Honlapunkon megtalálható az FTC elnökeinek és ügyvezető elnökeinek a névsora a kezdetektől napjainkig.

Ehelyütt a labdarúgó-szakosztály vezetőivel foglalkozunk, akik a klub sportvezetői között mindig kiemelt figyelmet kaptak, gyakorlatilag az elnök (ügyvezető elnök) után a legnagyobb hatalom összpontosult a kezükben.

Amikor megfogalmaztam magamnak a feladatot, nem gondoltam volna, hogy a lehetetlen küldetésre vállalkozom. Lehetetlen, mert egy-egy időben nem mindig lehet meghatározni, ki is volt a labdarúgás ügyeiért felelős első számú vezető. Egy biztos, nem mindig az, aki papíron a legmagasabb tisztséget töltötte be. A dilemma megvilágítására elég a mai állapotot felhozni. A klubon belül a labdarúgás működtetése az FTC Labdarúgó Zrt. feladata. A zártkörűen működő részvénytársaság igazgatótanácsának az elnöke: Dr. Berzeviczi Attila, a vezérigazgatója: Orosz Pál, az igazolásokért felel: Hajnal Tamás sportigazgató, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy a legfontosabb kérdésekben nem döntenek Kubatov Gábor, az FTC elnöke nélkül, aki a társaságban „csupán” igazgatósági tag. Kit tekintsünk első számú vezetőnek? A történelemben többször voltak ehhez hasonló felállások, amikor volt szakosztályi vagy épp igazgatótanácsi elnök, ám a tényleges operatív vezetés az intéző vagy éppen igazgató, netán alelnök kezében volt. A gordiuszi csomót végül úgy vágtam át, hogy a most következő felsorolás nemcsak a klub labdarúgó szakosztályának mindenkori elnökeit (vezetőit) tartalmazza, ahogy a korábbi forrásmunkákban fellelhető, hanem azon személyeket is, akik funkciójukban tevékeny szerepet játszottak a szakosztály működtetésében.

A kis bevezető után kezdjük az időrendi felsorolással, amelyben olvashatjuk a „főszereplők” neveit és funkcióikat.

1. időszak: 1900. december 3-tól 1908. november 18-ig.
   FTC football osztály főnöke: Kárpáti Béla
   I. kapitánya: Horváth Ferenc, gyakorlatilag szakosztályvezető
   1906. június 18-ig több II. kapitány (szakosztályvezető-helyettes) is volt, sorrendben Malaky
                       Mihály, Borbás Gáspár és Ordódy Béla
   1905. november 15-től az osztály pénztárosa volt Malaky Mihály

2. időszak: 1908. november 18-tól 1919. szeptember 12-ig.
   FTC football osztály főnöke: Dr. Cseley József
   intézője, igazgatója: Malaky Mihály, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
3. időszak: 1919. szeptember 12-től 1921. december 15-ig.
   FTC szakosztályelnök: Mailinger Béla
   igazgató: Malaky Mihály, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
4. időszak: 1921. december 15-től 1926. július 26-ig.
   FTC szakosztályelnök: Szigeti Imre, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
5. időszak: 1926. július 26-től 1931. augusztus 15-ig.
   Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Gschwindt Ernő
   1929. szeptember 13-ig igazgató: Szigeti Imre, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
   1929.szeptember 13-tól igazgatók: Malaky Mihály (szövetség felé), Pataky Mihály (sport),
                                                 Dr. Máriássy Lajos (adminisztratív), Demele Károly(gazdasági)
6. időszak: 1931. október 12-től 1936. november 12-ig.
   Ferencváros Rt. elnöke: Mailinger Béla, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
7. időszak: 1936. november 12-től 1938. április 29-ig.
   Ferencváros Rt. elnöke: Mailinger Béla, az FTC ügyvezető elnöke
   Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: ifj. dr. Springer Ferenc, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
8. időszak: 1938. április 29-től 1938. július 17-ig.
   Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
   Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: ifj. dr. Springer Ferenc, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
9. időszak: 1938. július18-tól 1938. október 25-ig.
   Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
   Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Dr. Melly Béla, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
10. időszak: 1938. október 26-tól 1939. június 17-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Dr. Battlay Imre, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
11. időszak: 1939. június 17-től  1939. augusztus 7-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ideiglenes vezetés: Kemenessy Sándor főtitkár
12. időszak: 1939. augusztus 7-től  1940. április 2-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ideiglenes vezetés: Pataky Mihály, a sportbizottság tagja
13. időszak: 1940. április 2-től  1941. november 12-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Mailinger Béla, az FTC ügyvezető elnöke
    Ferencváros Rt. sportigazgatója: Pataky Mihály 1940. április 2-től 1941. április 16-ig

14. időszak: 1941. november 12-től  1942. január 19-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ferencváros Rt. ügyvezetése: hármas bizottság, melynek tagjai dr. Usetty Béla elnök, Kemenessy Sándor főtitkár és Dimény Lajos edző, a gyakorlatban Kemenessy Sándor

15. időszak: 1942. január 19-től  1944. július 12-ig.
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Dr. Darnay László, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
16. időszak: 1944. július 12-től  1944. november 25-ig .
    Ferencváros Rt. elnöke: Dr. Usetty Béla, az FTC elnöke
    Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Dr. Berauer József, gyakorlatilag egyszemélyi vezető
17. időszak: 1944. november 26-tól  1944. december 26-ig .
    Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: Mailinger Béla, az FTC ügyvezető elnöke
    
    
18. időszak: 1945. április 30-tól  1945. szeptember 29-ig .
    FTC szakosztályvezető: Dr. Tóth Lajos, egy öt főből álló bizottság élén, melynek tagjai rajta kívül: Pataky Mihály, Salgó Imre, Nádas Adolf és Szabó Pál
19. időszak: 1945. szeptember 29-től  1946. november 10-ig .
    FTC szakosztályelnök: Nádas Adolf, mint az FTC ügyvezető elnöke
20. időszak: 1946. november 10-től  1947. december 30-ig .
    FTC szakosztályelnök: Nagy László

21. időszak: 1948. január 2-től  1949. június 26-ig .
    FTC szakosztályelnök: Furmann Károly

22. időszak: 1949. június 27-től  1949. szeptember 30-ig .
    FTC ideiglenes szakosztályelnök: Nádas Adolf, mint az FTC ügyvezető elnöke
    
    
23. időszak: 1949. október 1-től  1950. február 16-ig .
    FTC szakosztályelnök: Száraz István

24. időszak: 1950. február 16-tól  1951. január 31-ig .
    ÉDOSZ SE sportosztály vezető: Száraz István

25. időszak: 1951. február 1-től  1952. december 31-ig .
    Bp. Kinizsi sportosztály vezető: Száraz István

26. időszak: 1953. január 1-től  1955. április 29-ig .
    Bp. Kinizsi szakosztályvezető: Onódy Lajos

27. időszak: 1955. április 30-tól  1956. október 10-ig .
    Bp. Kinizsi szakosztályvezető: Száraz István, mint a Kinizsi SE elnöke
    
    
28. időszak: 1956. október 10-től  1956. október 23-ig .
    Bp. Kinizsi szakosztályvezető: Onódy Lajos

29. időszak: 1956. november 22-től  1959. február 15-ig .
    FTC szakosztályvezető: Onódy Lajos

30. időszak: 1959. február 15-től  1961. június 22-ig
    FTC szakosztályelnök: Técsi Gyula
    FTC szakosztályvezető: Csizmadia György

31. időszak: 1961. június 22-től  1966. február 4-ig .
    FTC szakosztályelnök: Somogyi László
    FTC szakosztályvezetők ugyanebben az időszakban:
           Del Medico Antal: 1961. június 22-től – 1961. december 31.
           Dr. Éry József: 1963. november 1-től 1965. június 30-ig.
           Csizmadia György: 1965. december 20 -tól – 1966. február 4-ig.

32. időszak: 1966. február 4-től  1969. december 15-ig .
    FTC szakosztályelnök: Farkas Gábor
    FTC szakosztályvezetők ugyanebben az időszakban:
          Csizmadia György: 1966. február 4-től – 1968. december 20-ig.
          Orosz Pál: 1968. december 21-től – 1969. december 15-ig

33. időszak: 1969. december 15-től  1973. március 25-ig .
    FTC szakosztályelnök: Láng György
    FTC szakosztályvezetők ugyanebben az időszakban:
          Orosz Pál: 1969. december 15-től – 1970. augusztus 2-ig
          Kiss Kálmán: 1971. február 25-től – 1973. március 25-ig.

34. időszak: 1973. március 25-től  1974. április 15-ig .
    FTC szakosztályelnök: Szilágyi Sándor
    FTC szakosztályvezető: Dr. Som Ferenc

35. időszak: 1974. április 15-től  1976. augusztus 12-ig .
    FTC szakosztályelnök: Dr. Dékány Ferenc

36. időszak: 1976. augusztus 12-től  1978. május 12-ig .
    FTC szakosztályelnök: Hargitai Károly

37. időszak: 1978. május 12-től  1980. november 17-ig
    FTC szakosztályelnök: Mészáros József

38. időszak: 1980. november 17-től  1985. június 30-ig .
    FTC szakosztályelnök: Dr. Kiss László
    FTC szakosztályvezető: Pusztai László 1983. július 1-től 1985. június 30-ig.

39. időszak: 1985. július 1-től  1997. április 16-ig .
    FTC szakosztályelnök: Furulyás János
    Vezetők ugyanebben az időszakban:
          Pusztai László FTC szakosztályvezető: 1985. július 1-től 1987. július 6-ig
          Albert Flórián FTC szakosztályigazgató: 1987. október 20-tól 1990. június 04-ig
                                  FTC szakosztály-alelnök: 1990. június 4 -től 1997. április 16-ig
          Jean-Claude Bras FTC szakosztály társelnök: 1990. június 4-től 1991. június 30-ig
          Magyar Zoltán FTC szakosztály ügyvezető igazgató: 1990. június 4-től 1991. augusztus 8-ig
          Novák Dezső FTC szakosztályigazgató: 1996. szeptember 11-től 1997. április 16-ig
          Dr. Orosz Pál FTC technikai igazgató: 1996. november 11-től 1997. április 16-ig

40. időszak: 1997. április 16-tól  1998. május 26-ig.
    FTC szakosztályelnök: Dr. Szívós István, mint az FTC ügyvezető elnöke
    Vezetők ugyanebben az időszakban:
          Albert Flórián FTC szakosztály-alelnök: 1997. április 16 -tól 1998. május 26-ig
          Novák Dezső FTC szakosztályigazgató: 1997. április 16-tól  1997. július 11-ig
          Dr. Orosz Pál FTC technikai igazgató: 1997. április 16-től 1997. július 11-ig
          Dr. Páncsics Miklós FTC szakosztály menedzser-igazgató: 1997. május 20-tól 1998. május 26-ig

41. időszak: 1998. május 26-tól  2000. augusztus 30-ig.
    FTC Labdarúgó- és Sport Kft. ügyvezető igazgató: Dr. Páncsics Miklós

42. időszak: 2000. augusztus 30-tól  2003. január 31-ig
    FTC Labdarúgó- és Sport Kft. ügyvezető: Szeiler József

43. időszak: 2003. január 31-től  2003. december 5-ig
    FTC Rt. elnöke: Sugár András
    FTC Rt. vezérigazgató: Szeiler József

44. időszak: 2003. december 5-től  2006. január 26-ig
    FTC Rt. elnöke: Furulyás János
    FTC Rt. vezérigazgató: Szeiler József 2003. december 5-től 2003. december 31-ig
    FTC Rt. sportigazgató: Tepszics Ignác 2004. január 1-től 2006. január 26-ig

45. időszak: 2006. február 15-tól  2006. szeptember 26-ig
    FTC Rt. elnöke: Dr. Ináncsy Miklós
    FTC Rt. sportigazgató: Tepszics Ignác 2006. január 26-tól 2006. szeptember 26-ig

46. időszak: 2006. szeptember 26-tól  2007. január 31-ig
    FTC Rt. sportigazgató: Tepszics Ignác

47. időszak: 2007. február 1-től  2007. június 27-ig
    FTC Zrt. elnöke: Dr. Hermány Csaba
    FTC Zrt. sportigazgató: Tepszics Ignác

48. időszak: 2007. július 2-től  2008. május 20-ig
    FTC Zrt. elnöke: Berki Krisztián
    
    
49. időszak: 2008. május 20-tól  2009. november 18-ig
    FTC Zrt. elnöke: Terry Robinson
    FTC Zrt. vezérigazgató: Berki Krisztián

50. időszak: 2009. november 18-tól  2011. február 17-ig
    FTC Zrt. elnöke: Kevin McCabe
    FTC Zrt. vezérigazgató: Berki Krisztián 2009. november 18-tól 2010. június 4-ig
    FTC Zrt. vezérigazgató: Berkes Zoltán 2010. június 23-tól 2010. augusztus 6-ig
    FTC Zrt. képviselő: Gerstl Alexander 2010. augusztus 6-tól 2011. február 17-ig

51. időszak: 2011. március 30-tól  napjainkig
    FTC Zrt. elnöke: Dr. Berzeviczi Attila 
    FTC Zrt. vezérigazgató: Orosz Pál 2011. március 31-től napjainkig
    FTC Zrt. sportigazgató: Hajnal Tamás 2019. június 15-től napjainkig.

Az alábbiakban pedig – az első tisztségvállalásuk idejének sorrendjében – röviden be is mutatjuk a fentebb felsorolt vezetőket.

1. Kárpáti Béla

Született: 1861.11.19. Temesvár

Meghalt: 1920.08.22. Budapest

FTC football osztály főnöke: 1900. december 3. – 1908. november 18.

Kárpáti Béla volt az első, akit erre a posztra megválasztottak a football osztály alakuló ülésén. A nagy tekintélyű tanárember ekkorra már elismert volt a magyar sportéletben, nem véletlen, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetségének megalakulásánál is ott bábáskodott, abban aktív szerepet vállalt.

Kárpáti Béla élete kész regény volt, fiatal korában több sportággal is megismerkedett, nemcsak űzte azokat, a szervezésükben is részt vett. Születési neve Skimina Béla Albert volt, a tanulmányait még ezen a néven folytatta, de már nem szülőhelyén Temesváron, hanem Budán, a II. kerületi polgári fiúiskolában, ahol jeles eredménnyel végzett. Minden vágya volt tanítani, ezért már 19 esztendősen jelentkezett egy tanítói állásra, amit elnyert. Első munkahelye a Ferencvárosban, a Nyúl utcai (mai Lónyay utca) elemi iskola volt. Már ebben az időben sem állt távol tőle a közösségi élet, tagja volt a Népnevelők Budapesti Egyesületének, amelyben jegyzői tisztet viselt. A sporttal is hamar megismerkedett, tagja lett a Budapesti Csónakázó Egyesületnek, ahol választmányi taggá is választották. Majd a Budapesti Kerékpáregylet (BKE) tagjaként ott volt az első magyar velocipéd-szövetség megalakulásánál is. 1887. januárjában, már tagja a Ferencvárosi Társaskörnek, azaz már a ferencvárosi polgárság jegyzett alakja. Ugyanebben az évben, szeptember elsején alapító tagja lett a ferencvárosi I. számú iskolaszéknek. 1888-ban a BKE alelnökévé lépett elő, és ez volt az az év, amikor névváltoztatási kérelemmel fordult a hatóságok felé, július 1-től hivatalosan is Kárpáti Bélának hívták. “Kerékpáros karrierjének” a csúcsa volt, amikor 1889. április 3-án a BKE az elnökének választotta.

1893-ban a Ferencvárosi Polgári Körben is vezetőségi tag lett, könyvtárosnak választották, amely pozícióban évente megújították a megbízatását. 1899-ben a Polgári Körben találkozott a ferencvárosi sportegylet megalakításának szándékával ott “lobbizó” fiatalokkal, Gabrovitz Kornéllal és Weisz Istvánnal. Ahogy vezetőtársai, ő is szinte azonnal magáévá tette az ügyet, a szervezésből nem maradhatott ki. Számítottak is a munkájára, hiszen nem mindenkinek volt sportmúltja, sportvezetői tapasztalata, mint neki. Ennek ellenére az alakuló közgyűlésen még nem kapott, tán helyesebb azt írni, nem vállalt pozíciót az új egyesület vezetésben. A Ferencvárosi Torna Clubban az első tisztségét 1900. december 3-án vállalta el, amikor az újonnan megalakult football osztály vezetője, akkori szóhasználattal főnöke lett. A főnök nagyon gyorsan aktivizálta magát a számára új sportág irányításának terén. Horváth Ferenccel és dr. Springer Ferenccel együtt a legfőbb mozgatója lett az önálló magyar football szövetség létrejöttének, aminek következtében már 1900. decemberében megindultak az MLSz megalakításának előkészítő tárgyalásai, amelynek következtében 1901. január 19-én megalakult a szövetség. Érdekes volt az első elnök kiválasztása, elsőként dr. Springer Ferencet, mint a szövetség létrejöttét szorgalmazó egyesület elnökét kérték fel a feladatra, aki azonban nem vállalta el a felkérést, maga helyett Kárpáti Bélát ajánlotta. Hiába volt óriási a megtiszteltetés, Kárpáti Béla akkor még nem állt kötélnek, ő sem vállalta el a tisztséget. Fontos kitétel az akkor még, hiszen évekkel később mégis az MLSz elnöke lett.

Miután megalakult az MLSz és beindult a bajnokság, Kárpáti Béla immár az egész klub vezetésében is feladatot vállalt, az 1901. évi közgyűlésen az FTC választmányának a tagja lett, majd 1904. június 11-én az FTC alelnökévé választották. Irányítása alatt érte el az FTC az első bajnoki címeit.

Aki azt gondolná, hogy ennyi társadalmi elfoglaltság mellett lehetetlen volt a civil életben is előrébb lépni, az bizony téved. Kárpáti Béla mindeközben tanárként is folyamatosan bizonyított. Olyannyira, hogy 1913-ban kinevezték a VIII. ker. Vas utcai felső kereskedelmi iskola igazgatójának.

2. Horváth Ferenc

Született: 1874.09.26. Söjtör

Meghalt: 1932.12.08. Budapest

FTC football osztály I. kapitánya: 1900. december 3. – 1908. november 18.

A Kárpáti Béla fémjelezte korszakban volt a football osztály I. kapitánya vagy más szóval az operatív vezetője, aki a napi ügyeket vitte, a csapatot vezette.

Horváth Ferenc Zalában, Söjtör községben született.

Horváth Ferenc gyermekkorát beárnyékolta egy szörnyű baleset, amelynek következtében a jobb karját elvesztette. Sok embert egy ilyen trauma bizonyosan összetört volna, ő azonban nem hagyta, hogy ez meggátolja céljai elérésében. Szorgalmasan tanult, pallérozta az elméjét. Az elemi iskola után a Zalaegerszegi Polgári- és Középkereskedelmi Iskolában folytatta tanulmányait, ahol az eredményei miatt tandíjmentességet élvezett. Még nem volt 18 éves, amikor megkapta első kinevezését, a megyei főispán egy megüresedett segédkönynyomdászi állásra nevezte ki. Nem sokkal később Budapestre költözött, a Józsefvárosban élt. Ez a magyarázata, hogy az FTC-hez nem annak alapítási évében, hanem egy évvel később csatlakozott. Nem volt ugyanis közvetlen kapcsolata az alapítókkal. Széles látókörű, érdeklődő fiatalemberként figyelemmel kísérte viszont az akkori történéseket, nagyon hamar felkelthette figyelmét az FTC. Testi fogyatékossága ellenére nem volt ügyetlen a futball művelésében sem, ám már ekkor figyelemre méltó volt az elméleti felkészültsége, a szabályok mélyreható tanulmányozása és ismerete, amit az is bizonyított, hogy nem egy mérkőzésen bírónak kérték fel. Ha az FTC-hez, mint klubhoz való csatlakozása napra pontosan nem is ismert, az viszont egészen bizonyos, hogy 1900. december 3-án az FTC akkor megalapított Football Osztályának első kapitánya lett, amely funkció a csapat gyakorlati vezetését jelentette.

Ő volt az, aki a futball osztály megalakulása után az FTC részéről az elsők között vetette fel a Magyar Labdarúgók Szövetsége megalapításának gondolatát, a szervezett futballbajnokság elindítását. Mi több, az MLSZ első alapszabályát ő fogalmazta meg, őt választották a szervezet első főtitkárának. Tevékeny részt vállalt az első magyar játékvezetői testület létrehozásában és működtetésében, maga is vezetett mérkőzéseket.

Élete innentől kezdve kitörölhetetlenül összefonódott a Ferencvárosi Torna Clubbal és a Magyar Labdarúgók Szövetségével. 1901. május 18-án az FTC, mint klub is a vezetői közé választotta. 1903-ban az általa irányított futballcsapat elhódította a BTC-től a bajnoki címet, ezzel megszerezte az FTC első bajnokságát. Mindezt nem mindenki nézte jó szemmel, nemtelen támadások érték, hogy az MLSZ főtitkáraként a saját csapatát pártolta. Horváth Ferencet nem a személyét érintő támadások bántották, sokkal inkább az, hogy ezekkel a szeretett klubjának ártottak, ezért lemondott MLSZ főtitkári tisztségéről. Óriási elégtételt jelentett neki, hogy mindezek után újraválasztották e tisztségre, amit azonban ő hálásan megköszönt, de a klubja érdekében nem fogadott el. Az MLSZ szegényebb egy határtalan lelkesedésű és munkabírású, kiváló szervezőkészséggel megáldott férfiúval, ám a Ferencvárosi Torna Club rengeteget nyert, hiszen ezek után minden energiáját a klubjára tudta fordítani. Innentől kezdve nemcsak a futball aktuális ügyeivel foglalkozott, hanem atlétikai-, úszó- és vívóversenyeket szervezett, sőt 1907-ben Balogh Hugóval együtt újrafogalmazta az FTC alapszabályát, amelyben figyelembe vették a megalapítás óta eltelt nyolc esztendő tapasztalatait. Az FTC képviseletében ugyancsak 1907-ben részt vett a Magyar Úszó Szövetség megalapításában. 1910-ben két esztendeig a Sport-Világ című sportlap szerkesztői feladatát is elvállalta. Aztán 1914-ben az MLSZ is újra belátta, Horváth Ferenc száműzetése “nagy luxus” a számára, újra vezetővé, ezúttal alelnökké választotta.

