Sorozatunk aktuális részében egy mára szinte teljesen elfeledett embert, Dr. Hecht Ernőt mutatunk be az FTC múltjából.

Hecht Ernő Budapesten egy nyolcgyermekes zsidó családba született 1863. január 17-én. Édesapja Hecht Benedek nagykereskedő, édesanyja Hay Katalin volt, a gyermekek sorában ő volt a hatodik. A család meglehetős jó módban élt, minden gyerekét taníttatta. Ernő az V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Főgimnáziumban tanult, ott érettségizett 1881. május 25-én. Ugyanabban az évben felvételt nyert a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem jogi karára. Még joghallgató korában elkezdett sportolni, a fővárosi magán-vívótársulatban vívott, amely tömörülésből 1885. október 16-án megalakult a Fővárosi Vívó Club. Hecht Ernőt az új egyesület az alakuló közgyűlésén a választmány tagjává választotta.

1886-ban végzett az egyetemen, bevonult katonának, tüzérségi hadnagyként két év múlva szerelt le. 1889-ben lett a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja, irodája az V., Arany János u. 5. szám alatt volt. 1891-ben megházasodott, felesége Háy Gyula földbirtokos Aranka nevű leánya lett. Ugyanebben az évben költözött a Ferencvárosba, a Viola u. 19. számú ingatlant vásárolta meg, ügyvédi irodáját pedig a Soroksáti út 5. szám alá költöztette. Nagyon aktív volt a közéletben, 1892-ben az első között csatlakozott a dr. Sáska Sándor és dr. Springer Ferenc ügyvédek által kezdeményezett ferencvárosi választási ellenzéki mozgalomhoz, ügyészként a vezetőségi tag lett a Ferencvárosi Társaskörben, amely később a Ferencvárosi Polgári Kör lett. Egy év múlva, 1893-ban a ferencvárosi I. számú Iskolaszék rendes tagjává választották. Ugyanebben az évben született meg Zsuzsanna nevű leánya. 1894. végén választották meg fővárosi bizottsági póttagként a IX. kerületi elöljáróságba (ugyanekkor lett a testület rendes tagja dr. Springer Ferenc). 1895-ben az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat tagja lett. 1897. végén, amikor a ferencvárosi választmány rendes tagjává vált, így méltatták:

Ezek után egyáltalán nem volt meglepő, hogy 1899. április 15-én dr. Hecht Ernő is ott volt a Gutgesell vendéglőben a Ferencvárosi Torna Club alakuló ülésén, mint ahogy az sem, hogy ott a közgyűlést előkészítő tisztikar választmányába választották, amely tisztséget május 3-án, az alakuló közgyűlésen is megkapta. Egy év múltán lett a Ferencvárosi Polgári Körhöz hasonlóan a Ferencvárosi Torna Clubnak is az ügyésze.

1901. május 12-én arról tudósított a Sport-Világ, hogy megalakult a Ferencvárosi Torna Club senior csapata, amely megkezdte a tréningjeit. Ennek a csapatnak aktív tagja volt a klub ügyésze, dr. Hecht Ernő is.

A következő években dr. Hecht Ernő nagyon aktív volt a városházán, feladatait komolyan vette, szinte nem is volt olyan ülés, ahol ne szólt volna hozzá az aktuális témához vagy éppen kezdeményezett új témát, interpellált. Ezek az ülések nem voltak mentesek az indulatoktól, nem egy esetben még sértegették is egymást a különböző nézeteket valló városatyák. 1907-ben például sajtóhír lett abból a városházi afférból, aminek részese volt hősünk. Olyannyira részese, hogy az ügyüket pisztolypárbajjal zárták le.

A pisztolypárbaj le is zajlott, egyszeri golyóváltást írtak elő, amelyet mindkét fél sérülés nélkül megúszott, így folytathatták közéleti és egyéb tevékenységeiket. Dr. Hecht Ernő az FTC-ben 1910-ig viselte az ügyészi tisztséget, abban az évben kissé hátrébb lépett, tisztétől megvált, ám a klub választmányának továbbra is tagja maradt, mint ahogy igazgatósági tagja lett az akkor szerveződő Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaságnak is. Külön kiemelhetjük a dr. Springer Ferenccel való kapcsolatát, akivel vállvetve küzdött úgy a politikai, mint a közéletben vagy a sportéletben, mondhatjuk közeli munkatársak voltak.

Korából adódóan az I. világháborút nem a hadszíntéren, hanem változatlanul a hazai közéletben, a fővárosi közgyűlésben „harcolta” végig. A háborús helyzet más ügyeket hozott a felszínre, ám ő mindegyikben a korábbi vehemenciával érvelt. Előtérbe került a háborús jótékonyság, ahol ugyancsak kitűnt, ezért 1918-ban a III. osztályú Polgári Hadi Érdemkeresztet kapta meg. 1921-ben leányát, Zsuzsannát férjhez adta dr. Kövi Arisztidhoz, a Magyar Általános Hitelbank titkárához. Bár a fővárosi közgyűlésből kikerült, közéletileg továbbra is aktív maradt, 1922-ben például alelnöke lett az akkor alakult ferencvárosi Széchenyi Körnek. Ugyancsak érdekesség, hogy dr. Springer Ferenc halála után annak fiával, ifj. dr. Springer Ferenccel is közeli munkakapcsolatba került, ráadásul nemcsak az FTC-ben, hiszen a Széchenyi Kör első főtitkára éppen ifj. dr. Springer Ferenc volt.

A Ferencvárosi Torna Club a klubért végzett munkásságát azzal is elismerte, hogy 1925-ben az elsők között adományozta neki a klub tiszteletbeli tagja kitüntető címet. 1926-ban újra elvállalta, hogy a klub tisztikarában annak ügyésze legyen, sőt 1929-ben a professzionalista Ferencváros FC Rt. igazgatóságába is bekerült.

1934-ben hagyott fel az aktív ügyvédi munkával, bár továbbra is látogatta a tárgyalótermeket, ahogy ezt dr. Springer Miklós visszaemlékezéseiből tudjuk, ezzel is segítette a Ferencváros napi ügyeivel egyre többet foglalkozó dr. Springer Ferencet, mint ahogy igazgatósági tagként tanácsaival segítette a klub vezetésében is. A klubban olyannyira aktív maradt, hogy 1937-ben az FTC közgyűlése alelnökké választotta, továbbá tagja lett az akkor első ízben megválasztott „aranyjelvényes gárdának”, amelyet a tiszteletbeli tagok sorából választottak. 1938-ban ünnepség keretében köszöntötték a 75. születésnapján, ahol művészi veretű ezüstserleget kapott ajándékba.

Hosszú, tartalmas életét 1944. június 29-én fejezte be, amikor – látván a nyilas rémuralom tetteit – öngyilkosságba menekült.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Korabeli sajtó és közlönyök
Korabeli anyakönyvi kivonatok