Megirigyeltem a fotelszurkolót, aki nagyon úgy tűnik, sikeres rovatot indított. A múltkor győzelmi jelentést adhatott a fotelból, gondolom, most is lesz majd mondanivalója. Kíváncsian várjuk.

Amíg azt is olvashatjuk, úgy gondoltam, én is nyitok. Hogy rovatot vagy sorozatot, azt majd az idő eldönti.

Ha időm és munkabeosztásom engedi, jó ideje már, hogy csapatunk mérkőzéseit a lelátóról szemlélem, úgy odahaza, mint idegenben. Ezt a tulajdonságomat az idén sem kívánom feladni. Egészen biztos vagyok abban, hogy a lelátón másképp látja az ember a meccseket, mint a tévében. Mások a benyomásai, más köti le a figyelmét. Nézzük először, mit tapasztaltam Nyíregyházán.

Először is azt, hogy nincs is olyan messze. Az autópálya jelentősen lerövidíti az utazási időt.

Másodjára azt, hogy a Fradi még mindig Fradi, sőt! Értem ezalatt, hogy szemmel láthatólag sok minden és mindenki megmozdult az érdekében. Megmozdult a rendőrség, sajnos nem csak a városban, már az autópályán is. Már útban odafelé is tapasztaltam, hogy kb. 80 km-es körzetben az autópálya benzinkútjait rendőrautók torlaszolták el. Volt, amelyiket teljesen, volt ahol csak ott táboroztak. Nyilván a fradistákra készültek. Már a stadionban voltam, amikor kétségbeesett hívást kaptam egy ismerősömtől, hogy meg kellett állniuk tankolni, de nem tudnak, mert a rendőrök lezárták a kutat. És nem értették, hogy miért, ha csak nem a zöld-fehér mezük volt árulkodó, mert úgy látták másokat beengedtek. Tudom, voltak korábban olyan esetek, hogy randalíroztak benzinkutakon. Amit mindenki elítél, mert elítélendő cselekmény. De, biztos, hogy az a megoldás, hogy ezentúl aki zöldben érkezik, az egyáltalán nem tankolhat? Arról nem is beszélve, hogy hazafelé ugyanez volt a helyzet, de akkor már 120 km-re kiterjesztve a kört. Elképzeltem egy szerencsétlen külföldit, vagy a focival nem napi szinten foglalkozó magyar autóst, akinek éppen az M3-as autópályán jelzi, a műszere, hogy fogytán a tank. Megállna, de nem lehet, üzemanyag viszont nincs. Kínos!

A rendőrségen kívül persze készült a város is, sűrű sorokban mentek az emberek a stadion felé. Nyilván a Fradi vonzotta őket, hiszen két hete a Vasas ellen, hasonló időpontban és ugyancsak tévésmeccsen a tegnapi létszámnak csak töredékszáma érzett késztetést a helyszíni szemlére. A kezdő sípszóra egészen tűrhető létszám, tízezernyi ember és nagy futballhangulat alakult ki. Pedig, közvetítette a tévé. Ezért mondom, a Fradi, az Fradi!

A lelátóról nézve a meccs kifejezetten jó iramú volt, össze sem tudom hasonlítani azokkal, amiket a tévén láttam. Lehet, itt is csak az a különbség, hogy más a helyszín és más a képernyő, bár ebben jelen esetben kételkedem. Igazamat talán bebizonyítják majd azok, kik képernyőn nézték ugyanezt.

A Fradi játéka nem volt megfelelő, mert nem hozta a megfelelő eredményt. De azt nem tudom mondani, hogy a fiúk nem akartak volna. Mentek, hajtottak, ám sok hiba csúszott a játékukba. Barátaimnak szoktam mondani, ha a hajtást, a lelkesedést látom, a vereséget sem tudom tragikusan felfogni. Egy biztos, ők tegnap is futballmérkőzést játszottak, mert ennek minden kelléke adott volt hozzá. Jószerivel azt lehet mondani, hogy ma Magyarországon szinte csak nekik van alkalmuk rendszeresen futballmérkőzést játszani. Az ő megjelenésükre kíváncsi az értük, sőt ellenük szorító közönség is, szó szerint tódulnak a stadionba. Hosszabb távon ez egész biztos a csapat előnyére lesz. A Nyíregyháza tegnap lejátszotta az év mérkőzését, szurkolóik örömére meg is nyerte. Ők legközelebb bizonyíthatják be, hogy az a hangulat, amit a stadionba teremtettek, az saját magukért volt. Ehhez azonban két hét múlva az MTK ellen ugyanezt kéne produkálniuk. Szerintem nem fogják. A Fradi viszont jövő héten is, sőt utána minden héten, ilyen hangulatú mérkőzést fog játszani.

Ha már hangulatokról írok, meg kell említenem a hangosítást is, amelyet Nyíregyházán szó szerint vettek. A hangerőt elképesztő mértékűre csavarták fel. Meccs előtt és a szünetben ez még el is fogadható. Ám az, hogy a szpíker a meccs közben is ugyanezzel a hangerővel moderálja az eseményeket, az már felettébb szokatlan. Hivatalból az lenne a dolga, hogy tájékoztatást adjon a mérkőzéssel kapcsolatos eseményekről, gólszerzők, sárga lapok, cserék, hosszabbítás, a játékvezetőnek a nézőkhöz intézett kérései. Itt azonban a hangosbemondó gyakorlatilag közvetítette az eseményeket. Ha védett a kapusuk, ha kapura lőtt egy játékosuk, a mikrofonhoz lépett és a hangszórók által megsokszorozva üvöltötte bele ezt a levegőbe, pár percenként, rendszeresen. Erre csak azt tudom megjegyezni, nem ez a dolga, egy kicsit „túllihegte”.

A lelátó emberének viselkedését nem elemzem, bár lenne mit. Röviden csak annyit, hogy minden pályán azonos hatások érvényesülnek. A szurkoló felveszi a képzeletbeli polarizált szemüvegét, melynek szűrője a saját klubszíneire van beállítva. Innentől kezdve ő egészen biztos mindent másként lát, mint amit például a kamera megmutat. A les nem volt les, a fault nem volt fault, persze csak ha a polarizációval azonos színű játékos követte el, ellenkező esetben még az is fault, ami nem fault. Ja, és persze szidja az ellen játékosait és szurkolóit. Van, hogy minősíthetetlenül, de akad olyan is, hogy minősítetten. Szerencsére tegnap a minősített fajtából nem hallhattunk, így remélhetőleg az MLSZ fura urai nem találnak okot mondvacsinált büntetésekre. Hazatérve olvastam azt az örömteli hírt, hogy végre a hazai klubok tulajdonosai is megunták az MLSZ eme kisded játékát és egységesen felléptek a zártkapuztatások ellen. Nagyon helyes, éppen ideje volt, ez ugyanis az ő dolguk!

Kikaptunk, de jövő szombaton máris alkalma lesz bizonyítani a csapatunknak, hogy a múlt heti volt a helyes irány. Igaz, akkor a lelátón is megint mi leszünk többen és leszünk hangosabbak. Azonban azt sem árt feledni, hogy a nagy célok eléréséhez, mint például nemzetközi kupás helyezés, sőt bajnoki cím, idegenben is meg kell közelíteni azt a teljesítményt. És nem csak lelkesedésben, hanem játékban és eredményben is!

– fradissimo –