Gyakran hangoztatta, hogy számára nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes, tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Ha az ő kristálytiszta sportfelfogásával került szembe valaki, akkor hajlandó volt annak játékáról minden gondolkozás nélkül lemondani. Hosszú évekig gyakorolt ezzel a puritánsággal komoly hatást az FTC-re, de az egész magyar futballra is. 1916-tól kezdődően egyre jobban bántotta a futball szellemének átalakulása, az úgynevezett álamatőrség térnyerése. Harcolt ellene, ám az új irány, a teljesen megváltozott viszonyok legyőzték, ezért 1922-ben önként félreállott, lemondott érdemi funkcióiról. Az FTC, mint klub persze ezt nem hagyta annyiban, 1924-ben az egyik alelnökévé választotta, ám ez már amolyan tiszteletbeli funkció volt. Az amatőr- és a professzionalista futball szétválasztása után, mint az “amatőrzsüri” elnöke működött a szövetségben. Ez a világ már messze nem az ő világa volt. A mérkőzéseknek haláláig szorgalmas látogatója maradt, azok nyomán felébredtek benne a régi idők szép emlékei, de többé már nem állt oda a futball tevékeny munkásai és irányítói közé. Mindez nem azt jelentette, hogy tétlenül élte a napjait, csupán a figyelmét fordította másra. 1925-ben az első megválasztott titkára lett a Magyar Droguista Egyesületnek, amely tisztében a haláláig dolgozott.

3. Malaky Mihály

Született: 1879.08.24. Budapest

Meghalt: 1932.03.25. Budapest

FTC football osztály II. kapitánya: 1900. december 3. – 1903. november 7.

FTC football osztály pénztárosa: 1905. november 15. – 1908. november 18.

FTC football osztály intézője: 1908. november 18. – 1914. december 21.

FTC szakosztályigazgatója: 1914. december 21. – 1919. szeptember 12.

Ferencváros Rt. igazgatója: 1929. szeptember 13. – 1931. augusztus 15.

Látható, már a szakosztály működésének első pillanatától ott volt a vezetésben, eleinte még nem az első vonalban. A tényleges irányítás 1907. elejétől került a kezébe, amikor Kárpáti Béla MLSZ elnök lett és Horváth Ferenc is egyéb feladataira helyezte az elsődleges hangsúlyt. Kinevezés nélkül is oly agilisan és eredményesen végezte a feladatait, hogy 1908. novemberében hivatalosan is intézőnek választották, aki immár hivatalból végezte a tényleges irányító és szervező tevékenységet. Intézőből lett igazgató, ám az, hogy ő volt a ferencvárosi labdarúgás első embere, az elnevezéssel nem változott.

Malaky Mihály a testvérével, Jánossal ott volt már az FTC bölcsőjénél, mindketten alapító tagjai lettek az egyesületnek. 1900-ban, amikor a futballisták az első lépéseiket megtették, a csapat kapitánya, gólerős balösszekötője volt. Párhuzamosan a pálya mellett, a fehér asztalnál is dolgozott, jegyzője volt a klubnak, majd az évek során betöltötte csaknem az összes tisztséget. Volt a választmány tagja, a klub másodtitkára, titkára, a futball osztály intézője, igazgatója, majd alelnök is. De bármilyen tisztet töltött is be az FTC-ben, neve egyet jelentett a zöld-fehérek futballjával, amely viszont a legizmosabb része lett a magyar futball egészének. Az FTC naggyá tételében oroszlánrésze volt. Dr. Springer Ferenc elnök adta a társadalmi tekintélyt, a mögötte levő ferencvárosi társadalom a súlyt és az erőt, de Malaky Mihály volt az, aki mindent elgondolást és tervet tetté nemesített, megvalósított. Az ő kifogyhatatlan energiája és akarata lendítette át minden nehézségen, vitte előre a klubot egészen a világhírig. Kortársait jóval megelőzve látta meg a futballban rejlő óriási lehetőségeket, amelyeket meg is tudott valósítani. Mindemellett azzal párhuzamosan, amit az FTC-ért tett, a szövetségi életben is nagyívű pályát futott be. Már 1902-ben titkára volt az MLSZ-nek, amelyben később egyre nagyobb és nagyobb pozíciókat töltött be. Volt olyan idő, hogy az ő szava volt a döntő minden hazai futballkérdésben. Az FTC csapatánál, régi harcostársát Horváth Ferencet váltva 1907-ben lett szinte teljhatalmú futballvezér, amely felelősségteljes posztot 1921. végéig betöltötte, irányította a futball ügyeit. Mindezt tette, ahogy ma mondják, társadalmi munkában, hiszen a polgári foglalkozását is űzte, elemi iskolai tanító volt, majd igazgató lett. Hogy telt egy napja? Délelőtt tanított az iskolában, a kora délutáni órákban már a Gebauer-kávéházban volt található, elmerülve az FTC levelezésének áradatában. A klub fejlődésének a vonalát mutatták meg ezek a levéltömegek, amelyeknek elintézése egyedül rá várt. Mintha körülötte forgott volna a világ; központjává vált a főváros futballéletének. Minden út hozzá vezetett. Ariadné fonalát tartotta a kezében, nélküle útvesztőbe került volna mindenki. Késő délután a pályán tűnt fel az alakja, este a szövetségben tevékenykedett, majd ismét visszatért a klub-kávéházba, hogy onnan induljon el más irányú tárgyalásaira. Malaky Mihály nélkül egyetlen mozdulat sem történhetett a mind hatalmasabbá fejlődő FTC-ben. Alkotó zsenije nemcsak az FTC javára érvényesült, de az FTC-n keresztül az egész magyar labdarúgósport a hasznát látta. Kiépítette a nemzetközi összeköttetéseket, könnyebben járható utat nyitva ezzel az újabb generáció vezetői számára. Elvitte az FTC csapatát Angliába, Spanyolországba és más távoli országokba, az ő vezérletével haladtak diadalról diadalra a zöld-fehér színek. Együtt emelkedett tekintélyben, elismertetésben és hírnévben az FTC-vel és amikor helyét elhagyta, nyugodtan hajthatta örök álomra fejét, mert oly szilárd alapot teremtett hőn szeretett klubja számára, amely megdönthetetlenné tette az idők minden viharában. Malaky Mihály iskolát teremtett a klubvezetés művészetében, a korabeli sportélet legnagyobb taktikusa volt, háborút vezetett, hogy békét arathasson.

1919. szeptember 12-én váratlan dolog történt, a Tanácsköztársaság bukása után az FTC-t több oldalról is támadták, súlyosan kritizálták a futballisták bécsi túráját. A támadások hatására Malaky Mihály „eggyel hátrébb lépett”, mint igazgató továbbra is képviselte klubját az MLSZ-ben, azonban a belső futballügyek vezetését az atlétikai szakosztályt is vezető Mailinger Béla „vette át”. Az előző mondatban szerepel két idézőjeles kifejezés, Malaky hátrébb lépése és Mailinger szerepvállalása. Nem véletlen az idézőjel, hiszen a később történtek egyértelműen megmutatták, ezek színlelt lépések voltak, a szakosztályt nemcsak az MLSZ felé képviselte Malaky Mihály. Három héttel az ominózus döntés után ugyanis már ő volt az, aki az osztrák-magyar válogatott mérkőzés kapcsán Bécsben az FTC részére, mint szakosztály-igazgató mérkőzéseket kötött le, ennek pedig ugye nem sok köze volt az MLSZ ügyeihez?

1921. végén azonban valóban félreállt a régi vezér, nem tudott azonosulni az álamatőr viszonyokkal. Nem vonult nyugalomba, hiszen az MLSZ-ben továbbra is ténykedett, a megalakuló TF-en tanított, a napi ügyekben pedig átvette a BSE futball ügyeinek az irányítását. Aztán 1929. július 22-én nagy elégtételt kapott, visszahívta szeretett klubja, igaz, immár nem az amatőr FTC, hanem a profi Ferencváros. Az irányítást a klub elnöke Gschwindt Ernő vonta magához, aki a szövetségi ügyek intézését újfent a régi nagy harcosra, Malaky Mihályra bízta.

4. Dr. Cseley József

Született: 1862.11.01. Révkomárom

Meghalt: 1925.06.16. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1908. november 18. – 1919. szeptember 12.

Mint belgyógyász főorvos, a csapat mellett az orvosi teendőket is ellátta. Elnöksége alatt a szakosztály tényleges irányítása az előbb intézőnek, majd igazgatónak nevezett Malaky Mihály kezében volt.

Dr. Cseley József a századelőn élt, és az FTC-nek önzetlenségéről híres orvosa volt. 1896-tól a márialigeti dr. Cseley József néven is hivatkoztak rá, hiszen családja nemesi címet kapott. Nemcsak a futballisták egészségét vigyázta, hanem az FTC tagkönyves szurkolókat is kedvezményes áron, sokszor ingyen gyógyította. Nagy dolog volt ez akkor, amikor az FTC táborát a legszegényebb polgárság, a franzstadti kisemberek alkották. Cseley dr. azután az FTC-pálya építésére kibocsátott részvényekből is vásárolt – öt darab 1000 koronás részvénnyel támogatta az Üllői úti pálya építését, amelynek megnyitása után az azt működtető részvénytársaság igazgatósági tagja lett.. 1914-ben még a munkahelye is a pálya környékére tevődött, ezredorvosként kinevezték a Gyáli úti kórház vezetőjének. A kórházak bizony egyre zsúfoltabbak lettek – a sportpályák pedig üresedtek. Tombolt az első világháború.

Dr. Cseley Józsefet nagyon szerették az emberek, amit kifejez a halálakor megjelent nekrológ is:

„Egy kedves, régi vágású magyar úr távozott körünkből, idősebb márialigeti Cseley József dr., aki hosszabb betegeskedés után kedden este meghalt. Cseley bácsi fogalom volt a főváros ama részében, ahol még ma is más a levegő, a hangulat, mint például erre mifelénk. A Ferencvárosban és a Józsefvárosban évtizedek óta áldva emlegetik a nevét, ő volt az a melegszívű doktor, aki közel negyven esztendeig egy helyen, az Üllői úton, készségesen rendelkezésre állt nemcsak a tudásával, hanem a pénztárcájával is minden vékony pénzű, szegény felebarátjának. Kistisztviselők, postások, rendőrök és vasutasok a megmondhatói, hányszor sietett segítségükre, mennyiszer adta ő maga a gyógyszert nekik, ha nem tudták maguknak megszerezni. De nemcsak mint orvos volt fölöttébb népszerű Cseley bácsi. Mint sportbarát is él a szívekben. Az FTC futball osztályának egykori elnöke tevékenyen közreműködött abban, hogy fölvirágzott ez az egyesület és elterjedt a nemes sport iránt való szeretet. Nem volt mérkőzés, amelyen részt ne vett volna. S amikor estefelé haza tartott a meccsről az Üllői úton, az emberek rögtön leolvasták arcáról, mi van szeretett egyesületével, ha történetesen az FTC szerepelt a küzdelemben. Ha győzött csapata, akkor Cseley bácsi ragyogó arccal, jókedvűen üdvözölte az őt köszöntő polgártársait, ha baj volt, akkor sötét fellegek ültek arcán és komor neheztelés vágott ki a szeméből. Ez csak egy mozzanat az ő emberbaráti szeretetben gazdag, munkás életéből, amelyet polgártársainak ragaszkodása, elismerése és főleg szeretete övezett. Amikor az FTC a minap művészi plakettel kedveskedett neki, az öreg úr meleg szavakkal merengett a múlton, az FTC sok dicsőségben részes történetén. S akármilyen beteg is volt Cseley bácsi, a kórágyon is rendelt és a régi önfeláldozással kezelte szegényeit.„

  5. Mailinger Béla

Született: 1883.02.28. Budapest

Meghalt: 1970.07.28. Ózd

FTC szakosztályelnöke: 1919. szeptember 12. – 1921. december 15. 

Első elnöksége még csak névleges volt, mivel az ügyeket valójában Malaky Mihály vitte.

Ferencváros Rt. elnöke: 1931. október 12. – 1936. november 12.

Második elnöksége már nem csupán névleges volt, a professzionalista Ferencvárost működtető részvénytársaság megválasztott igazgatójaként ténylegesen irányította a labdarúgók ügyeit is. Azért az is szócska, mert ebben az időben ő volt az FTC-nek, mint klubnak is az ügyvezető elnöke.

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1940. április 2. – 1941. november 12.

Válságos időkben kellett újra a kormányrúdhoz állnia, hiszen a futballcsapatnak lényegében ifj. dr. Springer Ferenc halála óta nem volt igazi vezére, ügyvezetők jöttek, ügyvezetők mentek, ami nem tett jót a csapatnak. Mailinger Béla, aki korábban a betegsége miatt vonult hátrébb, abban a pillanatban, hogy egy kicsit jobban érezte magát, újra a kormányrúdhoz lépett, immáron harmadszor is a labdarúgók vezetője lett, mellette a sportszakmai kérdésekben a korábbi sportbizottság helyett egyszemélyben Pataky Mihály dolgozott. Ennek az időszaknak a hosszát azonban megint az elnök egészségi állapota szabta meg, betegsége kiújulásával kénytelen volt ezt a pozíciót újra leadni.

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1944. november 26. – 1944. december 26.

Ha nincs más, akkor ott van Mailinger Béla. Lemondott az ügyvezető, ki lesz az utód? Kérdezték Mailinger Bélát: „Hát ki?  válaszolt mosolyogva a zöld-fehérek népszerű „Maili bácsi”-ja. — Én, a mindenes ugrom be átmenetileg, amíg megint meg nem találjuk a legmegfelelőbb megoldást az ügyvezetői tisztség betöltésére. Kénytelen vagyok betegen is vállalni és meghozni az áldozatot. Ezelőtt 35 évvel vezettem először a labdarúgóinkat. Most ki tudja hányadik „virágzásomat” érem a labdarúgók vezetői helyén. Azt remélem,hogy a fiúk engem is olyan szeretettel fognak kezelni, mint eltávozott ügyvezetőjüket és igazán kevés munkát fognak adni, bár az egyesületemért valóban szívesen hozok meg mindig minden áldozatot.” Ez a legújabb áldozat nem tartott sokáig, a történelem viharában Mailinger Béla egy hónap után minden ferencvárosi tisztségéről lemondott, új ügyvezető választására már nem volt lehetőség.

Mailinger Béla egy nyolcgyermekes józsefvárosi családba született, édesapja pincér volt, az anyagi lehetőségeik behatároltak voltak. Az ő példája is mutatja, tehetséggel, szorgalommal bármit el lehet érni, bármilyen pályát be lehet futni. Az ifjú Mailinger Béla nem sportolt aktívan, viszont nagyon szerette a sportot. Diákkorában futballozott a Népligetben, többek között az FTC ifjú játékosai is megfordultak ott, majd a XX. század első éveiben sokat evezett a Dunán, ahol gyakran elhaladt az FTC Soroksári úti pályája előtt. Hallotta a labda pattogását, a játékosok hangját, meccseken a nézők moraját. Hallotta és vágyódott utána, de jó lenne az FTC tagjának lenni. 1905-ben jött el számára a nagy pillanat, amikor egy ingyenjegyet kapott az FTC egyik barátságos nemzetközi meccsére. Elment, elvegyült az FTC-isták (akkoriban még így írták, mondták) között, másnap pedig már az FTC tagja volt. Ezt ma nagyon hatásos önmarketingnek mondanánk, hisz nem félénken meghúzódott, hanem a megfelelő helyen tett is a sorsáért.

Az érdekes belépő után gyorsan ívelt fel Mailinger Béla pályája. 1907-ben, 25 évesen már a klub ellenőre lett, ami akkoriban egy választott tisztség volt. 1915-től ő lett az atlétikai szakosztály vezetője, majd 1920-tól a birkózók vezetője. Mindkét szakosztályt képviselte az országos szövetségekben, sőt úgy a Magyar Atlétikai szövetségben, mint a Magyar Birkózó Szövetségben alelnöki posztig jutott. Az FTC-ben az ő nevéhez köthető a torna-, az evezős- és a jégkorong szakosztályok létrejötte.

1925.05.09-én az FTC az éves rendes közgyűlésén ügyvezető alelnöknek választották. Ebben az időben Gschwindt Ernővel vállvetve irányította az egyesületet, ami bizony azt jelentette, hogy a napi ügyeket ő vitte, hiszen az elnöknek számtalan egyéb megbízatása és elfoglaltsága is volt. Mailinger Bélának sem volt kevés, ám ezek a feladatok egyre nőttek, hiszen 1931. végétől a profi labdarúgó csapat, a Ferencváros irányítását is átvette. Gschwindt Ernő lemondása, majd egy évvel későbbi halála után szinte egyszemélyi vezető lett mindkét fronton, úgy a klubban, mint a labdarúgásban. A közvélemény az FTC-t a kezdetektől a labdarúgói révén ítélte meg, így van ez ma is, akkoriban is így volt. Mailinger Béla abszolút reflektorfénybe, sokszor a támadások kereszttüzébe került, nem múlt el nap, hogy valahol ne kelljen nyilatkoznia, megnyilvánulnia. Gondoljunk csak bele, a Ferencváros működése a legfőbb anyagi mecénás, Gschwindt Ernő halála után alapvetően megváltozott, az egy helyről jövő nagyobb támogatás helyett a jegybevételre illetve a kisebb reklámbevételekre kellett támaszkodni. Ehhez jött még 1932-ben, hogy a labdarúgók profi szövetsége is az elnökévé választotta. Leírni is sok, hát még valamennyi feladatot tisztességgel ellátni. Ellátni, mégpedig döntően a hivatalos munkaidőn túl, hiszen elődeihez hasonlóan Mailinger Béla is társadalmi munkában látta el a sportbéli funkcióit, a megélhetését az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) igazgatói posztja biztosította. A sok munkára nyilván neki is kellő elégtétel, hatásos gyógyír volt a labdarúgócsapat 1932-ben megnyert 100 %-os bajnoksága.

A sportvezetői munkát 1944 végén fejezte be, amikor végleg visszavonult az aktív sportvezetői funkcióktól. Azért addig még két alkalommal, mindkétszer átmeneti jelleggel elvállalta a Ferencváros Rt. ügyvezető elnöki posztját. A második alkalom után már senki nem követte a posztján, közbeszólt a történelem. A II. világháború után Ózdra költözött, ott élt a haláláig.

 6. Szigeti Imre

Született: 1890.11.15. Nagykanizsa

Meghalt: 1946. Buenos Aires

FTC szakosztályelnöke: 1921. december 15. – 1926. július 26.

Ferencváros Rt. igazgatója: 1926. július 26. – 1929. szeptember 13.

Még javában pompázott Malaky Mihály aranykora, amikor egy gömbölyded arcú, mindig kifogástalanul borotvált és nagy világos szemű sportember tűnt fel az FTC körében, Szigeti Imre, aki ebben az időben a Zuglói Atlétikai Clubnak volt az elnöke. Ebben a pozíciójában gondolta, hogy a klubjához csábítja Pataky Mihályt, az FTC középcsatárát, aki ekkoriban a berlini „profiügy” folyományaként eltiltását töltötte. Pataky azonban nem tudta elhagyni a nagy dicsőségeinek színhelyét, inkább fordított egyet a dolgon és ő hívta Szigetit az FTC táborába. Kezdetben „csak” a klub választmányban kapott helyet, később azonban az egyik alelnöki posztot is megkapta. Sokan voltak, akik arra gondoltak, hogy Szigeti Imre megjelenésével új irányokba terelődik az FTC sportpolitikája és biztosak voltak benne, hogy nem tud majd együtt dolgozni Malaky Mihállyal. Az elején nem, de aztán végül mégis a sokaknak lett igazuk. Az elején ugyanis a két vezető alelnökként igenis együttműködött, egyikük hozta az évtizedes rutint, másikuk pedig az általa mozgósítható anyagiakat. A pénz nagy úr, még az amatőr korszakban is az volt, szerették a játékosok, lényegében ezért nevezték ezt a korszakot álamatőr korszaknak. Így a játékosok előtt csakhamar Szigeti lett a népszerűbb vezető, mert Malaky idejében a néhány frankos úti zsebpénzekért is órákig kellett sorban állniuk a főnök szobája előtt, ami ezután megszűnt. Mindamellett Szigeti Imre nem mint a vezért láttatta magát, hanem a megértő, jótékony vezetőt. Malaky Mihály látta ezt, valahol tudta, hogy ezt kell csinálni, hiszen a vetélytársak is ezt csinálták, ám ő erre képtelen volt, így csendben félreállt, visszavonult az FTC ügyeitől. Szigeti Imre egyedül maradt, az FTC labdarúgásában fokozatosan korlátlan úr lett.

Mindeközben hangos szószólója lett a hazai profizmus bevezetésének, szorgalmazta az Üllői úti pálya fejlesztését, oda új és nagyobb tribünök felépítését. Az ő irányítása alatt szerezte vissza 1925/26-ban az FTC az MTK-tól a bajnoki trónt, majd az általa igazgatóként irányított profi Ferencváros az első években azt meg is szilárdította. Új módszereket vezetett be, például azt, hogy rengeteg játékost vásárolt. Óriási játékostömeg állott a rendelkezésére, így megcsinálta a „kosztos futballista” rendszert, egy féltucat játékost kölcsön adott kisebb kluboknak „nevelőbe”. Budapesten, Kaposváron, Miskolcon, Debrecenben, mindenütt „neveltek a zöld-fehér anyaintézet számára”. Amikor ezt a rendszert másolni kezdték a többiek, új fegyverhez nyúlt, a Turulból amolyan „fiók-Ferencvárost csinált”, ott játszatta a nagyokhoz be nem férő játékosait. Aztán a Turul után a „gondjaiba vette” az Ékszerészt azt is „teletömte” a Ferencváros tartalék játékosaival.

Szigeti Imre Nagykanizsán született, 18 éves korában érkezett Budapestre. Azt sem tudta, mi fán terem a futball, amikor kivitték egy meccsre a Millenárisra. Egy Rambler-csapat mérkőzött, ahol az ifjú Szigetit lenyűgözte Károly Jenőnek, a magyar futball első „tanár urának” játéka, onnantól kereste az alkalmakat, hogy meccsekre mehessen. Így jutott el az üllői úti pályára is, éppen akkor, amikor az FTC addigi legragyogóbb korszaka kezdődött, a nagy diadalok ideje. Úgy mondta, nem csoda, hogy Fradi-drukker lett belőle, a szíve örökre az Üllői úton maradt. Akkor is, amikor külföldre távozott, hogy tanulmányozza a textiles szakmát. Évekig Angliában, Németországban, majd Csehországban élt. Amikor hazakerült, már textiles nagykereskedő volt, egyben vagyonos, tekintélyes úr. Abban az időben pedig a magyar futballnak szüksége volt a vagyonos, tekintélyes urakra. Szigeti urat is jobbra-balra hívták, ő „megcsinálta” a Zugló FC-t, ott elnökösködött, várta azt a meghívást, amire várnia kellett, ami végül megérkezett.

