Az előző évben szó szerint majdnem sikerült. Bírói hibák is kellettek ahhoz, hogy ne sikerüljön. A csapat az új bajnokságban újra nekifeszült. Ám a konkurencia is nagy volt.

Az MTK mellett Újpesten is egyre komolyabban vették a futballt. Az Üllői út és a Hungária körút után a Megyeri úton készült el a magyar labdarúgás legújabb fellegvára. Ezt a stadiont is az FTC avatta, csakúgy mint az előző kettőt. És megint, csakúgy mint az előző két alkalommal, a pályaavató csapat nyert. A bajnokságban is megelőztek, csakúgy, mint a továbbra is verhetetlen MTK:

Az 1923-as év beköszöntével a bajnokságon kívül is nehéz napok virradtak a labdarúgó-szakosztályra. Az előző évben ugyanis megalakult a budapesti középiskolások sportegyesülete, amely megalakította labdarúgó csoportját is. Ehhez a csoporthoz a budapesti csapatoknak rendeletileg át kellett engedniük a diákjaikat. Mint legnépszerűbb klubot, ez a döntés is az FTC-t sújtotta a legérzékenyebben. Ám ezek után is maradt 379 igazolt játékosa, amely számmal igazán az elsők közé tartozott.

1922-23-ban folytatódott a Magyar Kupa sorozat is. Nem sikerült a címvédés, az elődöntőben az MTK 3:1-re legyőzte csapatunkat. Mérkőzni kellett a harmadik helyért is, ahol a Törekvés csapatát 3:2-re győzte le az FTC.

Azért a bajnokságban és a kupában elért eredmények mellett jutott dicsőség is az FTC-nek. Hosszú idő után (9 év) újra sikerült elhódítani a Corinthian-díjat. A döntőt 1922. szeptember 24-én játszották az Üllői úton a BEAC csapata ellen, az eredmény 3:1 lett. Ám ez a nap nem is erről a mérkőzésről lett emlékezetes. Sokkal inkább arról, hogy ezen mérkőzés előtt avatták fel ünnepélyesen a „Springer-szobrot”. A himnusz hangjai után leplezték le, majd Keönch Boldizsár alelnök tartott ünnepi beszédet, utána a társegyesületek képviselői is elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Ez a szezon sem maradt nemzetközi túra nélkül. Korábban szinte mindenütt járt már az FTC, híre, hírneve alapján szeretettel fogadták. Anglia, Németország, Ausztria, Franciaország, Svédország, Dánia, Olaszország voltak a korábbi években állomások. Bár Spanyolországban is felléptek korábban, az azonban csak baszkföldre korlátozódott, a spanyol focit pedig már akkor is Barcelonában és Madridban jegyezték. 1923 tavaszán az FTC megmutatta magát ezekben a fellegvárakban is. A túra állomásai:

1923.március 3. Barcelona: FC Barcelona – FTC 2:0
1923.március 4. Barcelona: FC Barcelona – FTC 2:0 (valóban két nap egymás után ismétlődött ez az eredmény, nem elírásról van szó)
1923.március 6. Madrid: Real Madrid – FTC 2:2

Korabeli tudósítás: „Az első gól a 19.percben esett, Schreiber hátraadását Pataki 10 méterről védhetetlenül belövi. Majd a játékvezető Tóth egyik szereléséért tizenegyest ad, ezzel alakul 1:1-re az eredmény. A 43.percben Héger lefutás után Tóth-hoz, ez Patakihoz passzol, aki 16 méterről éles lövéssel rúgja vezető gólunkat. A második félidő nagy FTC rohamokkal indul, Pataki az egyik beadást kapásból, a levegőben úszva lövi kapura, a közönség önfeledten tapsol. A szép játékot egy újabb tizenegyesgól töri meg, Takács I kezezését állapítja meg a bíró. A sok pártos ítélet után nagyon elkedvetlenednek a zöld-fehérek, pedig még nincs is vége, a befejezés előtt 4 perccel a játékvezető ismét tizenegyest ítél ellenünk, amire még a spanyol közönség is tüntetőleg fütyül. Weisz helyére Héger (kapus helyett mezőnyjátékos) áll a kapuba, amely cserét a bíró nem akarja engedni. Maguk a spanyol játékosok magyarázzák meg a bírónak, hogy ez nem szabályellenes. Hégernek a kapuban való ugrálása azután megtette a hatását, mert ezt a tizenegyest a kapufára lőtték.”

1923.március 8. Madrid: FTC – Madrid válogatott 2:1

Az FTC azt hitte a Real Madrid ellen áll ki revansmérkőzésre, mint tette azt pár nappal korábban Barcelonában is a helyi csapat ellen. Épp ezért a kezdéskor feltűnő volt, hogy a két nappal korábbiból csupán három játékos játszott, amit a Real úgy próbált magyarázni, hogy ők két teljesen egyenrangú csapattal rendelkeznek, az egyik bajnoki, a másik nemzetközi programot bonyolít le. Három nappal később a túra következő állomásán, olvasva a helyi lapokat, derült ki, hogy valójában ezen a napon Madrid válogatottja volt az ellenfél.

1923.március 11. San Sebastian: FTC – Real Sociedad 1:1
1923.március 18. Santander: FTC – Racing Santander 3:2
1923.március 19. Santander: FTC – Racing Santander 2:1

Ezen a mérkőzésen is történt egy kuriózumszámba menő rekord. A spanyol Penag játékvezető nem kevesebb, mint öt tizenegyest ítélt csapatunk ellen. A nevetséges indokok által megítélt büntetőkből Amsel kettőt kivédett, hármat pedig vagy fölé vagy mellé rúgtak. Ráadásul a végefelé már kilenc emberrel játszott az FTC, mert Szabót és Hégert legyintésért illetve a játékvezető kinevetéséért kiállították. Ezek után állt nemes bosszút az FTC, hiszen Halász bombagóllal szerezte meg a győzelmet. Ezzel a mérkőzéssel együtt a derék spanyol sípmesterek a hét találkozón összesen tíz tizenegyest ítéltek csapatunk ellen, amiből azonban csak hármat tudtak értékesíteni. Tényleg nem a bírókon múlott…. Spanyolország az FTC történetében sokáig, mint a tizenegyesek országa szerepelt.

Az 1922-23-as szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

37 mérkőzés: 20 győzelem, 10 döntetlen, 7 vereség: 64 : 42 gólarány

És egy fotó, amely Pataki Mihály egyik „okos” gólját örökíti meg:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János – Nagy Béla – Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu
huszadikszazad.hu