyet, a szervezésből nem maradhatott ki. Számítottak is a munkájára, hiszen nem mindenkinek volt sportmúltja, sportvezetői tapasztalata, mint neki. Ennek ellenére az alakuló közgyűlésen még nem kapott, tán helyesebb azt írni, nem vállalt pozíciót az új egyesület vezetésben. A Ferencvárosi Torna Clubban az első tisztségét 1900. december 3-án vállalta el, amikor az újonnan megalakult football osztály vezetője, akkori szóhasználattal főnöke lett. A főnök nagyon gyorsan aktivizálta magát a számára új sportág irányításának terén. Horváth Ferenccel és dr. Springer Ferenccel együtt a legfőbb mozgatója lett az önálló magyar football szövetség létrejöttének, aminek következtében már 1900. decemberében megindultak az MLSz megalakításának előkészítő tárgyalásai, amelynek következtében 1901. január 19-én megalakult a szövetség. Érdekes volt az első elnök kiválasztása, elsőként dr. Springer Ferencet, mint a szövetség létrejöttét szorgalmazó egyesület elnökét kérték fel a feladatra, aki azonban nem vállalta el a felkérést, maga helyett Kárpáti Bélát ajánlotta. Hiába volt óriási a megtiszteltetés, Kárpáti Béla akkor még nem állt kötélnek, ő sem vállalta el a tisztséget. Fontos kitétel az akkor még, hiszen évekkel később mégis az MLSz elnöke lett.

Kárpáti Béla „osztályfőnök” és az ő „diákjai”, avagy az FTC labdarúgói 1901-ben.

Miután megalakult az MLSz és beindult a bajnokság, Kárpáti Béla immár az egész klub vezetésében is feladatot vállalt, az 1901. évi közgyűlésen az FTC választmányának a tagja lett, majd 1904. június 11-én az FTC alelnökévé választották. Irányítása alatt érte el az FTC az első bajnoki címeit.

Az MLSZ-ben 1902. február 16-án választották meg első alelnöknek (mai értelmezésben ügyvezető alelnöknek), tehát onnantól kezdve ő vitte a magyar labdarúgás napi ügyeit (különösen igaz ez március végétől, amikor a regnáló elnök lemondott és az elnöki poszt betöltetlen maradt), amiben nyilván nagy segítségére volt klubtársa és barátja Horváth Ferenc, akivel együtt harcoltak a szövetség megalakításáért és aki a szövetség főtitkára volt. Ma már szinte felfoghatatlan együttállás ez, az MLSz-t gyakorlatilag két FTC-tag, mi több vezető, irányította. Ahogy növekedtek feladatai az MLSz-ben, márpedig azok növekedtek, hiszen a magyar labdarúgás eme hőskorában gombamódra szaporodtak az új egyesületek, ebből adódóan egyre szövevényesebbek lettek az érdekviszonyok, kezdtek kialakulni a nemzetközi kapcsolatok, úgy vonult egyre hátrébb Kárpáti Béla az anyaegyesületében. Először az ott éppen viselt alelnöki funkciójáról mondott le 1906-ban, majd 1908-ban a footballosztály vezetéséről is. Ez a második időpont már egybeesett azzal, amikor az MLSz-ben is előlépett, ugyanis 1907. február 5-én elnökké választották.

Így is volt több, mint egy év, amikor a két funkciót együtt viselte. Képzelhetjük, milyen támadásoknak volt ezért kitéve vagy tán jobb, ha ebbe bele sem gondolunk. Íme egy rövid tudósításrészlet 1909-ből, az FTC egyik ünnepségéről, ahol a bajnokságot nyert labdarúgókat köszöntötték.

1910. február 26-án az MLSz közgyűlést tartott, ahol kijelentették, nekik olyan elnök kell, aki a közéletünknek egy nagyállású szereplője, így Kárpáti Béla nem lehetett elnök. Ám mégis belátták, hogy a szövetség ügyvezetése megköveteli, hogy annak élén egy tájékozott és pártatlan sportember álljon, aminek figyelembe vételével a sportegyesületek szerencsésebb választást nem is tehettek, minthogy Kárpáti Bélát egyhangú lelkesedéssel társelnökké megválasztották. Így lett az elnök nélküli szövetség társelnöke. Bizony, abban az időben is voltak furcsaságok.