1929. tavaszán azonban eltört valami. A Ferencváros egy ponttal elvesztette a bajnokságot, ám nagy útra készült, Dél-Amerikába, amely út szervezése még természetesen Szigeti Imréhez volt köthető. Ám a csapat vezetését a klub annak ellenére Bródy Sándorra bízta, hogy Szigeti is az utazó küldöttség tagja volt. Olyan aggályok merültek fel ugyanis Szigetivel kapcsolatban, ami miatt az ellenlábasok úgy érezték, lépniük kell. Az aggályok adóügyekkel kezdődtek, ugyanis a Ferencváros elmulasztott adófizetési határidőket., késve fizetett be két testnevelési adótételt. Ennek kapcsán Szigeti Imre lemondott minden szövetségi tisztségéről, majd július végén a ferencvárosi tisztségeitől is megfosztották, amely formálisan szeptember 13-án vált valóssá.

Szigeti Imrét ezután a magyar futball kivetette magából, kevés sikerrel működött még a szegedi proficsapat budapesti képviseletében, ahol zűrös ügyekbe keveredett, büntető eljárások is indultak vele szemben, amelyek elől 1933. végén Dél-Amerikába emigrált. 1934. tavaszán Uruguay-ban a legnagyobb múltú klub, a Club Nacional trénere lett. Nem, nem tévedés, a magyar futballvezér uruguay-i csapatot kezdett el edzeni. Ráadásul nem kis sikerrel tette ezt, hiszen csapata azonnal bajnok lett, amit egy évvel később meg is tudott védeni. Amúgy Buenos Airesben telepedett le, ott is halt meg 1946-ban.

 7. Dr. Gschwindt Ernő

Született: 1881.09.27. Budapest

Meghalt: 1932.08.29. Budapest

Ferencváros Rt. elnöke: 1926. július 26. – 1931. augusztus 15.

Dr. Gschwindt Ernő családja Győrből származik, a nagyapja jött Pestre, pontosabban Ferencvárosba, itt nyitott előbb dohányüzletet, majd később alapított szeszgyárat, amelyet később gyermeke, még később unokája, Ernő vezetett. A fiatal Gschwindt Ernő a budapesti tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott, amelyet később Németországban, Heidelbergben folytatott, a doktori címe is a bölcsészettudományokhoz köthető. Ugyancsak Németországban ismerkedett meg a kémia tudományával, Angliában pedig kereskedelmi akadémiát végzett. Tanulmányai befejezése után 1907-től átvette a családi gyár, a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. vezetését, ahol 26 évesen vezérigazgató lett. Az évek során kiemelkedő és igen előkelő helyet töltött be a magyar közgazdasági életben, számos ipari és kereskedelmi részvénytársaság igazgatóságának volt a tagja.

Az I. világháború hőse volt, négy esztendőt töltött a fronton, vitéz magatartásáért több kitüntetést, így a Károly-csapatkeresztet is kiérdemelte.

Mindezek mellett korának népszerű és elismert konzervatív politikusa volt, 1922-től tíz esztendőn át Bethlen István miniszterelnök pártjának, a Keresztény Kisgazda Földmíves és Polgári Párt (röviden: Egységes Párt) színeiben volt nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.

Ilyen múlt után érte a felkérés, hogy legyen a Ferencvárosi Torna Club elnöke, amelyet hatalmas megtiszteltetésnek tartva elfogadott, a közgyűlés pedig egyhangúlag, közfelkiáltással választotta meg. Elnöki ténykedésének idejére esett a magyar futballban a professzionalizmus bevezetése, amelyért ugyancsak sokat dolgozott. Az FTC elnöki tiszte mellett 1926-tól a Ferencváros profi futballcsapatát irányító részvénytársaság elnöke is lett. Milyen ember, milyen vezető volt? Íme itt van egy, korabeli idézet: “Gschwindt Ernő nem volt a szó embere. Tetteivel támogatta a magyar sportot az FTC-n a Ferencvároson keresztül. Ahogy nem beszélt, ahogy nem szeretett a nyilvánosság előtt szónoklatokban 
megnyilatkozni, éppen úgy nem szerette mutogatni érzelmeit sem A mások öröméhez simult a maga nagy 
öröme, a mások bánatában azonban nem olvadt fel a maga bánata. Az mindig mélyebb, fájóbb, keserűbb 
volt, mint bárkié.” Tegyük gyorsan hozzá, tetteivel és a pénzével, hiszen az FTC történetének első valódi mecénása volt. Úriemberségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy a profi futballcsapat pénzügyileg balul sikerült 1931-es dél-amerikai túrája után lemondott elnöki posztjairól, de ezt úgy tette, hogy a negyedmillió pengőre rúgó adósságot saját zsebből kifizette. Életének utolsó évében már nem volt elnök, mégis mindenki annak tartotta, váratlan halála után temetésére testületileg kivonult az FTC és a Ferencváros teljes tábora, a játékosok a vállukon vitték a koporsóját.

 8. ifj. dr. Springer Ferenc

Született: 1892.06.18. Budapest

Meghalt: 1938.07.17. Budapest

Ferencváros Rt. elnöke: 1936. november 12. – 1938. július 17.

A klub alapító elnökének elsőszülött fia, aki tényleges elnökké történt kinevezéséig is, mint az akkori elnök, Mailinger Béla helyettese ügyvezetőként az elnök betegségének az idején irányította a részvénytársaságként működő profi szakosztályt. 1936. végén hasonló okból véglegesítették a pozíciójában, amit ő nem adott fel a súlyos betegsége közben sem, a haláláig igazgatta a labdarúgókat.

ifj. dr. Springer Ferenc születésekor édesanyja a szülés során meghalt. A kis árva mégsem maradt egyedül, mellette volt édesapja, majd később annak újra házasodása után született még négy féltestvére. Ám ő volt a legidősebb, aki mindenben próbálta követni édesapját. Számára nem volt kérdés, hogy ő is a jogi pályát választja, mint ahogy az sem, hogy édesapja szenvedélyét, a Ferencvárosi Torna Club iránti elkötelezettségét és rajongását is átveszi. Még nem volt 18 éves, amikor az egyesület tagja lett, első tisztségeként a klub titkárának választották meg 1910-ben. Még ugyanebben az évben a vívó szakosztály titkári teendőit is átvette. Mivel az FTC sportegyesület volt, természetes, hogy magát a sportot is kipróbálta. A labdarúgó szakosztálynak 1910-ben, az atlétikai szakosztálynak 1911-ben, a birkózónak 1913-ban lett igazolt sportolója. Igazolása nem csupán papír volt, mérkőzéseken is részt vett, versenyeken is elindult. Ahogy haladt előre a jogi tanulmányaiban, úgy tudott egyre kevesebb időt fordítani az aktív sportra, annál is inkább mert két évet Angliában töltött, az I. világháború harcaiban is kitüntette magát. Végzett jogászként az aktív sporttevékenységet abbahagyta, feladatait a vezetésben folytatta. Még édesapja életében, 1920-ban megbízták az FTC főtitkári teendőinek az ellátásával, amely tisztséget édesapja halála után is viselte. Feladata volt a klub napi adminisztratív ügyeinek az irányítása, képviselete, annál is inkább, mert mint tudjuk ekkor az édesapja iránti tiszteletből több mint két évig nem volt elnöke a klubnak. Öt éven keresztül gyakorlatilag vezette a klubot. Amikor főtitkári pozíciójáról leköszönt, a klubban érdemeit maximálisan elismerve, azonnal alelnöknek választották.

A főtitkári tevékenysége alatti öt év volt az az időszak, amikor felerősödtek a professzionalista labdarúgás magyar bevezetésének a hangjai. Dr. Springer Ferenc, ekkor már az ifj. megkülönböztető jelzés nélkül, következetesen harcolt azért, hogy a sport, a sportolók érdekei soha ne sérüljenek meg. Ő maga eleinte az amatőrizmus eszméjében hitt, ameddig lehetett, amellett kitartott, ám amikor a váltás elkerülhetetlenné vált, minden erejét latba vetette, hogy az FTC-ből kinőtt Ferencváros továbbra is a magyar labdarúgás zászlóshajója maradhasson. Az utókor bölcsességével kijelenthetjük, az is maradt, sőt egyre inkább azzá vált, amelynek nevét már nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában, sőt a tengeren túl, Dél-Amerikában is megsüvegelték, tisztelték. 1936. végén a betegeskedő Mailinger Béla után választották a Ferencváros FC ügyvezető elnökévé, amely után atyai szeretettel vezette a világhíres profi futballistákból álló csapatát, ügyes-bajos dolgaikat elintézte, senki semmiben nem szenvedhetett hiányt. Irányítása alatt újjáépült a Fradi, feltámadt a korai idők ferencvárosi virtusa, a csapat visszatalált a győztes útra. Önmagában is történelmi volt a tette, a szerepe, hát még úgy, ha tudjuk, mindezt a halálos kórral a testében, azzal folyamatosan küzdve és folyamatosan nem törődve érte el. Életének utolsó másfél évében a betegágya volt az irodája, onnan irányította az ügyeket hallatlan eréllyel, mégis tele tapintattal, óriási szeretettel és utánozhatatlan, önmagából fakadó lelkesedéssel, bizakodással és hittel. Kortársai tudták, elmondták, leírták, a Ferencváros feltámadása csakis az ő lelkének volt köszönhető. Az egész világ által csodált játékosai egyszerűen bálványozták, egy-egy sikerük után útjuk nem haza, hanem az ő betegágyához vezetett, hogy köszönetet mondjanak neki. Több akkori iránymutatása ma is aktuális, például ő mondta: „Nem elég elérni az eredményt, azt meg is kell tartani” vagy a sikerek titka az „erős akarat és a testi-lelki felkészültség”. Az is nagyon megszívlelendő mondata volt, hogy „Ha azt akarjuk, hogy a csapat tudjon akarni, akkor elsősorban a vezetőnek kell akarnia, az ő hitének kell áthatnia a fiai lelkét, mert az igazi akaraterő nem ismeri a kudarc lehetőségét, az ilyen akaraterő előtt mindig meg kell hajolnia a kisebbnek, a gyengébbnek.” Ő kétséget kizáróan át tudta ültetni a benne lakozó emberfeletti akaraterőt a játékosaiba, nem is maradtak el a sikerek.

9. Dr. Usetty Béla

Született: 1887.04.17. Budapest

Meghalt: 1970.05.18. Budapest

Ferencváros Rt. elnöke: 1938. április 29. – 1938. október 25.

Dr. Usetty Béla tősgyökeres ferencvárosi családba született ötödik, legifjabb gyermekként. Ferenc bátyjához hasonlóan ő is az ügyvédi pályát választotta és Ferenc bátyjához hasonlóan ő is az FTC tisztségviselője lett. Dr. Usetty Ferencet 1920-ban választotta először alelnökévé az FTC, amit az elkövetkezendő két évben megismételt.

Dr. Usetty Béla a sportvezetői pályája előtt a politika felé fordult, 1926-ban országgyűlési képviselő lett az Egységes Párt zászlaja alatt, amely mandátumot 1931-ben, majd 1935-ben is megújította. Politikusi mivoltában érték a sportvezetői felkérések, 1932-ben a Magyar Labdarúgók Szövetsége elnöke lett, amely tisztet 1939-ig betöltötte. Ebbéli funkciójában igazán érdekes, hogy 1933.05.09-én az FTC közgyűlése társelnöknek választotta, amely funkció még nem volt igazán operatív, hiszen rajta kívül négy másik személyt is megválasztottak, a tényleges vezető a korábban már bemutatott Mailinger Béla volt. 1937.05.30-án azonban – még mindig MLSZ elnöki funkcióban – az FTC-nél is előlépett, hiszen felkérték, hogy vállalja el a Dr. Gschwindt Ernő lemondása után megüresedett elnöki posztot, amit ő nagy tisztelettel elfogadott. Kettős elnöki funkciója az MLSZ-szel rengeteg támadásnak tette ki, amelyek csak fokozódtak, amikor az FTC, mint klub elnöksége után a Ferencváros Rt., mint a futballcsapatot működtető gazdasági társaság elnöki pozícióját is elfoglalta, még ha ez nem is az operatív vezetést jelentette. A támadásokat derekasan viselte egészen 1939-ig, amikor az MLSZ-beli tisztségétől vált meg. Nem is annyira a kettősség motiválta a döntését, sokkal inkább a politika egyre erőteljesebb beleszólása a sport- és futballügyekbe, egészen pontosan a politikai antiszemitizmus térnyerése, a zsidókérdés sportbéli felvetése. Mailinger Bélához hasonlóan 1944-ben visszavonult a sportvezetői munkától, családja körében élt haláláig.

10. Dr. Melly Béla

Született: 1898.12.09. Budapest

Meghalt: 1961.02.01. Budapest

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1938. július 17. – 1938. október 25.

Elődjéhez hasonlóan ő is helyettesítette már a betegeskedő elnökét, így ifj. dr. Springer Ferenc halála után nem volt meglepetés, hogy őt kérték fel az ügyvezető elnöki poszt betöltésére. Gyakorló orvosként, azonban nem tudta, mennyi feladattal járó funkciót vállalt el. Nagyon hamar kiderült a számára, hogy nem tudja az orvosi és a sportvezetői feladatait egyidejűleg ellátni anélkül, hogy annak az egyik ne látná a súlyos kárát. Ezért három hónap után lemondott a Ferencvárosban viselt funkciójáról.

Melly Béla ízig-vérig ferencvárosi családba született. Édesapja, id. dr. Melly Béla jogászként az árvaszéki elnökségig vitte, aki már 1901-ben az FTC választmányi tagja volt, majd 1923-ban a klub alelnökévé is megválasztották. Fia nem követte őt a jogi pályán, őt jobban vonzotta az orvoslás. Nem sokkal a diplomája kézhez vétele után civil munkája mellett az FTC-be is bekerült, ahol 1925-ben kluborvos lett. Pályája gyorsan ívelt felfelé, harminc esztendősen már neves urológus, főorvos lett. A Ferencváros vezetőinek, pontosabban ifj. dr. Springer Ferencnek  hosszas győzködés után 1938. április elején sikerült bevonni őt a vezetőségbe, természetesen az orvosi vonalon. Springer dr. így mutatta őt be a nyilvánosságnak: „Végre sikerült Melly dr.-t bevonni a Ferencváros irányításába. Nagyon örülünk annak, hogy Melly Béla dr. elfogadta a meghívásunkat. Az ő szaktudása sportorvosi szempontból nagyon sokat jelent majd a Ferencvárosnak. Ellenőrzése hamarosan meglátszik majd a csapat munkáján. Már csak azért is örülök Melly dr. bekapcsolódásának, mert a fiúk, a játékosok nagyon szeretik őt.” Egy hónappal később már Springer dr.-t kellett helyettesítenie, három hónappal a meghívása után pedig ügyvezető elnökké lépett elő. A rövid ideig tartó regnálása után lemondott vezetői pozíciójáról, de az igazgatóságnak továbbra is tagja maradt. Orvosi karrierje is szépen ívelt felfelé, az ötvenes években a Szent István Kórház igazgató-főorvosa lett, a hazai urológus-társadalom méltán elismert tagja.

11. Dr. Battlay Imre

Született: 1883.09.19. Kalocsa

Meghalt: 1960.12.23. Budapest

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1938. október 26. – 1939. június 17.

Dr. Melly Béla váratlan lemondása után nem sokat kellett várni az új ügyvezető kinevezésére, aki dr. Battlay Imre IX. kerületi elöljáró lett. Beiktatása után az első szavai ezek voltak: „A ferencvárosi szívek hívására, igazi ferencvárosi szívvel siettem az engem ért megtisztelő bizalomnak eleget téve, az ügyvezető elnöki tisztet elfogadni. A szívemet adom a ferencvárosi szívért, amely engem előszólított. Meggyőződésem, hogy ezzel a ferencvárosi szívvel — amely a vezetésemre bízott százezer lakosú kerületnek is jellemző sajátsága — minden nehézséget sikerülni fog áthidalni. A ferencvárosi szív a Fokföldön is ugyanaz, mint itthon a Ferencvárosban. Arra mindenkor számítani lehet. Eddig is a ferencvárosi ügyeket kellett intéznem, mint a kerületem elöljárója. A szerepem nem változik, csak gyarapszik azzal, hogy most már a rendelkezésre álló szabadidőmet is ferencvárosi, vagy mondjuk a Ferencváros ügyeivel töltöm. Boldogan.„

Battlay Imrének az édesapja előbb kalocsai királyi ügyész volt, ottani működése alatt született a később „ferencvárosi futballvezérré avanzsált” fia, utóbb kassai királyi főügyészi helyettes, nemsokára ugyanott királyi főügyész volt. Ilyen családi háttérrel szinte természetes, hogy az ifjú Battlay Imre is a jogi pálya felé fordult, aki később a székesfőváros különböző hivatalaiban dolgozott. Egészen mély zöld-fehér gyökerei voltak, hiszen már kisdiák korában az FTC lelkes szurkolója volt. Törzshelyének az Üllői úton a lelátó állóhelyi része számított, oda járt akkor is, amikor már a székesfővárosnál komoly pozíciót töltött be. Tetszettek neki az állóhely népének talpraesett megjegyzései, a spontán bírálatok, amelyek sokkal közelebbről mutatták meg neki a csapattal kapcsolatos ügyek lényegét, mint a páholyok beszélgetései. Ma is megszívlelendő, mint kerületi elöljáró hogyan is vélekedett a Fradi és a kerület kapcsolatáról: „A kerületnek szüksége van a Ferencváros által nyújtott sportra és a Ferencvárosnak szüksége van a kerület támogatására. Minden erőmmel azon leszek, hogy mindkettőt szolgáljam, egy egyetemes, közös cél érdekében.”

Bebizonyosodott azonban, hogy egy futballklub vezetéséhez a szív önmagában nem elég. Bő fél év múltán ezt Battlay dr. is megtapasztalta és lemondott tisztségéről. érdekes, hogy lemondását az egy ponttal elveszített bajnokság és a Sparta Praha ellen itthon elveszített KK negyeddöntő után nyújtotta be, ahol az általa oly sokra tartott állóhely népe igencsak kifejezte nemtetszését, mintegy tízezren hangos füttyszóval tüntettek. Ezután azonban a Fradi javított, egészen a döntőig menetelt. Lemondása után maradt még az FTC vezetőségében, 1942-ben például a tenisz szakosztály elnökévé választották. 1943-ban nyugdíjba vonult, amivel végképp búcsút intett a közéletnek és a társadalmi szerepvállalásnak. 

 12. Kemenessy Sándor

Született: 1893.09.08. Schönthal-Karlsbad

Meghalt: 1947.04.12. Budapest

Ferencváros Rt. főtitkáraként ideiglenes vezető: 1939. június 18. – 1939. augusztus 7.

Ferencváros Rt. főtitkáraként hármas bizottság irányítója: 1941. november 12. – 1942. január 19-ig.

A sorozatos ügyvezetői lemondások váratlanul érték a Ferencváros vezetését, ezért elhatározták, hogy a következő ügyvezető kiválasztását alaposabb előkészületek előzik majd meg. Ily módon csupán ideiglenes jelleggel vette át az ügyek irányítását vitéz Kemenessy Sándor a labdarúgók főtitkára. „Régi bútordarab” volt már a vezetésben, 1921. óta dogozott a ferencvárosi labdarúgásban. Szigeti Imrével együtt került az FTC-hez, igaz, akkor még nem így hívták, az eredeti neve Klement Sándor volt. A Szigeti-érában végig az adminisztratív vonalon dolgozott, először, mint az amatőr FTC labdarúgó szakosztályának az intézője, majd a profi Ferencváros alakulatánál, mint a Ferencváros főtitkára.  Utóbbi pozícióját Szigeti Imre „bukása” után is megtarthatta és együtt dolgozott az őt követő elnökökkel, illetve ügyvezetőkkel. Így került Battlay Imre lemondása után előtérbe, hogy mint a ferencvárosi ügyek legjobb ismerője, átmeneti jelleggel vegye át a vezetést.

Csehországban született, tanulmányait azonban már Budapesten, a VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskolában folytatta. Fiatalon a fővárosnál kapott állást, ezért a sporttal a fővárosi tisztviselők klubjában, a BSE-ben kezdett foglalkozni, ahol kezdetben atletizált, majd már 1919-ben a futballisták agilis intézője lett, ahonnan az MLSZ titkári székéig jutott. Innen „szipkázta el” 1921. végén az FTC és lett Szigeti Imre egyik legbizalmasabb munkatársa. Aztán, ahogy láttuk, sok vezető mellett dolgozott, egészen 1944. végéig. A II. világháború után már nem jutott neki szerep, 

13. Pataky Mihály

Született: 1893.12.07. Budapest

Meghalt: 1977.11.28. Budapest

Ferencváros Rt. sportbizottsági tagjaként ideiglenes vezető: 1939. augusztus 7. – 1940. április 2.

Ferencváros Rt. sportigazgatója: 1940. április 2-től 1941. április 16-ig.

Az FTC korábbi legendás játékosa, majd edzője, végül sportszakmai irányítója minden szinten teljes szívvel és nagy hozzáértéssel szolgálta úgy az FTC-t, mint a Ferencvárost, azaz a zöld-fehér futballt. Civil elfoglaltságai mellett egyszemélyi felelős vezetést sohasem akart vállalni, ám amikor baj volt, jött és átmeneti jelleggel segített. 1939. nyarán pedig baj volt, láthattuk, egymást váltották a Ferencváros élén az ügyvezetők, volt, aki orvos volt, volt, aki ügyvéd volt, ám egyik sem szakember, már ami a futballt illette. Korábban Pataky Mihály mindig ott volt az igazgatóságban, a tanácsaival segített, ám ifj. dr. Springer Ferenc halála után dr. Usetty Béla nem tartott igényt az ilyen irányú szolgálataira. Aztán belátta, ez nem volt a legjobb döntés, ezért visszahívta őt. Ha pedig hívták, Pataky Mihály félretett minden sértődést, jött és segített.

