Sárkányok között megtalálható egy, kettő esetleg háromfejű, de legjellemzőbb a hétfejű. Mondáink, meséink különleges erővel ruházzák fel őket, így legyőzni is csak az igazán bátor, furfangos vitéz, igazságos hősként tudja. Ereje mégis apró, ha mellé az ezerfejűt állíthatom.

Ugyan már!

Mondhatja kedves olvasóm.

Ki hallott már ezerfejű sárkányról a mesék széles tengerén?

Valóban, sárkányról, kinek ezer feje van, nem mesél a bölcs király. Mesemondó sem hallott még ilyet. Nem is a meséskönyvek rajzokkal pingált színes oldalain kell végeznünk a nyomozást. Sőt nyomoznunk sem kell nagyon, hiszen az ezerfejű könnyen megtalálható.

Pályákat, stadionokat övez körbe, különösképpen teszi ezt az Üllői út sokat megélt lelátóin, de az ezerfejű nem sárkány, ő annál kegyetlenebb. Nem mesebeli, hanem emberi csoportosulás, s ha nem sárkány, akkor más mi lehetne, mint a pályát körülövező, ítélő tömeg.

Az ezerfejű Cézár a szurkolók megszemélyesített neve. A rögtönítélő bíróságok sem hoztak hamarabb döntést, mint ahogy az ezerfejű ezt megteszi. Mégis véleménye gyorsabban változik, mint egy perc töredéke. Egyik pillanatban még fejeket követel, majd röviddel ezután már istenít.

Ki érti vajon a szurkolók lélektanát?

Szurkoló volt a múltban, van a jelenben és nagyon úgy néz ki a jövőben is megtalálható lesz, de a lelkülete nem változik. Porba tipor vagy az egekig emel.

Nem volt máshogy ez nagy sikereink közepette sem, s hogy erre méltó bizonyítékot mutathassunk, álljon itt egy szurkoló múltbéli monológja, 1961-ből.

Istenes Tibor