Aki azt gondolná, hogy ennyi társadalmi elfoglaltság mellett lehetetlen volt a civil életben is előrébb lépni, az bizony téved. Kárpáti Béla mindeközben tanárként is folyamatosan bizonyított. Olyannyira, hogy 1913-ban kinevezték a VIII. ker. Vas utcai felső kereskedelmi iskola igazgatójának.

1914-ben a nagyvilágban kitört az I. világháború, idehaza az MLSz-ben ugyancsak háború dúlt két párt, a Békepárt és az Igazságpárt között, amely a valóságban az FTC és az MTK háborúja volt. Az MTK úgy gondolta, hogy az FTC a sikereit a futballirányításban betöltött túlzó arányának köszönhetően érte el. Kárpáti Béla, maga is ízig-vérig ferencvárosiként, ám mindenki által elismerten mégis pártatlan vezetőként ezt nehezen viselte. Nem is tudta feldolgozni, amikor az MTK-pártiak az egész MLSz vezetés ellen bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, lemondott a társelnöki tisztéről. Lemondó levelében kifejtette, hogy megelégelte, miszerint hónapok óta a gyanúsításoknak és rágalmaknak egész özöne zúdult a MLSz vezetőinek fejére. A vádakat képtelennek nevezte, a választott harcmodort pedig fékevesztettnek, amit a jó ízlése nem tűrhetett tovább. Azt is hangoztatta a lemondó levelében, hogy a szövetség nem arra való, hogy bizonyos érdekekből keletkezett pártok harcias összecsapásának legyen a terepe, a szövetség a sport űzésére és fejlesztésére alakult és ez elvnek kudarcát jelentette a benyújtott bizalmatlansági indítvány. Egyszerűen rágalomnak nevezte azt a vádat, mintha ő valamely párt szolgálatában állott volna, tiltakozott az ellen, hogy a szövetséget pártcélok irányították volna a működésében. Az MLSz nem tudott mit tenni, Kárpáti Béla hajthatatlan volt. Bár győzködték, hogy maradjon, ezt nem sikerült elérniük, végül 1916. február 11-én (másfél évvel a benyújtás után) fogadták el a lemondást, egyúttal jegyzőkönyvi köszönetet mondtak Kárpáti Bélának a szövetségben és a szövetségért végzett 14 évi áldozatos munkájáért. Sőt, azt is elhatározták, hogy megörökítettetik az arcképét, amely munkával a kor jeles festőjét Pállya Celesztint bízták meg, aki a képet 1918-ban át is adta a megbízóinak, hogy elhelyezzék az MLSz tanácstermében.

Tanító, tanár, közéleti- és sportegyesülek, sportszövetségek tagja és vezetője, újságíró, tanulmányok, tankönyvek szerzője, iskolaigazgató. Leírni is hosszú, nemhogy végigcsinálni. Pedig Kárpáti Béla ezen az úton ment végig és akkor még nem is beszéltünk a családról. 1890-ben nősült Komáromban, felesége Erdősy Ida volt. Három gyermekük született, 1891-ben Sándor, 1893-ban Zoltán, 1894-ben pedig Béla. Közülük Zoltán tragikusan korán, 13 évesen meghalt, Sándor 1945-ben vesztette életét. ifj. Kárpáti Béla ügyvéd lett, követte édesapját a sportvezetői poszton is, 1920. július 10-én, amikor édesapját újból az FTC alelnökévé választották, mint másodtitkár ő is bekerült a klub tisztikarába (ifj. dr. Kárpáti Béla 1973-ban halt meg). Nem sokáig adatott azonban meg számukra a közös munka öröme, hiszen Kárpáti Béla 1920. augusztus 22-én váratlanul agyvérzést kapott és elhunyt. Halála nagy érvágás volt a Ferencvárosi Torna Clubnak és a magyar labdarúgásnak. Halála után az MLSz közadakozást indított, hogy méltó síremléket állíthassanak neki, amely ma is látható a Kerepesi úti temetőben. A síremléket a Springer-szobor alkotói, Mátrai Lajos és Berán Lajos készítették, 1923. november 1-jén leplezték le.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Nagy Béla munkái
Korabeli sportsajtó és közlönyök