Pataky Mihályt már gyermekként a hatalmába kerítette az új játék, a futball, amit a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett el művelni. Mindig csatárt, centercsatárt játszott, már az ifjúsági csapatban ontotta a gólokat, nem csoda, hogy már 17 esztendősen bemutatkozhatott a nagycsapatban. Abban a nagycsapatban, amely valóban nagy, akkor már többszörös bajnokcsapat volt, amelyik már Magyarország határain túl is mutatta a világnak, hogy kis hazánkban nemcsak szeretnek, tudnak is futballozni. Pataky Mihály jött, látott és győzött, rögtön alapemberré vált, általa az addig is gólerős csatársor még imponálóbb lett. Ebből is adódóan még tizenévesen bekerült a válogatottba, ahol ugyancsak kihagyhatatlan alapember lett. Pályafutását megakasztotta és kettészelte az I. világháború. Az elsők között vonult be, harcolt a hazáért. Kitüntették, hadifogságba esett, csupán a háború végén térhetett haza. Tudása azonban nem kopott meg, további egy évtizeden át játszott az élvonalban. Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt, aki amellett, hogy a gólokat rúgta, az egész csatársor játékát irányí­totta, alakí­totta. Azt írták róla a lapok, hogy finom, abszolút durvaságmentes játéka mellett ő volt a technika, az irányí­tás, a művészi futball megtestesí­tője. Ha az egyetemen a futball művészetét tantárgyul iktatták volna be, ő lett volna a leghivatottabb tanára.

A világháború előtti három bajnoki címét a húszas években még kettővel toldotta meg, játszott az FTC utolsó amatőr bajnokcsapatában, majd az első profi gárdában is, de amatőrként. Játékáért nem pénzt, csak egy ezüst sétapálcát kapott. Utána elbúcsúzott az aktí­v játéktól, de a Fraditól és a focitól nem tudott elszakadni. Nagy elméleti tudásával segí­tette a Ferencváros edzőit, a háttérből a csapat sikereinek egyik fő irányí­tója volt egészen 1944-ig. 1930-ban három mérkőzésen át a szövetségi kapitány tisztségét is betöltötte. Ebben az időben a Fradinál szinte minden szakmai kérdésben szabad kezet kapott, a harmincas évek végén az ő javaslatára kezdett a csapat WM rendszerben, három hátvéddel, két fedezettel, öt csatárral játszani. A labdarúgók elnökével, Mailinger Bélával hosszú-hosszú éveken át nagyszerűen megértve dolgoztak, barátságuk a sí­rig tartott.

 14. Dr. Darnay László

Született: 1884.06.26. Budapest

Meghalt: 1957.11.26. Budapest

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1942. január 19. – 1944. július 12.

Dr. Darnay László a kinevezése előtt is komoly részt vállalt az FTC és a Ferencváros ügyeinek az irányításában, a klubnak alelnöke volt, a Ferencvárosnak pedig igazgatósági tagja. A kinevezése viszont azt jelentette, hogy teljhatalommal irányíthatta a labdarúgók sorsát. A neve különben sem volt ismeretlen a szélesebb sportkörökben, mert a Mester utcai Szent István felsőkereskedelmi iskolának volt az igazgatója. Annak az iskolának, amely a sportban mindig vezérszerepet játszott. Ebben kétségtelenül sokat köszönhettek a sportszerető igazgatójuknak, aki minden sportügyet a szívén viselt. Nem volt véletlen, hogy ennek az iskolának a diákjai minden sportágban jeleskedtek és a labdarúgásban szinte verhetetlennek bizonyultak. Számos elsőrangú labdarúgó, atléta és úszó került ki a Szent István felsőkereskedelmiből. Ő maga ifjúkorában a Pannónia Evezős Clubban az evezésnek hódolt, amely sportágnak később ügyvezető igazgatóként a szövetségi vezetésébe is bekerült. Doktorátusát bölcsészvonalon szerezte, egész életében tanárembernek vallotta magát. Az FTC vezetésébe alelnökként 1937-ben került, egy esztendő múltán már ügyvezető alelnökként ő helyettesítette a sokat betegeskedő ügyvezető elnököt, Mailinger Bélát. Még több ideje lett a ferencvárosiak számára, amikor 1939. végén lemondott az evezős szövetség igazgatói posztjáról. A történéseknek szinte törvényszerű végkifejlete volt, hogy 1942. elején neki ajánlották fel a futballvezéri széket. Valljuk be, egy evezős szaktekintély azért oly sokat nem érthetett a futballszakmai kérdésekhez. Ezt ellensúlyozta a szigorú tanári, igazgatói vénája, amellyel közelített a mindenkori megoldandó kérdésekhez. Nem is sikerült a küldetése, sokan kritizálták is, mert a fegyelem címén és ürügyén egymás után szórta ki a csapatból annak európai hírű és értékű, klasszis játékosait. A „kicsapottak” helyére azonban nem tudott hasonló vagy jobb játékosokat szerezni. Kivesztek a játékosok, kiveszett a híres Ferencváros-lendület és a Fradi-szívvel való játék, a csapat fokozatosan csúszott lefelé. Még az edzőnek szerződtetett világhírű Schaffer Spéci sem tudott ezen a lefelé tartó folyamon segíteni, pedig ő aztán igazán elismert, kitűnő szakember volt.

A II. világháborút követően nyugdíjba vonult, a sportélettől is teljesen visszavonultan élt a haláláig.

 15. Dr. Berauer József

Született: 1897.10.30. Kalocsa

Meghalt: 1971.08.18. Budapest

Ferencváros Rt. ügyvezető elnöke: 1944. július 12. – 1944. november 25.

A II. világháború vészterhes időszakában került a Ferencváros labdarúgóinak az élére a bankigazgató dr. Berauer József. Ám, ahogy elődei, ő is csupán néhány hónapig bírta.

Édesapja Kalocsán működött, mint tanár és karnagy, így Berauer József is ott látta meg a napvilágot. Érdekesség, hogy dr. Battlay Imre után ő már a második kalocsai születésű futballvezére volt a Fradinak. Édesapja az egyházi zenén kívül a gazdasági életben is működött, a kalocsai takarékpénztár igazgatója volt, fia is ebbe az irányba tanult, a kalocsai iskolaévek után Budapesten a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban tisztviselőként kezdte banki pályafutását, ahol fokozatosan lépdelt előre a ranglétrán, annál is inkább, mert közben ledoktorált. A sportolói létet is a bank sportegyesületében „ízlelte meg”, ott volt tag. Az FTC-ben először 1943-ban kapott feladatot, akkor a jégkorong szakosztály vezetője lett, 1944-ben pedig már a klub elnökségi tagja volt, ekkor érte a felkérés, hogy a lemondott dr. Darnay László örökébe lépjen. Első szakmai ténykedése volt, hogy újra felkérte szaktanácsadónak Pataky Mihályt, majd kinevezte a csapat élére edzőnek Berkessy Elemért, mindkettő jó húzásnak tűnt. Bő négy hónapos működés után azonban lemondott a Ferencváros ügyvezetői tisztségéről, mert hivatalos, banki elfoglaltsága elszólította őt Budapestről. Mailinger Béla, a zöld-fehérek elnöke és az igazgatóság kénytelen volt ezt bejelentést tudomásul venni és az új ügyvezető személye felől gondoskodni, aki nem lett más, mint maga Mailinger Béla, ahogy már annyiszor a történelemben.

Dr. Berauer József II. világháború utáni sorsa nem volt irigylésre méltó. Mivel a nyilasok idején volt bankjának vezető alkalmazottja, fasisztának bélyegezték, népbíróság elé állították. 1946-ban 1 év, 2 hónap börtönt kapott, ami azért az akkori büntetési tételek között egészen enyhének számított. Haláláig visszavonultan élt.

16. Dr. Tóth Lajos 

Született: 1905. Budapest

Meghalt: 1963.01.18. Budapest

FTC szakosztályvezetője: 1945. április 30. – 1945. szeptember 29.

Az ifjú Tóth Lajos már középiskolásként sportvezető volt, a Református Főgimnázium Ifjúsági Sport Clubjában, ahol a futball „szakosztálykapitánya” volt.  Egyetemi évei alatt figyelme az ökölvívás felé fordult, amely figyelem megmaradt akkor is, amikor a jogi egyetemet elvégezve már dr. Tóth Lajosnak hívták. 25 évesen már az FTC ökölvívó szakosztályának a vezetője volt, aki bekerült a szövetség vezetésébe is. Látható, szorgalmasan gyűjtötte a vezetői tapasztalatokat, 1933-ban az FTC főtitkárává választották, ahol Mailinger Béla ügyvezető elnök munkáját segítette, nem sokkal később már a Ferencváros futballcsapatánál is betöltötte a titkári funkciót. Elmondható róla, fiatal kora ellenére sok nagy csatát látott a pályán és a pályán kívül is. Amikor a II. világháború után a magyar sportélet romokban hevert és elkezdték a klubok, köztük az FTC feltámasztását, ő is részt vállalt a nagy feladatban. Először egy ötfős bizottságot neveztek ki a labdarúgó szakosztály élére, ennek lett a vezetője az akkor még mindig csupán 40 esztendős, de már „régi motoros” dr. Tóth Lajos. Nem volt egyszerű a feladata, amely azzal kezdődött, hogy meg kellett találniuk a régi játékosokat, akikből újra csapatot lehet építeni. Aztán a lehetőségekhez mérten, új játékosokat is kellett keresni és igazolni. Mindezt erős politikai ellenszélben, hiszen ne feledjük, a Fradit nem szerették az 1944-es vezetői kurzusa miatt. Mégis sikerrel járt illetve jártak, hiszen a régiek közül játszottak az „új Fradiban” a Sárosi testvérek, Csikós, Rudas, Gyetvai és Lakat, de olyan új játékost is szereztek, mint Kubala László. Ilyen játékosanyagból, csak idő kérdése lehetett egy új nagy csapat kialakítása, gondolták a fradista érzelmű szurkolók. Lehet, dr. Tóth Lajos is így gondolta, ám ez nem volt ilyen egyszerű. A Fradi körül mindig voltak viták, mindig voltak olyan törekvések, amelyek a megosztására irányultak, ebben a korszakban ez különösen így volt. Dr. Tóth Lajos is 1945. szeptember közepén még bizakodva nyilatkozott a jövőről, hogy aztán két hét múltán, az új szezon indulása előtt már ne ő vezesse a szakosztályt. Az FTC közgyűlésén ugyan „előléptették”, a tíz alelnök egyike lett, ám a labdarúgóknál már „nem osztottak neki lapot”.

Dr. Tóth Lajos civilben a közlekedési vállalat, a BSZKRT (Beszkárt) jogtanácsosa volt, ahol a HÉV területén dolgozott, egészen a haláláig. Mindemellett hithű reformátusként a Józsefvárosi gyülekezet presbitere és egyházközségi ügyésze volt. 

 17. Nádas Adolf

Született: 1896. Budapest

Meghalt: 1968.08.28. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1945. szeptember 29. – 1946. november 10.

FTC ideiglenes szakosztályelnöke: 1949. június 27. – 1949. szeptember 30.

Nádas Adolf az FTC mint klub, ezen belül a labdarúgás újjáépítésében oroszlánrészt vállalt a II. világháború befejezése után, akit 1945.09.29-én választottak meg ügyvezető elnöknek és a labdarúgó szakosztály vezetőjének.

Nádas Adolf számára a megválasztása előtt sem volt ismeretlen az FTC, amelynek 1913-ban lett a tagja. Előtte két évig az Óbudai Torna Egylet atlétája volt, onnan igazolt a Ferencvárosba. Reményteli rövidtávfutó és távolugró volt, a sportolói karrierjét azonban az I. világháború kerékbetörte. Olyannyira, hogy az ifjú Nádas Adolf 1921-ig nem is került haza a háborúból, hiszen annak már az első évében orosz hadifogságba esett, ahol hét hosszú esztendőt raboskodott Szibériában. Hazatérte után pár évig még indult atlétikai versenyeken, majd Mailinger Béla invitálására vezetőségi tagja lett az FTC atlétikai szakosztályának, ezzel elindult sportvezetői karrierje. Egy évvel később már a Magyar Atlétikai Szövetségben is funkciót kapott, az FTC pedig a soros közgyűlésén jegyzővé választotta, majd 1928-ban választmányi tag lett. Egyik megalapítója és vezetője lett az FTC turista szakosztályának, később 1931-ben a labdarúgásban is feladatot kapott, ahol a profi futballcsapatot irányító részvénytársaság felügyelő bizottságába választották be. Mindezen funkciói mellett 1933-ban az FTC főpénztárosa lett, ott volt tehát a klubot irányító vezetőségben, közelről segíthette az akkori első számú vezető, Mailinger Béla munkáját.

Ilyen előzmények után, immár első emberként kapta a feladatot az FTC talpraállítására. Ezt a feladatot is jól megoldotta, a Fradi szellemisége nagyon hamar visszatért a sportpályákra. Úgy a sportolók, mint a szurkolók kedvelték, népszerű elnök volt a körükben. Nem mondható el ugyanez a politikai vezetésről, akik nem mindig segítették, sőt olyan is volt, hogy hátráltatták. Ilyen hátráltatással kezdődött a tulajdonképpeni vezetői pályája, amikor 1945. novemberében eltiltották nemcsak a funkciója gyakorlásától, hanem még a futballpályák látogatásától is. Tették ezt azért, mert saját csapata érdekében volt „mersze” a pálya állapotának védelme érdekében egy alacsonyabb osztályú munkáscsapatot, a „Ferencvárosi Barátságot” eltanácsolni az Üllői útról, ráadásul, mivel a szép szó nem hatott, a meccsük megkezdése után a pályamunkásokkal levetette a kapukról a hálót, így a bírónak le kellett fújnia a meccset. Persze, azért „a forró kását nem tudták megenni”, Nádas Adolf tovább vezette a klubot és a szakosztályt. 1946. november elején a labdarúgók ügyeinek az intézését rábízta addigi helyettesére, Nagy Lászlóra. Magában az FTC-ben egészen az ÉDOSZ-ba történt beolvadásig dolgozott, az “új” egyesületben már nem volt rá szükség, a tapasztalataira nem voltak kíváncsiak. 1956. végén nyugdíjasként rövid ideig tagja lett a nevét és színeit visszakapó, újjáformálódó klub intéző bizottságának.

Ahogy korábbi vezetőtársai közül oly soknak, neki sem az FTC és a Ferencváros volt az egyetlen működési területe, a Müller Testvérek Vegyészeti Gyár Rt-nek, amit röviden csak Müller Tintagyárnak hívtak volt az egyik igazgatója.  Vezetői tapasztalataira, tanácsaira a későbbiekben még a Magyar Labdarúgó Szövetség is számított, ahol 1962-ben elnökségi tagnak választották, amely funkciót a haláláig betöltötte.

18. Nagy László

Született: 1896.08.12. Budapest

Meghalt: 1972.11. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1946. november 10. – 1947. december 30.

Nem a II. világháború után került először vezető pozícióba, ő is a régi ferencvárosi vezetők közül való volt, már 1935-ben vezette a labdarúgó szakosztályt, csak nem a profiknál, hanem az amatőr FTC-nél. Agilis, serény ember volt, mondták is sokan, „egy tucat Nagy Laci kellene” az FTC-be. Minden idejét a vezetése alatt álló FTC csapatoknak szentelte és emellett részt vett a Ferencváros profi csapatának sportbeli irányításában is, amelynek valódi utánpótlásbázisának tartotta az általa vezetett amatőr FTC-t. Ez az első korszaka 1941-ig tartott, amikor lemondott az amatőr FTC éléről.

Aztán a II. világháború után, amikor hívták, természetesnek vette, hogy újra csatlakozzon az FTC vezetéséhez, a labdarúgó szakosztály munkájához. 1946-ban már a helyettese volt Nádas Adolfnak, akitől novemberben át is vette az irányítást. Ő vezette a csapatot az emlékezetes 1947-es mexikói túrára, ahol a Fradi Puskással, Szuszával és Mészárossal megerősítve öregbítette a magyar labdarúgás hírnevét. A túra nyáron volt, szeptemberben azonban már bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene, amit nagy szavazataránnyal „túlélt” és tovább dolgozhatott, helyette a főtitkár, dr. Sárosi György mondott le. Az ellene folyó intrikák azonban nem szűntek meg, Nagy László úgy érezte, ilyen légkörben nem tud dolgozni, ezért az év végén lemondott a funkciójáról. Csak a labdarúgóktól köszönt el, mint az FTC alelnöke a többi sportágért tovább dolgozott. Az FTC „kommunista módon” történt átszervezésével, átnevezésével nem tudott azonosulni, nevével többet nem találkozhattunk, egészen az 1972. novemberében bekövetkezett haláláig, amiről egy rövid hírben tudósítottak.

 19. Furmann Károly

Született: 1901.11.19. Budapest

Meghalt: 1984.07.25. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1948. január 2. – 1949. június 26.

Furmann Károly személyében Pataky Mihály után újra egy régi legendás játékos került a futballisták kormányrúdjához. Abban is hasonlított nagy elődjére, hogy játékospályafutása után ő is elsősorban szaktanácsadóként segítette a mindenkori vezető munkáját, nem kívánt a reflektorfényben dolgozni. 1948. elején azonban kényszerhelyzet állt elő, mivel elődje, Nagy László az előző év utolsó napjaiban adta be a lemondását. A klub ügyvezető elnöke sem tartózkodott Budapesten, így a hivatalos kinevezés késett, viszont a csapat mellé azonnal kellett valaki, hiszen nemhogy szakosztályvezetője, éppenséggel edzője sem volt. a csapatnak. Így a téli felkészülést Furmann Károly irányításával kezdték el, aki egyszemélyben volt ideiglenes edző és szakosztályvezető. Később Lyka Antal személyében új edző érkezett, ám a vezetői poszt az övé maradt.

Furmann Károly igazi fradista volt, ott kezdett el a kölyökcsapatban futballozni, majd a ranglétrát végigjárva jutott el húsz esztendősen az első csapatig, ahonnan tizenegy évig szinte kiszoríthatatlan volt. Rendkívül intelligens fedezet volt, mindent tudott a labdával, átadásainak, ahogy mondták, szeme volt. Volt egy specialitása, a szinte fű alatt meglőtt, csúsztatott passz, amely után el is nevezték Csusztinak, amely név a haláláig rajta maradt. Miután visszavonult, hamar a klubvezetőség tagja lett, aki választmányi tagként segítette tanácsival a labdarúgókat. Lényegében ugyanezt csinálta 1945. után is, amikor 1948. elején az élet úgy hozta, hogy helyzetbe került. Minden vezető munkáját az általa irányítottak eredményei minősítik, így volt ez az ő esetében is. Már az első fél év végén is karnyújtásnyira került a bajnokság, hiszen a Csepelen rendezett bajnokinak nem kisebb tétje volt, mint a bajnoki cím, amely győzelem esetén a Fradié, vereség esetén a Csepelé, döntetlennél pedig a Vasasé lett volna. A Fradi hihetetlenül fordulatos és izgalmas találkozón 4:3-ra kikapott, így meg kellett elégednie a harmadik hellyel. Ám az irány jó volt, elég volt egy-két jó igazolás és összeállt az 1948/49. évi bajnokság csodacsapata, minden idők leggólképesebb Fradija, amely fennállása 50. évfordulójára bajnoki aranyéremmel kedveskedett a klubnak. Ezt a csapatot irányította és vezette a győzelmek útján Furmann Károly, akinek így vezetőként is jutott abból a bajnoki dicsőségből, amit korábban játékosként oly sokszor megízlelt. A bajnoki győzelem után visszavonult a csapat mellől, de a mérkőzéseket látogatta. Ott volt akkor is az Üllői úton, amikor 1956. novemberében, a forradalom napjaiban az FTC visszaszerezte a nevét és a színeit. Később, a nyugdíjas éveiben is minden hazai meccsen ott ült az Üllői úton vagy épp a Népstadionban és a lelátóról szurkolt élete csapatának.

Ahogy a sportban, úgy a civil életében is a hűség jellemezte, ugyanis ahogy egyetlen csapata, úgy csupán egyetlen munkahelye volt. A Gschwindt-féle szeszgyárban, majd annak utódjában dolgozott, azaz a cégért átfesthették, ám neki mindig ugyanoda vezetett az útja. 

20. Száraz István

Született: 1910.

Meghalt: 1972.12.11. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1949. október 1. – 1950. február 16.

ÉDOSZ SE sportosztály vezetője: 1950. február 16. – 1951. január 31.

Bp. Kinizsi sportosztály vezetője: 1951. február 1. – 1952. december 31.

Bp. Kinizsi szakosztályvezetője: 1955. április 30. – 1956. október 10.

Száraz István a kommunista párt, a szakszervezet élharcosa volt, egyebek között az ÉDOSZ-ban ő kapta feladatul a sport országos ki- és megszervezését. Ebből a funkcióból is következett, hogy már 1949-ben az FTC elnökségébe delegálták, már ezen az őszön átvette a labdarúgók irányítását is. Amikor az FTC az ÉDOSZ-ba olvadt, akkor ő lett a sportosztály vezetője, aki folyamatosan a sport szocialista átszervezésén dolgozott, így jöttek létre a Kinizsi sportkörök. Az utókor úgy emlékszik rá, hogy harcosan kiállt az egyesülete érdekeiért, mindig arra törekedett, hogy a sportolóit semmiféle hátrány ne érje. Ő az, aki ugyanazt a feladatkört ugyanazon egyesületben, de három név alatt is ellátta.

A Kinizsi országos sportegyesületeit az 1956-os forradalomig irányította, ily módon a Bp. Kinizsi-re is komoly ráhatása volt, annak ellenére, hogy oda az 1953-as év elejétől önálló elnököt jelöltek ki. Sőt, amikor 1955. tavaszán Onódy Lajost eltiltották, átmenetileg újra ő felügyelte a labdarúgók munkáját.

A sport és a Fradi olyannyira az élete részévé vált, hogy azoktól elszakadni nem tudott. Az 1956-os forradalom leverése után is, egészen haláláig tagja maradt a Fradi nagy családjának, vezetői testületeinek. Konkrét feladata akkoriban a birkózó szakosztály vezetése volt, amelyért szívvel, lélekkel dolgozott, olyannyira, hogy a halál is az FTC székházában, munka közben érte.

 21. Onódy Lajos

Született: 1920.03.05. Budapest

Meghalt: 1996.03. Budapest

Bp. Kinizsi szakosztályvezetője: 1953. január 1. – 1955. április 29.

Bp. Kinizsi szakosztályvezetője: 1956. október 10. – 1956. október 23.

FTC szakosztályvezetője: 1956. november 22. – 1959. február 15.

Onódy Lajosnak igazán kalandos, regénybe illő élete volt. Tizennyolc éves korától a Ganz gyárban dolgozott, kezdetben segédmunkásként, később villanyszerelőként, majd műszaki tisztviselőként. Mindemellett futballozott a gyár csapatában, többek között a csapattársa volt Komorettó Béla is. A futball révén sikerült elkerülnie, hogy 1941-ben behívják katonai szolgálatra. Közben kapcsolatba került a kommunista mozgalommal, a nyilas korszakban  kommunistákat, dezertőröket és zsidókat mentett, szerepe volt abban a szabotázsban is, amellyel megakadályozták a Ganz-gyár gépeinek Németországba hurcolását. Több budapesti zsidót mentett meg oly módon, hogy a férfiaknak igazolást szerzett, hogy a haditermeléshez nélkülözhetetlen munkások, a feleségeiket pedig egy barátja házában bújtatta. 1944. decemberében lebukott, a Gestapo letartóztatta, rövidesen halálra is ítélték, amelyet azonban a szovjet csapatok megérkezése miatt már nem hajtottak végre. Embermentő tevékenységéért megkapta a legnagyobb zsidó kitüntetést, a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. 1945-ben ő lett az Extra Cukorka- és Csokoládégyár nagykereskedelmi üzletágának vezetője (a tulajdonos, Ungár Miksa egyike volt az Onódy által megmentett zsidóknak). Az ő feladata volt, hogy a fővárosi édesipari üzemeket ellássa cukorral. 1949. októberében azzal bízták meg, hogy szervezze meg a Büfé Nemzeti Vállalatot, amely 1950. január 1-jén kezdte meg működését: az államosított presszók és büfék üzemeltetését. A vállalat dinamikusan fejlődött, 1953-ban átalakult Éttermi és Büfé Vállalattá. amely a Belkereskedelmi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt idővel 380 üzemegységet működtetett és mintegy ötezer főt foglalkoztatott. Onódy Lajos pályája meredeken ívelt felfelé, amihez hozzányúlt, az arannyá változott. Úgy vezette a cégét, mintha a sajátja lenne, sikereinek a titka a kiváló kapcsolatteremtő és –fenntartó képességén túl az volt, hogy kiváló szakemberekkel vétette körül magát. Ahol tehette, az államosított cégeknél meghagyta a korábbi tulajdonosokat, a szakmájukhoz nagyon értő iparosokat. Mindehhez a védőernyőt a munkásmozgalmi múltja és kapcsolatai jelentették a számára.

Ebbéli tevékenységében érte egykori Ganz-béli csapattársának, az időközben a Bp. Kinizsi elnökévé kinevezett Komorettó Bélának a felkérése, vállalja el a klub labdarúgó szakosztályának vezetői tisztét. Nagy ambícióval látott munkához, első ténykedéseinek az egyike olyan új igazolások nyélbeütése volt, amelyek révén a csapathoz került Mátrai Sándor vagy éppen Fenyvesi Máté. A csapat épült és egyre jobb eredményeket ért el. Így érkeztünk el 1955. április 11-ig, amikor a Bp. Kinizsi Bécsben játszott a Húsvéti torna döntőjében a Rapid ellen, Ez eddig akkoriban nem volt szenzáció, ám az annál inkább, hogy mindezt zöld-fehér szerelésben és Ferencváros név alatt tették, amely Onódy Lajos kezdeményezése volt. Bár szerzett hozzá szóbeli jóváhagyásokat, például Sebes Gusztávtól is, emiatt idehaza „elmeszelték”, a vizsgálat után azonnali hatállyal leváltották. Bő egy év elteltével azonban Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának az elnöke egy hosszú személyes beszélgetés után visszahelyezte őt a pozíciójába, amelyet ő a csapat előtt 1956. október 10-én foglalt el. Mindössze 13 napig tartott ez a korszaka, ezalatt a Bp. Kinizsi mindössze egyetlen bajnoki mérkőzést játszott, aztán mint tudjuk, kitört az 1956-os forradalom, ami sok mindent megváltoztatott. Az FTC visszavette a nevét és a színeit, amelyet immár a forradalom leverése után is megtarthatott, így Onódy Lajos immár hivatalosan is zöld-fehérben és Fradiként irányíthatta a labdarúgókat.

Onódy Lajos élete a Fradi után sem volt szokványos, 1964. október 30-án letartóztatták, majd vádat emeltek ellene sikkasztás, csalás és hűtlen kezelés címén. A koncepciós perben a bíróság hat és fél év börtönbüntetést szabott ki rá, amelyet a szegedi Csillagbörtönben töltött, ahonnan végül 1969-ben szabadult. Szabadulása után rokkantnyugdíjas lett, de emellett dolgozott szaktanácsadóként, majd a Ganz-MÁVAG területén egy büfét és egy kisvendéglőt hozott létre. 1973-tól a Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet tanácsadója lett, a sporttal azonban ott is foglalkozott, több egyesületnek segített, képviselte az érdekeiket. A nyolcvanas évektől fokozatosan visszavonult, az foglalkoztatta, hogy harcoljon az igazáért, hogy bebizonyítsa, jogtalanul, koncepciós perben ítélték el. Onódy Lajos 1996. márciusának első napjaiban hunyt el.

 22. Técsi Gyula

Született:

Meghalt: 

FTC szakosztályelnöke: 1959. február 15. – 1961. június 22.

Hosszabb idő után a szakosztály élére újra kettős vezetés került, a szakosztályelnök és a szakosztályvezető személyében. Az elnök a párt és a szakszervezet derék funkcionáriusa, Técsi Gyula lett, akit „természetesen” az ÉDOSZ delegált a tisztségbe.  Sportvonalon sokat nem tudott felmutatni, viszont ő volt az ÉDOSZ szervezeti- és kádertitkárságának a vezetője. 1961. március 30-án az FTC elnökségébe is beválasztották, viszont az éppen futó idény végén a szakosztályelnöki teendőket átadta másnak. Mivel a sportlapokban ezen idő alatt nem lehetett találkozni a nevével, nagyon is valószínű, hogy a szakosztályban is elsősorban káderügyekkel foglalkozott. Bár már nem viselt konkrét funkciót a labdarúgók mellett, azért 1963. tavaszán az ÉDOSZ nevében ő is köszöntötte a 14 év után újra bajnoki címet nyert együttest. Még később, 1970-ben, mint az FTC fegyelmi bizottságának az elnöke működött, amely funkció, a játékosok megrendszabályozása ugyancsak „testhezálló” volt számára.

 23. Csizmadia György

Született:

Meghalt: 

FTC szakosztályvezetője: 1959. február 15. – 1961. június 22.

FTC szakosztályvezetője: 1965. december 20. – 1968. december 20.

Técsi Gyulával együtt került a labdarúgók vezető testületébe mint szakosztályvezető, akinek a feladata a napi ügyek vitele volt. Ebbéli funkciójában őt találta meg a sajtó, ő volt az, aki a mérkőzések előtt a várakozásairól és az esetleges sérültek állapotáról nyilatkozott, a mérkőzések után pedig a benyomásairól, mint egy sajtószóvivő. A Técsi Gyulát követő új szakosztályelnök, Somogyi László nem számított a munkájára, legalábbis a mandátuma elején, mert annak utolsó hónapjaiban ő is visszahívta a stábjába, hogy aztán őt is „túlélje”, hiszen immáron harmadik szakosztályelnökével, Farkas Gáborral is együtt dolgozhatott. Második szakosztályvezetői korszaka pontosan három évig tartott, feladata hasonló volt az első időszakban végzetthez, azaz elsősorban a sajtó rendelkezésére állt, tájékoztatta őket a csapat körüli eseményekről, hírekről.

24. Somogyi László

Született: 1925. Budapest

Meghalt: 

FTC szakosztályelnöke: 1961.06.22. – 1966.06.22.

Somogyi Lászlót gyermekkora minden sportélménye a Ferencvároshoz kötötte. Az oly sokszor emlegetett Mester utcai felsőkereskedelmiben tanult, 1943-ban ott érettségizett, kitűnő sportolók voltak az osztálytársai és ő maga sem maradt el sokkal mögöttük kosárlabdában és labdarúgásban. Az iskola akkori igazgatója, dr. Darnay László éppen akkor a Ferencváros szakosztályelnöke volt. Lám, egy egykori tanítvány húsz évvel később így emelkedett ugyanabba a magasságba.

Somogyi László a munkásmozgalomban is kitüntette magát, másképp nem lehetett volna 1957-ben a Magyar Gyapjúfonó igazgatója. Az lett, később vezérigazgató egészen 1971-ig. Közben érte 1961-ben a felkérés, hogy vállalja el szeretett klubja labdarúgó szakosztályának az elnöki tisztségét. Elvállalta és onnantól szabadidejének minden percét a futballisták ügyeinek intézésére fordította. Voltak olyan periódusok, amikor szakosztályvezető is segítette a munkáját, ám volt, hogy egyedül kellett intézkednie. Ne feledjük, korszakos sikerek is köthetők voltak ehhez az időszakhoz, a bajnoki címeken kívül elég az 1965-ös VVK győzelmet megemlíteni.

Egy interjúban Somogyi László megvilágította a munkájukat akkoriban társadalmi munkában végző sportvezetők egyik nagy dilemmáját, a szakmai munkát irányító fizetett edzőkkel való kapcsolatot. Mert edzők jöttek, edzők mentek, a kiválasztásuk épp a sportvezető feladata volt,  de ők maradtak, vállalták tovább a klubszínek szeretetében a cseppet sem népszerű munkát. Ha egy edző távozott, jött az utód, akivel elölről kellett kezdeni a harmonikus kapcsolat kialakítását. Gyötörte a gond a társadalmi vezetőt, hogyan, milyen eszközökkel léphetne újra előbbre a klub, milyen segítséget adhatna ehhez a legfontosabb partnerének, akire a fiatal sportemberek nevelését bízta az egyesület. De még az sem volt egészen tisztázott, mi is volt tulajdonképpen a klubelnökség hatásköre, meddig nyúlhatott a keze. „Milyen jó lenne, ha nevelési, pszichológiai problémák megoldásában is kikérnék az edzők a sportvezető tanácsát. S nemcsak akkor fordulnának hozzá, amikor prémiumról, lakásügy elintézéséről, általában anyagiakról van szó. Az FTC elnökségében ma tizenegy társadalmi sportvezető dolgozik, jobbára felelős beosztásban. Sajnos, az esetek többségében csak anyagi vonatkozású kérdésekben fordulnak hozzánk, ez pedig kevés. Ha baj van, persze, mi tárgyalunk éjjel-nappal. De őszintén szólva azt szeretném, ha menet közben a sikerek idején sem feledkeznének el rólunk. Jó lenne tisztázni a munkamegosztást az edző és a sportvezető között. Ha jól megy a csapatnak, mi háttérbe szorulunk. Az edző szinte csak magának követeli az irányítást, s gyakran úgy tűnik, hogy a kezében fut össze minden hatalom. Több szerénység, megfontoltabb együttműködés, gondosabb nevelőmunka: ez az, ami megteremtheti minden klubsiker alapfeltételét, a harmonikus együttműködést.” Érdekes gondolatok voltak ezek, megvilágították az adott kor futvallvezetőinek gondjait.

 25. Del Medico Antal

Született:  1913.04.28. Budapest

Meghalt: 1967.07.13. Kiskunhalas

FTC szakosztályvezetője: 1961. június 22. – 1961. december 31.

Del Medico Antal az elődeivel ellentétben dolgozott már a sportban. Már 1947-ben a KPSE főtitkára volt. A KPSE rövidítés a Kőbányai Polgári Sör Egyesületet jelölte. A főtitkárukat vérbeli sportembernek ismerték, aki szerette és értette is a sportot. Később, az 50-es években az elnöke lett az ebből az egyesületből alakult Kinizsi Sörgyár sportkörnek. Elnökként is sokat dolgozott, a legtöbb munkát egyedül akarta elvégezni, mert szerinte akiknek kiadta volna, azok lassúak voltak.  Aztán 1957-ben a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) háznagyává választották. Nos, ilyen gyakorlott és agilis sportköri vezetőt „igazolt” 1961-ben az FTC labdarúgó szakosztálya, hogy segítse az elnökké kinevezett Somogyi László munkáját. Ám hiába volt a gyakorlottság, úgy tűnik, ez a munka a BLASZ-ban végzett munkájával összeférhetetlen volt, így nagyon hamar, még ugyanabban az évben megszűnt a ferencvárosi szerepvállalása.

26. Dr. Éry József

Született:  1925.09.12. Budapest

Meghalt: 2006.04.16. Budapest

FTC szakosztályvezetője: 1963. november 1. – 1965. június 30.

Dr. Éry József újságíró volt, 1947-ben kezdte el pályáját, először a Parasztpárt Szabad Szó című lapjánál dolgozott, majd az Országos Béketanács sajtóosztályán, később a Magyar Nemzetnél és a Magyar Hírlapnál, végül újságírói, riporteri tevékenységét a Magyar Rádiónál fejezte be, ahol több évtizedig dolgozott a Krónika rovatvezetőjeként, a politikai adások helyettes vezetőjeként és vezette a Magyar Rádió elnöki titkárságát.

A Fradiban Somogyi László, a szakosztály akkori elnöke már Del Medico Antal lemondása után számított dr. Éry József munkájára, eleinte mint szakosztályvezető-helyettesre, aki csak két évvel később vette át ténylegesen is a szakosztályvezetői tisztséget. Személyében egy régi fradistáról beszélhetünk, aki amióta az eszét tudta, a Fradinak szurkolt. Legnagyobb vezetői élménye az 1965-ös VVK győzelem volt, ami után lemondott. Az is érdekes, miért. Ő volt ugyanis, aki közölte a játékosokkal azt a vezetőségi döntést, hogy egymeccses finálé lesz Torinóban. Hogy egy kicsit motiválja a játékosokat, dupla győzelmi prémiumot ígért nekik, amire neki szóbeli ígérete volt a vezetőségtől. A VVK meglett, a dupla prémium nem! Dr. Éry József pedig miután korábban a szavát adta a játékosoknak, úgy érezte tisztességesnek, ha távozik a csapattól. Megtette, a vezetők nem marasztalták.

1971-től a Magyar Rádióban dolgozott előbb a politikai adások főszerkesztő-helyetteseként, majd az elnöki titkárság vezetőjeként. Ebbéli pozíciójában érte az egykori VVK-győztes edzőnek, Mészáros Józsefnek a felkérése, aki már mint szakosztályelnök hívta vissza a Fradi futballistáihoz, ami 1978. végén történt, újra szakosztályvezető-helyettesként segítette a munkát.

 27. Farkas Gábor

Született:  1924. Budapest

Meghalt: 1994. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1966. február 4. – 1969. december 15.

Farkas Gábor Budapesten, a Ferencvárosban született, de munkáséletét a Duna túlpartján, Budafokon kezdte. Ez az élet amolyan iskola nélküli  szakmunkásképzés volt, volt benne hordómosás, kádárszakma, borászat, vegyészet, minden. Rá volt erre kényszerülve, hiszen édesapját már hétéves korában elveszítette. 1948-ban szakszervezeti titkár lett, majd személyzeti osztályvezető, 1949-ben pedig már az államosított Palugyai-cég vállalatvezetője. Így annak a borkombinátnak lett a vezetője, amelynél a gyakornokságát kezdte, a volt főnökei főnöke lett. Még ugyanebben az évben Kecskemétre helyezték vezérigazgatónak, majd 1950-ben Gyöngyösre, két év után a Vörös Akadémiára, ismét két év múlva Fehérvárra, a Borforgalmi Vállalat igazgatójának. 1954-ben aztán újra Budafok volt a karrierjének a lépcsőfoka. Onnantól kezdve lényegében ott volt igazgató, a nevezzük pincegazdaságban, mert akkoriban sokféleképp nevezték.

1958-ban az úszó és ví­zilabda szakosztálynál kezdte meg sportvezetői tevékenységét, vezetése alatt a „vizesek” egyik nagy fénykorukat élték. Egy évtized múltán az „aranylábúak” következtek: Farkas Gábor 1966-tól a labdarúgó szakosztály elnökeként segí­tette az FTC-t. Két bajnoki elsőség, VVK döntőbejutás volt a vezetőségének évei alatt. A hetvenes éveket „kihagyta”, időlegesen visszavonult a társadalmi sportvezetéstől. 1980 után lett ismét az FTC elnökségének volt a tagja.

28. Dr. Orosz Pál

Született:  1934.01.25. Szentes

Meghalt: 2014.05.12. Budapest

FTC szakosztályvezetője: 1968. december 21. – 1970. augusztus 2.

FTC technikai igazgatója: 1996. november 25. – 1997. július 11.

Első időszakában két szakosztályelnökkel, Farkas Gáborral és Láng Györggyel dolgozott együtt, ám az vitán felül állt, hogy az ő kezében volt a szakmai irányítás. erre predesztinálta a játékosmúltja, a Fradi-kötődése.

Orosz Pál a szülővárosában, Szentesen kezdett el futballozni, onnan Szegedre került, aztán vissza Szentesre a Kinizsihez. Az 50-es években „Kinizsi” már mindenütt volt, így Budapesten is, ahol éppen a Fradi „álneve” volt, az ifjú csatárt 1952-ben átirányították Budapestre. Innentől kezdve hosszú éveken át előbb középcsatárt, majd jobbösszekötőt játszott. A játékára nem lehetett nem odafigyelni, hiszen annak minden mozzanatát áthatotta a rendkívüli játékintelligencia, amely jellemezte. Akkoriban finoman szólva sem a Kinizsi – aztán az 1956-os forradalomtól kezdődően újra a Fradi – volt a rendszer kedvenc csapata. Ezzel együtt vagy éppen ennek ellenére Orosz Pál nyert négy bajnoki bronz- és egy ezüstérmet a csapattal, sőt egy Magyar Kupát is, kijutott a római olimpiára, ahol ugyancsak bronzérmet vehetett át. Aztán 1962. októberében, közel a 29. életévéhez nagy fordulatot vett a karrierje. Nem, nem kellett ehhez csapatot váltania, éppen elég volt az, hogy edzője, Mészáros József új feladatkört talált neki. Felfedezte, hogy a nagyszerű fejelőkészsége, a pálya egészét átfogó látóköre, a kitűnő labdaérzéke és rúgótechnikája révén fedezetként sokkal inkább a csapat javára tudott lenni. Ebben a szerepkörben Orosz Pál kivirágzott, ahogy a Fradi eredményessége is, két bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal és jöttek a nemzetközi sikerek is, 1963-ban VVK elődöntő, majd 1965-ben a VVK döntő és győzelem. Egy évvel később befejezte az élvonalbeli futballt, alsóbb osztályba, a Pénzügyőrhöz igazolt. Ám, az Üllői úti fák az ő szívéhez is elválaszthatatlanul hozzánőttek, nem tudta őket feledni, az első hívó szóra 1968-ban szakosztályvezetőként tért vissza a csapathoz.

1970-ben Marokkóba távozott, ott segítette a labdarúgás fejlesztését, három év múltán hazatért, a Testnevelési Főiskolán ledoktorált, ő volt az első, aki labdarúgásból írta a doktoriját. 1979-től visszatért Afrikába, majd a 90-es évek elején újra hívta a Fradi, vezette az utánpótlást, majd rövid ideig újra az első csapat vezetésében ténykedett, mint technikai igazgató.

29. Láng György

Született:  1914.

Meghalt: 1977.02.21. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1969. december 15. – 1973. március 25.

Láng György egész életét a baromfiiparban töltötte, ahol az 1948. évi államosítástól látott el irányító feladatokat. 1957-től iparigazgatóként, majd vezérigazgatóként dolgozott. Fáradhatatlanul kereste az új, korszerű megoldásokat az árutermelés, az ipari feldolgozás és a kereskedelmi kapcsolatok területén. Irányításával vált a magyar baromfiipar az egyik legdinamikusabban fejlődő iparággá.

A Fradi labdarúgó szakosztályához is azért hívták, hogy vezetői tapasztalatait felhasználva rendet tegyen. A vezetői tapasztalatai pedig nemcsak a baromfiiparból származtak, voltak annak sportbéli oldalai is, hiszen korábban az FTC asztalitenisz szakosztályát vezette. A „rendcsinálás” szándékát pedig az vezérelte, hogy a hatvanas években újra Európa élvonalába kerülő labdarúgócsapatnál az évtized végére nemzedéki válság bontakozott ki, a sok nagy sikert megélt idősebbek és a feltörekvő fiatalabbak között. A sajtó rendszeresen foglalkozott a témával, mintegy kívülről szította a belül izzó parazsat, következetesen a Fradi válságáról írtak, a vezetők, különösen a szakosztályvezetés gyengeségéről. Nos, egy ilyen helyzetben kellett Láng Györgynek Orosz Pál távozása után új szakosztályvezetőt keresnie, aki képes elsimítani a vitákat, nyugodtabb vizekre evezni a hajóval. Ez volt a feladat, ezért hívták, amikor egy hosszú és szenvedélyes vitákkal teli elnökségi ülésen egyhangúlag kérték fel a labdarúgószakosztály vezetőjének. A bajok, amelyek a labdarúgó szakosztály életének megszokott rendjét felkavarták, már hosszú ideje foglalkoztatták az egyesület elnökségét. A kiutat abban látták, hogy a szakosztály élén olyan ember legyen, akinek munkáját vezető, edző és játékos egyöntetű bizalommal támogatja. Ezért esett az elnökség választása a fradisták népszerű „Gyuri bácsi”-jára.  Láng György, az FTC labdarúgó szakosztályának nem vezetője, hanem elnöke volt. Azonban Orosz Pál távozása után jó ideig nem találtak megfelelő vezetőt, így a munka elvi és gyakorlati vitele az elnökre hárult. Embert próbáló feladat volt ez, még akkor is, ha az egyesület elnöksége is részt vállalt a feladatok megoldásából. Ezt a munkát Láng György társadalmi munkában végezte, hiszen mindvégig a vezérigazgatója volt a Baromfiipari Trösztnek. Ő maga így beszélt erről a munkáról: „A bajok valóban nem voltak jelentéktelenek és eleinte magam sem láttam a kibontakozás útját. Azt azonban tudtam, hogy a helyzetet megoldani csak egyenes, tiszta elveken alapuló összefogással lehet. Erre törekedtem. Nyíltan vetettem fel az egyes kérdéseket, mindenkinek azokat, amelyek reá tartoztak. Ez bizony nemvolt könnyű dolog és nem is találkozott mindenki tetszésével. Azt hiszem, hogy amikor emberek sorsáról és jövőjéről kell dönteni, az idő másodlagos tényező. Az a fontos, hogy mindenre kiterjedő körültekintéssel hozzuk meg a döntéseket.” Végül a klub vezetése azt találta ki megoldásnak, hogy új szakosztályvezetési modellt hoz létre, a gazdasági és társadalmi élet más területein bizonyított vezetőket kooptál a szakosztályba. Ez a társadalmi munkás szakosztályvezetést irányította 1973-ig Láng György. Amikor posztjáról távozott, a klub elnökségének a tagja maradt egészen a haláláig.

 30. Kiss Kálmán

Született:  1923. Budapest

Meghalt: 2001.09. Budapest

FTC szakosztályvezetője: 1971. február 25. – 1973. március 25.

Kiss Kálmán több hónapos „szakosztályvezető nélküliség” után került az FTC labdarúgóihoz egy olyan korban, amelyről a szakosztályelnök, Láng György bemutatásánál volt szó. Nem korábbi zöld-fehér labdarúgó, ahogy azt sokan várták, ő is kívülről jött,  a Borgazdaságok Exportvállalata Parafafeldolgozó Gyárának volt az igazgatója. Lágymányoson született, a Goldbergerben kezdett el futballozni, ahol a kölyökcsapattól az NB II-ig jutott. A háborúban bevonult, fogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Újra focizni kezdett, az Elektromosban fejezte be 1953-ban az aktív játékot. Kinevezésével egy új szakosztályvezetési modellt vezettek be a klubnál, amelynek lényege az volt, hogy a vezetők, egy kivételével, mind társadalmi munkások voltak. Volt az elnök (Láng György), létrehoztak két társadalmi elnökhelyettesi funkciót, az egyik (Bertalan István, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója) a felnőtt csapatokat, a másik (dr. Ács István,a IX. kerületi tanács vb. elnökhelyettese) az utánpótlást felügyelte. Kiss Kálmán ugyancsak társadalmi munkában a gyakorlati munka közvetlen koordinálását végezte. Neki is volt helyettese (dr. Balogh Ákos), aki az utánpótlás ügyeivel foglalkozott és volt egy főállású gazdasági ügyintéző is. Kísérlet volt ez a javából, amiben Kiss Kálmán azért dolgozott, hogy ez a testületi vezetés hiba nélkül történjen meg.

Kiss Kálmán és a többi társadalmi munkás vezető nagyon sok időt szenteltek a Ferencvárosnak. Ha tehették, részt vettek az edzéseken, rendszeresen értékelték és elemezték a munkát a szakosztályi értekezleteken, ajtajuk mindig nyitva állt a játékosok előtt. Ám ezzel együtt hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új modell nem tudta kielégíteni futball irányításának minden igényét, így felerősödtek azok a hangok, miszerint a vezetésbe függetlenített szakember kellene, aki a teljes erejét és idejét a labdarúgó-szakosztály munkájának szentelhetné, aki érdemben tudná tájékoztatni a valóban tekintélyes és sportszerető társadalmi vezetést. Első lépésként azonban csupán a szereplőkön módosítottak, a modell még maradt, ennek lett az „áldozata” Kiss Kálmán is. A Fradiból azonban nem távozott, a női kézilabdázók szakosztályvezetésébe került, évekig ott dolgozott, mint elnökhelyettes.

 31. Szilágyi Sándor

Született:  

Meghalt: 

FTC szakosztályelnöke: 1973. március 25. – 1974. április 15.

Szilágyi Sándor, mint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője került a szakosztály elnöki székébe, azaz a még mindig kísérleti új modellben ő irányította az apparátust. Azt az apparátust, amelynek elnökhelyettesként továbbra is tagja volt a régi gárdából dr. Ács István és szakosztályvezető-helyettesként Bertalan István. Mindkettejüknek volt egy-egy „helyettestársa”, elnökhelyettes lett még Ág István (Sasad Mgtsz elnöke), szakosztályvezető-helyettes pedig dr. Dékány Ferenc egykori labdarúgó, akivel próbálták „visszacsempészni” a társadalmi vezetésbe a „szakmát”. Ám a helyettesek mellett a szakosztályvezetői teendőket Som Ferenc az egykori kézilabdázó klasszis látta el. Szilágyi Sándor a székfoglalójában leszögezte, hogy egyetlen játékosnak sem lehetnek olyan jogai, amelyek a társadalomban másokat nem illetnek meg. Ő javasolta, hogy az aktív pályafutását éppen befejező Albert Flóriánt válasszák meg szakosztályvezető-helyettesnek, amely meg is történt. 

Ő is, mint annyi elődje, a szakosztályelnöki pozíció után a klub elnökségében dolgozott tovább. Civilben pedig 1979-ben a MÉM főosztályvezetői székéből lépett elő a Húsipari Tröszt vezérigazgatójának, majd 1983-tól az ISV Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat igazgatója lett.

 32. Dr. Som Ferenc

Született: 1932.02.07. Budapest

Meghalt: 2021.07.04. Budapest

FTC szakosztályvezetője: 1973. március 25. – 1974. április 15.

Som Ferenc régi ferencvárosi arc volt, igaz, nem a futballban, hanem a kézilabdában volt a játék legendája. 1954. július elsején lépett be a zöld-fehér klubba. A Testnevelési Főiskolán tanult, ott játszott, majd miután diplomát kapott, hívta a Bp. Kinizsi. Egészen 1963-ig szerepelt a Kinizsiben, majd 1956-tól az FTC-ben, tagja volt a Fradi mindmáig egyetlen férfi kézilabda bajnok- és kupagyőztes csapatának. Nem tudott elszakadni a klubtól, miután abbahagyta a játékot, azonnal visszajött, amint hívták. Végigjárta az iskolát a zöld-fehér klubban, játszott, edzősködött, majd az elnökség felkérésére új területet vett át, megszervezte a sportiskolát. Később módszertani kérdésekkel foglalkozott, aztán elnökhelyettes és klubtitkár lett. Nem sokkal ezután kinevezték ki a labdarúgók szakosztályvezetőjének. Micsoda világ, egy volt kézilabdázó a labdarúgó-szakosztály élén! Som Ferenc elmondta, hogy a labdarúgás sohasem volt számára idegen, tinédzserként a Vízművek csapatában rúgta a labdát. Jó játékos volt, ám ő a Fradiban szeretett volna játszani, mert ezért a klubért rajongott. Jelentkezett is az Üllői úton, ahol majdnem leigazolták. Érdekes a „majdnem” története, azért nem lett valóság, mert Som Ferenc „nagy lábon” élt és bizony nem volt a szertárban 45-ös cipő. Ami nem volt a labdarúgóknál az nem volt gond a kézilabdázóknál, ott valódi klasszissá érett. Nála már felhagytak a társadalmi munkás jelleggel, ő főfoglalkozásban vezette a szakosztály ügyeit. Beiktatásakor is elmondta, hogy megbízatását átmenetinek tekinti, amíg egy rátermettebb jelöltet nem találnak, ezért lett a vezetői periódusa csupán egy esztendő.

A Fradi iránti hűsége és szeretete azonban haláláig kitartott, miután nyugdíjba vonult az FTC Baráti Körében találta meg azt a társaságot, ahová mindig örömmel járt. 

 33. Dr. Dékány Ferenc

Született: 1929.03.12. Budapest

Meghalt: 2008.11.23. Mende

FTC szakosztályelnöke: 1974. április 15. – 1976. augusztus 12.

Hosszú idő után az első „régivágású”, ráadásul hozzáértő vezetője volt a szakosztálynak, aki főállásban, egyedüliként vezetett. Dr. Dékány Ferenc, a népszerű Pofi igazi fradista volt, bár ezt sokkal helyesebb csupa nagybetűvel írni, tehát igazi FRADISTA volt. A nagybetűket bőven indokolja, hogy ő a legnehezebb időkben is, amikor elvették a csapat nevét és színeit, Kispéter Mihállyal és Dalnoki Jenővel együtt tartotta a lelket a hatalom által szándékosan meggyengített csapatban. 1949-ben mutatkozott be a Fradiban, amikor még ott játszott Budai, Kocsis és Czibor is. Ő is mehetett volna más csapatba, de hűségesen kitartott a meggyengült gárdában is. Végigfocizta az 50-es éveket, számára a Fradi volt az egyetlen csapat. Kispéter Mihály után ő volt a csapatkapitány, aki rendkívül intelligens és végtelenül sportszerű játékos volt. Aztán a Fradiból, mint csapatkapitányt, 1961-ben egyik napról a másikra elküldték. Ennek ellenére nem sértődött meg, hű maradt az egyesülethez, nem igazolt máshová, inkább visszavonult. Számára nagy elégtétel volt, hogy amikor szükség volt rá, visszahívták és ő szó nélkül jött, 1973-ban szakosztályvezető-helyettes, egy évvel később pedig első számú vezetőként szakosztályelnök lett. Régi barátjával és harcostársával, az edző Dalnoki Jenővel szép sikereket értek el, bajnoki cím, kupagyőzelem, KEK-döntő. 

Életének utolsó éveit, különösen a felesége halála után, indokolatlanul nehéz körülmények között, betegségben élte. A mendei idősotthonban hunyt el, végakarata az volt, hogy hamvait az FTC-pályán szórják szét.

34. Hargitai Károly

Született: 1929.02.19. Komárom

Meghalt: 2013.04.30. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1976. augusztus 12. – 1978. május 12.

Hargitai Károlyt már egészen kicsi gyermekként megérintette a zöld-fehér színek szeretete, hiszen öt éves volt csupán, amikor édesapja először vitte a Fradi meccsére. Onnantól kezdve „megfertőződött”, ha csak tehette elmaradhatatlan látogatója lett az Üllői útnak. Iskolás éveiben sportolt, iskolai szinten atletizált és focizott, de mindenekelőtt nagyon szerette a sportot, annak minden ágát. Ebből adódóan a sportvezetői pálya felé orientálódott, már 1950-ben vezető lett, akkor még nem az FTC-ben, hanem Sztálinvárosban, a mai Dunaújvárosban. Később a Budapesti Ifjúsági és Sportbizottságban dolgozott, ott ismerte meg Harót Jánost. Ennek az ismeretségnek 1974-ben igen nagy hasznát vette, hiszen a Fradit akkor vezető Harót János a zöld-fehérekhez hívta, amely hívást óriási örömmel fogadta el. Egy év múlva már ügyvezető elnökhelyettesként a legközvetlenebb munkatársa lett az elnöknek. Újabb egy év múlva pedig, dr. Dékány Ferenc lemondása után, továbbra is a klub elnökhelyetteseként a labdarúgók szakosztályelnöke lett. Ideiglenes jelleggel vállalta a pozíciót, amíg megfelelő utódot nem találnak, ami csaknem két év múlva történt meg, amikor a klub egykori legendás játékosa, majd edzője Mészáros József elvállalta a neki felkínált pozíciót.

35. Mészáros József

Született: 1923.01.16. Pestszenterzsébet

Meghalt: 1997.04.21. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1978. május 12. – 1980. november 17.

Mészáros József 15 esztendős korában a szülőhelyén kezdett futballozni a Pesterzsébeti MTK csapatában. Onnan igazolta le a környék valódi nagy csapata, a Kispest 1940-ben, ahol egészen 1948-ig futballozott, nem kisebb nevekkel, mint Bozsik József vagy éppen Puskás Ferenc. 1947 nyarán megérintette őt a Ferencváros, minden, ami ehhez a klubhoz köthető. Kölcsönjátékosként ugyanis meghívták az FTC hírnevessé vált észak-amerikai túrájára, csapattársával Puskás Ferenccel és az újpestiek legendájával Szusza Ferenccel együtt. A Fradiban még játszott dr. Sárosi György, a korábbi évek nagy világklasszisa is. Mai ésszel fel sem foghatjuk, mekkora csapatot alkottak ők akkor, amelynek játékát egész Mexikó szájtátva figyelte és csodálta. A turné meccsei között pedig ez a társaság szórakozott, beszélgettek, énekeltek, anekdotáztak. A vezetők természetesen nem hagyták ki a kínálkozó alkalmat, a kölcsönjátékosokat hívták, a hazatérés után is csatlakozzanak a fradista közösséghez. Mészáros József volt közülük az egyetlen, aki elfogadta ezt az invitálást. Elfogadta még akkor is, ha tudta, hogy az akkori szabályok szerint ehhez egy évet ki kell hagynia. Ám a sors bőven kárpótolta, amikor az egy év letelt, olyan csapatot alakítottak az Üllői úton, amely párját ritkította, létrejött minden idők leggólképesebb Fradija, a Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor álomcsatársorral. Mészáros József ennek a csatársornak volt a mozgatója, a szellemi vezére, rendkívül technikás játéka, gyors gondolkodása révén számolatlanul adta a szellemes passzokat, amikből a többiek ontották a gólokat. 1949. tavaszán joggal ünnepelt az egész város, bajnok lett a Ferencváros! Jól tudjuk, azt a csodálatos csapatot a kommunista hatalom szétszedte, 1950-re atomjaira hullott. Mészáros József nem menekült, ő már fradista lett, az maradt az ÉDOSZ-ban, a Kinizsiben is, tette a dolgát, a pályán is segítette a nálánál fiatalabbakat, mint az akkor odakerülő Mátrai Sándort vagy Fenyvesi Mátét. Nemcsak labdarúgóként segítette a csapattársait, tudatosan készült az edzői hivatásra is. Már 1956-tól oktatta a klub fiataljait, majd onnan előlépve a tartalékcsapat edzője lett. Elmondható, hogy ha valaki, akkor ő igazán megismerte a klub akkori utánpótlásában rejlő hatalmas erőt, mielőtt 1961. júniusában az első csapat edzője lett. Így egyáltalán nem csoda, hogy olyan játékosok mutatkoztak be nála, mint Varga Zoltán, Géczi István, Páncsics Miklós, Juhász István, de Novák Dezső is nála öltött először Fradi cí­meres mezt. 1963-ban, 14 év után vele nyerte meg a Fradi a bajnokságot, majd 1964-ben ismét az Üllői útra került a bajnoki cí­m. 1965-ben azután jött a máig páratlan magyar klubsiker, a magyar csapatok közül elsőként nagy európai kupát, a VVK-t nyerte meg a Ferencváros Mészáros József vezetésével. Az edzők sorsa azonban akkoriban sem volt mindig felhőtlen, a nagy sikerek ellenére Mészáros Józsefnek is távoznia kellett. Elment, ám szíve már véglegesen a Ferencvárosé lett, ha hívták mindig boldogan jött segíteni. Így 1978-ban is, amikor vezetői feladattal találták meg, ő lett a labdarúgó szakosztály elnöke. Több, mint két évig viselte a tisztséget, ami lehetett volna sokkal több is, hiszen vezetői munkájának egy szörnyű műtét vetett véget, amputálták a jobb lábát.

Nyugdíjasként és rokkantként is teljes életet élt, 1990-től egészen a haláláig az FTC Baráti Körének az elnökletét vállalta el. Ez a fajta négyes szerepvállalás – játékosként és edzőként bajnok, vezető és Baráti Kör elnök – ugyancsak példa nélküli az FTC történetében. A klub a szolgálatait 1974-ben örökös bajnoki címmel, 1984-ben Aranydiplomával, 1994-ben Springer-díjjal ismerte el.

Mészáros József esetében még azt is szó szerint kell érteni, hogy az FTC volt az élete és a halála. Ugyanis élete utolsó emléke is az Üllői úthoz köti, 1997. április 16-án volt a stadionban az a Ferencváros – Videoton mérkőzés, amely arról híresült el, hogy az akkori edző Varga Zoltán ultimátumot kapott, ha nem nyer, mennie kell. Mészáros József nagyon izgult, ugyanis az előző őszön ő beszélte rá egykori kedvencét, Varga Zoltánt, hogy hazatérjen Németországból és vegye át a csapatot. A Fradinak nem sikerült nyernie, a történtekbe pedig Mészáros József nem akart belegondolni, azt nem akarta megélni, miközben utolsó tekintete még a pályát, a csapatot pásztázta, elveszí­tette az eszméletét, azt már nem nyerte vissza, öt nappal később, 1997. április 21-én a kórházban elhunyt.

 36. Dr. Kiss László

Született: Nemesbikk

Meghalt: 

FTC szakosztályelnöke: 1980. november 17. – 1985. június 30.

Dr. Kiss László 1959-ben végezte el a Kertészeti Egyetemet, pályáját Budafokon kezdte az Állami Pincegazdaságban. Diplomája ellenére fizikai munkásként kezdett, mert úgy gondolta, a szakmát nemcsak a könyvekből kell ismerni. Később művezető, majd gyártásvezető lett, aztán főosztályvezető, főmérnök és végül igazgató. Közben három évig, 1967-70 között a MONIMPEX megbízásából az NSZK-ban tevékenykedett.

Az FTC elnökségének 1975. óta volt a tagja, a klub vezetőinek a figyelmébe régi játékosok ajánlották, akik a baráti körébe tartoztak és tudták róla, hogy él-hal a zöld-fehér színekért. Amikor a gyárban igazgató lett, anyagilag is támogatta az egyesületet, mintegy ezt viszonozva hívták meg a klub vezetőségébe. Mészáros József sajnálatos visszavonulása után kérték fel a labdarúgó szakosztály vezetésére, amit társadalmi munkás elnökként el is vállalt. Eleinte elnökhelyettesként dr. Éry József segítette a munkáját, majd később Pusztai László személyében igazán gyakorlott társat kapott, aki szakosztályvezetőként ténykedett mellette. A sporttól akkor sem szakadt el, amikor elnöki pozíciójáról lemondott, egyrészt maradt a klub elnökségében, másrészt elvállalta szűkebb pátriájának, a budafoki sportegyesületnek az elnöki tisztét. Érdekesség, hogy Farkas Gábor után ő már a második budafoki borász volt, aki a Fradi futballelnöki székéig jutott.

 37. Pusztai László

Született: 1946.03.01. Szentes

Meghalt: 1987.07.06. Polgárdi

FTC szakosztályvezetője: 1983. július 1. – 1987. július 6.

Pusztai László Orosz Pálhoz hasonlóan Szentesen született, ott kezdett el focizni, majd egy szegedi kitérő után előbb a Honvéd, majd a Ferencváros játékosa lett. Jobbszélső volt, szélvész gyors. Senki sem várt tőle briliáns technikai megoldásokat, de azt tudni lehetett, biztosan meghúzza a szélen, majd jön egy remek beadás. A válogatottságig is eljutott, sőt, ott volt az 1978-as argentínai világbajnokságon, a Ferencvárossal meg kétszer lett bajnok. Az idősebbek még emlékeznek, mi volt a 70-es évek Fradijának egyszerű, ám mégis nagyszerű receptje, Ebedli szöktette Pusztait, Pusztai elfutott a szélen, a beadását pedig Nyilasi befejelte a kapuba. Tudták ezt az ellenfelek is, mégsem tudták kivédekezni. Pályafutása végén az osztrák védőket és csatárokat riogatta a gyorsaságával. Igen, a csatárokét is, mert volt olyan edzője, aki hol bal-, hol jobbhátvédbe állította. No, őt nem tudták lefutni, megállta a helyét a védvonalban is. Már 1981-ben hívta haza a Fradi, ám csak két év múlva jött és lett függetlenített szakosztályvezető, először dr. Kiss László, majd Furulyás János elnöklése alatt.  Az nem volt kérdés a számára, hogy a Fradiba jön haza, hiszen többször is hangoztatta, neki két családja van, a nagyobb család a Fradi, a kisebb pedig a felesége és a két kisgyermeke.

Aztán egy nyári napon egyszerre vette el tőle az élet mindkét családját. Éppen egy balatoni nyaralásból jöttek haza, amikor Polgárdi közelében az autópályán megtörtént a tragédia. A szemközti sávban egy rossz műszaki állapotú autó felelőtlen sofőrje nagy sebesség mellett durrdefektet kapott, ám még ekkor sem lassított, a kocsija irányíthatatlanná vált és átrepült a szemközti sávba, ahol éppen a négyfős Pusztai-család és egy rokongyerek utazott. Az ő autójuk elejére zuhant a defektes kocsi, az elöl ülő Pusztai-házaspár menthetetlen volt. Ugyancsak meghalt a vétkes sofőr és a kocsijában utazó három stoppos lengyel turista is. A hátsó ülésen pihenő Lacika, Fruzsina és Viktor súlyos sérüléseket szenvedett, ám hosszas kórházi ápolás után mindhárman felépültek.

 38. Furulyás János

Született: 1933.11.19. Vácszentlászló

Meghalt:  2024.07.11.

FTC szakosztályelnöke: 1985. július 1. – 1997. július 6.

FTC Rt. elnöke: 2003. december 5. – 2006. január 26.

Furulyás János igencsak vészterhes időkben kormányozta a Fradit, amikor nem egyszer a megszűnés veszélye is fenyegette. Vácszentlászlón vallásos családban született és nevelkedett, ennek ellenére mégis belépett a pártba. Őszintén elmondta, hogy ennek egyetlen oka volt, a jobb érvényesülés esélye. Ez később be is jött, a Fradihoz is így került. 1972-ben a Vácszentlászlói Zöld Mező Termelőszövetkezet elnökeként került a labdarúgó szakosztályhoz, amelynek évek múltán a vezetője lett. Kezdetben „csupán” szponzorálta a csapatot oly módon, hogy sok futballistának a bejelentett munkahelye a termelőszövetkezet volt, onnan kapták a fizetésüket. Bár 1985-től „elnökösködött”, személye csupán a kilencvenes évek közepén került reflektorfénybe, addig gyakorlatilag csak az egyesületen belül tudták ki is ő. Akkoriban volt az első privatizációs kísérlet, röpködtek a nevek: ENIC, IMG, Dicobe, amely tárgyalásokban már ő is részt vett. Elsősorban az amerikai hátterű IMG céget preferálta, de mint tudjuk, nem ők nyertek. Tulajdonképpen senki sem nyert, hiszen a győztesnek nyilvánított olasz (vagy mondják, szocialista)  hátterű Dicobe az 1998-as választások eredménye után nyomtalanul eltűnt (ennyit az esetleges politikai befolyásról). Később a labdarúgást működtető Zrt. első embere, egyre inkább megkerülhetetlen emberként az egyesület alelnöke lett, amely pozíciójában érte a Torgyán-éra vége, amikor az egyesület elnökévé avanzsált.

2003-ban megint beütött a krach. A szurkolók egy része sohasem fogadta el a FOTEX egyszemélyi tulajdonosát, akinek elege lett és kezdeményezte a szerződés felmondását, így Furulyás János egy új, nagy gonddal lett gazdagabb, intéznie kellett a “FOTEX-válást”, közben az egyesület és természetesen a futballisták is újra a létükért küzdöttek. Jött a CELLADAM sztori, ám abból sem lett pénz, 2004-ben bajnok lett a Fradi focicsapata, de a várt áttörés, a BL csoportkör nem jött össze, így odalett a remény, hogy komolyabb pénz érkezik a bankszámlára. Az új “ötlet” az Üllői úti terület hasznosításával kapcsolatos elképzelésekben rejlett (az állami tulajdonú terület vagyonkezelői joga az államtól kerüljön át az FTC-hez). A modernkori zöld-fehér teleregény nem végződött happy enddel, Furulyás János nem tudta teljesíteni a küldetését, öt nappal a mandátuma lejárta előtt lemondott a posztjáról, utána a nyilvánosságot kizárva visszavonultan élt.

 39. Albert Flórián

Született: 1941.09.15. Hercegszántó

Meghalt: 2011.10.30. Budapest

FTC szakosztályigazgatója: 1987. október 20. – 1990. június 4.

FTC szakosztály-alelnöke: 1990. június 4. – 1998. május 26.

Pusztai László tragikus halála után maga „Császár” vállalta a feladatot, hogy Furulyás János mellett részt vegyen a szakosztály vezetésében. Ám a Császárt mégsem lehetett „csak” vezetőnek hívni, így lett szakosztályvezetőből szakosztályigazgató. Albert Flórián pályafutása nyitott könyv nemcsak az FTC, hanem a magyar labdarúgás kedvelőinek is. Mindenki tudja, hogy 1958-ban, 17 esztendősen a Diósgyőr elleni mérkőzésen mutatkozott be a Ferencváros csapatában. Azt is, hogy mindössze negyedóra volt hátra a mérkőzésből, amikor lámpalázát leküzdve ragyogó kapáslövéssel a kapuba talált, majd egy perccel a befejezés előtt úgy döntött, hogy ennyi nem elég, a félpályáról indulva becselezte magát a tizenhatoson belülre és a második gólját is megszerezte élete első élvonalbeli mérkőzésén. Innentől kezdve kihagyhatatlan lett az FTC csapatából és mivel a további gólok sem maradtak el, pillanatok alatt a közönség kedvencévé vált. Az is köztudott, hogy egy BVSC elleni mérkőzésen páratlan csatárbravúrt hajtott végre, mesternégyest ért el úgy, hogy valamennyi gólját fejesből szerezte. Jöttek a bajnoki címek, a VVK győzelem, ahol már ő volt a megkérdőjelezhetetlen vezér. A Fradin kívül a válogatottban mutatott játéka alapján az egész világon ismertté vált, a Puskás utáni éra első magyar világklasszisa, mindmáig egyetlen Aranylabdása lett. Azt is mindenki kívülről tudja, hogy pályafutását Dániában egy sérülés törte ketté, amely után már semmi sem volt olyan, mint régen, így 1974-ben egy márciusi napon utoljára zengett a Flóóri-Flóóri buzdítástól a Népstadion, mert eljött a búcsúmérkőzés, ahol stílszerűen góllal búcsúzott.

Ma már szokatlannak tűnik az ilyesmi, de sportpályafutása során mindvégig hű maradt a Ferencvároshoz, ott segített, ahol tudott és ahol kérték. Volt edző, aztán 1987-től a szakosztály igazgatója, majd alelnöke, később pedig mindenféle funkció nélkül a szakosztály, sőt a klub arca, egyfajta „intézmény”. Még életében elnevezték róla az Üllői úti stadiont, ahová haláláig mindennap bejárt, valódi otthona volt a Fradi nagy családja. Az utókor sohasem felejti, amit egy monumentális szobor létrehozásával is demonstrált, amely szobor az új stadion bejáratánál a Springer-szoborral együtt köszönti az oda látogatókat.

40. Jean-Claude Bras

Született: 1945.11.15. Párizs

FTC szakosztály társelnöke: 1990. június 4. – 1991. június 30.

Az új idők új szele „fújta” a Ferencvároshoz. A sokat emlegetett rendszerváltozás a futballban nagy zavarokat okozott, hiszen a korábbi állami támogatások egyik napról a másikra megszűntek, a sportegyesületeknek, ezen belül pedig a futball szakosztályoknak új támogatók, szponzorok után kellett nézniük. Aki fizetett, az azonnal pozícióba is került. Az éppen „privatizálódó” magyar cégek ekkor még nem voltak helyzetben, sokkal inkább azok a nyugati vállalkozók, akiknek hazájában már bejáratott dolog volt a labdarúgás üzleti alapon történő működtetése. Így került az FTC labdarúgó szakosztályához Jean-Claude Bras az ismert francia építési vállalkozó, akinek ezidőtájt a párizsi Red Star csapatánál is voltak érdekeltségei, mi több, elnöke volt a francia klubnak Ez számára érzelmi kérdés is volt, hiszen korábban ott futballozott. Az FTC más volt, azt tisztán üzletként kezelte. 1990-ben létrehozott egy alapítványt, amely évi 25 millió forinttal támogatta a ferencvárosi labdarúgást. Rögtön társelnöki tisztséget is kapott a szakosztályban, hogy legyen rálátása a befektetése alakulására. Mindezt csupán a kezdetnek szánta, ám egy esztendő múltán már nagyobb beleszólást kért az ügyek irányításába, egyebek közt edzőt is akart váltani, amibe a szakosztály magyar vezetői nem mentek bele, így az FTC labdarúgásának első külföldi mecénása úgy döntött, inkább máshol próbál szerencsét.

 41. Magyar Zoltán

Született: 1956.02.26. Tiszaföldvár

FTC szakosztály ügyvezető igazgatója: 1990. június 4. – 1991. augusztus 8.

A labdarúgó berkekben eladdig ismeretlen Magyar Zoltán 1987-ben került a Ferencváros labdarúgó-szakosztályához, ahol eleinte technikai vezetőként, majd a francia Jean-Claude Bras szerepvállalása után ügyvezető igazgatóként dolgozott. Kiváló üzleti érzékét kihasználva keresett támogatókat, tárgyalt a játékosokkal, gyakorlatilag minden ügyben őt keresték. Ez nem azt jelentette, hogy minden ügyben ő is intézkedett, hiszen elmondása szerint például a játékosok megszerzése ügyében a szakmai vezetés (edző) benyújtotta az igényét, majd Albert Flórián megpróbálta megszerezni őket, ha erre ő megfelelő anyagi fedezetet tudott biztosítani. Tény viszont, hogy rengeteget dolgozott, ami kimerítette, ezért sokak meglepetésére lemondott a posztjáról, bár társadalmi munkában később is, elsősorban a szponzorokkal való kapcsolattartás terén segítette a Fradit. Lemondása után a munkakörét nem is töltötték be, a csapat körüli ügyekkel újra a technikai vezető foglalkozott, aki ez esetben Havasi Mihály lett.

A labdarúgástól később sem tudott elszakadni, az MLSZ-ben 1991-től látott el különféle feladatokat, előbb az U21-es csapat mellett, majd 1993-tól 1996-ig az olimpiai válogatott ügyes-bajos dolgait intézte, egészen Atlantáig. Aztán a Fradiban szerzett tapasztalatait is felhasználva a támogatók szervezésével foglalkozott, a nevéhez volt köthető a hazai bajnokság illetve a Magyar Kupa névszponzorálásának megszervezése. Az ő kezdeményezésére alakult meg a magyar válogatott labdarúgók klubja. 2000-től a magyar válogatott „mindenese” volt. Alapítója lett a magyar-skót társaságnak és alelnöke a Kárpátaljai Futballklubnak. Szervezte a magyar parlamenti válogatott mérkőzéseit, legújabban pedig ő a magyar borászválogatott kapitánya.

 42. Novák Dezső

Született: 1939.02.03. Ják

Meghalt: 2014.02.26. Budapest

FTC szakosztályigazgatója: 1996. szeptember 11. – 1997. július 11.

Novák Dezső labdarúgásban elért eredményeit igen veretes számok mutatják a statisztikákban, teszik őt a magyar labdarúgás legendái közé. Játékosként kétszeres olimpiai bajnok, EB bronzérmes, világválogatott, Vásárvárosok Kupája győztes, négyszeres magyar, egyszeres magyar kupagyőztes, majd utána edzőként nyert újabb három magyar bajnokságot és egy magyar kupát, valamint ő volt az, aki magyar csapatával először jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Nekünk fradistáknak ezek a számok még többet jelentenek, hiszen mindegyik siker mögött a Ferencvárosi Torna Club áll, ezek mind az FTC dicsőséglistáját gyarapították.

Novák Dezső 12 évesen a Jákkal szomszédos faluban, Egyházasrádócon kezdett el futballozni, onnan került 1955-ben a megyeszékhelyre, a Szombathelyi Postáshoz, mert akkor már Szombathelyen tanult. Egy évig volt csak ott, mert játékára felfigyelt a megye legjobb csapata, a Haladás. 1956. május 9-én, nem sokkal 17. születésnapja után mutatkozott be az élvonalban, érdekesség, csatár létére balhátvédként. Igen, eredetileg csatár, jobbszélső volt, ám a csapatot sújtó sérülések miatt, kényszerből a balhátvéd posztjára állí­tották őt. Ez sorsfordító volt, hiszen innentől kezdve Novák Dezső a pályafutása végéig a védelemben maradt. 1959. október 25-én Svájc ellen mutatkozott be a válogatottban, 8:0-ra győzött csapatunk. Bekerült a római olimpiára készülő keretbe is. Még az olimpia előtt a Fradi szerette volna leigazolni, de a Haladás nem adta ki. Két választása volt: vagy kivár egy évet és akkor lemarad az olimpiáról, vagy az NB II-ben folytatja, mivel a Haladás kiesett az NB I-ből. Ő az utóbbit választotta. Játszott az olimpián, akkor még csak bronzérmet akasztottak a nyakába. Aztán 1961-ben már a Haladás vezetői sem akadályozhatták meg távozását az FTC-hez. Az MLSZ koncepciója akkoriban az volt, hogy a vidéki tehetségeket a fővárosba gyűjti össze, í­gy a szövetség illetékese közölte Novák Dezsővel, az MTK-ba kell igazolnia. Mivel ő már elígérkezett a Fradihoz, sehogy sem tudták rábeszélni erre a klubcserére.

A labdarúgásban valamennyire jártas emberek tudják, specialistája volt a 11-es, illetve a szabadrúgásoknak. A büntetőket elképesztő hidegvérrel értékesítette, többnyire úgy, hogy a labda az elmozdult kapus lábától csak centikre gurult a kapuba, mert a végsőkig ki tudott várni, amí­g a hálóőr valamelyik irányba el nem mozdult. Pályafutása ferencvárosi évei alatt 74 tizenegyest rúgott, amelyekből 69 gól lett. Emellett rúgott 27 szabadrúgás-gólt is. 1972-ben kezdte edzői pályafutását az FTC-ben, négy évig pályaedző volt. 1976-ban szakedzői oklevelet szerzett, még ebben az évben Dunaújvárosba hívták vezetőedzőnek, ahol szép éveket töltött a Kohász kispadján. Onnan hívta haza a Fradi 1980-ban, irányításával 1981-ben bajnokságot nyert a csapat, 1983-ban mesteredzői cí­met kapott. Ezután vándorbotot vett a kezébe, sok helyen megfordult, több-kevesebb sikerrel. Volt a válogatott csapatok mellett is, dolgozott Jenei Imre, majd Puskás Ferenc segí­tőjeként. Aztán 1994-ben másodszor is hazahívta a Fradi, ő újra jött és újabb címeket nyert, két újabb bajnokságot, egy Magyar Kupát, egy Szuperkupát és volt az az örökké emlékezetes BL csoportkör, ami az újkori hazai futballtörténelem egyik legnagyobb sikere. 1996. őszén egészen fura dolog történt vele, csapatával nem jutott be újra a BL csoportkörbe, a bajnokságban is becsúszott egy-két vereség, a közönség kikezdte, ő pedig lemondott. Lemondása után pár nappal kinevezték szakosztályigazgatónak, ő tárgyalt a lehetséges utódaival, ám nem közülük került ki a befutó, mert ő az elnök embere volt, Varga Zoltán. A kapcsolatuk nem volt idillinek nevezhető, egymást érték a konfliktusok, amibe végül először az elnök, Furulyás János bukott bele, akinek a helyét Dr. Szívós István foglalta el, ő pedig új vezetőt, menedzser-igazgatót hívott a szakosztályhoz, Dr. Páncsics Miklóst.

Ezek után Novák Dezső pár hónapig Szaúd-Arábiában vállalt edzőséget, ahonnan 1997. decemberében tért haza, majd egészen a haláláig a futballtól visszavonultan élt.

 43. Dr. Szívós István

Született: 1948.04.24. Gara

Meghalt: 2019.11.10. Budapest

FTC szakosztályelnöke: 1997. április 16. – 1998. december 3.

Dr. Szívós István Furulyás János lemondása után, mint az FTC ügyvezető elnöke vette át a labdarúgók szakosztályelnöki tisztségét is. Szívós István 12 éves korában kezdett vízilabdázni az FTC színeiben, az élvonalban nagyon fiatalon bemutatkozott, tagja volt a hatvanas évekbeli zöld-fehér aranycsapatnak. 1983-ban pedig már a Fradi edzője lett, ahol ugyancsak eljutott a bajnoki címig. Akkor is ezen a poszton volt, amikor 1991. elején az FTC ügyvezető elnökének választották. Sportbéli munkájával párhuzamosan a civil foglalkozását is gyakorolta, fogorvosként a SOTE Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikáján oktatott és gyógyított

Ügyvezető elnöksége alatt a futball kiemelt helyet kapott. Gyakorlatilag két “csomagot” alkotott, az egyikben volt a futball, a másikban pedig a többi szakosztály együttvéve. Jól kezelte ezeket a „csomagokat”, a labdarúgóknál Nyilasi Tibor, majd Novák Dezső vezetésével bajnoki címek és kupagyőzelmek jöttek egymás után, végül pedig az a sokat emlegetett 1995. őszi BL csoportkörbe jutás. Ez a nagy siker furamód nem további lendületet adott a szakosztálynak, hanem éppen ellenkezőleg, elindította a lejtőn lefelé. Sok pénzt keresett akkor a futball, ami nem a szakosztály további fejlődését szolgálta, így a csapat újra válságba jutott, újból elkezdődtek a befektetőkeresés sokszor vicces történetei. Dr. Szívós István ügyvezető elnöki idejének utolsó három évét, különösen pedig azt a periódust, amelyben szakosztályelnök is volt, a folyamatos harc jellemezte, házon belül és kívül egyaránt a pénz miatt, aminek a végén lemondott a posztjáról. 

 44. Dr. Páncsics Miklós

Született: 1944.02.04. Budapest

Meghalt: 2007.08.07. Budapest

FTC szakosztály menedzser igazgatója: 1997. május 20. – 1998. május 26.

FTC Labdarúgó és Sport Kft. ügyvezetője: 1998. május 26. – 2000. augusztus 30.

Páncsics Miklós már 17 esztendősen a Fradi ifjúsági csapatának a játékosa lett, az edzője pedig nem volt más, mint Mészáros József, akitől nagyon sokat tanult. 1963-ban nála mutatkozott be az első csapatban, ám ekkor még nem tudta állandósítani a helyét, az csak 1966-ban sikerült. A Fradival három bajnoki címet és egy kupagyőzelmet szerzett, a nemzetközi színtéren pedig VVK-döntőbe, illetve UEFA-Kupa elődöntőbe jutott. A válogatottal 1968-ban olimpiai bajnok, 1972-ben olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnoki negyedik helyezett lett.

A futballpályán elért sikerek sohasem vakították el, folyamatosan képezte magát. Legnagyobb sikerei idején iratkozott be az egyetemre, ahol 1976-ban jogi doktori címet szerzett. Ezt a címet aktív pályafutása végén a futballban is hasznosította, 1982-től 87-ig az MLSZ főtitkáraként tevékenykedett, amely évekbe két világbajnoki részvétel is belefért. Meg kell jegyeznünk, hogy az FTC történelmében ő volt a második olyan játékos, aki az MLSZ főtitkári címét is viselte, az első ilyen az MLSZ megalakulásakor 1901-ben Horváth Ferenc volt. 1997-ben újra hívta a Fradi, ráadásul egy vezetői válságban levő Fradi. Ennek a helyzetnek a megoldására hívták menedzser-igazgatóként vissza dr. Páncsics Miklóst, aki nem hárított, ha hívták, akkor jött, ha jött, akkor kemény munkát, nyílt beszédet ígért, amely meghozhatja az újabb sikereket. Meghozta! A csapatot felfrissítette, olyan játékost tudott zöld-fehérbe öltöztetni, mint Gera Zoltán. Nem mellesleg az újonnan létrehozott menedzser-igazgatói titulus azt jelentette, hogy egyértelműen ő lett a labdarúgó szakosztály vezetője, aki minden kérdésben kimondta az utolsó szót. 1998-tól – változatlan hatáskörrel – a profi futball irányítására létrehozott gazdasági társaságot, az FTC Labdarúgó- és Sport Kft-t irányította ügyvezető igazgatóként.

A kiváló játékos és kiváló vezető, aki a pályán csaknem mindenkit leszerelt, a vezetői székben csaknem mindent megoldott, az életben rátörő súlyos betegséggel nem tudott mit kezdeni. Küzdött ellene amíg lehetett, ám az végül elszólította az élők sorából.

 45. Szeiler József

Született: 1965.11.03. Budapest

FTC Labdarúgó és Sport Kft. ügyvezetője: 2000. augusztus 30. – 2003. január 31.

FTC Rt. vezérigazgatója: 2003. január 31. – 2003. december 31.

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ezt az ősi tételt igazolja Szeiler József életútja is. A kezdetektől fogva jó tanuló volt az iskolában, az általános iskola alsó tagozatát kitűnő eredménnyel végezte el. Mindig szeretett tanulni, akkor volt nyugodt, amikor felkészülten várhatta az órákat. Később is jól ment a neki tanulás, bár egy idő után már csak az érdekelte, hogy futballista legyen. Igaz, a tanulást ekkor sem hanyagolta el, lelkiismereti okokból igyekezett mindkettőt jól csinálni. Akkor biztos nem gondolta, hogy ennek később mekkora hasznát veszi. Ezért a középiskolát is komolyan vette. Az érettségi után először felsőfokú vendéglátó-ipari végzettséget szerzett. 1992-ben egy tumort diagnosztizáltak a szervezetében, amit legyőzött. Visszatért ugyan a pályára, de rádöbbent arra, hogy bármikor befejeződhet a pályafutása, ezért a Budapesti Értéktőzsdén is szerzett egy képesítést. Utána a Testnevelési Főiskolán elvégezte a sportmenedzser szakot, majd üzleti vállalkozói diplomát és üzleti kommunikátor diplomát kapott. Nem állt meg, „elkapta a gépszíj” és sorra jelentkezett a különböző képzésekre, szakedzői képesítés, nyelvvizsga következtek a sorban. A pályafutása alatt végül háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes lett a kapus. Aztán a visszavonulását követően három évvel az FTC igazgatója lett. Még Torgyán József nevezte ki, ám neve a FOTEX-érával, Várkonyi Gáborral forrott össze, amelynek kétségkívül ő volt a vezetői arca. Amikor a FOTEX kiszállt a klubból, kódolva volt, hogy neki is mennie kell, így is lett. Várszegi Gábor azonban nem feledkezett meg róla, az ő érdekeltségébe tartozó Sugár Üzletközpont igazgatói posztját kínálta fel a volt kapusnak, aki 2007 elején el is kezdett ott dolgozni. A Fradival is megmaradt a kapcsolata, aktív játékosa lett – érdekes módon nem kapusként –  az öregfiúk csapatnak.

 46. Sugár András

Született: 1946.03.24. Budapest

FTC Rt. elnöke: 2003. január 31. – 2003. december 5.

Sugár András a korszak egyik legismertebb gazdasági szereplője volt, diplomáját 1969-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerezte. Az egyetem elvégzése után 1969-től 1974-ig az Elektromechanikai Vállalatnál mint TV- és URH adó fejlesztőmérnök dolgozott, majd 1974-től 1980-ig a Külkereskedelmi Minisztérium kereskedelemfejlesztési főosztályának volt a munkatársa. 1980-1985-ig a New York-i Kereskedelmi Kirendeltség kereskedelmi tanácsos-helyettese volt. 1985-1988-ig az Intercooperation Rt vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be. Majd azt követően 1988-1991-ig a TRANSELEKTRO Rt. kereskedelmi igazgatója, vezérigazgató-helyettese volt. 1991-től a Westel Rádiótelefon vezérigazgatója, 1993-tól pedig a Westel Mobil Távözlési Rt vezérigazgatói posztját töltötte be, egészen 2005-ig. A felsorolásból is látszik, szakterületei közé tartoztak a rádiós fejlesztések, a nemzetközi pénzügyek, valamint a magyar és a világpiaci marketing és vállalatvezetési ismeretek. Az FTC Rt. igazgatóságába a FOTEX érában került, mint a FOTEX és különösen annak tulajdonosa, Várszegi Gábor üzleti partnere. Szerepvállalását a 2003. május 30-án az Üllői úton történtek törték meg, amikor az FTC-DVSC meccs után a várt bajnokavatás helyett botrány tört ki. Lényegében ezen botrány következtében vonult ki a FOTEX és Várszegi Gábor a Fradiból, ért véget a nagy reményekkel kecsegtető korszak. Természetes, hogy a FOTEX-hez köthető részvénytársasági igazgatótanács, így annak elnöke, Sugár András is lemondott. 2006-ban a Máltai Köztársaság tiszteletbeli konzulja lett, ettől az évtől visszavonult az üzleti reflektorfényből.

 47. Tepszics Ignác

Született: 1958.03.17. Budapest

FTC Rt. sportigazgatója: 2004. január 1. – 2007. július 31.

Viharos karácsonya volt 2003-ban az FTC labdarúgóinak, „állt a bál” a FOTEX kivonulása után, amikor Furulyás János megtalálta a CELLADAM-ot, a pénzt nem hozó, viszont sokat ígérő céget. Első lépésként teljes „vérfrissítést” hajtottak végre a szakosztályban, leváltották a szakmai stábot, de megszüntették a vezérigazgatói posztot is. Ez utóbbi helyett, szűkített hatáskörrel a sportigazgatói posztot kreálták, amelyre Tepszics Ignácot, a csapat korábbi védőjét kérték fel. A szűkített hatáskör kifejezés utal arra, hogy az Rt. elnökének, Furulyás Jánosnak jóval nagyobb beleszólása volt a napi ügyekbe, mint a korábbi vezérigazgatónál.

Tepszics Ignác az FTC saját nevelésű játékosa volt, aki 18 esztendősen mutatkozott be az első csapatban, ahol kisebb-nagyobb kihagyásokkal hat éven át játszott Dalnoki Jenőnél. 1978. nyarán Friedmanszky Zoltán lett az edző és a 20 esztendős játékos előbb a kupában, majd a bajnokságban is megkapta tőle a lehetőséget, amit meg is ragadott a védelem jobb oldalán, a szezon végén kupagyőztes lett a csapattal. 1979-ben a magyar válogatottba is meghí­vót kapott, ahol az osztrákok ellen 27 perc játék jutott számára a cí­meres mezben. 1980-ban újabb edzőváltás történt, Novák Dezső váltotta Friedmanszkyt, akinél kiszorult a csapatból, csak néhány mérkőzésen játszott, ám így is bajnoknak mondhatta magát. A Fradiból Tatabányára igazolt, ahol több éven át meghatározó tagja volt a bányászcsapatnak. Élvonalbeli pályafutása után sokáig Százhalombattán tevékenykedett, mint szakmai igazgató. Innen találta meg 2003. végén Furulyás János felkérése. Bár zaklatott időket élt akkor a Fradi, 2004. tavaszán azonban mégis bajnoki címet ünnepelhetett, ami mellé a Magyar Kupát is elhódította. Nem tűnt rossz kezdésnek, ám a problémák olyan súlyosak voltak, amelyek szinte szó szerint földbe döngölték a csapatot. 2005-ben még sikerült megcsípni a második helyet, vele az UEFA-kupában történő indulás jogát, ahol – természetesen magyar csapatként először – a csoportkörbe is sikerült bejutni, ám 2006. tavasza, már a teljes pénztelenség menedzselésével telt el. Nem volt könnyű feladat, a játékosok menekültek a csapattól, csak a valóban zöld-fehér érzelműek és a fiatalok maradtak. Ez az állapot a bajnoki eredményen is meglátszott, hiszen rég nem látott mélységbe, a 6. helyig estek. Ám az esésből végül zuhanás lett, mert az MLSZ vezetői úgy döntöttek, hogy példát statuálnak a Fradival, a következő bajnokságra nem adtak licenszet, a másodosztályba száműzték. Utólag a bíróságon is kiderült, jogtalanul, ám ettől még 2006. őszén a történetében először másodosztályú bajnoki meccset kellett játszania az FTC csapatának. Az eddigiekből is látszik, nem volt fenékig tejfel Tepszics Ignác vezetői korszaka, mélyről indult, valahogy mégis a csúcsra kecmergett, ám onnan zuhanórepülésbe került, amit nem tudott megállítani. Működése alatt elnökök sora bukott el, Furulyás János, Ináncsy Miklós, Dámosi Zsolt, őt már a negyedik elnök Rieb György állította fel.

 48. Dr. Ináncsy Miklós

Született: 1950.04.28. Szamossályi

FTC Rt. elnöke: 2006. február 15. – 2006. szeptember 26.

Dr. Ináncsy Miklós egy kis Szamos melletti községben született, kora gyermekkorától kezdve dolgozott a paraszti udvarban. Olvasni is szeretett, hamar kitűnt társai közül. Továbbtanulása mezőgazdasági vonalon történt, Mátészalkán keresztül Debrecenbe vezetett az útja az Agrártudományi Egyetemre, amelynek elvégzése után főagronómusként kezdett dolgozni Pátyodon, Ökörítófülpösön, majd 26 éves korában az ország legfiatalabb téeszelnöke lett Cégénydányádon. 1980-ban lett „húsos”, előbb a Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese volt Nyíregyházán, majd a Szekszárdi Húsipari Vállalat kereskedelmi igazgatósága után 1986-ban került Budapestre a Budapest Húsnagykereskedelmi Vállalatnál kötött ki vezérigazgatói biztosként. 1987 januárjától a 19 megyei és a Budapesti Húsipari Vállalat által létrehozott közös vállalat igazgatójává választották, ezt a posztot töltötte be akkor is, amikor az FTC elnökévé választották. Közben folyamatosan képezte magát: előbb üzemgazdasági szakmérnöki képesítést szerzett, majd Gödöllőn a mezőgazdasági tudományok doktora lett 1980-ban. Ebből is kitűnik, a kapcsolatai messze nem olyanok voltak, amelyek egy közel egymilliárdos adóssággal küzdő sportvállalkozás rendbetételére predesztinálták. Ráadásul azt is beismerte, hogy ő nem ért a futballhoz. Tán ezért is hagyta a posztján az Rt. sportigazgatóját, Tepszics Ignácot. Tény, kettejük működésének idején zárták ki a Fradit az élvonalból, amibe a sportigazgató nem, de az elnök belebukott, lemondott a posztjáról.

 49. Dr. Hermány Csaba

Született: 1957.02.11. Budapest

FTC Zrt. elnöke: 2007. február 1. – 2007. június 27.

Dr. Ináncsy Miklós lemondása után hónapokig nem volt elnöke a futballt irányító részvénytársaság igazgatóságának, ahová végül dr. Hermány Csabát, a főszponzor T-Mobile képviselőjeként választották meg.

Dr. Hermány Csaba régi, ízig-vérig ferencvárosi családba született, szó szerint a génjeiben örökölte az FTC szeretetét. A felmenői rokonságában tudhatja dr. Keönch Boldizsárt, az FTC egyik alapítóját, az első alapszabály megszövegezőjét, de édesapja is az egyesület sportolója és vezetője volt. Ő maga az FTC ifjúsági csapatában futballozott, de úgy ítélte meg, a lelkesedése sokkal nagyobb volt, mint a tehetsége, így lemondott arról, hogy futballistaként tegyen szeretett egyesületéért.  Tehetett viszont vezetőként, már 2003. decemberében az FTC Zrt. igazgatósági tagja lett az akkori főszponzor, a Westel 900 Zrt. képviseletében, ahol aztán, ahogy mondta, megélt mennyet és poklot egyaránt. A „mennyben volt”, amikor 2004-ben bajnok lett a Fradi, aztán a „pokolba jutott”, amikor 2006-ban jogtalanul kizárták az első osztályból. Ebben a pokoli időszakban került a kormányrúdhoz, ahol fájdalmas döntések sorát kellett meghoznia úgy, hogy a közvéleményt nem lehetett a részletekről tájékoztatni. De mindvégig alapelve volt, hogy az FTC-t nem hagyja kivéreztetni, működését a klub híréhez méltatlan körülmények között is fenn kellett tartania. Ekkor írták róla, hogy a válságstratégák vélhetően oktatni fogják a produkcióját, hogy az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatótanácsának elnökeként, az egyesület elnökségi tagjaként Mohács helyett Nándorfehérvár felé vezette a klubot. Sokan szerették volna, ha ezt tovább teszi, ám a főszponzor támogatása 2007. június 30-ával megszűnt, ő pedig úgy tartotta tisztességesnek, mivel ennek a főszponzornak a delegáltjaként került pozícióba, lemond arról. A Fradiért érzett rajongása azonban nem szűnhetett meg, tagja volt és maradt az FTC Baráti Körnek, 2015. decemberében a Rudas-rend egyik első kitüntetettje lett, a háttérben pedig tovább dolgozott, hogy munkaadója, a Magyar Telekom és a Ferencváros újra egymásra találjon, ami 2018-ban meg is történt.

50. Berki Krisztián

Született: 1980.07.01. Tatabánya

Meghalt: 2022.05.06. Budapest

FTC Zrt. elnöke: 2007. július 2. – 2008. május 20.

FTC Zrt. vezérigazgatója: 2008. május 20. – 2010. június 4.

Berki Krisztián az FTC történetének legfiatalabb első számú labdarúgó vezetője, a 27. születésnapja után egy nappal választották meg az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatótanácsa elnökének. Aztán, amikor a Kevin McCabe nevével fémjelzett angol tulajdonosi kör vált a Zrt. többségi tulajdonosává ezt a funkciót átvették tőle az angol vezetők, ám ő vezérigazgatóként tovább vihette a napi ügyeket.

Berki Krisztián kétségkívül az egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb vezetője volt az FTC labdarúgóinak. Nem rendelkezett veretes futballmúlttal az FTC-ben, hiszen mindössze egy évig (2004–2005) volt az FTC szerződtetett labdarúgója, de tétmérkőzésen nem lépett pályára csupán egy hazai díjmérkőzésen védte a csapat kapuját. A ferencvárosiakat megelőzően a Budafok, a Dunaferr, a Csepreg, a Balaton FC és a Diósgyőr csapataiban játszott, mindössze négy első osztályú mérkőzése volt. Egy sérülés miatt 25 évesen sérülés abbahagyta a profi futballt. Persze az, hogy nem volt futballmúltja, még nem tette volna különlegessé ezen a poszton, elődei között is voltak, akik korábban keveset vagy egyáltalán nem futballoztak. Igenám, de nekik volt valamilyen sportvezetői múltjuk vagy elértek már valamit a gazdasági életben. Berki Krisztián a Fradi előtt nem volt sportvezető és a gazdasági életben sem ért el semmi jelentőset, annál is inkább, mert semmiféle felsőfokú végzettsége nem volt. Dolgozni a vendéglátóiparban kezdett, majd a járműiparban folytatta kereskedelmi vezetőként. Hozzá kell tenni ez utóbbi munkakörében a főnöke ugyanaz a Rieb György volt, aki a Fradi-elnökké választása után nem sokkal klubigazgatónak nevezte ki az egyesülethez, ahonnan már „egyenes út” vezetett a Labdarúgó Zrt. igazgatóságába, annak elnöki székébe. Erre mondták akkoriban is, villámkarrier volt ez a javából. Az akkor huszonhét éves, nyelveket még nem beszélő, felsőfokú végzettséggel és szakmai tapasztalattal nem rendelkező fiatalember számára nem volt könnyű a sportvezetői kezdet, harcolnia kellett a tekintélyért, főképp, hogy sok játékost még az öltözőből ismert. Ám menet közben változtatott ezen, beszédszinten megtanult angolul, járt a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakára. A nyelvismeretre a kinevezése után egy évvel nagy szüksége is lett, hiszen 2008-ban az angol Kevin McCabe lett az FTC Zrt. tulajdonosa, aki először a „jobbkezeként dolgozó” Terry Robinsont tette meg az igazgatóság elnökévé, akivel Berki, mint a Zrt. vezérigazgatója dolgozott tovább. Több szakmai válságot átélt, emellett a szurkolók körében sem volt népszerű, ám ő mindezzel nem törődött. Próbált gesztusokat is tenni a szurkolóknak, magyar edzőt és magyar játékosokat igyekezett a csapathoz szerződtetni, végül azonban Prukner László érkezésével egy napon távozott. Az új edzőt még ő mutatta be a médiának, utána angolosan távozott.

A Fradi után Berki Krisztián a Fradival szerzett hírnevét kihasználva habzsolta az életet, aktuális párkapcsolatai révén a bulvármédia egyik kedvenc alanya volt, továbbra is ellentmondásos személyiség, igazi médiaceleb lett. 2022. május 6-án budapesti otthonában tragikus hirtelenséggel meghalt.

 51. Terry Robinson

FTC Zrt. elnöke: 2008. május 20. – 2009. november 18.

Az angol éra első nem magyar vezetője Terence „Terry” Robinson volt. Nem azt hozta, amit a magyar közvélemény egy angol futballvezetőtől várt. Mert múltja az volt a futballban, 1979-től 1999-ig az angol Bury FC elnöke volt, majd 2002-től volt tagja a Sheffield United igazgatótanácsának, előbb klubigazgatóként, majd elnökként. Ebből a funkcióból érkezett 2008-ban Budapestre az FTC-hez. Kemény kézzel rendet ígért, ám konfliktus után konfliktusba keveredett. Az első éve még „könnyű” volt, hiszen a csapat harmadik másodosztályú évében végre fölényesen szerepelt és jutott vissza az NB I-be. Ám az nagyon nem tetszett a szurkolóknak, hogy az FTC amolyan „lerakat-csapat” lett, olyan játékosokat irányítottak ide, akik az akkor angol másodosztályú Sheffield United-be nem fértek be. Éleződtek az ellentétek az első osztályban, ami miatt egyre többen követelték a vezetés távozását. Robinson semmilyen felelősséget nem vállalt, mindent a szurkolókra hárított, utána az angol edzőre, végül azonban – vélhetően tulajdonosi nyomásra – beadta a lemondását. 

A Fradi után 2011-től két éven át a Stoke City, 2013-tól egy évig a Leicester City, 2015-től egy évig a Bolton Wanderers igazgatója volt. Látható, a „budapesti kaland” után sehol sem tudott gyökeret verni, ahogy a Ferencvárosban sem.

 52. Kevin McCabe

Született: 1948. Sheffield

FTC Zrt. elnöke: 2009. november 18. – 2011. február 17.

Kevin McCabe az első vonalba lépett. Neve, mint az FTC Labdarúgó Zrt. többségi tulajdonosáé gyakran forgott a sajtóban, ám ő a háttérből figyelte a befektetését, eleinte Terry Robinsonra bízta a helyi vezetést. A Robinson körüli konfliktusok azonban arra késztették, hogy közvetlenül is átvegye az irányítást, ami azt jelentette, hogy innentől napi rendszerességgel ellenőrizte, mire is költik a pénzét. Több igazgatótanácsi tagtól is megvált, a folytonosságot egyedül Berki Krisztián vezérigazgató jelentette, neki viszont angol szakembereket ígért segítségül, akik végül nem érkeztek meg. 2010.06.04-től, bár papíron még ő volt az elnök, már nem jelent meg Budapesten, érdekeit az Esplanade Kft., nevükben Gerstl Alexander képviselte. Ő tárgyalt a Berki lemondása után az új vezérigazgatóról, majd ő is távolította el hat hét után Berkes Zoltánt. Ezek után az örökké emlékezetes 2011. február 11-i közgyűlésig Gerstl Alexander volt a papíron ki nem nevezett vezető.

Pedig 2008. elején minden más volt, mindenki nagy reményeket fűzött az angol szerepvállaláshoz, a szurkolók tüntetéseket is szerveztek annak érdekében, hogy ők nyerjenek a privatizációs pályázaton. A Kevin McCabe vezette csoport, a Scarborough Property Holding egy új stadiont, üzleteket, éttermet, hotelt és még irodákat is ígért, amikor megvette az FTC Zrt.-t, hozzájutva ezzel a társaság által használt rendkívül értékes, 6+2 hektáros Üllői úti ingatlanhoz. A 2008-as becslésekben közel 50 milliárd forintot jelöltek meg beruházási értékként, ami csak nem akart realizálódni, pedig ezt a komplexumot 2012-re már átadni tervezték. Ehelyett 2011. februárjára eljutott oda a Zrt., hogy a közgyűlésen Kevin McCabe a végelszámolását kezdeményezte, amit az FTC elnökségét képviselő Kubatov Gábor akadályozott meg. Kevin McCabe távozott, elkezdődhettek a tárgyalások a Zrt. visszavételéről.

 53. Berkes Zoltán

Született: 1966.11.19.

FTC Zrt. vezérigazgató: 2010. június 23. – 2010. augusztus 6.

Páratlanul rövid pályafutás az övé. A 2010/11-es bajnokság kezdete előtt a tulajdonosi kör megkeresésére nagyon gyorsan elvállalta a vezérigazgatói posztot, ahonnan ugyanez a kör másfél hónap után menesztette. Ugyanolyan váratlan és ugyanolyan rejtélyes volt a távozása, mint a vezérigazgatói poszton az elődjéé, Berki Krisztiáné. Akárcsak Berki, Berkes Zoltán sem indokolta meg részletesebben, csupán annyit mondott, ebben állapodott meg a tulajdonosi körrel. Annyit azért elárult, hogy egy nappal korábban közölték vele, hogy a jövőben nem ő irányítja a csapatot működtető gazdasági társaságot. A Fradinál eltöltött másfél hónapját sikeresnek tartotta, noha amit eltervezett, azt az idő rövidsége miatt nem tudta megvalósítani. Nem ő mondta, de kiderült, hogy Kevin McCabe befektetőtársat keresett, olyant, aki a fociban és ingatlanüzletben is otthon volt. Azt beszélték, addig nem neveznek ki új vezérigazgatót, amíg Kevin McCabe nem talál befektetőtársat. Nem talált, így a végleges távozásáig üres maradt ez a poszt.

54. Gerstl Alexander

Született: 1960. Bécs

FTC Zrt. képviselő: 2010. augusztus 6. -2011. február 17.

Berkes Zoltán menesztése után nem neveztek ki új vezérigazgatót, Gerstl Alexander, mint a a tulajdonosi kör Zrt-be delegált tagja irányította a ferencvárosi futballt gyakorlatilag a 2010/11-es idény őszi szezonjának a végéig. Aztán a felkészülés elején a tulajdonosi kör megvonta a pénzt, fel akarta számoltatni a Zrt-t, Gerstl lemondott és távozott. A helyzet zavaros volt, Kevin McCabe olyan sajtóközleményt adott ki, hogy aláírt egy szándéknyilatkozatot a BK Management Kft.-vel (BKM), mely szerződés azonnal hatályba lépett és melynek értelmében a BKM átveszi a Zrt. irányítását. Érdekesség, a BKM tulajdonosa és vezetője Berki Krisztián volt, így ő lett volna a Fradi egyszemélyi tulajdonosa. Még szerencse, hogy az ezzel párhuzamosan a Ferencvárosi Torna Club megbízottjával, Kubatov Gáborral folytatott tárgyalások mindezt meghiúsították, a teljes labdarúgó projekt, melynek része volt az ingatlan és a stadion is visszakerült az anyaklubhoz.

 55. Dr. Berzeviczi Attila

Született: 1967.06.19. Kaposvár

FTC Zrt. elnök: 2011. március 30. – napjainkig

Dr. Berzeviczi Attila jogi és gazdasági végzettséggel rendelkezik, a Fradiban történt szerepvállalása előtt is ezeken a területeken dolgozott, a cégvezetésben és gazdasági jogi ügyekben szerzett komoly tapasztalatot. Voltak megbízásai a sport területéről is, de megbízatása előtt elsősorban szurkolóként volt jelen a Fradi és a válogatott mérkőzésein.

A Zrt-be Kubatov Gábor, az FTC elnöke hívta meg, egyrészt, mint régi barátját, másrészt mint a jogtudományok kiváló ismerőjét. Első nagy, igazán embert próbáló feladata a Zrt. átvilágítás ának az irányítása volt, majd később sikeresen vezette azokat az ugyancsak nem könnyű tárgyalásokat, amelyeket a marketing jogok visszavételéért folytattak, mert azokat még a FOTEX birtokolta.

Manapság azon túl, hogy időnként helyettesíti a napi ügyeket vivő vezérigazgatót, ő felel a szervezeti és működési szabályzatok törvényességéért, a belső ellenőrzési mechanizmusokért a Zrt. működésének átláthatóságáért.

56. Orosz Pál

Született: 1968.03.02. Budapest

FTC Zrt. vezérigazgató: 2011. március 31. – napjainkig

Gerstl Alexander távozását követően kaotikus állapotok alakultak ki a futball Zrt-ben, nem volt felelős vezető. Egy hétig úgy nézett ki, hogy visszatér Berki Krisztián, ám az FTC új elnöke Kubatov Gábor közbelépett. Ő volt az, aki vétójával megakadályozta az angol tulajdonosi kör végelszámolási tervét, majd visszaszerezte a klubnak a Zrt. feletti felügyeleti jogokat. Így már a klub nevében nevezhette ki a Zrt. élére ifj. Orosz Pált. Igen, akkor még kellett a neve elé az ifj. megkülönböztető előtag, hiszen élt az édesapja, aki korábban ugyancsak betöltötte az FTC szakosztályvezetői tisztségét illetve volt technikai igazgató is. Bár a fiát nem így hívták, a lényeg mindkettejük esetében ugyanaz volt, felelős vezetőként irányították az FTC labdarúgó szakosztályát, ami példa nélkül áll a klub történelmében.

Ifj. Orosz Pál nem volt futballista, csupán tősgyökeres fradista. 2010. elején kommunikációs szakemberként került a klubhoz, ahol nevéhez méltón a kommunikációért felelt.  Nem sokáig maradt azonban a posztján, mert kommunikációs igazgatóként azt nem tudta elviselni, hogy Berki Krisztián egy sajtótájékoztatón úgy mondott le a posztjáról, hogy arról előzőleg még őt sem tájékoztatta. Ez nem fért bele az értékrendjébe, ő is távozott, no meg azért, mert nem akarta nevét adni egy átláthatatlan gazdálkodást folytató vezetéshez. Később, Kubatov Gábor hívására nagy örömmel jött vissza vezérigazgatóként a Zrt. vezetésébe. Munkáját minősítik az eredmények, először az, hogy sikerült meg- és fenntartani a csapatot, majd megszilárdítani, aztán elérni a hazai hegemóniát és azt, hogy az FTC újra a nemzetközi futballtérkép látható tagja, egy sikeres futballcsapat lett.

 57. Hajnal Tamás

Született: 1981.03.15. Esztergom

FTC Zrt. sportigazgató: 2019. június 15. – napjainkig

Hajnal Tamás az FTC saját nevelésű játékosa volt, aki már 1997-ben, 16 esztendős korában bemutatkozott az FTC első csapatában, azonban még ebben az évben a kezébe vette a vándorbotot, Németországba, a Schalke 04 csapatához került, hat évig ott pallérozódott tovább. Egy belgiumi kitérő után visszakerült Németországba, ahol állomáshelyei a Kaiserslautern, a Karlsruhe, a Dortmund és a Stuttgart voltak, nem nevezhetők „amatőr” csapatoknak. 2015-ben tért haza, de nem levezetni, segíteni akarta még nevelőklubját, a Ferencvárost. Ezt olyan sikerrel tette, hogy 2016-ban magyar bajnok lett és háromszor a  Magyar Kupát is magasba emelhette. 2018-ban fejezte be gazdag pályafutását, de csak a zöld gyeptől távozott, a csapat mellett maradt, mint sportmenedzser. Munkáját olyan jól és eredményesen végezte, hogy egy esztendő múltán sportigazgatónak nevezték ki, aki a csapatnál folyó szakmai munkát felügyeli, legfőbb reszortja azonban az átigazolások szervezése és lebonyolítása, amelyek révén a Fradinak szurkoló milliók is lemérik a munkáját. Azt a munkát, amelyet a folyamatos sikerek is visszaigazolnak, amelyre vezetőtársaival együtt méltán lehet büszke.

A felsorolásból, a leírásokból jól látszik, hogy a Fradi „futballtrónja” még az elnöki bársonyszékénél is égetőbb ülőalkalmatosság.  Sokkal gyakrabban váltották itt egymást a vezetők, sokan vannak, akik csak egy évet vagy még annyit sem kaptak. Ritka, hogy egy-egy vezetői korszak évtizednél több időt kapott, mint éppen a napjainkban is tartó. Az is ritka, hogy egy-egy korszakba ennyi siker férjen bele, reméljük, folytatódnak a sikerek, ehhez kívánunk a vezetőknek további jó munkát!

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Felhasznált források:
Nagy Béla: Fradi futballévszázad (1994)
Az Arcanum Digitális Tudománytár révén a korabeli sajtó és sportkönyvek
A Familysearch családfakutató anyakönyvi kivonatai